Augusztus 2006
Reform és egészségügy


  Bevezető
  

  Egészségbiztosítás és reform Romániában
  Bárányi Ferenc

  „A rendszert mindenképpen fel kell építeni”
  Hajdu Gábor–Székedi Ferenc

  Utazás a reform körül
  Jeszenszky Ferenc

  Test és lélek
  Carmen Firan

  Életem egy fájdalommentes napja
  Marta Petreu

  A pillanat művészete
  Stanik Bence

  Egy marosvásárhelyi évfolyamról
  Kiss András

  Lengyel költők
  

  Johann Nepomuk Nestroy, avagy a szorongás visszája
  François Sauvagnat

  Esszé és szóbeliség
  Szilágyi Júlia


1956–2006
  Nemzeti és emberi örökségünk
  Nagy Károlyt 1956-ról kérdezte Cseke Péter


Toll
  Gy mint gyász, Gy mint „III. György”
  László Ferenc

  Búcsú Magyari András professzortól
  Nagy Róbert


Világablak
  Egészségügyi reform az Egyesült Államokban
  Kovalszki Péter


História
  A kolozsvári magyar egyházi iskolák államosításának körülményei (II.)
  Lakatos Artúr


Mű és világa
  Orvos és páciens (I.)
  F. Dornbach Mária


Közelkép
  Nyíltabban, határozottabban... igazabbat!
  Müller Ádám

  Válasz Sükösd Miklós opponensi véleményére
  Papp Z. Attila

  A Közegészségügyi Minisztérium konzultatív szakbizottságai
  Jung János


Téka
  A pont a történet végén
  Vallasek Júlia

  A „végtelen én” rendkeresése
  Nagy-Babos Janka

  Vanda… Van! Az örök őrök
  Bréda Ferenc

  Olvasószolgálat
  

  A Korunk könyvajánlata
  


Talló
  Egyénről, államról, közösségről
  Ferencz Enikő

  Búcsú Iordan Chimettől
  Kántor Erzsébet



  Abstracts
  

  Számunk szerzői
  

Jung János

A Közegészségügyi Minisztérium konzultatív szakbizottságai

 

Az egészségügyi miniszter 2006. április 28-i 466-os számú rendeletével szakmai konzultatív bizottságokat, egy kezelési stratégiai és egy országos átvilágítási bizottságot hozott létre, amelyeknek az a feladatuk, hogy a minisztérium szakmai tevékenységének irányvonalait kidolgozzák.

A szakmai konzultatív bizottságok a megfelelő szakterület tevékenységét tudományos és metodológiai szempontból irányítják.

Az említett rendelet alapján megalakult harminc bizottság felöleli az orvostudomány minden területét. Külön bizottság foglalkozik például az anesztézia  és az intenzív terápia, a patológia és a törvényszéki orvostan, az infektológia, a szívgyógyászat, a sebészet, a bőrgyógyászat, a diabetológia-endokrinológia, a gasztroenterológia, a geriátria, a családorvoslás, a laboratóriumi, a gyermekgyógyászat, a szülészet-nőgyógyászat, a szemészet, a fül-orr-gégegyógyászat, az ideggyógyászat, az elmegyógyászat, a sürgősségi és baleseti betegellátás, az ortopédia-traumatológia, a radiológia-imagisztika, a reumatológia, a rehabilitáció, a hematológia-transzfúzió, a pneumológia, az allergológia, a fogászat és a közegészségügy kérdéseivel.

A bizottságok 7–13 tagja az illető szakterület jeles, elismert képviselője, általában egyetemi tanár vagy előadótanár, akit valamelyik egyetemi központból neveztek ki. A bizottságok üléseire más szakemberek is meghívhatók, a megbeszélésre kerülő témá(k)tól függően. A bizottságok munkáját egy államtitkár irányítja.

