Február 2007
Arcok, évek


  Hát tanulj dalt a zengő zivatartól (vers)
  Lászlóffy Aladár

  A Korunk kapui
  Kántor Lajos

  Szerkesztők visszanéznek
  (Tóth Sándor, Benkő Samu, Veress Zoltán, Aradi József, Weiszmann Endre, Jancsik Pál, Aniszi Kálmán, Kiss János, Jakó Klára, Salat Levente)

  Songs of Passage (vers)
  Visky András

  Egy arisztokrata Athénban
  Rigán Lóránd

  Olvasónapló
  Horváth Andor

  Timon a Solveig-házban
  Poszler György

  Hagyomány és modernitás konfliktusa
  Bányai János

  Személyes ügyek (vers)
  Csiki László

  Egy örökség kínálata
  Pomogáts Béla

  A sötétség kritikája
  Egyed Péter

  Bretterről, Kolozsvárról
  Vajda Mihály

  Beszélgetés Boros Rózával, életéről
  Kiss András

  Egy könyv genezise
  Ritoók János

  A kultúrember és a politikai tett
  Ştefan Borbély

  A meghajlás művészete, Őszelő, Mikor a házban megbetegedett, Aeneas sakkozik (Generátor – versek)
  Horváth Előd Benjámin

  Ötvenhatos konferencia Párizsban (Európai Napló)
  Gömöri György


Toll
  Arcok, évek
  Sebestyén László


Tájoló
  Ötven évvel ezelőtt hunyt el Cs. Sebestyén László
  Mód László


História
  A 18. századi bécsi politika erdélyi megnyilvánulási formái néhány korabeli emlékíró szemével
  Kovács Kiss Gyöngy

  Az erdélyi fiatalok értékorientációja a történetkutatásban
  Cseke Péter

  A „Spanyol polgárháború” Erdélyben (1936)
  Horváth Sz. Ferenc


Világablak
  Házunk, városunk, hazánk, Európánk, földünk
  László Ferenc


Mű és világa
  A személyi szabadság
  Adrian Marino

  Egy mondat Baránszkyról
  Cselényi László


Közelkép
  Megoldáskeresés elvi kompromisszumok nélkül
  Péntek Imre


Levelestár
  Szász János levelei Gáll Ernőnek
  


Téka
  Ami nincsen, és ami lehetne (Átfogó)
  Demény Péter

  Álmok vendégsége
  Balázs Imre József

  A múlt tabuiról, közérthetően
  Murádin János Kristóf

  Foci és irodalom, avagy játékos közvetítések
  Bakcsi Botond

  Dokumentum a költő és költészettanár Csokonairól
  Keszeg Anna

  A Korunk könyvajánlata
  


Talló
  A civilségről
  S. L.

  Az elsikkaszthatatlan spanyolviaszról
  R. L.

  Prózai látlelet
  Ferencz Enikő

  Tükrök által
  Szabó Annamária


Lépcső/ház
  Évfordulón
  



  Abstracts
  

  Számunk szerzői
  

Péntek Imre

Megoldáskeresés elvi kompromisszumok nélkül

 

A Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) tevékenysége a kisebbségi jogérvényesítés egyik legmediatizáltabb területének bizonyult az elmúlt két évben. A romániai magyar nyelvű felsőoktatás kérdése 1990 után először került számos nyugati újság hasábjaira. A román sajtó rendszeresen kezd foglalkozni a kérdéssel, és hosszú idő óta először a cikkek relatív többsége tárgyilagosan tájékoztat az eseményekről. A rosszindulatú cikkek nem tűnnek el teljes mértékben a sajtó hasábjairól, de az eddig túlnyomórészt nacionalista sajtót a kérdésben megosztottság jellemzi, olyannyira, hogy a Babeş-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) vezetői többször is fizetett hirdetésként kénytelenek közölni álláspontjukat.

A magyar nyelvű felsőoktatás problémáinak megoldását nemcsak a kisebbségi szervezetek sürgetik, hanem a hatékony lobbi következtében akadémikusok, neves tudósok és az Európai Uniós politikusok is. A Romániáról készült országjelentésekbe többször is bekerül az az igény, hogy a kisebbségei felsőoktatás helyzetét javítsák.

