Március 2007
Női szerepek


  Eurüdiké a veremben; Orpheusz viszontlátja Eurüdikét (versek)
  Boda Edit

  A nemek közti különbség: biológiai vagy szociálisan tanult?
  Ferenczi Enikő

  A Nyugat nőiesedése
  Aurel Codoban

  A másik és a másság a feminista diskurzusban
  Hübel Szilvia

  Női társadalmi szerepek a kommunista propagandában
  Györffy Gábor

  Nemem méltóságát a teremtőtől kaptam...
  Petrőczi Éva

  Arcunkat...; Ámde a látás; Egy mondat a Peer Gyntből; A tükörtojás-tekintetű zongorista…(versek)
  Petrőczi Éva

  A veszélyesen gyenge nő
  Zamfir Korinna

  Nemi különbségek a kommunikációban
  Becky Michele Mulvaney

  Faldal; Falakon túl; A falfehér most meghalad; Fal megint (Generátor – versek)
  Szalma Réka

  Hidegháborús média Dublinban (Európai Napló)
  Balázs Imre József


Toll
  Anyaként aggódni és alkotni
  Antal Ildikó

  Segítő részvét
  Csekéné Kolcsár Irén


História
  A 18. századi bécsi politika erdélyi megnyilvánulási formái (II)
  Kovács Kiss Gyöngy


Világablak
  Generációk, nők, férfiak
  Fejes Ildikó


Mű és világa
  Feminizmus és feminizmuskritika Elfriede Jelinek drámai szövegeiben
  Kordics Noémi

  A metafizika és az angyalok
  Balon Ruff Zsolt

  Fekete és fehér között
  Musca Szabolcs


Közelkép
  Nőkép egy kommunista nőlapban
  Sütő–Egeressy Zsuzsa


Téka
  Vadászat angolokra
  Bogdán László

  Európai női teológusok évkönyve
  Bereczki Szilvia

  A Kárpát-medence régiói
  Ráduly Zoltán

  „Örülünk a szavakon keresztül a világnak”
  Zsigmond Adél

  A Korunk könyvajánlata
  


Talló
  Sikeres politikusnék
  Kántor Erzsébet

  Voltaire, vigyázz!
  R. L.

  Felelős kommunikáció
  B. M.



  Abstracts
  

  Számunk szerzői
  

Petrőczi Éva

Arcunkat...; Ámde a látás; Egy mondat a Peer Gyntből; A tükörtojás-tekintetű zongorista…(versek)

Arcunkat...

 

Arcunkat az álom

nem fénylővé

puhítja ma már,

mint a gyermekekét;

lágy, de mocsári a kép

nézni tükörbe manapság,

túl hosszú alvást követően,

rettenet az csak, semmi egyéb:

süppedezik szép rajzolatunk.

 

 

 

Ámde a látás

 

vesztese mégse vagyok:

mint a királyarc

a régi érmeken, éppúgy,

szememben olyan

romlatlan diadallal lakozol.

 

 

Egy mondat a Peer Gyntből

 

„Légy magadnak mindig elég, manó!”

E tanács nekem nem való,

egy gombatönk-támaszkodó

kevés, hogy megtartson a földön,

magamat mindig

hozzátok kell kötöznöm,

akik szerettek, s akik nem szerettek.

 

A Dovre-néphez engem nem kergettek,

nincs az a rút tett, az a szó,

amely valami elmanósodó

magányba tudna űzni engem.

 

 

A tükörtojás-tekintetű zongorista…

(Idill a Gellért cukrászdában)

 

A tükörtojás-tekintetű zongorista

(Andersen teáscsésze-szemű kutyája,

honi kiadásban!)

két futam között (régi-régi számok!)

arcomból magának kislányarcot hámoz.

 

Úgy mosolyog rám, mintha

nem volnék az, aki –

mintha nem volnék

majdnem-matrónácska.