Március 2007
Női szerepek


  Eurüdiké a veremben; Orpheusz viszontlátja Eurüdikét (versek)
  Boda Edit

  A nemek közti különbség: biológiai vagy szociálisan tanult?
  Ferenczi Enikő

  A Nyugat nőiesedése
  Aurel Codoban

  A másik és a másság a feminista diskurzusban
  Hübel Szilvia

  Női társadalmi szerepek a kommunista propagandában
  Györffy Gábor

  Nemem méltóságát a teremtőtől kaptam...
  Petrőczi Éva

  Arcunkat...; Ámde a látás; Egy mondat a Peer Gyntből; A tükörtojás-tekintetű zongorista…(versek)
  Petrőczi Éva

  A veszélyesen gyenge nő
  Zamfir Korinna

  Nemi különbségek a kommunikációban
  Becky Michele Mulvaney

  Faldal; Falakon túl; A falfehér most meghalad; Fal megint (Generátor – versek)
  Szalma Réka

  Hidegháborús média Dublinban (Európai Napló)
  Balázs Imre József


Toll
  Anyaként aggódni és alkotni
  Antal Ildikó

  Segítő részvét
  Csekéné Kolcsár Irén


História
  A 18. századi bécsi politika erdélyi megnyilvánulási formái (II)
  Kovács Kiss Gyöngy


Világablak
  Generációk, nők, férfiak
  Fejes Ildikó


Mű és világa
  Feminizmus és feminizmuskritika Elfriede Jelinek drámai szövegeiben
  Kordics Noémi

  A metafizika és az angyalok
  Balon Ruff Zsolt

  Fekete és fehér között
  Musca Szabolcs


Közelkép
  Nőkép egy kommunista nőlapban
  Sütő–Egeressy Zsuzsa


Téka
  Vadászat angolokra
  Bogdán László

  Európai női teológusok évkönyve
  Bereczki Szilvia

  A Kárpát-medence régiói
  Ráduly Zoltán

  „Örülünk a szavakon keresztül a világnak”
  Zsigmond Adél

  A Korunk könyvajánlata
  


Talló
  Sikeres politikusnék
  Kántor Erzsébet

  Voltaire, vigyázz!
  R. L.

  Felelős kommunikáció
  B. M.



  Abstracts
  

  Számunk szerzői
  

Bereczki Szilvia

Európai női teológusok évkönyve

 

A European Society of Women in Theological Research (ESWTR) 2003-as évkönyvével olyan sorozatot indított el, amelyben egy-egy európai régiót képviselő nő teológusok teológiai értekezései kapnak teret. Az első kötet a kelet-közép-európai térségre irányult, a 2005-ös évkönyv pedig Európa déli országaira fókuszál: Spanyol-, Olasz-, Francia- és Görögország teológusnőinek tanulmányait foglalja magában.

Bár az akadémiai intézmények alig támogatják a nőknek a teológiában való részvételét, és így gyakran kerülő utakat kell bejárniuk, mégis teológiával vagy azzal „szomszédos” tárgyakkal foglalkozó nők számos csoportosulása és egyesülete létezik, amelyek – különösen Spanyolországban és Olaszországban – váratlan elevenséget és a teológiában jelen lenni akarást eredményeznek. A térség nő teológusainak írásai – éppen kiindulópontjaik különbözősége alapján – alapvető interdiszciplináris irányultságot és kreatív gondolkodási módot mutatnak. Alapbeállítódásuk elsősorban a következőkre vonatkozik: értékek gyümölcsöző egyeztetése; dogmatizmusokkal és abszolutizáló elvárásokkal szembeni cselekvés, amely tapasztalatra, értelemre és toleranciára alapozó munkával lehetséges; alapvető, párbeszédre való nyitottság – tudjuk meg az előszóból.

Az interdiszciplinaritásra jó példát nyújt Mercedes Navarro Puerto teológus és pszichológus tanulmánya, aki a természettudományokból kölcsönvett fogalmak segítségével határozza meg a feminista teológia helyét. A határ metafóráját használja, és disszipatív struktúrákról – amelyek egyik energiaformából a másikba való átmenetkor egyszerre mutatnak változást és stabilitást –, valamint emergenciáról beszél, ami azokat az eredményeket jelöli, amelyek a disszipatív struktúrák dinamikájából keletkeznek, és amelyek a rend új formáit hozzák létre. A szerző szerint e két fogalom jellemzi a feminista teológiát, hiszen az, megalapozott teológiai reflexiója és tudományos munkája révén, gondoskodik a kontinuitásról, de ugyanakkor a teológia egész rendszerébe változást és megújulást hoz kreativitása által.

