A pozsonyi Szabad Újság Budapesten élő és dolgozó Fajó Jánossal – egykori Kassák-tanítvánnyal közöl hosszabb beszélgetést (a kérdező Lacza Tihamér), melynek apropóját az adta, hogy a festőművész Kassák-kód címmel előadást tartott az érsekújvári megemlékezésen.

Fajó 1963-ban ismerte meg Kassák Lajost. Ezután rendszeresen feljárt Kassák Bécsi úti lakására. Segített az idős mesternek az életmű rendezésében, s közben tanácsokat kért tőle saját munkáit illetőleg is. Nagyszerű, mester és tanítvány kapcsolat alakult ki közöttük, s ezeket a tapasztalatokat jelenleg is továbbadja a szabadiskolájában dolgozó, tanuló képzőművészeknek. Évekig hat társával együtt Pesti Műhely néven egy kis szitanyomdát is működtetett, ahol saját műveik mellett Kassák Lajos munkáit is sokszorosították. Nagyon sok gyönyörű Kassák-nyomatot, mappát adtak ki, sőt első kiadású versesköteteit is újra megjelentették. Mindez a nyolcvanas években szűnt meg, amikor Klári, Kassák özvegye meghalt. Ezt követően jogdíjproblémákba ütköztek. 

Fajó a budapesti Képzőművészeti Főiskola elvégzését követően Hintz Gyulával dolgozott együtt, aki látva a fiatal művész akkori munkáit, Kassákhoz irányította őt. Akkoriban Kassákhoz senki sem mert elmenni, csak azok, akiket „küldtek”. A Bécsi úton tett sétáik során tisztes távolból mindig követte őket egy ballonkabátos alak. 

Fajó elmondása szerint Kassák a szabadság apostola volt, aki egyetlen rendszernek sem felelt meg, mindegyikkel szembekerült valamilyen formában.

A mai Magyarországnak Kassák Lajoshoz fűződő viszonyára jellemző, hogy ha Kassákról akarnak beszélni, megemlékezni, akkor Szlovákiába, Érsekújvárra, a mester szülővárosába kell menni, mert otthon nem sok szó esik róla.

Kassák kegyetlen volt azokhoz, akik elveket sértettek, avagy feladták emberi méltóságukat. Olykor nagyon bántó is tudott lenni, de nem igaztalanul. Ezzel együtt nagyon tiszta ember volt.

A purizmus pápája – születésének százhuszadik és halálának negyvenedik évében – még mindig nem foglalhatja el méltó helyét a magyar kultúrában. „Én úgy gondolom, hogy a magyar kultúra nem látja az igazi értékeket, mindig aktuális politikai értékekkel operál, amelyek sem a művészetben, sem az irodalomban nem örök érvényűek. Kassák örök érvényű kitaszítottként van ma is jelen a mai magyar kultúrában.”

Fajó mesteréhez, Kassákhoz hasonlóan kemény, szókimondó egyéniség: „A magyar kultúra állandóan aktualitásokkal van elfoglalva, nálunk az élő művészet csak néhány röpke évig volt szabad, a maradék időben irányított volt, és sajnos ma is az, mert vagy a politika irányítja, vagy a divatok majmolása folyik.”  (Szabad Újság, 2007. április 11.)