Június 2007
Közigazgatás, reform


  Bevezető
  

  Egy utca hossza; Egy furcsa nap (versek)
  Papp Attila Zsolt

  A visszavonható ténylegesség
  Bakk Miklós

  Igazgatás – közigazgatás – bürokrácia
  Cziprián K. Loránd–Deme Cecília

  Decentralizáció és dekoncentráció
  Butyka Loránd

  A közszolgálati rendszerek összehasonlító elemzése
  Deme Cecília

  A politikai korrupció természetrajza
  Gulyás Gyula

  Napjaink romániai köztisztviselői
  Szőcs Levente

  Helyi önkormányzatok, civil szervezetek és magánvállalkozások
  Jenei György–Kuti Éva–Horváth Ágnes

  A pénzlépő kislány (próza)
  Váradi Nagy Pál

  Szociális partnerség Székelyudvarhelyen
  Balogh Márton

  Romániai magyar nyelvű közigazgatás és közigazgatási nyelvhasználat
  Kozma Csaba


EURÓPAI NAPLÓ
  Mindennapos népszavazás
  Zirkuli Péter


TOLL
  Határtalan irodalom
  Sárközi Mátyás

  Dsida Jenő, a nyelvvédő
  Cseke Péter

  Móser Zoltán erdélyi fényképei elé
  Tánczos Vilmos

  Szebeni kanálisfedők
  Győrffy Gábor

  Igazgatnak, közigazgatnak
  Kalinovszky Dezső


TÁJOLÓ
  Gondolatok a dulaizmus kori székelyföldi arányosítás és kivándorlás témakörében
  Varga Sándor


HISTÓRIA
  Az 1848-as forradalom és a kolozsvári sportélet kapcsolatai
  Killyéni András


VILÁGABLAK
  Centralizáció és decentralizáció az Európai Unióban
  Vasile Prahovean

  Kisebbségi sajtó Európában
  Székely Kriszta


MŰ ÉS VILÁGA
  Irodalom, kultusz, társadalmi nyilvánosság
  Lakner Lajos


KÖZELKÉP
  Személyi állomány és szervezeti kultúra a székelyföldi önkormányzatokban
  Cziprián K. Loránd–Kozma Csaba

  Önkormányzatok és politika
  Hornung Ferenc–Szabó Ferenc

  Cigány-kérdés alulnézetből
  Wilhelm Sándor


TÉKA
  A csoda fogságában
  Demény Péter

  Tan–nyelv–politika
  Benő Attila

  Kegyetlen, szép magyar sors
  Ráduly Zoltán

  A történetek és azok vége
  Péter Árpád

  A helytállás enciklopédiája
  Győrffy Gábor

  A Korunk könyvajánlata
  


TALLÓ
  Geert Bouckaert A teljesítményelvű közigazgatásról
  Deme Cecília



  ABSTRACTS
  

  Számunk szerzői
  

Győrffy Gábor

A helytállás enciklopédiája

Beke György: Barangolások Erdélyben 8.

Székelyföld. Gyilkos-tó, Szent Anna tava

 

A januárban elhunyt Beke György (1927–2007) szociográfiai munkássága egyike azoknak a tényfeltáró vállalkozásoknak, amelyek hozzásegítették az erdélyi magyarságot, hogy átértékelje a történelem – elsősorban a 20. század – viharait, és nemzeti önismereten alapuló háttértudással vállalja a kisebbségi létformában való helytállást. Írásaiban a sorssal szembeni alázat nem a lemondásban és beletörődésben jelentkezik, hanem szervezőelvvé válik egy olyan közösség számára, amely csak önerejére támaszkodva törekedhetett arra, hogy megőrizze identitását.

