Február 2006
Történelmünk a Kárpát-medencében

Lázok Klára

Államosított kultúra?

A kulturális élet monopolizálásának kezdetei Romániában – 1948

„A népművelés ügye ezután nem egyéni többletmunka, vagy áldozatkészség, nem is csupán népünk iránti kötelesség, hanem az állam által meg-követelt munka.”1

 

1948 fordulópont a romániai magyar kulturális intézményrendszer történetében. A politikai pluralizmus felszámolása után, a gazdaság államosításának megkezdésével egy időben megkezdődött a kulturális élet ellenőrzéséért folyó harc. Ezt a folyamatot – bár van néhány sajátosan magyar vonulata, amelyet a későbbiekben fogok tárgyalni – a román kultúrpolitika részeként vizsgálom, mert a politikai és kulturális rendelkezések, szerveződések egy központilag irányított kampány részét képezték.

Dolgozatom ennek a folyamatnak csak az indítását tárgyalja, az 1948- és 1949-es kampányt. Elsődleges forrásaim a Román Kommunista Párt (továbbiakban RKP) Agitációs és Propaganda Osztályának Maros megyei jelentései,2 a Romániai Magyar Népi Szövetség napilapjának, a Szabad Szónak (1948. augusztus 10-től Népújság) 1948-as évfolyama, valamint a két magyar nyelvű „szakfolyóirat”, a Művelődési Útmutató (melyre később részletesebben kitérek) és a „Tudomány és művelődés kérdései3 1948-as és 1949-es füzetei. Forrásaim alapján néhány általános, az egész országra vonatkozó következtetést is megfogalmaztam. Az ezekre adott példák viszont az általam vizsgált területről, az akkori Maros és Brassó megyéből kerültek ki.

A kultúra államosítására irányuló törekvések szervesen illeszkednek a keleti blokk országainak szocialista társadalomátalakító gyakorlatába. A lengyelországi Kulturális és Közoktatási Bizottság 1948-ban dolgozta ki évi munkatervében a forgatókönyvet „új kulturális hagyományok teremtése” érdekében.4 Magyarországon ugyancsak 1948–1949 az iskolák, könyvkiadók, mozik államosításának időszaka.5 Az RKP a politikai és gazdasági élet monopolizálása után 1948 folyamán szintén kidolgozta a maga ütemtervét az „új kultúra” megteremtésére.6 A kialakítandó új szocialista kultúra legfőbb jellemzője a teljes központosítás, a kulturális élet (irodalom, színház, mozi, képzőművészet, zene), valamint a közművelődés (népi színjátszás, dalárdamozgalom, népi tánc stb.) minden területének egységes pártállami irányítás alá vonása.

A módszer, akárcsak a szovjet blokk többi országában, a szovjet modellt követte, a szocialista realizmus jelszava alatt meghirdette a megújulást a művészeti élet minden területén, új mozi, új színház, új irodalom, új énekművészet megteremtését szorgalmazta. Az ország mozivállalatai sorra betagozódtak a Cinexfilm elnevezésű állami vállalatba, amely ezentúl megszabta, milyen filmek kerülhetnek bemutatásra.7 „A filmszínház eddig üzlet volt, és a tulajdonost nem a közönség nevelése foglalkoztatta, hanem a minél nagyobb haszon. Ma ez megszűnt. A film nagy fontosságú tömegnevelési eszköz” – írja a cikk, amely hírül adja a marosvásárhelyi mozi állami vállalat ellenőrzése alá helyezését. De tagadja azt, hogy ez a mozi államosítását jelentené.8

Elkezdődött a színházak államosítása is, az 1948-as évadot például a marosvásárhelyi színház már Állami Székely Színházként kezdte.9 Ez maga után vonta természetesen a társulatok átszervezését, valamint új jellegű műsorterv kidolgozását is.10 Maros megyében az „arcvonal frissítése” végett tehetségkutató versenyeket rendeztek az Ifjúmunkás Szövetség bevonásával. A kampány indoklása szerint: „Ahhoz, hogy egy színházban szocialista realizmus érvényesülhessen, szükséges az, hogy munkástárgyú darabokban lehetőleg ne intellektuális beállítottságú színészeket játszassunk, hanem olyanokat, akik a munkásság sorai közül nőttek ki és lettek színészekké.”11 Külön státusa volt az ország 7 népszínházának, melyekből egy magyar nyelvű, a sepsiszentgyörgyi.