A BKB tevékenységét mindemellett számtalan kritika érte. Köztük voltak konstruktívak, amelyek azt hangsúlyozták, nem lehet tárgyalni a magyar tannyelvű karokról úgy, hogy közben kilátásba helyezzük, amint ez a kérés teljesül, valami mást fogunk kérni, éspedig az egyetem magyar tagozatának leválásával a Bolyai Egyetem létrehozását. Ellenben voltak a kritikusok között olyan magyar oktatók is, akik radikalizmussal, sőt az egyetem ellen folytatott „gerillaháborúval” vádolták a BKB-t. A vélemények természetesen megoszlottak a BKB céljait, módszereit, legitimitását tekintve, és ugyanígy különbözött az oktatók álláspontja a magyar nyelvű felsőoktatási hálózat struktúráját tekintve. Sokan a magyar oktatók megosztottságáról beszéltek, amely akadályozza a célok megvalósítását, holott ez nem jelentett többet egészséges pluralizmusnál, amelyben a vélemények viszonylag gyorsan polarizálódtak.

A szerző mint a BBTE oktatója és a BKB tagja nem mint objektív tudós, hanem inkább mint a vonzódásaival tisztában levő antropológus (időnként etológus) szerepébe bújó számol be azokról az eseményekről és a mögöttük meghúzódó logikáról, amely a BKB kétéves tevékenységét kísérte.

2004-ben, a Bolyai Egyetem visszaállítási kudarcait követően elkerülhetetlenül szembesülnie kellett a román kormánynak és a BBTE vezetőségének egyaránt a magyar karok létrehozásának igényével. Az RMDSZ-nek úgy tűnt, sikerül politikai határozattal létrehozni a magyar karokat, amikor az egyetemi választásokat követően az új magyar rektorhelyettesek és az akadémiai tanács magyar alelnöke a tárgyalások halasztását kérte, mondván: a szakmai vita még nem zárult le, a politikum megfelelő konzultáció nélkül próbál határozatokat hozni. A tárgyalások halasztásával az egyetem román vezetőinek kitűnő szolgálatot tett az új magyar vezetés, hiszen így nem vádolható többé a román vezetés a magyar karok létrehozásának akadályozásával. A politikum szintén megkönnyebbülten vehette le napirendről a kérdést.

A magyar rektorhelyettesek két bizottságot kérnek fel a magyar tagozat fejlesztésére vonatkozó tervek kidolgozására. Az egyik két magyar tannyelvű kar létrehozásának tervét dolgozza ki, a másik munkacsoport a jelenlegi karokon belül magyar tanszékek létrehozására vonatkozó tervet indítványoz. Annak ellenére, hogy az oktatók elsöprő többsége a két kar létrehozását támogatta, a magyar tagozat vezetése nem vállalja föl ennek képviseletét az egyetem szenátusában. Úgy ítéli meg, hogy a magyar tagozat jelenlegi lehetőségeit kell maximálisan kihasználni, elemezni kell, hogyan valósul meg az egyetem vezetőségének zászlajára tűzött multikulturalizmus más európai egyetemeken, és ebből kiindulva kell a multikultura-lizmust számon kérni az egyetem román vezetőin. (Minderről azonban csupán a 2005-ös évnyitó szövegéből, részletesebben egy 2005 decemberében készült interjúból értesülhettünk1.)

A kialakult helyzet, amelyben a magyar rektorhelyettesek és az akadémiai tanács magyar alelnöke a többség véleményétől eltérő fejlesztési programot képvisel, tipikus következménye azoknak a mellőzött vitáknak és tárgyalásoknak, amelyek nélkül az egyetem fejlesztése elképzelhetetlen. A nyugati egyetemek döntéshozási eljárásai, vezetőválasztási szabályzatai évtizedeken keresztül alakultak ki, így is időről időre újratárgyalják és megvitatják azokat. Sajnos ezekre az érdemi vitákra szélesebb körben a BBTE-n nem került sor. Max van der Stoel, az EBESZ kisebbségi ügyekért felelős főbiztosa Andrei Margához címzett levelében2 az egyetem Chartáját értékelve rámutat arra, hogy a magyar rektorhelyetteseket a magyar oktatók közgyűlésének kell megválasztania. A főbiztos ajánlását azóta sem érvényesítették. A magyar rektor-helyetteseket egy szűk körű, magyar szenátorokból és vezetőkből álló testület javasolja és a szenátus választja meg, a magyar szenátorokat pedig a többségükben román kari tanácsok választják meg a magyar oktatók javaslatai alapján. Így válnak lehetségessé azok a paradoxális helyzetek, amelyekben a magyar tagozat vezetői olyan projektek szerint dolgoznak, amelyekkel a magyar oktatók többsége nem ért egyet.

