November 2006
Újgazdagok— újszegények


  Bevezető
  

  Egy bölcső felett; Gyilkos-tó; A megvert lány balladája (versek)
  Eszteró István

  Társadalmi változás, térségi rétegződés
  Biró A. Zoltán

  „Lecsúsztunk, és egyszerre mindent elveszítettünk”
  Oláh Norbert-Sándor–Péter László

  A megtört idő (vers)
  Bordy Margit

  Szegénység és depriváció a Székelyföldön
  Telegdy Balázs

  Falusi kisvállalkozók életmódja
  Oláh Sándor

  Gazdag cigányok, szegény romák
  Rareş Beuran

  A Becali-jelenség
  Cseke Péter Tamás

  Az „erkölcsi ellenzék” nemzedéke
  Interjú Láng Gusztávval


1956–2006
  Egy 1956-os erdélyi utazás folytatása
  Gömöri Györggyel beszélget Cseke Péter


Toll
  Merjük az igazságot kimondani
  Degenfeld Sándor

  Borbáth Károly történészi alapvonásai
  Egyed Ákos

  Vargyasi leltár 1980 tavaszán
  Demény Lajos

  Európa szelíd bája
  Kalinovszky Dezső

  Barna reménytelenség
  Csekéné Kolcsár Irén


Világablak
  Integrációs kérdőjelek
  Pomogáts Béla

  Mentalitásválság–mentalitásváltás
  Péntek Imre

  Világsiker – kérdőjelekkel és új esély a magyar futballnak
  Frenkl Róbert


Közelkép
  A deprivált népesség
  Mihály Emőke

  Európai örökségünk
  Eckart Wilfried Schreiber

  Roma holokauszt
  Nágó Zsuzsa Emese


Levelestár
  A személyi kultusz virágzásának éveiben...
  K. L.


Téka
  Hol élne ma Ovidius?
  Gál Andrea

  Kölcsönfény
  Rigán Lóránd

  Dumapolitika
  Demeter M. Attila

  Glokális dilemmák
  Ambrus Attila

  Árvíztörténet – mentalitástörténeti tanulságokkal
  Bodó Márta

  A Korunk könyvajánlata
  


Talló
  Társadalom- és gazdaságfejlesztési modellek versenye az Európai Unióban
  Ráduly Zoltán

  Dan Perjovschi nemzetközi sikereirõl
  K. E.

  Gyermekszegénység
  Cs. K. I.



  Abstracts
  

  Számunk szerzői
  

Demény Lajos

Vargyasi leltár 1980 tavaszán

A volt Leningrádi (ma Szentpétervári) Tudományegyetem Középkor Történeti Tanszékén ismertem meg Borbáth Károlyt, ha jól emlékszem, 1954 végén. Mindketten kandidátusi értekezésünkön dolgoztunk. Ő Olga Jefimovna Ivanova, én pedig Alekszandra Dmitrijevna Ljublinszkaja professzorok vezetése alatt. Tanulmányaim befejeztével 1956 tavaszán hazajöttem, de kapcsolataink – Borbáth 1980. április 20-án bekövetkezett tragikus haláláig – nem szakadtak meg. Részt vettem a temetésén, és Balogh Edgár kérésére vállaltam, hogy két vargyasi házban őrzött hagyatékát felmentem a román belügyi szervek zárolása alól.

A temetés után Andrei OŢetea akadémikus megbízólevelével tértem vissza újból Vargyasra, hogy felleltározzam a hagyatékot, és kiválogassam azokat a kiadványokat, amelyek érdekelhetnék a Román Akadémia Könyvtárát. Valójában ez csak ürügy volt a zárolás feloldására. A helyi milícia parancsnokának jelenlétében a vargyasi iskola tanáraival és nagyobb diákjaival elvégezhettük a leltározást. A hagyaték az özvegyre és Borbáth 14 éves fiára szállott. Csupán arra kérhettem az özvegyet, hogy a megtalált becses kéziratokat és régi (16–18. századi) kiadványokat adja át megőrzés végett valamelyik unitárius egyházi intézménynek.

Néhai Pataki József kolozsvári professzoromtól tudom, hogy Borbáth Ká-roly elkészítette a székelyudvarhelyi Csonka Vár történetét, de a professzor úr nem tartotta kiadásra érettnek a kéziratot. Megjegyzéseit átadta Borbáthnak, aki maga is lemondott a közlésről.

Életében Borbáth sokat járta Erdélyt és kiváltképpen a Székelyföldet. Iskolai füzetekbe jegyezte fel észleléseit. Kéziratokat, okleveleket, régi könyveket gyűjtött. Amikor a nagyenyedi könyvtárban dolgozott, régi könyvtáblákból ritka kiadványok foszlányait áztatta ki és adta át a budapesti Országos Széchényi Könyvtárnak.

Bethlen Gábor és kora című könyvem kéziratát véleményezésre adtam át neki, de már nem jutott ideje az átnézésre, nem vehettem hasznát észrevételeinek. Két mappában őrzöm feljegyzéseit a Vásárhelyi Találkozóról, a Bethlen Kollégiumról, ennek tanárairól és tanulóiról, valamint könyvtáráról. Ezek szemléltetik leginkább, hogy miként dolgozott és alkotott, merre járt.

Borbáth Károly egyike volt azoknak a székely-magyaroknak, akiket a magyar őshaza története közelebbről is foglalkoztatott. 1955 nyarán két hónapot töltött Közép-Ázsiában.

Kandidátusi értekezésének orosz nyelvű szövegét – mintegy 300 oldalt – megtaláltuk a hagyatékában, azt is az özvegy vette át. Ám a Szentpétervári Tudományegyetem is őrzi a dolgozat egy példányát. Onnan fénymásolatban beszerezhető lenne – magyarra fordítás és kiadás végett.

A leltározás alatt sajnos nem találtam kész kéziratot. Még szülőfaluja történetéről sem. Szomorú és hányatott élete ad magyarázatot erre.

 

Bukarest, 2006. április 9-én