Salla Mikkola Jyväskylä – kultúrváros két tó között
Jyväskylä Közép-Finnország dombos vidékén található, a Jyväsjärvi és a Tuomiojärvi tavak között. A várost 1837-ben alapították, s az 1838-as év végére 189 lakost számlált. Napjainkban több mint nyolcvanezren lakják. Micsoda fejlődés!
Hogyan is jutottunk idáig?
Jyväskylä a kereskedelmi útvonalak kereszteződésében feküdt: először a vízi utak, majd a szárazföldi utak s a 19. század végén a vasút is megépült. A város határában reptér is található, de ez érthető módon jóval később épült. A korábbi kereskedelmi útvonalak kereszteződésében „vásárhely” jött létre, de a város fejlődésében és mai arculatának kialakításában nagyobb szerepet az „iskoláztatás” játszotta. Az 1800-as években a finn értelmiségi réteg és az oktatás svéd nyelvű volt. Az első finn nyelvű tanintézetet Jyväskyläben hozták létre 1858-ban. (Összehasonlításként megjegyzem, hogy Aleksis Kivi híres regénye, a Hét testvér 1870-ben jelent meg.) Az oktatás tehát Jyväskyläben már a kezdetektől fogva jelen volt. A Jyväskyläi Egyetem elődjét, a jyväskyläi szemináriumot 1863-ban hozták létre. A szeminárium tanítóképző főiskolává nőtte ki magát 1934-re, s a pedagógusképzés ma is az egyetem erősségei közé tartozik. Ezenkívül Finnország egyetlen testnevelés-tudományi tanszéke is itt található, s az intézmény híres bölcsészettudományi karáról is. Az egyetem nemzetköziséget csempész a város utcaképébe is, hiszen rengeteg cserediák érkezik a világ
Az egyetemi campus világhírű épületei miatt, melyekből hármat a híres jyväskyläi építész, Alvar Aalto tervezett. Stílusát tekintve funkcionalista, ez jelentkezik az 1950-es évek alkotásaiban is, mikor középületeket tervezett, figyelembe véve azt is, hogy az épületeknek városiasoknak kell lenniük. A jyväskyläi egyetemi campus épületei is ekkor épültek. Aaltóra jellemző az organikus formák keresése: figyelte a természetet, hogyan jön létre ugyanazokból a sejtekből számos különféle variáció. Hasonló organikus forma jelenik meg például az 1936-ban tervezett ún. Aalto-váza alakjában, s ugyanez fellelhető az 1958-ban felépült Helsinki Kultúrpalota külsejében is, melynek piros téglafalai ugyanúgy kanyarognak. A vörös tégla Aalto egyik kedvenc alapanyaga, s az egyetemnek szánt épületeket is ebből tervezte. Ezeken kívül ő tervezte még többek között a Paimióban lévő szanatóriumot (melynek tervezésekor a Bauhaus tanára, Moholy-Nagy László is befolyásolta), a viipuri könyvtárat és a Sunilában lévő gyárat környezetével együtt.
Alvar Aaltón kívül is van azonban Jyväskylänek világhírű „lakosa”:
Jyväskylä kulturális élete azonban nemcsak a közismert emberektől függ, hanem a jó légkör megteremtéséhez maguk a város lakói is hozzájárulnak. A városi színház mellett például számos szabad színház működik.
Jyväskylä belvárosa a főutca, a Kauppakatu köré sűrűsödik. Ha igazán leegyszerűsítjük, azt mondhatjuk, hogy a főutca egyik végén az egyetem, a másik végén boltok, klubok találhatók. A Kauppakatu közepe térré szélesedik, ahol az 1775-ben épült vörös téglás lutheránus templom áll, ami köré annak idején a várost is tervezték. Más szóval Jyväskylänek nincs óvárosa. A város varázsát az őt körülvevő természet adja, ami kiválóan alkalmas nagy séták megtételére, akár a központban emelkedő Harjun (Domb) is. Laajavuorin (Széleshegy) a sísportnak is hódolhatunk, s a tavak a lékúszástól kezdve az evezésig számos lehetőséget kínálnak.
Mint ahogy a lakosság növekedéséből is látszik, ami kétszáz év alatt megsok-szorozódott, Jyväskylä növekvő város. A fejlődés nemcsak a kultúra, oktatás és sportsikerek eredménye, hanem egyes nagyobb vállalatok, például a Nokia is, hozzájárulnak. Ahogy a város múltja is sok szálból fonódik össze, jelene és jövője is számos lehetőséget tartogat. Jyväskylä vagy ahogy talán kicsit túlozva is nevezik: a finn Athén hírneve nem a semmin alapszik.
Mindenkit szeretettel látunk kicsi és mégis nagy városunkban!