2004 novemberében találkozott először Hantz Péter kezdeményezésére az a 15–20 oktatóból álló csoport, amely később Bolyai Kezdeményező Bizottság néven vált ismertté. A csoport az I. Európai Kisebbségi Felsőoktatási Konferencia3 megszervezéséért gyűlt össze. A terv az volt, hogy bemutatják, milyen modellek léteznek Európában a kisebbségi felsőoktatás terén, majd ebből kiindulva kezdeményezni fogják hasonló modellek alkalmazását Romániában. Jól látható, hogy az I. Európai Kisebbségi Felsőoktatási Konferencia terve részben egybeesett a rektor-helyettesek utólag nyilvánosságot látott stratégiájának körvonalazásával. A rektorhelyetteseknek a konferencia alkalmával tanúsított passzivitása azonban megkérdőjelezi eltökélt szándékukat a később magukénak vallott stratégia megvalósítására. A konferencia komoly sajtóvisszhanggal járt, de sem a BBTE, sem a politikum különösebben nem reagált annak következtetéseire, bár nyilvánvalóvá vált, hogy a legtöbb európai kisebbség messzemenően jobb lehetőségeknek örvend a felsőoktatás terén.

A konferenciával egy időben fogalmazódik meg a csoport legfőbb célja: a magyar nyelvű kisebbségi felsőoktatás helyzetének javítása, rövid távon magyar karok létrehozása a BBTE-n, az EMTE állami támogatásának kieszközlése, hosszú távon az állami magyar egyetem helyreállítása és hatékony magyar nyelvű egyetemi hálózat kialakítása Erdélyben. Az egyszerűbb hivatkozás kedvéért a konferencia szervezőbizottsága a Bolyai Kezdeményező Bizottság nevet kapja. Azért tartom fontosnak a csoport létrejöttének spontaneitását hangsúlyozni, mert később a BBTE román vezetése hol a politikai erők, hol az EMTE (Erdélyi Magyar Tudományegyetem) és a PKE (Partiumi Keresztény Egyetem) által háttérből irányított csoportot látott a BKB-ban, a magyar vezetés pedig a saját programjának szándékos elgáncsolását célzó kontesztációs csoportot.

Joggal tehetjük föl a kérdést: a BKB miért nem intézményen belüli tiltakozási formákat választott? 2004-től kezdve a folyamatos konzultációt a magyar oktatók közgyűlésével a tagozat vezetősége felszámolja. Habár többen is kérik a közgyűlés összehívását, a magyar tagozat vezetői ezt egészen 2006 tavaszáig nem hajlandók összehívni, holott ennek 2000 óta – Szilágyi Pál és Kása Zoltán rektorhelyettesek idejében – már volt egy kialakult hagyománya. A legtöbb nyugati egyetemen a rektor félévente kötelező módon, sok helyen a sajtó jelenlétében, találkozik az oktatókkal, s ez alkalommal bárki felteheti kérdéseit, számon kérheti a vezetőség tevékenységét, vagy javaslatokat tehet a jövőre nézve. A BKB kezdeményez ugyan egy vitaestsorozatot, amelyre meghívást kap az egyetem valamennyi vezetője, de ezeken a vezetők vagy nem jelennek meg, vagy pedig nem kívánnak részt venni a vitában. Egy másik alkalommal Hantz Péter nyilvános vitára hívja Szamosközi Istvánt, az akadémiai tanács magyar alelnökét, amit ez utóbbi szintén elutasít. Bár a BKB kereste a lehetőséget a magyar és a román vezetőséggel való tárgyalásra, ezek a kezdeményezések mindig visszautasításba torkolltak. 2005 decemberéig a magyar vezetők tudatosan kerülik a nyilvánosságot, mert úgymond tárgyalási pozícióikon gyengítenének, ha nyilvánosan fejtenék ki álláspontjukat. Jelenleg a transzparencia hiánya az egyetem egyik legnagyobb problémája, az egyetemi demokrácia tényleges érvényesülésének legnagyobb akadálya. A transzparencia hiánya ugyanakkor lehetetlenné teszi a helyzet megfontolt elemzését és a további tervezést. Évek óta nem látott napvilágot egy részletes elemzés, amely tanszékenként ismertetné a főállású doktori fokozatot szerzett oktatók számát, a tanár-diák arányt, a betöltetlen állások számát és a magyar diákoknak románul oktatott tantárgyak arányát. Ugyanakkor a nyilvánosságtól való elzárkózás bármely intézményben lehetőséget nyújt a törvények szelektív alkalmazására, klienteláris rendszerek kiépítésére.

