Február 2007
Arcok, évek


  Hát tanulj dalt a zengő zivatartól (vers)
  Lászlóffy Aladár

  A Korunk kapui
  Kántor Lajos

  Szerkesztők visszanéznek
  (Tóth Sándor, Benkő Samu, Veress Zoltán, Aradi József, Weiszmann Endre, Jancsik Pál, Aniszi Kálmán, Kiss János, Jakó Klára, Salat Levente)

  Songs of Passage (vers)
  Visky András

  Egy arisztokrata Athénban
  Rigán Lóránd

  Olvasónapló
  Horváth Andor

  Timon a Solveig-házban
  Poszler György

  Hagyomány és modernitás konfliktusa
  Bányai János

  Személyes ügyek (vers)
  Csiki László

  Egy örökség kínálata
  Pomogáts Béla

  A sötétség kritikája
  Egyed Péter

  Bretterről, Kolozsvárról
  Vajda Mihály

  Beszélgetés Boros Rózával, életéről
  Kiss András

  Egy könyv genezise
  Ritoók János

  A kultúrember és a politikai tett
  Ştefan Borbély

  A meghajlás művészete, Őszelő, Mikor a házban megbetegedett, Aeneas sakkozik (Generátor – versek)
  Horváth Előd Benjámin

  Ötvenhatos konferencia Párizsban (Európai Napló)
  Gömöri György


Toll
  Arcok, évek
  Sebestyén László


Tájoló
  Ötven évvel ezelőtt hunyt el Cs. Sebestyén László
  Mód László


História
  A 18. századi bécsi politika erdélyi megnyilvánulási formái néhány korabeli emlékíró szemével
  Kovács Kiss Gyöngy

  Az erdélyi fiatalok értékorientációja a történetkutatásban
  Cseke Péter

  A „Spanyol polgárháború” Erdélyben (1936)
  Horváth Sz. Ferenc


Világablak
  Házunk, városunk, hazánk, Európánk, földünk
  László Ferenc


Mű és világa
  A személyi szabadság
  Adrian Marino

  Egy mondat Baránszkyról
  Cselényi László


Közelkép
  Megoldáskeresés elvi kompromisszumok nélkül
  Péntek Imre


Levelestár
  Szász János levelei Gáll Ernőnek
  


Téka
  Ami nincsen, és ami lehetne (Átfogó)
  Demény Péter

  Álmok vendégsége
  Balázs Imre József

  A múlt tabuiról, közérthetően
  Murádin János Kristóf

  Foci és irodalom, avagy játékos közvetítések
  Bakcsi Botond

  Dokumentum a költő és költészettanár Csokonairól
  Keszeg Anna

  A Korunk könyvajánlata
  


Talló
  A civilségről
  S. L.

  Az elsikkaszthatatlan spanyolviaszról
  R. L.

  Prózai látlelet
  Ferencz Enikő

  Tükrök által
  Szabó Annamária


Lépcső/ház
  Évfordulón
  



  Abstracts
  

  Számunk szerzői
  

Évfordulón

 

Sokféle megosztottság évtizedeire tekinthet vissza a Korunk-szerkesztő, miközben egy újabb fél évszázad megalapozásának lehetőségeit keresi. Az intézmények – művelődésiek, tudományosak, a média területén versenyzők éppenséggel – átalakulóban, következésképpen csak a hagyományokhoz igazodni: nyilvánvalóan kevés. Még akkor is, ha a saját örökség hovatovább a megírt-megírandó história része (és nem is „csupán” ötven, hanem a nyolcvanegy év jogán). A Korunk második-harmadik folyamának története és a mellékintézményeké (lásd: Korunk-délelőttök, Korunk Galéria, könyvkiadás, Sajtófókusz, Magropress) a lehetőségek és szükségszerűségek függvénye. A Dienes László-féle kezdet egyszerre tudatosította a provinciába szorított kisebbségi létforma veszélyeit, az európai kitekintés-felzárkózás elodázhatatlan voltát és a megosztottságok fölé emelkedés pallóit-hídjait.

Sokfelé vezettek az egykori szerkesztők útjai: politikába, tudományba, irodalomba (az átjárások folyamatosak voltak) – nemegyszer országhatárokon és óceánokon át. 2007. februári lapszámunk emlékező szövegei valamit érzékeltetnek a fesztávolságokból. 1956 ígéretét 1957–1958 megtorlásai követték; a hatvanas évek második felében remélt-érzékelt oldódást nemsokára a Ceauşescu-diktatúra stupid előírásai és jól átgondolt tiltásai feledtették el. Azért elkészülhetett a Korunk néhány visszhangos különszáma, a korábban az imperializmus áltudományának minősített kibernetika bemutatásától a „táj és világ gondját” kimondani próbáló Kalotaszeg – Kós Károly számunkig. A művészeti élet romániai protokolljától távol állókat nemigen befogadó kiállítótermek szerény ellensúlyozását vállalta – betiltásáig – a Korunk Galéria. (Kiállítóink gazdag névsorát Györkös Mányi Alberttől Incze Ferencig, Barcsay Jenőtől Jovián Györgyig, Nagy Alberttől Szervátiusz Jenőig idézhetjük; a tárlatnyitók előadóművészei közt jelen volt Balogh Éva, Vadász Zoltán, Boér Ferenc, Ruha István.) A hiányzó magyar (romániai magyar) akadémia alkalmi pótlására szerveződtek a Korunk-délelőttök és a Bolyai-díj – amíg ezt is el nem vette a hatalom. (Az Erdélyi Múzeum-Egyesület már-még csak az emlékekben élt.) A Korunk-évkönyvek nem voltak versenytársai a Kriterion kiadványainak, a maguk területén mégis hiányt pótoltak.

A halódás egyre eltagadhatatlanabb jeleivel nehéz volt együtt élni. (A távozóban ez az idegenségérzet fokozódott elviselhetetlenné.) Az 1989 decemberében ránk szakadt „szabadság” minden előzőnél nagyobb eufóriával érkezett. Ami azóta is megmaradt: a (politikai) cenzúramentesség, a gazdasági kiszolgáltatottság azonban mondhatni folyamatosan növekedőben. Az új kihívások közt – már mai nézőpontból – elsőként a technikaiakat kell említeni, az internet elterjedését mindenekelőtt. A Korunk igyekszik ezt tudomásul venni, honlapját frissíteni, újítani. De nem adva fel a folyóirat nyomtatott formáját, törekedve a grafikai megújulásra. Sikerként könyveljük el, hogy megkaptuk (a bukaresti minisztériumtól) a tudományos minősítést. Ennek továbbgondolásaként tervezzük – immár az Európai Unión belül kerülve – a Korunk Akadémia létrehozását, fiatalok továbbképzését, a magunk szakterületein belül (szerkesztés, fordítás, számítógépes információszerzés és szolgáltatás, íráskultúra).

Még mindig bízunk a jövőben.