Május 2007
Etűdök etikára


  Bevezető
  

  A fogadás kacsazsírja; Szinte visszhang; ...(versek)
  Kenéz Ferenc

  Szakmai kompetencia és etika
  Ungvári Zrínyi Imre

  Darwini etika a 20. században
  Szántó Veronika

  A fejlődés etikájáról
  Boda Zsolt

  Felelősség és döntés
  Zsolnai László

  Ha nem jövök; Így múlt a nyár el; Így nyúlunk mind ki (versek)
  Muszka Sándor

  A diagnózis közlésének erkölcsi vonatkozásai
  Gheorghe Popa

  Az abortusz etikája
  Mihaela Frunză

  A számítógép közvetítette kommunikáció etikája
  Mester Béla

  Termékeny közlegelők – zárt magánbirtokok
  Fekete László

  Séta nosztalgiában
  Bögözi Kádár János

  Vonatállomás; Felébredek; Alkohol; ... (Generátor – versek)
  Fülöp Orsolya


Toll
  Bretter György sírjánál
  Angi István

  Akinek régi korokból súgnak
  Csapody Miklós


História
  Parádi Ferenc felvételei a Házsongárdi temető, Baca, Dés, Körösfő és Szék síremlékeiről
  Kiss András


Világablak
  A környezettudatosság mint erkölcsi kérdés
  Balog Adalbert


Mű és világa
  A vágy rítusai
  Bíró Béla


Közelkép
  Lehet-e az etika „alkalmazott”?
  Veress Károly

  Egy illúzió múltja
  Sárkány Péter


Téka
  „Magammal viszem a végtelent is és a dallamot” (Átfogó)
  Bogdán László

  A hiány és a teste (Láthatatlan Kollégium)
  Bucur Tünde Csilla

  Hiába a nyelv… (Láthatatlan Kollégium)
  Bakk Ágnes

  Lélek-létlehetőségek
  Király V. István

  A Korunk könyvajánlata
  


Talló
  A demokratikus stabilitás kellékei
  Ferencz Enikő

  Ember az édenen innen és túl
  Veress Boglárka



  Abstracts
  

  Számunk szerzői
  

Angi István

Bretter György sírjánál

 

Dantét parafrazálva, az emberélet útjának felén, bartóki bánattal szívében Bretter György is teli kofferral, torzóba kényszerült főművekkel háta mögött lépett ki e világ vadonából. Életútján követte az intő anaforát, gondolatai megszületésétől megírásukig. Vigyázta őket, addig, amíg azok szavakká, szavai pedig tettekké váltak, és óvta tetteit is szokásaiban, mert tudta, hogy a szokások állnak a jellem bölcsőjénél. Írásait szavai bölcsességéből áradó figyelmeztetései avatták kora haladó öntudatának hiteles hordozóivá, máig és minden bizonnyal nem csak máig csillogó, maradandó értékekké. Parmenidésztől tanulta el az igét, hogy csak egyetlen út-szó marad, a van. Ám ezen igen sok a jegy, mivel nem-született, romlatlan egész, egyetlen, rendületlen és teljes. És mint létezőt a Moira megkötözte, hogy egész és mozdulatlan legyen. Jómaga ezt a létezőt, mint mondaná, vanságában akarta felszabadítani legalább a nyelvi kritika szintjén. Szerette felidézni Bálint György descartes-i indíttatású jeles mondását: felháborodom, tehát vagyok. Ennek a mottónak a jegyében alkotta meg az itt és most felejthetetlen metamorfózisát: „Pontosabban ragadjuk meg a valóságot, ha az »itt és most« elvébe a köznapi nyelv számára is elfogadható módon bevezetjük a cselekvés és a folyamatosság mozzanatát, ha tehát ezt az elvet az ITT és MÁST formulájában megszabadítjuk a konvencionális nyelvi ballasztok egyikétől. Az »itt és most« nyelvi-ideológiai kritikája hozzájárulás kíván lenni azok tevékenységéhez, akik eddig is a meglévő kritikájában cselekedtek. Ebben a nyelvi fordulatban sokan találnak pozitív ösztönzést, ám a tett hatékonysága csak növekedhet a kétértelműségek leküzdésével.” (Vázlat a kijelentő mondat filozófiájához. In: Itt és mást. Kriterion, Bukarest, 1979. 269.)

Életútjának fele mint hiánymetafora mára a felmért értékek jegyében válik igazából teli tartalommá. Harminc évvel ezelőtt ugyanitt, a gyász csendjében méltattuk sokoldalú munkásságát. Ma, 75 év mérlegén a Bretter által becserkészett tartalmak túlcsordulnak önmagukon. A távlatok ígéretében csordulnak túl. Az időközben megjelent és újra megjelenés alatt álló Bretter-kötetek, valamint a munkásságát elemző-értékelő könyvek, doktori értekezések és egyéb írások, a hagyományossá vált Bretter filozófiai-irodalmi kör ifjonti tevékenysége ma már az ígért távlatok bizonyosságát jelzik.

Talán háborgó elégedetlensége termékenységénél is továbbmutató Bretter György gondolatainak diafán tisztasága és hívogató nyitottsága. Mai emlékezésünk, kívánom, járuljon hozzá e nyitottság tiszteletben tartásához, ahhoz, hogy halkan, de határozottan vállaljuk gondolatútját újra meg újra bejárni, írásainak máig friss forrásából meríteni s nem utolsósorban a nagy örökséget, a torzóban maradt főműveket – nyelvfilozófiai esszéit, doktori értekezését – utóéletre bírni megértéssel, továbbgondolással egyaránt.

*Elhangzott a 2007. március 21-i koszorúzáskor.