2005 nyarán a BKB Brüsszelben európai parlamenti képviselőknek mutatja be a romániai magyar felsőoktatás helyzetét Gál Kinga meghívására. Ugyanez év októberében tüntetést szervez, amelyen az állami magyar egyetem helyreállítását, valamint a magyar karok létrehozását kérik. A BBTE agresszív hangvételű közleményben határolódik el a Brüsszelben járt oktatóktól, s az európai normákkal ellentétesnek minősíti az utcai tiltakozást. Az egyetem körüli viták publicitása belekényszerítette a feleket az árnyaltságot mellőző kijelentésekbe. Bár a BKB kezdetben megpróbálta részletesen tájékoztatni a helyzetről a sajtót, be kellett látnia, hogy a sajtó nagy részét csupán néhány kulcsmondat érdekli, amit meglovagolhat. Direkt kommunikáció hiányában a felek agresszív kommunikációja egyre erősödött. Az egyetem leggyakrabban a másik fél érveit teljesen figyelmen kívül hagyva, a személyes támadásokat sem mellőzve próbálta a sajtót elárasztani közleményeivel. Látván azt, hogy az érvek terén messze alulmarad a vitában, abszurd módon arra próbálta rávenni a sajtót és a közvéleményt, hogy az érveknél sokkal fontosabb az érvelő személye és legitimitása. Sajnos, a magyar tagozat vezetői és az RMDSZ is kezdetben mindent megtett azért, hogy a BKB-t radikális szélsőségektől sem mentes csoportként észlelje a közvélemény, amellyel szemben az RMDSZ-t és a magyar tagozatvezetést egyaránt bölcs megfontoltság jellemezi.

Mivel a magyar oktatók közgyűlését továbbra sem hívják össze, és előrelépés a magyar tagozat fejlesztésének ügyében nem történt, a BKB kezdeményezésére három magyar szenátor benyújtja az egyetem rektorához a 149 magyar oktató aláírását tartalmazó kérést három magyar tannyelvű kar létrehozására vonatkozóan. Az oktatók mellett akadémikusok és Nobel-díjas tudósok nyílt levélben kérik az állami magyar egyetem visszaállítását, az egyetem tiszteletbeli szenátorai, püspökök és polgármesterek a magyar karok létrehozását sürgetik. Annak ellenére, hogy a tanügyi törvény lehetővé teszi magyar tannyelvű karok létrehozását, az egyetem szenátusa a kérdés megvitatása nélkül olyan határozatot fogadott el, amely eleve elvetette a szóban forgó kérdés mérlegelését.

A szenátus határozata jól szemlélteti az egyetemi vezetés viszonyulását a magyar oktatók jogos követeléseihez, a konstruktív vitáktól és a párbeszédtől való elzárkózást. A rektorhelyettesek még mindig bíztak abban, hogy a magyar tagozat problémáinak megoldásában új fejezet kezdődik, hiszen „a rektor ígéretet tett a BBTE projektumának újratárgyalására”. Sajnos erre azóta sem került sor. Mi több, a rektorhelyettesek által készített jelentést a magyar tagozat problémáiról teljesen figyelmen kívül hagyja az egyetem vezetősége, sőt annak hitelességét is megkérdőjelezi. Folyamatosan halogatják a háromnyelvű feliratozásra vonatkozó belső határozat érvényesítését. S végül a rektor válasz nélkül hagyja a 2006 márciusában összehívott közgyűlés közleményét, amelyben az oktatók a jelenlegi struktúrák továbbfejlesztését célzó tárgyalások szervezését kérték,  és biztosították az egyetem vezetőit arról, hogy az oktatás hatékonysága érdekében történő átszervezés nem az egyetem szétválasztását célozza.

Közben szaporodtak a rektori fenyegetések Hantz Péterrel, Kovács Lehellel és Bodó Barnával szemben. A három oktatót, akik egyben a Bolyai Kezdeményező Bizottság vezetői, az egyetem Etikai Bizottsága elé idézik. Kovács Lehelt felmentik, Hantzot és Bodót elmarasztalják. Magyar oktatók márciusi nyilatkozatukban elítélik a megfélemlítéseket.

A BKB-vezetők ellen irányuló kivizsgálás alapjául a Pro Europa Liga által is kifogásolt4 etikai kódex5 áll, amelyben számos, egymásnak szögesen ellentmondó paragrafus található. Miközben a kódex alapvető értékként határozza meg a szólásszabadságot, etikai vétségnek minősít minden olyan tevékenységet, amely az egyetem hitelét vagy hírnevét csorbítja. Tehát az egyetem működésével kapcsolatos jogos kritika is bármikor etikai vétségnek minősíthető.

