Január 2006
Finnek–magyarok

Heli Mäkeläinen

Az írás kérdése az egyetemi oktatásban

A kreatív írás az 1940-es években vált önálló diszciplínává az Egyesült Államok egyetemein. Hamarosan népszerűvé vált az egész országban, és pár évtized múlva elterjedt Nagy-Britanniában és Írországban is. Több helyen tanították Európa más részein is, de csak az utóbbi időben vált egyetemi tantárggyá.

Finnországban a Jyväskyläi Egyetem volt az első, amely az írást önálló tantárgyként illesztette be a programjába. A tanítás szabadegyetemen kezdődött, 1992-ben, és 2001-től választható mesterképzősök számára. Eddig ez az egyetlen egyetem, ahol az írás a doktori fokozatig tanulható.

A Jyväskyläi Egyetemen a „kreatív” szót mellőzik a tantárgy megnevezésében, mert az túlságosan is az irodalmi szövegek írását idézné fel. „Minden írás kreatív”, amint azt Tuomo Lahdelma professzor kimutatta. A kommunikáció új módozatai széleskörű műveltséget követelnek meg, képességet irodalmi és más szövegek létrehozására, fordításra és szövegek egyik médiumból a másikba való átalakítására.

Másfelől ebben a kontextusban félrevezető lehet a „kreatív”. Az Egyesült Államokban az írásoktatási programok technikailag nagyon jól képzett írókat termeltek ki, néhány közülük „írógyárként” vált közismertté. A Jyväskyläi Egyetemen a hangsúly máshová helyeződik. Az írásközpontú oktatási program egyik különleges területe az irodalom tanulmányozásának, és itt nem annyira a mesterség elsajátításáról van szó, mint inkább az írás köré szerveződő tudományos kérdések (például: az írás mint kognitív folyamat, az írás története, többszerzőjűség, csoportos írás a világhálón, szerzőség kérdése a fordítás és adaptáció esetében és az írás szociális és intézményes nézőpontból)  megvizsgálásáról. Ezáltal válik ez a program különlegessé más oktatási programok közt.

A művészettel való foglalkozás kihívásai a felsőoktatásban

Bár az írás tanulmányozásának hangsúlya a tudományos megközelítésre esik, és a diákok már különböző iskolákban elsajátították az írás mesterségét, az írás gyakorlatára továbbra is nagy hangsúlyt fektet a Jyväskyläi Egyetem.

Az írás-tantárgyat általában olyan diákok választják, akik maguk is írók, akár publikáltak már, akár nem. Jyväskyläban a mesterképzős diákok dolgozatának két részből kell állnia: egy hagyományos tudományos munkából, a másik rész pedig lehet regény, vers- vagy esszékötet, forgatókönyv vagy bármilyen más műfajú szöveg, amely egy szöveg-műhely keretén belül, vezetőtanár felügyelete alatt születik.

A mesteri dolgozatok tudományos részei olyan témákról íródtak, mint például az adaptáció, nehézségek az írásban, írói kalauzok. A diákok gyakran személyesen érintettek a témákban, például volt köztük olyan, aki a saját művészi munkáját elemezte. Ilyenformán az írás tanulmányozása izgalmas lehetősége annak, hogy az alkotási folyamatot belülről vizsgáljuk, tehát olyan nézőpontból, amely egy „objektív kutató” számára nem hozzáférhető.

Mivel a művészi írás ennyire újnak számít egyetemi környezetben, sok kihívással kell szembenéznünk. Például: hogyan értékelhető ki egyetemi szinten a művészi munka?

A tudományos megközelítéseknek nem sok hasznát vehetjük ebben az esetben. A helyesírás és a központozás helyes használata nem lehet értékelési szempont, mint az iskolában. Hogyan adjunk jegyet gondolatokra, érzésekre, benyomásokra, álmokra? Hogyan illeszthető normatív tudományos keretek közé a művészi írás, amely annyira ellenáll minden szabálynak?

Ez bonyolult kérdés. A Jyväskyläi Egyetemen az osztályozásnál főként a tudományos dolgozatot veszik figyelembe, az erre kapott osztályzatot inkább csak megemelheti a jól sikerült művészi munka. Elképzelhető, hogy a jövőben a művészi munka is nagyobb hangsúlyt kap az értékelésben.

Hogyan tanítható az írás?