A konzultatív bizottságokat széles hatáskörrel ruházták fel. Ezek közül kiemelem a fontosabbakat:

– javaslatokat dolgoznak ki az állami és a magán betegbiztosítók által finanszírozott orvosi beavatkozásokra vonatkozóan;

– kidolgozzák az orvosi ellátás politikai és stratégiai irányelveit, megalapozva ezáltal a miniszter döntéseit;

– az orvosi ellátáshoz szükséges útmutatókat és terápiás protokollumokat fogalmaznak meg;

– meghatározzák az egészségügyi intézmények működéséhez szükséges feltételeket és követelményeket;

– javaslatokat tesznek az intézmények modern készülékekkel való ellátására;

– beruházási programokat készítenek az intézmények felújítására és modernizálására;

– javaslatokat terjesztenek elő az egyes szakterületeken belüli átszervezésre vonatkozóan;

– kidolgozzák a rezidensképzés feltételeit és igényeit, körvonalazzák a folyamatos továbbképzés lehetőségeit, a második szakosodás elnyerésének feltételeit, az oktatási programokat, tanterveket stb.;

– megfogalmazzák azokat a szempontokat, amelyek a legelterjedtebb betegségek nyilvántartását szolgáló országos (nemzeti) regiszterek összeállításához szükségesek (a fejlettebb országokban ezek már léteznek);

– részt vesznek a minisztérium által kezdeményezett és szervezett ellenőrző akciókban;

– együttműködnek az egészségügyi intézményeket akkreditáló bizottságokkal, meghatározzák a működési engedély megszerzéséhez szükséges feltételeket és követelményeket;

– a különböző kórháztípusok szerint rendszerezik a működésükhöz szükséges feltételeket (műszerek és terápiás eljárások listája stb.);

– szakmailag véleményezik a kompenzált gyógyszereknek a Kezelési Stratégia Bizottsága által összeállított listáit;

– együttműködnek a  tudományos és szakmai társaságokkal, egyesületekkel

– kidolgozzák az egészségügyi intézmények, osztályok, laboratóriumok és más létesítmények értékelésének kritériumait;

– együttműködnek az Országos Programok Hivatalával e programok megtervezésében és végrehajtásában.

A Kezelési Stratégia Bizottsága (Comisia de Strategie Terapeutică) elemzi, összefoglalja és jóváhagyásra előterjeszti a konzultatív szakbizottságok által kidolgozott javaslatokat. Ebben a szakmai fórumban a szakbizottságok elnökei, a minisztérium, a Nemzeti Betegbiztosító Ház és az Országos Gyógyszerhivatal képviselői vesznek részt.

Feladatai közé tartoznak:

– szakmai útmutatók, terápiás protokollumok kidolgozása;

– elemzi a lakosság gyógyszerellátását;

– meghatározza a kompenzált gyógyszerek listáját;

– elemzi a szakbizottságok ilyen irányú tevékenységét.

A Nemzeti Transzparencia Bizottság (Comisia Naţională de Transparenţă) tevékenységét a miniszter vagy egy államtitkár koordinálja. A bizottságnak 9 tagja van:  3 akadémikus és 6 egyetemi tanár, különböző egyetemi központokból.

Feladatai közé tartoznak: véglegesíti és a minisztérium elé terjeszti az orvosi ellátás normatíváit, a gyógyszerek forgalmazását, véglegesíti a gyógyszerlistákat és összehangolja a szakbizottságok és a Kezelési Stratégiai Bizottsága javaslatait, terveit.

Ezzel a kezdeményezéssel a minisztériumnak az a szándéka, hogy a szakmai tevékenységet a konzultatív bizottságokra ruházza. Az általuk kidolgozott javaslatok, tervek alapján hozza majd meg döntését a minisztérium. Véleményem szerint, ha a szakmai bizottságok komolyan veszik feladatkörüket, és lelkiismeretesen dolgoznak, akkor az egészségügyben sikeres, a betegek érdekeit szolgáló változások érhetők el. A stratégiai és az átvilágító bizottság elsősorban a gyógyszerellátásban és a kezelési stratégiák kidolgozásában tölt be jelentős szerepet.