Március 2007
Női szerepek


  Eurüdiké a veremben; Orpheusz viszontlátja Eurüdikét (versek)
  Boda Edit

  A nemek közti különbség: biológiai vagy szociálisan tanult?
  Ferenczi Enikő

  A Nyugat nőiesedése
  Aurel Codoban

  A másik és a másság a feminista diskurzusban
  Hübel Szilvia

  Női társadalmi szerepek a kommunista propagandában
  Györffy Gábor

  Nemem méltóságát a teremtőtől kaptam...
  Petrőczi Éva

  Arcunkat...; Ámde a látás; Egy mondat a Peer Gyntből; A tükörtojás-tekintetű zongorista…(versek)
  Petrőczi Éva

  A veszélyesen gyenge nő
  Zamfir Korinna

  Nemi különbségek a kommunikációban
  Becky Michele Mulvaney

  Faldal; Falakon túl; A falfehér most meghalad; Fal megint (Generátor – versek)
  Szalma Réka

  Hidegháborús média Dublinban (Európai Napló)
  Balázs Imre József


Toll
  Anyaként aggódni és alkotni
  Antal Ildikó

  Segítő részvét
  Csekéné Kolcsár Irén


História
  A 18. századi bécsi politika erdélyi megnyilvánulási formái (II)
  Kovács Kiss Gyöngy


Világablak
  Generációk, nők, férfiak
  Fejes Ildikó


Mű és világa
  Feminizmus és feminizmuskritika Elfriede Jelinek drámai szövegeiben
  Kordics Noémi

  A metafizika és az angyalok
  Balon Ruff Zsolt

  Fekete és fehér között
  Musca Szabolcs


Közelkép
  Nőkép egy kommunista nőlapban
  Sütő–Egeressy Zsuzsa


Téka
  Vadászat angolokra
  Bogdán László

  Európai női teológusok évkönyve
  Bereczki Szilvia

  A Kárpát-medence régiói
  Ráduly Zoltán

  „Örülünk a szavakon keresztül a világnak”
  Zsigmond Adél

  A Korunk könyvajánlata
  


Talló
  Sikeres politikusnék
  Kántor Erzsébet

  Voltaire, vigyázz!
  R. L.

  Felelős kommunikáció
  B. M.



  Abstracts
  

  Számunk szerzői
  

B. M.

Felelős kommunikáció

 

„Örökzöld téma a sanyarú, asszony uralta férfisors” – e bevezető mondattal ajánlotta 2007. február 5-i beszélgetőműsorát internetes honlapján (http://www.mtv.hu/cikk.php?id=174569) a magyar közszolgálati televízió, majd a meghívottat így mutatta be: „elvált férfi és apa. Ez idáig átlaghelyzet [...]. Az azonban már nem, hogy kardot, azaz tollat rántott a szerinte nők uralta világ ellen. Könyvének már a címe is provokatív: A helyes asszonytartás... Szerzőnkről korántsem állíthatjuk, hogy szűk lenne az érdeklődési köre, a hittudományok éppúgy érdeklik, mint mondjuk a Karl Marx összes. Bakos Zoltán amolyan mindenolvasó, napi 100 oldal a penzuma – mondja. Eközben Európa egyik legismertebb graffitigyűjtője és fotósa. [...] Bakos kisfiúként agglegény akart lenni, mára elvált férfi lett, és nagyon úgy néz ki, hogy marad is. Íróasztalának egyik oldalán Fallaci és Beauvoir könyvei a második nemről, szembe velük Az emberi házasság története, Edward Westermarcktól. Sanyarú lett a férfiak sorsa. A nők uralomra törő fortélyaikból kifogyhatatlanok, legalábbis szerinte. A helyes asszonytartást vállaltan provokációnak szánta.”

A provokálónak és egyben jópofának (?) szánt munka, amelyről szót ejtünk: Bakos Zoltán A helyes asszonytartása. Frissen jelent meg, bár 2006-os évszámmal, rá vonatkozóan szintén az interneten (http://plaza.velvet.hu/index.php?module=product&ps_id=385944&category=&prodfilter) találom a következő információt: kiadója a Metropolis Media, ára 2670 forint, ám akciósan ez csupán 2537 forint.

Recenzió is olvasható már róla a világhálón: mégpedig férfi szerző, Valuska László tollából (lásd: index.hu/kultur/klassz/bakos0109), az írás címe: A Szent Farok papja, az interneten 2007. január 13., szombat 21:15 keltezéssel jelent meg. A recenzió szerzőjének hozzáállását és véleményét e cím mellett már az első sorok summázzák: „Meghúzni a lányok haját az óvodában jó vicc volt, de 400 oldalon keresztül rugdosni őket nem az. Főleg, hogy nőgyűlölő állításaihoz nagy szakirodalmi apparátust használ, amit egy kezdő filosz szakértelmével pakolgat egymás mellé. 2006-ban még mindig létező nézet, hogy a nő genetikailag alárendelt a férfinak?”