Sajnos az egyetem román vezetői nem képesek felismerni a magyar tagozat fejlesztésében rejlő lehetőséget: azt, hogy a román egyetemek közül elsőként rendelkeznének olyan hatékony képzési programokkal, amelyek a magyarországi diákok számára is vonzóak lehetnének.

2006 őszén a BKB kéri a háromnyelvű feliratozásra vonatkozó határozat érvénybe léptetését. Miután az egyetem tovább halogatja a táblák kifüggesztését, Hantz Péter magyar nyelvű feliratokat helyez el a román feliratok mellé az egyetem három épületében. A táblákat leszedik, az újságírókat kitiltják az egyetem épületeiből. Eközben Brüsszelben kiállítás folyik a BBTE multikulturális jellegének példaértékűségéről. A résztvevőket többek közt arról tájékoztatják, hogy a BBTE épületeiben háromnyelvűek a feliratok.

A táblaügy következtében az egyetem feljelentést tesz a rendőrségen Hantz Péter és Kovács Lehel ellen rongálás vádjával, holott Kovács részt sem vett a táblák kihelyezésében. A szenátus az ügy kivizsgálása nélkül dönt a két oktató munkaszerződésének felbontásáról. A határozatot négy magyar oktató is megszavazza, köztük Szamosközi István, az akadémiai tanács magyar alelnöke, valamint a katolikus és a református hitoktatói karok vezetői. Mivel az eljárás ellen sokan tiltakoznak, egy következő szenátusülésen megerősítik a munkaszerződés felbontására vonatkozó nyilatkozatot. Az eseményeket követően több magyar vezető lemond, köztük a két magyar rektorhelyettes is. November 28-án 136 magyar oktató nyílt levélben tiltakozik a két kolléga kizárása ellen.

A kizárásokat utcai tüntetések követik. A rektorhelyettesek hiányában egy ideiglenes – öt-, majd háromtagú – bizottság veszi át a folyó ügyek intézését. Levélben kérik a rektortól a két elbocsátott oktató ügyének újratárgyalását, a magyar tagozat működési szabályzatának megvitatását.

Bár az oktatás mindvégig zavartalanul folyt ez idő alatt, a magyar tagozat valamennyi kérésének elutasítása kiábrándultságot eredményezett diákokban és oktatókban egyaránt. A magyar tagozat fejlesztési problémái azóta is rengeteg időt és energiát vesznek el az oktatóktól, s ez a tudományos munka kárára megy. Ugyanakkor a problémák megoldásának további halasztása veszélybe sodorhatja a magyar tagozat működését a BBTE-n.

El kell fogadnunk azt, hogy bizonyos kérdések az egyetem keretein belül valóban megoldhatatlanok. Önálló magyar egyetem létrehozása csakis kormányhatározattal valósulhat meg. A karok létrehozását akadályozó törvénykezési ellentmondások feloldása ugyancsak a politikumra hárul. Meg kell szüntetni azt az áldatlan állapotot, amelyben az egyetemi autonómia felülírhatja a kisebbségnek biztosított törvényes jogokat. A politikumnak ugyancsak felelőssége van a kisebbségi felsőoktatás gazdasági hátterének biztosításában, és nem utolsósorban képviselnie kell a kisebbségi felsőoktatás érdekeit a politikai fórumokon, beleértve az Európai Parlamentet is. Sajnos a politikum sok esetben nem tette meg a megfelelő lépéseket, számos feladatát a civil szervezeteknek kellett felvállalnia, jóllehet Bakk Miklós szerint a civil szervezetek szerepvállalása pozitív fejleménynek számít kisebbségünk jogérvényesítési törekvésében.