Az új képzőművészet serkentése érdekében hozza létre a Művészet- és Tájékoztatásügyi Minisztérium az ún. Alkotói Alapot 1948-ban.12 Ennek nyertesei/haszonélvezői kötelezték magukat 6 hónapon belül bizonyos számú alkotás elkészítésére. Az alkotások tematikája is meg volt szabva: munkásosztály, gyárak, újjáépítés, illegalista periódus, román–magyar barátság, osztályharc, történelmi jelenetek.13

A művészeti élet átszervezésével párhuzamosan elkezdődött egy intenzív közművelődési kampány is, mind városon, mind falun. Az egységesítő törekvés a falvakra is kiterjedt, itt a központilag megszervezett és ellenőrzött kultúrotthon-láncon keresztül jutott érvényre.

Ebben a központosítási törekvésben a magyarlakta területeken az RKP partnere a Magyar Népi Szövetség (továbbiakban MNSZ). Az MNSZ, mint összmagyar politikai szervezet, ezekben a megyékben komoly tömegbázissal rendelkezett, és megfelelő szerkezeti felépítésének köszönhetően elérte a legalsó szinteket is. A kampány prominens személyisége Balogh Edgár, az MNSZ Közművelődési Szakosztályának elnöke volt, az új irányelvek az ő állásfoglalásain keresztül jutottak el a magyar közvéleményhez.

Ehhez az 1848-as forradalom centenáriumára szervezett Petőfi-ünnepségek nyújtották az alkalmat. Három szövegből rajzolódnak ki a direktívák. Az első Balogh Edgárnak a Petőfi-versenyek megnyitóján tartott beszéde, a második a verseny zárónyilatkozata (melyet érezhetően szintén Balogh Edgár fogalmazott), a harmadik pedig a Művelődési Útmutató első számához írt Népi kultúránk megújulásáról van szó című programadó cikke.14

„Harcban vagyunk, ideológiai hadjáratot vezetünk, s nem tűrjük meg a népünket félrevezető, tétlenségre sorvasztó reakciós kultúrtevékenységet”15 – adta ki a harci jelszót Balogh Edgár a Petőfi-verseny megnyitóján tartott beszédében. A cél egy új népi kultúra, melyet a munkásosztály teremt meg, s mely a valóságot kell hogy feltárja és értelmezze,16 mozgósítania kell a politikai és gazdasági teendőkre,17 és szorosan össze kell fonódnia a politikával. Az új kultúra emellett elfogadja a régi népi kultúra egyes elemeit, Petőfi, Arany, József Attila, Bartók Béla és Kodály munkásságának egy részét átemelhetőnek tartja ebbe az új kultúrába.

A nyilatkozatok kiemelték továbbá, hogy mindezt a szovjet modell alapján,18 másrészt csakis lojális román állampolgárként19 lehet és kell létrehozni. Ezek az állásfoglalások tehát egyrészt képviselték a magyar tömegek felé a román kultúrpolitika legfrissebb direktíváit, másrészt kijelölték a romániai magyar kultúra helyét a romániai kultúrán belül.

A programnyilatkozatok felszólították ugyanakkor az írókat, művészeket a csatlakozásra: „Népi kultúrpolitikánk sikeréhez megfelelő irodalmi és művészeti anyagra s megfelelő művelődési eszközökre van szükségünk. Soraink közé hívjuk ezért íróinkat és művészeinket”20

Ennek a toborzásnak első lépéseként az MNSZ irodalmi és művészeti pályázatot hirdetett, melynek eredményeit szintén a centenáriumhoz kapcsolódva, a segesvári Petőfi-megemlékezésen hirdették ki. A pályatételek jelzik az irodalom és képzőművészet kijelölt műfajait és tematikáit: népszínműveket, valamint a „népi demokrácia romániai magyar vértanúinak” életéből ihletődött egyfelvonásosokat, dalműveket, domborműveket, szobrokat, festményeket kértek.21

