Augusztus 2006
Reform és egészségügy


  Bevezető
  

  Egészségbiztosítás és reform Romániában
  Bárányi Ferenc

  „A rendszert mindenképpen fel kell építeni”
  Hajdu Gábor–Székedi Ferenc

  Utazás a reform körül
  Jeszenszky Ferenc

  Test és lélek
  Carmen Firan

  Életem egy fájdalommentes napja
  Marta Petreu

  A pillanat művészete
  Stanik Bence

  Egy marosvásárhelyi évfolyamról
  Kiss András

  Lengyel költők
  

  Johann Nepomuk Nestroy, avagy a szorongás visszája
  François Sauvagnat

  Esszé és szóbeliség
  Szilágyi Júlia


1956–2006
  Nemzeti és emberi örökségünk
  Nagy Károlyt 1956-ról kérdezte Cseke Péter


Toll
  Gy mint gyász, Gy mint „III. György”
  László Ferenc

  Búcsú Magyari András professzortól
  Nagy Róbert


Világablak
  Egészségügyi reform az Egyesült Államokban
  Kovalszki Péter


História
  A kolozsvári magyar egyházi iskolák államosításának körülményei (II.)
  Lakatos Artúr


Mű és világa
  Orvos és páciens (I.)
  F. Dornbach Mária


Közelkép
  Nyíltabban, határozottabban... igazabbat!
  Müller Ádám

  Válasz Sükösd Miklós opponensi véleményére
  Papp Z. Attila

  A Közegészségügyi Minisztérium konzultatív szakbizottságai
  Jung János


Téka
  A pont a történet végén
  Vallasek Júlia

  A „végtelen én” rendkeresése
  Nagy-Babos Janka

  Vanda… Van! Az örök őrök
  Bréda Ferenc

  Olvasószolgálat
  

  A Korunk könyvajánlata
  


Talló
  Egyénről, államról, közösségről
  Ferencz Enikő

  Búcsú Iordan Chimettől
  Kántor Erzsébet



  Abstracts
  

  Számunk szerzői
  

Lengyel költők

Hieronim Morsztyn

Egy szép hölgy kezére

 

Ennél szebb kezet még a szem nem látott,

Nincs és nem is lehet ennél a világon

Szebb, mint e hölgyé. A hó nem fehérebb,

A viasz sem szebb, bár gyönyörű és fényes.

Ujjára vakító gyémántgyűrűt öltött,

Arany karkötővel, nem mással, köszöntött.

De mindez semmi, talmi minden ékszer,

Nincs nyaklánc, amely szépségével ér fel.

Mert olyan erő van ebben a kézben,

Hogy megsegít a kétes betegségben –

Véd a görcstől, a majdnem halott testet

Úgy érinti, hogy erőre kap menten,

Megnagyobbítva a régi erényét.

Ó, boldog test, és boldog az a tagod,

Mely e nimfa szép kezétől megdagad.

Támaszd fel, szerencsés-sokáig éljen,

S ami a kezedben, lábad közé férjen.

Jan Andrzej Morsztyn

Leleményes lány

 

„Mikor jobb szerelmeskedni? – kérdezte

a lány az orvost. – Reggel jobb, vagy este?”

A doktor így szólt: „Este az édesebb,

De reggel sem árthat az egészségednek.”

„Tanácsod szerint teszem hát, bölcs ember:

Este, mert édes, s mert jó nekem, reggel.”

Daniel Naborowski

Annához

 

Idővel minden múlik, rohannak az évek,

Elmúlnak birodalmak, s a világ ér véget.

Idővel elenyész az ész, furfang s a szellem,

Idővel elhervad a báj, szépség s a kellem.

Idővel virágzó rétek is elszáradnak,

Idővel zöldellő fák levelet hullatnak.

Idővel viszály csitul, véres harcok szűnnek,

Bánatok és a szív keservei elülnek.

Idővel éjből nap lesz, a napból meg éjjel,

Időnek hódol minden e földkerekségen.

Ám őszinte szerelmem, Anna, teirántad,

Elbír az idővel, soha el nem fárad.

Gömöri György fordításai

 

 

Daniel Naborowski (1573–1640) protestáns költő, a Radziwill család klienseként beutazta a korabeli Európát. Hieronim Morsztyn (1581?– 1623?) szintén protestánsnak született, de a braunsbergi jezsuita iskolában tanult. „A világ gyönyörűsége” című hosszú versciklusa a kora barokk költészet kiemelkedő darabja. Jan Andrzej Morsztyn (1621–1693) református születésű, de a svéd háború után katolizáló költő, a lengyel „udvari barokk” legfontosabb alakja. Királyi kincstárnok, 1683-ban Franciaországba menekül, itt kap birtokot.