A Barangolások Erdélyben sorozat részei a kommunista diktatúra legsötétebb időszakában születtek, amikor a pártpolitikának egyértelmű célja az volt, hogy kiirtsa a magyarságtudat összes megnyilvánulási formáját, és az erdélyi magyarságot beolvassza a homogén román nemzetbe. Ebből a szempontból a művek a nyílt vagy rejtett belső ellenállás dokumentumainak erejével hatnak a mai olvasóra; Beke György számadása tanúságtétele annak, hogy a „magyarság, amelyet szüntelenül ostromol és pusztít a történelem, miként védelmezi önmagát, miként állt helyt az egyéni és közösségi küzdelemben, mit veszített ezeken, és miben kell megerősödnie, összeszednie magát”.1 Az írói helyzetkép ezért nem a keserű fájdalom hangján szólal meg, hanem építő kísérletként, hogy az erdélyi magyarság „teherbírásának” feltérképezésével válaszoljon az alapvető történelmi kérdésekre: „miként lehetne megőrizni a szétszabdalt nemzet szellemi egységét, hogy megtisztult önértéktudattal magát a nemzetet is újjá lehessen teremteni?”2

Az írói hitvallás mindezen elemei kihatottak a sorozat 1996-ban induló újrakiadásának gondolati szerkezetére, amely letisztultabb formában jelentkezik, ugyanakkor kilép a diktatúra időszakára jellemző útkeresés szűkre szabott keretei közül, és immár a felülnézet távlatából érzékeli a sorskérdéseket; a nemzeti szempont szemlélete ily módon egyfajta perspektivikus visszatekintéssel gazdagodik. Cseke Péter szavaival élve „tisztább hangsúlyt kap a létérzés és a tudatállapot, a borongó kilátástalanság és a felcsillanó reménysugár, az önmaguk erejébe vetett hit és a József Attila-i közös ihletből táplálkozó szolidaritás érzékeltetése. Az újraszerkesztett sorozat körültekintőbb történelmi látásmódról és egyszersmind az írói szabadság mélyebb lélegzetvételéről, magával ragadó ritmusáról tanúskodik.”3

A sorozat 2006-ban napvilágot látott 8. kötetében a Székelyföld élete elevenedik fel; a monografikus alapossággal összeállított kötet tiszteletadás a történelem nagyjai előtt, de nem merülnek feledésbe a sokak számára láthatatlan sorsok sem, azoknak az embereknek a helytállása, akik a maguk területén szolgálták a megmaradásért vívott harcot. Beke György enciklopédistára jellemző pontossággal tárja fel a történelem, néprajz, társadalom- és művelődéstörténet feledésbe merült dokumentumait, ugyanakkor a beszélgetések révén riporteri készséggel varázsolja hitelessé az események szálait és a feltérképezett közösségek belső törvényszerűségeit.

Beke György írói szociográfiája az erdélyi társadalom mélystruktúráját mutatja be, a kisebbségi lét azon szervezési elveit, amelyek az elszakított nemzetrészben az első világháborút követően alakultak ki, új tartalommal telítődtek a kommunista diktatúra idejében, majd az 1989-es fordulat után a nemzet egységében gondolkodó magyarságpolitika hullámzó célkitűzéseihez és kudarcaihoz alkalmazkodtak. Hiszen a nemzeti identitás megőrzésének belső parancsszavát az egyszerű ember ugyanazzal az érzelmi töltettel élte meg, függetlenül attól, hogy a történelem milyen hatalomnak rendelte alá életét. A történetek ezért újraírják magukat a mai olvasó számára, egy olyan korban, amikor a hagyományos értékekért való küzdelem parancsszava ugyanazon hitvallással, de egészen más koordináta-rendszerben, egy globalizálódó világban kell értelmet kapjon.

 

Jegyzetek

1. Pomogáts Bélát idézi Cseke Péter in uő: Beke Györgyről, lélekközelben. Irodalmi Jelen, 2003. augusztus.

2. Cseke Péter: Munkássága a Magyar Örökség része. Beke György fejfájára. Forrás, 2007. május.

3. Uo.