Február 2007
Arcok, évek


  Hát tanulj dalt a zengő zivatartól (vers)
  Lászlóffy Aladár

  A Korunk kapui
  Kántor Lajos

  Szerkesztők visszanéznek
  (Tóth Sándor, Benkő Samu, Veress Zoltán, Aradi József, Weiszmann Endre, Jancsik Pál, Aniszi Kálmán, Kiss János, Jakó Klára, Salat Levente)

  Songs of Passage (vers)
  Visky András

  Egy arisztokrata Athénban
  Rigán Lóránd

  Olvasónapló
  Horváth Andor

  Timon a Solveig-házban
  Poszler György

  Hagyomány és modernitás konfliktusa
  Bányai János

  Személyes ügyek (vers)
  Csiki László

  Egy örökség kínálata
  Pomogáts Béla

  A sötétség kritikája
  Egyed Péter

  Bretterről, Kolozsvárról
  Vajda Mihály

  Beszélgetés Boros Rózával, életéről
  Kiss András

  Egy könyv genezise
  Ritoók János

  A kultúrember és a politikai tett
  Ştefan Borbély

  A meghajlás művészete, Őszelő, Mikor a házban megbetegedett, Aeneas sakkozik (Generátor – versek)
  Horváth Előd Benjámin

  Ötvenhatos konferencia Párizsban (Európai Napló)
  Gömöri György


Toll
  Arcok, évek
  Sebestyén László


Tájoló
  Ötven évvel ezelőtt hunyt el Cs. Sebestyén László
  Mód László


História
  A 18. századi bécsi politika erdélyi megnyilvánulási formái néhány korabeli emlékíró szemével
  Kovács Kiss Gyöngy

  Az erdélyi fiatalok értékorientációja a történetkutatásban
  Cseke Péter

  A „Spanyol polgárháború” Erdélyben (1936)
  Horváth Sz. Ferenc


Világablak
  Házunk, városunk, hazánk, Európánk, földünk
  László Ferenc


Mű és világa
  A személyi szabadság
  Adrian Marino

  Egy mondat Baránszkyról
  Cselényi László


Közelkép
  Megoldáskeresés elvi kompromisszumok nélkül
  Péntek Imre


Levelestár
  Szász János levelei Gáll Ernőnek
  


Téka
  Ami nincsen, és ami lehetne (Átfogó)
  Demény Péter

  Álmok vendégsége
  Balázs Imre József

  A múlt tabuiról, közérthetően
  Murádin János Kristóf

  Foci és irodalom, avagy játékos közvetítések
  Bakcsi Botond

  Dokumentum a költő és költészettanár Csokonairól
  Keszeg Anna

  A Korunk könyvajánlata
  


Talló
  A civilségről
  S. L.

  Az elsikkaszthatatlan spanyolviaszról
  R. L.

  Prózai látlelet
  Ferencz Enikő

  Tükrök által
  Szabó Annamária


Lépcső/ház
  Évfordulón
  



  Abstracts
  

  Számunk szerzői
  

Visky András

Songs of Passage (vers)

Songs of Passage

 

Ezerkilencszázötvenhét, te ötágú fényes

csillag, / Sötéten ragyogsz / Az idő mélységes

mély vizében, //  Ezerkilencszázötvenhét, te

kietlen, / Vérvörös tér, / Némán fölkelő napod

rettent, // Anyám menekül előled, / Mintha

megesett lányanya volna, / Vagy kóbor,

névtelen állat, / Idegen illatú, széljárta

nagyvárosban... // Menekülsz, anyám,

halálra vált kicsi asszony, / Csöndes vackot

keresnél, / Nevenincs idegen állat, / Kibomlott

hajjal rohansz, / Tehetetlen jóságod átmeneti

kabátjába burkolózva, / Hogy megszülj

végre, / Hogy kilökd túlhordott terhed /

A véredtől csatakos kövezetre. 

 

                              *

 

Ezerkilencszázötvenhét, te ötágú fényes

csillag, / Ugyan ki érthetné annyi idő

múltán / Homályos okát a formátlan

félelemnek? // Csecsemő üres tekintete, /

Ezerkilencszázötvenhét, te, / Mint a

századok óta hiába várakozóké... //

Szüless meg, nevenincs gyermekem, / Most

jöjj, kelj ki belőlem, mihaszna messiásom, /

Pattanj, friss vértől gőzölgő penge, / Látod,

fölhasadok még egyszer előtted, / Megszakadva

tárom ki magam neked, / Hogy fájdalmam

hibátlan hullámain / Partra vajúdjalak,

és ne tartsak vissza / Magamnak semmit

belőled... // Szégyenkezés nélkül kiáltozom

a szegény szagú szülészet / Börtönrácsos

ablakában állva, / Bocsásd meg, mielőtt hátat

fordítanál végleg nekem, / A halál űrében úszó

testem mérhetetlen boldogságát.

 

                                *

 

Ezerkilencszázötvenhét, te ötágú fényes

csillag, / Ki emlékszik még a meglékelt

világűr / Sötét óceánjára? / Ki ismeri nevét

a kitakart mindenségnek? / Hangtalan hősi

halott, / Fekete bőrű, temetetlen Góliát /

Terül el rajtunk, kérlelhetetlen jelenünk

csupa-tüske takarója... / Nincs isten, aki végre

elsiratná,  / Gyere hát, letakart tükrök gyászos

démona, / Látod, mindannyian a tied

vagyunk... //  Ki vagy te, múltunk árnyéka, /

Nesztelenül suhansz utánunk, / Mindenütt

a nyomunkban vagy, / Sötét, sziámi testvérünk, /

Észre sem vesszük majd, / Még bizony a legéberebbek

sem, / Amikor a legújabb korfordulónál /

Elénk kerülve éles villanással végzel velünk.