Mint sok más helyen, Finnországban is zajlottak viták az írás taníthatóságáról. Sokáig magától értetődőnek tűnt, hogy mi tartozik a művészeti neveléshez: általános iskolában, középiskolában és felsőoktatási intézményekben évtizedek óta tanítanak színházat, zenét, vizuális művészeteket. Az írás az egyetlen művészet, amelyet nem tanítottak hasonló módon. A született művész romantikus ideája még mindig erőteljesen jelen van a köztudatban. Gyakran állítják, hogy egy igazi író eleve birtokolja a szakma minden fortélyát, és az oktatás akár káros hatással is lehet arra a képességére, hogy összetett egyéniségét kibontakoztassa.

A magányos író képe aligha volt valaha is igaz, hiszen az írók mindig is tanácsokat és támogatást kaptak idősebb társaiktól és íróbarátaiktól. Taija Tuominen felmérése szerint a kezdő írók 70 százaléka vett részt íráskészséget fejlesztő képzésen vagy versenyeken, igényelt visszajelzést és épített tudatosan karriert.

Egy olyan országban, mint Finnország, ahol körülbelül öt millióan élnek és beszélik a nyelvet, ritkán fordul elő, hogy valaki kizárólag az írásból él meg, az írók gyakran rendelkeznek egy másik munkahellyel, dolgoznak be különböző lapoknál vagy, manapság egyre gyakrabban, kreatív írás-leckéket adnak. Az írás mestersége önszorgalomból is megtanulható, de kezdőknek nagy segítségére lehet egy tapasztalt író, aki eligazítja őket a műfajok és technikák között. A leckék senkit sem kímélnek meg a gyakorlástól és egyes hibák elkövetésétől, de egy tanár fel tudja hívni a figyelmet a stílus- és kompozícióbeli melléfogásokra.

A tanulók nem csak szabályokat kapnak kézhez, hanem, és ez talán még fontosabb: határidőket, biztatást is – a tanár bátorságra és írásra ösztönzi őket, valamint arra, hogy ne elégedjenek meg közhelyes megoldásokkal.

A kurzusok nagyon népszerűek, és úgy tűnik, hasznosak is. Ennek ellenére nem volt könnyű megfelelő oktatókat találni. A legtöbb tanár különböző forrásokból hatalmas tudást halmozott fel az illető szakterületen, de ez idáig nem létezik hivatalos képzés írást oktató tanárok részére. A „tanítható-e az írás?” kérdés Finnországban jelenleg irreleváns, hiszen az egész ország területén tanítják ezt a tantárgyat. A tanárok szeretnék tanítani, a diákok pedig szeretnék tanulni. A kiadók megállapították, hogy az utóbbi években a kéziratok minősége általában véve javult.

Ennél sokkal lényegbevágóbb kérdés az, hogy miképpen tanítható az írás? Az oktatási módszerek megvitatása és a szakoktatók képzése még megoldásra váró feladatok az egyetemi írásoktatás számára.

Többszörös összefüggések

Az írástan interdiszciplináris tudomány, amely egyértelműen kapcsolódik az irodalmi kritikához, de más tudományágakhoz is. A Jyväskyläi Egyetemen az írástan még a művészeti neveléssel, a digitális kultúrával, a nyelvészettel, kommunikációval és kortárs kultúrával is érintkezik, az egyetem kapcsolatban áll a Prágában székelő European Network of Creative Wrtitinggal (a Kreatív Írás Európai Hálózata). Az egyetemen kívüli kapcsolatok szintén fontosak: a diákok gyakorlatoznak kiadóknál, tanítanak, és lehetőségük van arra is, hogy egy író vezetése alatt írják meg a mesteri dolgozatuk művészeti részét.

A cél az volna, hogy a Jyväskyläi Egyetem írásgyakorlat szakán évente húsz diák végezzen, valamint egy doktori disszertáció is megvédésre kerüljön. Ez jelenleg nem megvalósítható, mert erre a szakra az egyetem évente csak tíz diákot vehet fel, és csak kevés anyagi fedezet áll a rendelkezésére. A tantárgyat pillanatnyilag egyetlen tanár tanítja, idejének felében. Néhány éven belül javulni fog a helyzet, ha a tanításba más tanárok is bekapcsolódnak.

Szőcs Borbála fordítása