Mindamellett, hogy az oktatók többsége a karok létrehozását támogatta, nem zárkózott el a Salat Levente által javasolt ideiglenes megoldástól sem, amely a konfliktusokat kerülve, a kis lépések stratégiáját követve kísérelt meg elfogadtatni egy tagozati szabályzatot. Salat tagozati szabályzata a Charta által teremtett lehetőségekből kiindulva próbálta meg a magyar tagozat státusát erősíteni az egyetemen. Bár javaslata hitelesnek és logikusnak tűnt az adott helyzetben, nem lehetett eltekinteni attól, hogy a magyar és a román vezetők között vannak olyanok, akik csakis a problémák megoldásának halogatására szeretnék felhasználni Salat javaslatát. Az akadémiai tanács magyar alelnöke például többször is nyíltan kifejezte, hogy az apróbb lépéseket, mint amilyen a magyar tanszékek létrehozása, nem tekinti a karok megalakulását előkészítő lépésként. Az általa létrehozott tanszék képviselői többször is hangsúlyozták, hogy tanszékük, az Oktatásban Alkalmazott Pszichológia Tanszék nem nyelvi, hanem csakis szakmai kritériumok alapján különült el. Az apró lépések politikáját az is diszkreditálta, hogy számos tanszék nyelvi alapú szerveződését az egyetem vezetősége elutasította. Ugyanakkor Salatnak a tagozati szabályzattal kapcsolatos konkrét ötlete és annak megvalósítása nagyon sokat késett, e sorok írásakor is még a véglegesítés fázisában van.

Látnunk kell ugyanakkor azt is, hogy Salat javaslata elvi kérdésekben köt kompromisszumokat. Alapelve az egyetem Chartájának6 jelenlegi állapotában való elfogadása és az általa nyújtott lehetőségek maximális kiaknázása. Az egyetem Chartájával szemben nemcsak a magyar oktatóknak voltak fenntartásai, hanem amint azt az előbbiekben láttuk, Max van der Stoelnak is. Javaslatainak egy része valóban bekerült az egyetem Chartájába, ennek ellenére a Charta számos ellentmondásos paragrafust tartalmaz. Habár a Charta a kari szintű magyar tagozatvezetőre hárítja a tagozat hatékony működésének felelősségét (III.1.h. §), a hatékony működés biztosításának jogkörét, a magyar tagozatra vonatkozó legfontosabb adminisztratív és gazdasági döntéseket a tanszékvezetőre, valamint a kari tanácsokra bízza (III.1.i. §). A legfontosabb döntésekben a kari szintű tagozatvezetők csupán javaslatokat tehetnek a többnyire román tanszékvezetőknek és a román többségű kari tanácsoknak (III.1.h. §).

A Chartában megnyirbált tagozati autonómia csakis chartamódosítással vagy a magyar karok létrehozásával állítható helyre, mivel az önálló karok a tanügyi törvény és a Charta által is elismert adminisztratív és pénzügyi autonómiának örvendenek. Az oktatóknak szembesülniük kell azzal, hogy a tagozati szabályzat tervének elfogadásával egy időre elvi kompromisszumot kötnek, hallgatólagosan elfogadják a tagozati autonómia megnyirbálását. A két oktató menesztésének tolerálásával elfogadják az akadémiai szabadság elvének súlyos megsértését. A többnyelvű feliratozás halogatásának tolerálásával pedig elfogadják a nyelvi jogok sérülését.

Ricoeur és Changeux7 szerint az emberi kapcsolatok alapvető szerveződési stílusa az egyet nem értés. Sehova sem jutunk el, ha célunk az egyetértés. Nem kell föltétlenül valamiféle alapvető konszenzust keresnünk – Habermas vitaetikájának mintájára. Igazán jó megoldások akkor születnek, ha elvi kérdésekben nem kötünk kompromisszumokat, ha a gyors megoldások igényének nyomása helyett a jó megoldások igényének nyomása alatt keressük azokat, dialógus útján.

 

JEGYZETEK

 1. BBTE – Mint mindig. Salat fordulatról beszél a rektor szerdai bejelentése kapcsán. Transindex: http://lektur.transindex.ro/?cikk=3758

2. Recommendations on Expanding the Concept of Multi-culturalism at the Babes-Bolyai University, Cluj-Napoca, Romania (February 17, 2000) and Max van der Stoel’s letter to rector Andrei Marga (ref. 11/00, March, 2000).

3. Lásd a konferencia honlapját: http://conf.bolyai.eu/conf1/

4. Opinia Biroului pentru Drepturile Omului al Ligii PRO EUROPA privind Codul etic al Universitătii Babeş-Bolyai, 30 martie 2006.

5. Codul Etic al Universităţii Babeş-Bolyai, http://www.ubbcluj.ro/despre/cod-etic.htm (Document nr. 20.372/30.12.2005)

6. Charta Universităţii Babeş-Bolyai, http://www.ubbcluj.ro/despre/carta.htm

7. Ricoeur, P. és Changeux, J. P. (2001): A természet és a szabályok. Osiris Kiadó, Budapest.