A két világháború közt nagyon erős kórus-/dalárdamozgalom egykori kórusait s az újonnan alakult énekkarokat is választás elé állítják. Az MNSZ központi közművelődési bizottsága 1948. szeptember 23-án közleményt bocsátott ki a romániai magyar énekkarok átszervezésével kapcsolatban.22 A határozat szerint minden énekkar – régiek, újak, egyháziak –, mely nem tartozik a szakszervezetekhez vagy az MNSZ kereteihez, köteles dönteni hovatartozásáról és beilleszkedni vagy a munkáskórusok, vagy az MNSZ népi énekkarai közé.23 A kolozsvári Zeneművészeti Főiskola mind a karnagyképzés, mind a zenei anyagellátás terén ezentúl kizárólag az MNSZ és a szakszervezetek énekkarainak állhat a rendelkezésére. Ugyanez a rendelkezés leszűkítette az addig ernyőszervezetként működő Bartók Béla Dalosszövetség (mely az év elején vette át a Romániai Magyar Dalosszövetség helyét) hatáskörét, a szakmai irányítómunkán kívül megvonva tőle minden jellegű szervezési lehetőséget.24

Az átszervezés intézményei

Az átfogó átszervezéshez részletesen kidolgozott intézményrendszer felállítására volt szükség. Országos szinten a művészeti élet és a közművelődés a Művészet- és Tájékoztatásügyi Minisztérium hatáskörébe tartozott. Szervezési szinten az általam vizsgált székelyföldi megyékben az MNSZ közművelődési osztályának alapszervezetei, a szakszervezetek közművelődési bizottságai, valamint az RKP Propaganda és Agitációs Osztályának helyi szervei voltak felelősek a közművelődés megszervezéséért.25

1948 áprilisában országszerte létrehozták a megyei népművelődési egyesületeket. A népművelődési egyesületek az RKP megyei Propaganda és Agitációs Osztályainak alárendelve működtek. Feladatuk az volt, hogy felmérjék a falvakban, városokon működő művelődési, kulturális intézményeket, civil szerveződéseket, és azokat beolvasszák a már létező vagy általuk létrehozott falusi kultúrotthon vagy városon a népi atheneum ernyője alá.26 A kultúrotthon – korabeli definíció szerint – arra volt hivatott, hogy „az addig egységes terv nélkül, sokszor egymás munkáját akadályozva működő szervezetek falusi kultúrcsoportjait egységes keretbe fogva egybehangolja és irányítsa”.27 Ugyanezt a feladatot látták el városon az ún. népi atheneumok is, a megyeszékhelyeken megszervezett népfőiskolák.28

Példa a városi körök egységesítésére a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond és Cercul Literar Mureş esete, melyek „kinyilvánították” egyesülési szándékukat egy közös népi irodalmi egyesület formájában és csatlakozásukat a Népművelődési Egyesülethez.29

A falusi kultúrotthonok megalakításának előre meghatározott menetrendje volt. A megyei Népművelődési Bizottság kiküldöttje az illető járásban/faluban felmérte a létező kulturális és civil szerveződéseket (gazdakörök, kulturális egyletek, dalárdák, iskolák, felekezeti, egyleti, iskolai könyvtárak), megalakította a kultúrotthont és előirányozta annak költségvetését, amit majd az alapító okirattal együtt a helyi kultúrotthon-vezetés beküldött a központi irodába. Ezenkívül megalakította vagy ellenőrizte a központilag előre meghatározott, a kultúrotthonhoz rendelendő szervezetek tevékenységét (helyi turisztikai hivatal, mozi, Cartea Rusă könyvesbolt- és terjesztőlánc,30 ARLUS31). Minderről jelentést készített – valószínűleg formanyomtatvány alapján –, amit leadott visszatérésekor a Propaganda és Agitációs Osztály Népművelődési Bizottságának. Ezekből a jelentésekből lehet rekonstruálni a fent leírt folyamatot.32 Ezekből a leltárakból rekonstruálható az 1948 előtti kulturális helyzet (civil szerveződések, gazdakörök, iparegyesületek, könyvtárak).