Bakos könyve tulajdonképpen nem érdemel figyelmet, sőt talán az lenne a legmegfelelőbb válasz, ha szerzője valószínűleg szomorú sorsán, lelkiállapotán (és az ilyesmitől hasznot remélő kiadóén!) sajnálkozva, ugyanakkor mondanivalója iránti megvetéssel tennénk félre a kiadványt. Mert semmi újat nem tartalmaz, amit előtte olykor sokkal dokumentáltabban, emelkedettebb, jobb stílusban, választékosabban vagy filozofikusabban tálalva nem hallottunk volna. „Erénye” az, hogy ismét felszínre hoz és egy kiadványba gyűjt minden előítéletet és diszkriminatív elméletet, amely a férfiak nők fölötti elnyomó uralmát, uralmi és kizsákmányolási törekvését az elmúlt évezredekben jellemezte. Mert kijelentései közt ott van a régi férfielképzelés, hogy a férfi az ember, a nő csak félresikerült mása, aztán az ókeresztény egyházatyák minden, a női csábítástól félve elzárkózó érve, a középkori boszorkányos történetek és erényövajánlatok másai, keveredve a nő mint tárgy, állat vagy luxuscikk elképzelésekkel. Bakos szerint egy nő feladata eleve az, hogy a férfinak alávesse magát, neki tessék, s gyermeket szüljön. Nem is tud mást, esetleg ártani, csábítani, idegbajából következően rikácsolni és hatalmaskodni, hiszen üres a feje, eleve buta (tipikus, történelmietlen és kontextustól elvonatkoztatott érve: a Nobel-díjasok közt alig van nő). Aki az alávetettség e mintájától eltér, akár csak gondolatban, égetnivaló lázadó, feminista.

Komoly ellenérvek felsorakoztatását sem éri meg egy ilyen írás, egyetlen vonulatát azonban nem lehet, nem szabad szó nélkül hagyni: azt, amely a verés, bántalmazás legitim voltát állítja, sőt, amelyhez nem átall bibliai hátteret is megalkotni, amikor Jézus gyógyításával hozza azt párhuzamba, és kézrátételnek nevezi. Ez az a pont, ahol a jó ízlésnek és a társadalmi védőrendszernek egyként kell(ene) reagálnia. Néhány internetező figyelmét nem is kerülte el a provokatívnak és jópofának (?) szánt könyv igen-igen kényes pontja. A http://torzulatok.blogter.hu blogban olvasható véleményekből idézek: „Annyira nem tudok röhögni rajta. Főleg azért, mert láttam statisztikákat arról, hogy hány gyereket és nőt bántalmaznak egyetlen! nap alatt. A bántalmazás, megalázás, erőszak számomra döbbenetes, elszomorító, undorító... stb., de semmiképp nem vicces. Pedig nem vagyok feminista sem.” (szeproza, 2007-01-14 06:45:27) „Már csak azért sem vagyok hajlandó felháborodni ezen, mert ez a szerző célja, hehe. Azt mondanám, hogy egy igen gyatra humorérzékre utaló igen gyatra provokáció, így szóra sem érdemes, de a nők bántalmazásán »viccelődni« provokatív céllal nagyon sunyi dolog (enyhén és tömören fogalmazva). Oké, gyűlölje csak a feministákat, ha akarja, de a nők bántalmazásának problémaköre azé’ nem egy feminista hiszti.” (Niktophile, 2007-01-14 09:03:03) „Szerintem küldjük el a NANE-nek. Javasoljuk, hogy küldjék ki bántalmazott ügyfeleiknek – vigasztalásul... bizonyára jót vidulnak majd rajta. Az a baj a könyvvel és témájával, hogy egyelőre az ilyesmivel itthon még nem lehet viccelni.” (felhőtaxis, 2007-01-14 14:07:19)

És hogy mennyire nem vicc ez ma Kelet-Közép-Európában, azt egyetlen példa szemléltesse: 2007. február 7., szerda, 11:04 a keltezése az [origo] internetes hírújság Janecskó Kata szignálta cikkének, amelynek címe: Engedetlen asszonyokat emlegetnek a rendőrök. Részlet az írásból: „Engedetlen asszonyát ütlegelő férjről, szexuális igények kielégítésére alkalmas nőkről is lehet olvasni a rendőrség nyilvános honlapján. Az Amnesty International nevű jogvédő szervezet szerint az efféle megfogalmazások olyan káros sztereotípiákat sulykolnak, amelyek miatt gyakoribbá válhat a nőkkel szembeni erőszak.” Két további figyelemre méltó jelenségről kaptunk itt hírt: a rendőrségi esetek közt nemritkán fordulhat elő nőverés, ha a magyar rendőrség honlapján leveleznek róla, valamint hogy az ilyen típusú családi perpatvart a rendőrök, nagy valószínűséggel férfiak, a verést elszenvedő nő hibájának tulajdonítják, a férfi agresszivitásának nem más az oka, mint a nő: az ő engedetlensége „provokálta” a férfit! Íme, a tettlegességig eljutó előítélet hatásának élő példája, az agyakban dúló zűrzavar hatása! Ezért nem lehet polgárpukkasztásnak, jópofa viccnek tekinteni Bakos Zoltán és olvasó-, rajongótábora megnyilvánulását.