A különböző déli országokbeli helyzetet tekintve megállapíthatjuk, hogy az országonként változik a társadalmi helyzet és a történelmi fejlődés függvényében. Így például Spanyolországban – amint az Pilar de Miguel írásából kiderül – a nemek kutatása a nők politikai és társadalmi megkülönböztetésének 1960-ban történt megszüntetése óta virágkorát éli. Egyre növekszik a katolikus nők olyan csoportjainak a száma, amelyekben munkáról és családról, de hitről és teológiáról is beszélnek. Az első spanyol nő teológusok észak-amerikai hatás alatt álltak, mára azonban felismerhető egy spanyol identitás, főleg a spanyol teológusnők egyesületének (Asociacion de Teólogas Espanolas) létrejötte óta. Számos rendezvényt is szerveznek exegétikai, történelmi, spirituális stb. témákban.

Olaszországban viszont a nyolcvanas évek óta a filozófiai és pszichoana-litikai nőkutatás főként a nemek közötti különbség irányába fejlődött, és ez befolyásolta a teológusnők munkáját is, akik a teológia különböző területein keresték a sajátosan női megközelítést. A teológus hallgatónők számának növekedése pedig egyrészt kreatív lehetőséget jelent, másrészt viszont egyaránt ütközik hivatalos egyházi és akadémiai korlátokba – írja Alessandra Cislaghi.

A francia feminisztikus (női) teológia első látásra nem látható a teológia színpadán, és ez az általa megtett történelmi út eredménye – állítja Elisabeth Parmenter. A frankofón feminizmus meghatározó alakjai olyan híres nők voltak, mint például Simone Beauvoir, és erős filozófiai, politikai, társadalmi nyomokat visel magán. Az 1970-es évektől kezdődően kritikusan megkérdőjelezték a teológiai hagyomány és a keresztény egyházak bizonyos vonásait. Ennek ellenére a Franciaországban és Svájc francia részében művelt feminista teológia integratív és partneri utat választott magának, amely a férfi és nő közötti párbeszédre, kölcsönösségre és szolidaritásra épít.

A nőkérdés a görög ortodox teológiában nehéz helyzetben van, kevés tanulmány jelent meg a nőnek ebben az egyházban betöltött szerepéről. Érdekes azonban az Eleni Kasselouri– Georgios Hatzivassiliadis szerzőpáros által kiemelt kettősség: egyrészt a tény, hogy a keleti egyházatyák – szemben a skolasztikus teológusokkal – sohasem tételezték teológiailag a nő alacsonyabbrendűségét, és ez a formális tanítás nem is változott az ortodox egyházban, másrészt viszont létezett egy lappangó dualista tendencia, különösen bizonyos kolostori körökben, amely magát a bűnt azonosította a nővel. Az utóbbi húsz évben azonban az ortodox nők elkezdtek beszélni, értelmezni az idők jeleit, sőt egyesek közülük a nőkre kényszerített csend, hallgatás megszakításának szükségességéről valamint a ortodox hagyomány még mindig ismeretlen női arcának láthatóvá tételéről értekeznek. A kötetben helyet kapott két exegétikai tanulmány is: Marinella Perroni a János evangéliumában leírt húsvéti jelenésről értkezve hangsúlyozza a feltámadott Jézus és Mária Magdolna párbeszédének teológiai és egyháztani jelentőségét. Evanthia Adamtziloglou pedig az 1Kor 11,2–16-ből kiindulva a nő felelősségéről ír a krisztusi hatalom férfiak általi gyakorlását illetően az ortodox hagyomány szemszögéből. Waltraud Verlaguet a misztikus írások és a társadalom kölcsönhatásáról értekezik, a 13. században élt Magdeburgi Mechtild példája alapján, összehasonlítva Európa északi és déli részének a témára vonatkozó hagyományait. A kötet témáján túllépve, a Fórum rovatban Maria Katharina Moser Mel Gibson filmjének, a Passiónak a szenvedésértelmezését a Fülöp-szigeteki önostorozási rituálékkal hasonlítja össze, amelyek évről évre ismétlődnek a nagyhéten, amelyek a megfeszítettek rituális megnyilvánulási formájaként és Krisztusnak a történelemben való jelenléte kifejeződéseként értelmezhetőek.A kötet beszámol az ESWTR német tagozata 2004-es konferenciájáról is, amelynek témája: Hat das Böse (k)ein Geschlecht? Azaz: Van-e vagy nincs a rossznak neme? Számos recenziót és terjedelmes bibliográfiát is tartalmaz, betekintést nyújtva a nő teológusok munkásságának sokrétűségébe.

*Valeria Ferrari Schiefer–Adriana Valerio–Angela Berlis–Sabine Bieberstein (szerk.): Theological Women’s Studies in Southern Europe. Peeters Publishers, Leuven 2005.