Minden kultúrotthon és népi atheneum élén egy-egy tanács állt, melynek összetétele szintén rendeletileg volt meghatározva (11 választott tag, ezenkívül a jog szerinti tagok: politikai pártok küldöttei, bíró, orvos, állatorvos, erdészeti felügyelő, mezőgazdasági felügyelő, szövetkezeti elnök, csendőrőrsparancsnok, lelkész és az elemi vagy középiskola igazgatója ).33 A megyei tanácsok 15 választott tagja között ugyanakkor kötelező jelleggel ott kellett lennie a megyefőnöknek, megyei tanfelügyelőnek, csendőrparancsnoknak, a megye nemzetgyűlési képviselőinek, helyőrség parancsnokának, a vármegyei főorvosnak, pénzügyigazgatónak, tömegszervezetek, Szakszervezetek Megyei Tanácsa, MNSZ, ARLUS, Romániai Demokrata Nők Szövetsége (RDNSZ) küldötteinek. Amint a felsorolásból is kitűnik, a tanácsok nem szakemberekből, hanem a tömegszervezetek és az állami hivatalok hivatalos kiküldötteiből tevődtek össze, részvételük formális volt, tehát a döntéseiket is tulajdonképpen a hatalom utasításainak megfelelően hozták.

A rendelkezések szerint a kultúrotthonok és népi atheneumok kizárólagos joggal rendelkeztek a kulturális rendezvényszervezés terén,34 iskolákban, egyházi intézményeknél, magán-kezdeményezés alapján szigorúan tilos volt bármilyen rendezvényt szervezni.35

Második lépésként 1948 őszén-telén a különböző tömegszervezetek (MNSZ, ARLUS stb.) országos körlevelet36 bocsátottak ki az összes helyi szervezetüknek. Ebben a kultúrotthonok támogatását kérték, és azt, hogy tisztázzák az együttműködés lehetőségeit. Ugyanakkor felkérték helyi szervezeteiket, adják át könyvtáraikat a kultúrotthonoknak, és rendezvényeiket csakis a kultúrotthon keretein belül szervezzék meg.

A rendezvényeket a Művészet- és Tájékoztatásügyi Minisztérium által kiadott Művelődési Útmutató anyagaira támaszkodva, programajánlatát követve kellett megszervezni. Más anyagot csak a megyei kultúrtanácsos külön engedélyével lehetett felhasználni. A Művelődési Útmutató első száma 1948 júliusában jelent meg, az 1948 januárjától futó Îndrumător Cultural testvérlapjaként. Indító cikke a már említett programnyilatkozat, Balogh Edgár Népi kultúránk megújulásáról van szó című írása. A Szabad Szóban megjelent beharangozó „recenzió” szerint a kiadvány célja „demokratikus mondanivalójú anyagot szolgáltatni” a kultúrotthonok számára.37 Az Útmutató minden hónapban 64–65 oldalas összeállítást közölt, megjelölve mindenik cikk műfaját (előadás, tudományos írás, szavalókórus gyermekek számára stb.), és a folyóirat utolsó oldalán közölte javasolt felhasználásukat, konkrét programokat összeállítva minden vasárnapra.38 Minden szám tartalmazott tehát aktuálpolitikával foglalkozó, a kormány gazdasági és politikai intézkedéseit magyarázó és népszerűsítő előadásokat, melyeket felolvasásra szántak,39 valamint az épp aktuális témához illő verseket,40 színdarabokat és kottákat.41 Emellett minden területre kiterjedő tanácsokkal is szolgált a kultúrotthonok megalakításához, kezdve attól, hogy milyen legyen az épület alaprajza, vagy hogyan kell színpadot építeni.42

Ez az utolsó lépés az esetleges önálló kulturális tevékenységek felszámolásának útján, hisz ezek után már nem lehetett a „demokratikus anyagok” hiányára hivatkozva önállóan megszervezni a falu művelődési életét. Ezen a szinten már nem egyszerű kultúrszervezésről, nem falusi népnevelésről van szó, hanem a Terv által megszabott munkáról, erre vall a dolgozat mottójául választott újságidézet is: „A népművelés ügye ezután nem egyéni többletmunka, vagy áldozatkézség, nem is csupán népünk iránti kötelesség, hanem az állam által megkövetelt munka.”

 

JEGYZETEK

1. Megjelent a Művelődési Útmutató első száma. A magyar falvakban is megszervezik a kultúrotthonokat. Szabad Szó, 1948. július 9.

