Február 2007
Arcok, évek


  Hát tanulj dalt a zengő zivatartól (vers)
  Lászlóffy Aladár

  A Korunk kapui
  Kántor Lajos

  Szerkesztők visszanéznek
  (Tóth Sándor, Benkő Samu, Veress Zoltán, Aradi József, Weiszmann Endre, Jancsik Pál, Aniszi Kálmán, Kiss János, Jakó Klára, Salat Levente)

  Songs of Passage (vers)
  Visky András

  Egy arisztokrata Athénban
  Rigán Lóránd

  Olvasónapló
  Horváth Andor

  Timon a Solveig-házban
  Poszler György

  Hagyomány és modernitás konfliktusa
  Bányai János

  Személyes ügyek (vers)
  Csiki László

  Egy örökség kínálata
  Pomogáts Béla

  A sötétség kritikája
  Egyed Péter

  Bretterről, Kolozsvárról
  Vajda Mihály

  Beszélgetés Boros Rózával, életéről
  Kiss András

  Egy könyv genezise
  Ritoók János

  A kultúrember és a politikai tett
  Ştefan Borbély

  A meghajlás művészete, Őszelő, Mikor a házban megbetegedett, Aeneas sakkozik (Generátor – versek)
  Horváth Előd Benjámin

  Ötvenhatos konferencia Párizsban (Európai Napló)
  Gömöri György


Toll
  Arcok, évek
  Sebestyén László


Tájoló
  Ötven évvel ezelőtt hunyt el Cs. Sebestyén László
  Mód László


História
  A 18. századi bécsi politika erdélyi megnyilvánulási formái néhány korabeli emlékíró szemével
  Kovács Kiss Gyöngy

  Az erdélyi fiatalok értékorientációja a történetkutatásban
  Cseke Péter

  A „Spanyol polgárháború” Erdélyben (1936)
  Horváth Sz. Ferenc


Világablak
  Házunk, városunk, hazánk, Európánk, földünk
  László Ferenc


Mű és világa
  A személyi szabadság
  Adrian Marino

  Egy mondat Baránszkyról
  Cselényi László


Közelkép
  Megoldáskeresés elvi kompromisszumok nélkül
  Péntek Imre


Levelestár
  Szász János levelei Gáll Ernőnek
  


Téka
  Ami nincsen, és ami lehetne (Átfogó)
  Demény Péter

  Álmok vendégsége
  Balázs Imre József

  A múlt tabuiról, közérthetően
  Murádin János Kristóf

  Foci és irodalom, avagy játékos közvetítések
  Bakcsi Botond

  Dokumentum a költő és költészettanár Csokonairól
  Keszeg Anna

  A Korunk könyvajánlata
  


Talló
  A civilségről
  S. L.

  Az elsikkaszthatatlan spanyolviaszról
  R. L.

  Prózai látlelet
  Ferencz Enikő

  Tükrök által
  Szabó Annamária


Lépcső/ház
  Évfordulón
  



  Abstracts
  

  Számunk szerzői
  

Balázs Imre József

Álmok vendégsége

 

Kovázs András Ferenc: Álmatlan ég

 

 

 Kovács András Ferenc új kötete hangsúlyos jegyzettel zárul. Hangsúlyossága abból ered, hogy egyetlen jegyzet; a korábbi KAF-kötetekben általában több is volt belőlük. Ezek mindannyiszor a versek kulturális utalásainak szövevényét bontották ki, illetve gubancolták újra össze.

Az idézet, amelyre ezúttal felhívja a figyelmet a szerző, Shakespeare-től való, életkorokról és a velük való lehetséges bánásmódról szól: „Nem vagy ifjú, se vén, / De mintha csak ebéd után aludnál, / Álmodod mind a kettőt.” Másik fordításban: „Az ifjuság s a vénség is csalódás: / Csak annyi, mint egy délutáni álom.” Az idézet a „köztes” életkor, azaz a felnőttkor problematikusságát állítja, ugyanakkor felidéz két lehetséges perspektívát is, ahonnan ez az életkor kezelhető: az ifjúkorra visszatekintő, ahhoz viszonyító, illetve az öregség, a halál perspektívájából való szemlélődést.

