Február 2007
Arcok, évek


  Hát tanulj dalt a zengő zivatartól (vers)
  Lászlóffy Aladár

  A Korunk kapui
  Kántor Lajos

  Szerkesztők visszanéznek
  (Tóth Sándor, Benkő Samu, Veress Zoltán, Aradi József, Weiszmann Endre, Jancsik Pál, Aniszi Kálmán, Kiss János, Jakó Klára, Salat Levente)

  Songs of Passage (vers)
  Visky András

  Egy arisztokrata Athénban
  Rigán Lóránd

  Olvasónapló
  Horváth Andor

  Timon a Solveig-házban
  Poszler György

  Hagyomány és modernitás konfliktusa
  Bányai János

  Személyes ügyek (vers)
  Csiki László

  Egy örökség kínálata
  Pomogáts Béla

  A sötétség kritikája
  Egyed Péter

  Bretterről, Kolozsvárról
  Vajda Mihály

  Beszélgetés Boros Rózával, életéről
  Kiss András

  Egy könyv genezise
  Ritoók János

  A kultúrember és a politikai tett
  Ştefan Borbély

  A meghajlás művészete, Őszelő, Mikor a házban megbetegedett, Aeneas sakkozik (Generátor – versek)
  Horváth Előd Benjámin

  Ötvenhatos konferencia Párizsban (Európai Napló)
  Gömöri György


Toll
  Arcok, évek
  Sebestyén László


Tájoló
  Ötven évvel ezelőtt hunyt el Cs. Sebestyén László
  Mód László


História
  A 18. századi bécsi politika erdélyi megnyilvánulási formái néhány korabeli emlékíró szemével
  Kovács Kiss Gyöngy

  Az erdélyi fiatalok értékorientációja a történetkutatásban
  Cseke Péter

  A „Spanyol polgárháború” Erdélyben (1936)
  Horváth Sz. Ferenc


Világablak
  Házunk, városunk, hazánk, Európánk, földünk
  László Ferenc


Mű és világa
  A személyi szabadság
  Adrian Marino

  Egy mondat Baránszkyról
  Cselényi László


Közelkép
  Megoldáskeresés elvi kompromisszumok nélkül
  Péntek Imre


Levelestár
  Szász János levelei Gáll Ernőnek
  


Téka
  Ami nincsen, és ami lehetne (Átfogó)
  Demény Péter

  Álmok vendégsége
  Balázs Imre József

  A múlt tabuiról, közérthetően
  Murádin János Kristóf

  Foci és irodalom, avagy játékos közvetítések
  Bakcsi Botond

  Dokumentum a költő és költészettanár Csokonairól
  Keszeg Anna

  A Korunk könyvajánlata
  


Talló
  A civilségről
  S. L.

  Az elsikkaszthatatlan spanyolviaszról
  R. L.

  Prózai látlelet
  Ferencz Enikő

  Tükrök által
  Szabó Annamária


Lépcső/ház
  Évfordulón
  



  Abstracts
  

  Számunk szerzői
  

Mód László

Ötven évvel ezelőtt hunyt el Cs. Sebestyén László

 

Cs. Sebestyén Károly méltatlanul elfelejtett alakjai közé tartozik a magyar néprajznak, jóllehet több évtizedes tudományos tevékenységet fejtett ki. Bátky Zsigmond, Györffy István és Viski Károly mögött a második etnográfus nemzedékhez szokás sorolni, azokhoz a kutatókhoz, akik nem gyakoroltak ugyan alapvető hatást a korszak tudományosságára, kutatási eredményeik azonban figyelemre méltóak.

1876-ban született a Krassó-Szörény vármegyei Karánsebesen, anyai és apai felmenői a Székelyföldről kerültek erre a vidékre. Az iskolában hamar kitűnt rajzkészségével, helyismereti dolgozatával önképzőköri pályadíjat nyert, amelyben Oravica földművelési, ipari, kereskedelmi, népességi, közművelődési és társadalmi viszonyait tárgyalta. 1894-ben tanulmányait Budapesten a Mintarajztanodában folytatta, másodéves hallgatóként Schulek Frigyesnél vállalt rajzolói állást, aki akkoriban fejezte be a Mátyás-templom felújítását és készítette el a Halászbástya terveit. Cs. Sebestyén Károlyra bízta többek között a Szent István-szobor talapzatának részlet- és műhelyrajzait III Béla síremlékének a rajzaival egyetemben, amelyeket igyekezett nagy szakmai odaadással megvalósítani. 1898 nyarán szerzett rajztanári oklevelet, majd Pancsovára került, ahol két hónapot töltött. Pályázat útján nyerte el a szegedi polgári fiúiskola megüresedett rajztanári állását. 1902-ben felkereste közeli rokonát, Horger Antalt, aki Brassóban az állami főreáliskolában tanított ekkor. Jórészt ő buzdította a gyűjtésre Cs. Sebestyént, aki 1904-ben készítette el első néprajzi tárgyú írásait a halotti deszkáról és a napsugárdíszes házvégekről. Horger 1904 nyarán gyalogos tanulmányútra hívta Háromszékbe, ennek eredményeként született meg A háromszéki Szentföld székely háza című tanulmánya. 1907-ben szülőföldjén járt gyűjtőúton, majd a kultuszminisztérium ösztöndíjával Ausztriában és Dél-Németországban töltött el egy hónapot. 1920-ban Czakó Elemér minisztériumi osztályvezető Móra Ferenc egyetértésével a Városi Múzeumba helyezte át szolgálattételre. Tagja volt annak a Kass kávéházbeli asztaltársaságnak, amelyik kezdeményezte a Népünk és Nyelvünk megjelenését. 1926-ban tudományos munkássága elismeréseként a Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara doktorrá avatta, 1931. december 12-én Solymossy Sándor a magyar tárgyi néprajz témakörből egyetemi magántanárrá habilitálta. Előadását 1931. október 22-én tartotta meg A székely ház eredete és fejlődéstörténete címmel. Egyetemi órái is jórészt a népi építkezés köré szerveződtek, habár foglalkozott a primitív népek anyagi művelődésével és a honfoglalás előtti magyarok mindennapi életével is. Solymossy Sándor nyugdíjba vonulását követően a néprajzi tanszék intézményi kereteit fenntartva a szakot Sík Sándor adminisztratív vezetésével Cs. Sebestyén Károly és Bálint Sándor egyetemi magántanárok vitték tovább. Móra Ferenc halálát (1934) követően két esztendeig a Somogyi-könyvtár és a Városi Múzeum megbízott igazgatója lett. 1938-ban vonult nyugdíjba, 1939-ben feleségével együtt Budapestre költözött. 1947 januárjától a Néprajzi Múzeum Etnológiai Adattárában a rajz- és a festménygyűjtemény gondozásával foglalatoskodott. 1956. december 21-én hunyt el Budapesten.