2. Arhivele Naţionale Direcţia Judeţeană Mureş (Országos Levéltár Maros Megyei Igazgatósága, továbbiakaban – ANDJ Mureş) Secţia Propagandă şi Agitaţie. Procese verbale, rapoarte, planuri de muncă şi tabele. 31.01.1948-31.12.1948

3. A „Tudomány és művelődés kérdései” 1948 októberében indult, a Román–Szovjet Tanulmányi Intézet negyedévente megjelenő kiadványa volt. Szerkesztői Gaál Gábor, Csehi Gyula, Csőgör Lajos, Déznai Viktor, Haranghi László, Kohn Hillel, Máthé Ernő, Szabédi László, Török Zoltán voltak. Gaál Gábor az első számhoz írt előszavában megfogalmazta a folyóirat célját: „új művelődésünk irányszabó mozzanatait törekedünk e folyóirat hasábjain tudatosítani.” Utunk, 1948. október 18.

4. Paczkowski, Andrzej: Fél évszázad Lengyelország történetéből 1939–1989. Bp., 1997. 191.

5. Romsics Ignác: Magyarország története a 20. században. Bp., 2004. 320–333. Fejtő Ferenc: A népi demokráciák története. Bp., 1991. 252–259.

6. Victor Frunză: Istoria stalinismului în România. Buk., 1990. 271.

7. Állami vállalat vette át a marosvásárhelyi filmszínházat. Népújság, 1948. augusztus 21. Lásd még A Cinexfilm újabb mozijai. Népújság, 1948. október 28.

8. Állami vállalat vette át a marosvásárhelyi filmszínházat. Népújság, 1948. augusztus 21.

9. Október 13-án nyit az Állami Székely Színház. Kedvezményes munkásbérlet-rendszert vezetnek be. A falusi dolgozók részére is előadásokat szerveznek. Népújság, 1948. október 3.

10. „Hathatósan hozzá akarunk járulni az új világ kialakításához”. Évad eleji beszélgetés Tompa Miklóssal, a Székely Színház igazgatójával. Népújság, 1948. szeptember 6.

11. Tehetségkutató versenyt rendezett a Tolnai Művészeti Kollégium az Ifjúmunkás Szövetség tagjainak részvételével. Népújság, 1948. augusztus 22.

12. Művészeti hét az Alkotói Alapért. Utunk, 1948. március 13.

13. Képzőművészeti őrjárat. Beszélgetés az Alkotói Alapból állami támogatást kapott Bene Józseffel. Népújság, 1948. szeptember 20.; Bordy András: Munkásokat és magát a munkát akarom műveimben ábrázolni. Népújság, 1948. szeptember 27.; Izsák Márton: A művészet legfontosabb feladata az építő ember tanulmányozása. Népújság, 1948. október 4.

14. Népi kultúránk megújulásáról van szó. Művelődési Útmutató, 1948. július.

15. „Nem tűrjük meg a népünket félrevezető, tétlenségre sorvasztó reakciós kultúrtevékenységet” – mondotta Balogh Edgár a Petőfi-versenyek megnyitó ünnepségén, Szabad Szó, 1948. június 30.

16. „Élő kultúrát akarunk, a dolgozók harcának és munkájának kultúráját. Írótól, művésztől, tudóstól azt kívánjuk, hogy a nép írója, a nép művésze, a nép tudósa legyen, vagyis azonosítsa magát a néppel, s fejezze ki annak törekvését és küzdelmét.” Népi kultúránk megújulásáról van szó. Művelődési Útmutató, 1948. július.

17. „Az előadások mozgósítsanak a politikai és gazdasági teendőkre, a színdarab szóljon a nép szabadságharcairól és vértanúságáról, a vers éltesse munkabrigádos hőseinket, a tánc fejezze ki a mai nagy toborzót, népeink testvéri összefogását, a dal meneteltessen minket a munka ütemére.” Népi kultúránk megújulásáról van szó. Művelődési Útmutató, 1948. július.

18. „...módunk van nagy szomszédunktól, békénk és szabadságunk védelmezőjétől átvenni.” Népi kultúránk megújulásáról van szó. Művelődési Útmutató, 1948. július.

19. „Jövőnk csak akkor biztos, ha szabadságunkkal helyesen tudunk élni és minden erőnket a közös haza szolgálatába állítjuk. Így kap a mi magyar kultúránk a Román Népköztársaságban […] eredeti jelleget.” Uo.