A kötet versei ennek megfelelően sok esetben születésekhez, évfordulókhoz kapcsolódnak. A kötet mögé gondolható szerző mások (kerek évfordulókhoz érkezett) arcának tükrében szemléli önmagát. Többek között Csokonai Vitéz Mihály, Réz Pál, József Attila, Székely János, Parti Nagy Lajos, Kányádi Sándor a megidézettek a kiindulópontjuk szerint alkalmi, de lényegüket tekintve az alkalomtól eltávolodó versekben. Kovács lehetőséget nyit a személyességnek, a személyes emlékeknek is az idézettek/köszöntöttek irányában. Legtöbbször ezek a személyes emlékek is kulturális vonatkozásúak: beszélgetések, olvasmányok keringenek a versekben.

Itt is szembeötlő a parafrázisok, átírások, átértelmezések jelenléte, ahogy a korábbi KAF-kötetekben, legjellemzőbb ebből a szempontból talán a József Attila Medáliák című verséből kiinduló sorozat, amely egyben önlefokozó módon, öniróniával „hamisításnak” nevezi azt, ami ezekben a szövegekben, a Néhány hamis medaillon-ban történik: azt, ahogy keverednek József Attila és Kovács András Ferenc verssorai. A vissza- és előretekintés szempontjából persze szinte lényegtelen, hogy az átíródó szöveg szerzője ki volt eredetileg: a „mások arcában” való szemlélés néha épp azt jelenti, hogy egy korábbi Kovács András Ferenc-szöveg íródik tovább. A Disznó esztendeje című szöveg például a Porcus Hermeticum című KAF-kötet „utóhangjaként” kínálja magát, ugyanakkor a közvetlenül ezt követő vers, A Disznó éji dala már ismét József Attilával lép párbeszédbe, a „Kínában lóg a mandarin, / Gyilkolt ma is a kokain” sorokra építve a versvariációkat.

A kötet terjedelmileg is hangsúlyos részében, a Tág őszi kvintett című ciklusban az ötvenéves Parti Nagy Lajos köszöntésére írt versek olvashatók. És ha már ennyire hangsúlyos ez a ciklus, érdemes jelzésként olvasni: az a versvilág, amely Kovács András Ferenc verseiben kötetről kötetre épül, a kortárs költészetben leginkább Parti Nagy Lajos munkáihoz kapcsolható. Különösen rímtechnikáját, zenéjét tekintve. Vagy (részben) azt, ahogy a versek írója hangsúlyosan olvasó is – ahogy a korábban, másutt olvasott sorok zenéje, képei, sorai sajáttá alakulnak a köréjük, beléjük írt (új) szöveg környezetében. Különbség is észlelhető persze a két szerző kötetei között – mintha Kovács András Ferencnél mindig hangsúlyosabb maradna az idézett, parafrazált versek történetisége. Ő korjelölőkkel látja el, néha szinte észrevétlenül, saját szövegeit: archaikusabbakká válnak rájátszásai a Parti Nagyénál, ha régebbi korok szövegeit írja át, mottók, kötetvégi jegyzetek jelzik a szöveglabirintus bejáratait. Parti Nagy szövegeiben is erős a szövegemlékezet jelenléte, de nála a jelen a meghatározó (és ezen most ne a történelmi jelen időt, hanem a versben megszólaló személy jelen idejét értsük). Nála sokkal ritkábbak a „korjelölők”, mármint az átvett szövegekhez kapcsolódó korjelölők. Így a jelen inkább létező helyszín Parti Nagynál (nem egy köztes senkiföldje ifjúság és vénség, múlt és jövő közt), igaz, semmivel sem értéktelítettebb, mint Kovács András Ferencnél. A jelent mindkét szerző kicsit kívülről figyeli – Parti Nagy Lajos a Dumpf Endre-versekben például egy kórházkertből, Kovács András Ferenc szinte mindig a kitágított történeti időből, még akkor is, ha az, mint az Álmatlanság című versből tudjuk, „puszta álmok vendégsége”.

*Koinónia Kiadó – Éneklő Borz Könyvek, Kvár, 2006