Cs. Sebestyén Károly több tudományterületen fejtett ki jelentős tevékenységet. Visszaemlékezéseiben vall arról, hogy pályafutását, érdeklődését alapvetően két személy határozta meg: az építőművész Schulek Frigyes és a nyelvjáráskutató Horger Antal. Néprajzi tanulmányai közül legtöbb a lakóház vizsgálatával foglalkozik, figyelemre méltó ugyanakkor a népi bútorok iránti érdeklődése is. A székről, a padról, a tékáról, az asztalról és az ágyról 1925-től közölt írásai művelődéstörténeti összegzések, amelyekben ismerteti a bútordarabok múltját, a felső társadalmi osztályok hatását és a közép-európai bútorkultúrával való kapcsolatukat. Népművészeti tárgyú dolgozatai közül kiemelkedik a Krassó-Szörény vármegyei románok népviselete című tanulmány, amelyben alapos leírást ad a férfi, a női és a gyermekviselet darabjairól, valamint a bányászok és az ipari munkások öltözetéről. Szülőföldje, illetve a Székelyföld népi kultúrája sokkal inkább foglalkoztatta, mint Szeged és környékének néprajza. A parasztházra vonatkozó kutatásait A magyar ház története című munkában tervezte összefoglalni, de sajnálatos módon nem jutott ideje a mű elkészítésére; az akadémiai prémiummal jutalmazott, máig kéziratos művében (A magyar parasztbútor története) lakáskultúrával foglalkozó vizsgálatait összegezte.

Munkásságának másik fő területét építészettörténeti kutatásai képezik, amelyek elsősorban Szeged középkori emlékeihez kapcsolódnak. Tevékenységének köszönhető a Fogadalmi Templom építésekor lebontott barokk templom tornyában rejlő Árpád-kori torony megmentése, amely a város jeles műemlékei közé tartozik. A Dömötör-templom bontásának feldolgozása után vizsgálta a város többi középkori templomát, eredményeit 1938-ban a múzeum önálló kötetben jelentette meg. A 17–19. századi tervrajzok, hadmérnöki felmérések és a megmentett kőfaragványok segítségével a szegedi vár építéstörténetét vázolta fel.

Cs. Sebestyén Károlyt a tudománytörténet elsősorban néprajzkutatóként tartja számon, de amint láthattuk, művészettörténeti írásaival jelentős mértékben kivette a részét a Szeged-kutatásból is. Az 1920-as, 30-as években Móra Ferenc mellett a szegedi múzeum meghatározó egyéniségének számított, aki több tudományág módszereit, eredményeit igyekezett hasznosítani.

2006. december 7-én a Móra Ferenc Múzeum, a Szegedi Akadémiai Bizottság Néprajzi Munkabizottsága, a Szegedi Tudományegyetem Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszéke és a Magyar Néprajzi Társaság közös emlékülést tartott Cs. Sebestyén Károly halálának 50. évfordulója alkalmából a Szegedi Akadémiai Bizottság székházában, amelyen több tudományág képviselői tartottak előadást. Ennek az a magyarázata, hogy Cs. Sebestyént sokoldalú tevékenysége miatt nemcsak a néprajz, hanem a régészet vagy éppenséggel a művészettörténet is magáénak vallhatja. Cs. Sebestyén Károly munkásságát méltatta, régészeti kutatásairól, egyetemi pályájáról, fotográfiáiról, valamint népi építészeti vizsgálatairól hallhattunk egy-egy beszámolót, amelyek arra hívták fel a figyelmet, hogy tudatosan igyekezett egyszerre több tudományszak elméleti megközelítéseit, módszereit érvényre juttatni. Legfontosabb érdeklődési területéhez, a népi építkezéshez kapcsolódtak a napsugaras oromzatot, a malmokat, illetve a szőlőskertek, a szőlőhegyek jellegzetes építményeit taglaló előadások. Összességében elmondható tehát, hogy a konferencia méltó módon emlékezett meg Cs. Sebestyén Károlyról, aki a 20. század első felében több tudományterületen alkotott maradandót. Kéziratos hagyatékának feldolgozása, kiadása a jövő feladatai közé tartozik.