20. Az országos Petőfi-verseny záró határozata. Szabad Szó, 1948. július 1.

21. Irodalmi – és művészeti pályázatot írt ki a MNSZ közművelődési bizottsága népi demokráciánk tudatossá tétele érdekében. Szabad Szó, 1948. május 2.

22. Új alapokra helyezik énekkarainkat. Az MNSZ központi közművelődési bizottságának közleménye. Népújság, 1948. szeptember 23.

23. Az MNSZ minden városi és falusi szervezetében ún. népi énekkarokat szervezett.

24. Uo.

25. Az MNSZ szervezetei cselekvően belekapcsolódnak a kultúrotthonok munkájába. A kultúrotthonokban és népi atheneumokban rendezik az együttélő nemzetiségek művelődési megmozdulásait. Szabad Szó, 1948. október 14.; Megalakult a Maros megyei Népművelődési Egyesület. A különböző kulturális és irodalmi egyesületek csatlakoznak az átfogó jellegű szervhez. Szabad Szó, 1948. április 22.; ANDJ Mureş, Secţia Propagandă şi Agitaţie. Procese verbale, rapoarte, planuri de muncă şi tabele. 31.91.1948-31.12. Comisia interimară pentru căminele culturale din judeţul Mureş. Proces-verbal de constituire nr.1., 1948. 2 aprilie.

26. Megalakult a Maros megyei Népművelődési Egyesület. A különböző kulturális és irodalmi egyesületek csatlakoznak az átfogó jellegű szervhez. Szabad Szó, 1948. április 22.

27. Népi művelődésünk fejlődése. Utunk, 1948. május 25.

28. Uo.

29. Megalakult a Maros megyei Népművelődési Egyesület. A különböző kulturális és irodalmi egyesületek csatlakoznak az átfogó jellegű szervhez. Szabad Szó, 1948. április 22.

30. A Cartea Rusă-t 1945-ben hozták létre; 1947 közepe táján már 1 300 000 román és magyar nyelvű kötet megjelentetéséről tudósít a Scânteia (Scânteia, 1947. június 10.).

31. Az ARLUS a román–szovjet barátság propagálására létrehozott országos tömegszervezet, a szovjet tudomány, kultúra népszerűsítésével foglalkozott, feladata volt például a november 7-ét megelőző Román–Szovjet Barátsági Hónap megszervezése.

32. ANDJ Mureş, Secţia Propagandă şi Agitaţie. Procese verbale, rapoarte, planuri de muncă şi tabele. 31.91.1948-31.12.1948,  Raport de activitate, 11-12 mai 1948 M.Niraj, 100. p.; 8-9-10 mai 1948 Sovata,  101. p.; 24 mai 1948 Sângiorgiu de Pădure, 108. p.

33. Utasítások a kultúrotthonok tanácsainak megválasztására. Művelődési Útmutató, 1948. augusztus.

34. ANDJ Mureş, Secţia Propagandă şi Agitaţie. Procese verbale, rapoarte, planuri de muncă şi tabele. 31.91.1948-31.12.1948, Raport pe luna mai 1948., 132. p.

35. Uo.

36. Körlevél az ARLUS-szervezetekhez. Művelődési Útmutató, 1948. szeptember.; Magyar Népi Szövetség Központi Intézőbizottsága. Körlevél az összes MNSZ-szervezetekhez. Művelődési Útmutató, 1948. november.

37. Megjelent a Művelődési Útmutató első száma. A magyar falvakba is megszervezik a kultúrotthonokat, Szabad Szó, 1948. július 9.

38. Például: Hogyan használjuk fel a „Művelődési Útmutató” júliusi számának anyagát? Szabad Szó, 1948. július 6.

39. Például a júliusi számban: A szövetkezeti mozgalom a Román Népköztársaságban, Néphadseregünk a béke hadserege, A szovjet mezőgazdaság csodálatos eredményei.

40. Így például a júliusi számban Majakovszkij: A földművesekhez.

41. Júliusban például a román himnusszal kezdik és az Internacionáléval.

42. Alaprajzminta a falusi kultúrotthonok építéséhez. Művelődési Útmutató, 1948. október.; Hogyan építsünk színpadot? Művelődési Útmutató, 1948. augusztus.