December 2005
Kárpát-medencei várak, kastélyok

Rigán Lóránd

Posztmodern szöveggenerátor

Két link azok számára, akik szaktanulmányt, recenziót, kritikát vagy esszét készülődnek írni a mostanság meghonosodott posztmodorban.

Andrew C. Bulhak, a szellemes programozó munkáját méltán illetheti a recenzensek örökös kedvence, a „hiánypótló” jelző. Olyasmit nyújt, aminek régóta szükségét éreztük (?): egyetlen billentyűparanccsal posztmodern elméletírókká válunk minden különösebb teketória, fáradságos – és főként költséges – akadémikus edzőtáborok nélkül. A Postmodernism Generator a régi jó ollós-ragasztós dadaista módszer virtuális változata, a „csináld magad!” elvre épülő szövegtermelési recept. Felhasználója megkeresi az illető weboldalt, Entert kattint, és kész. A szerző halála helyett joviális öngyilkossági kísérlet következik be, mely bizonyára megpörgeti sírjukban a POM titánjait, akikre az előre legyártott elemekből építkező textus lépten-nyomon hivatkozik. (Ilyenek jönnek ki: A kapitalizmus Madonna munkásságában; Predekonstruktív patriarchalizmusok: a posztdialektikus narratíva és a realitás kulturális paradigmája; Neokapitalista nihilizmus és feminizmus; A kontextus szemantikai problémája és a szürrealizmus; Racionalizmus, nihilizmus és neodialektikus nacionalizmus Quentin Tarantinónál stb). Az esszégenerátor pár perc alatt termékenyebb és főként sikkesebb entellektüellé tehet, mint valaha is voltál. Hátránya, hogy eléggé gyakran ismétli önmagát, egy idő után unalmassá válik, és hogy nemegyszer publikáltak már ennél sikerültebb önparódiákat.

Ha mégsem kívánnánk mindent a véletlenre vagy az önműködő terminológiai masinára bízni, Chip Morningstar (nem álnév!), egy másik, hasonlóan fanyar humorú számítógépes szakember Hogyan dekonstruáljunk szinte bármit? címet viselő (ál)metodológiai értekezése úgyszintén egy kattintásnyi távolságra van. Az algoritmus ez esetben a következő lesz. Először ki kell választani a dekonstruálandó alkotást, mely egyezményesen a „szöveg” nevet viseli, holott legtöbbször csak egy darabka szövegről van szó, végső esetben bármiről, akár valami egészen másról is, például egy képről, amiről kijelentjük, hogy lényegében szövegszerű, és hogy mi most ezt „olvasni” fogjuk. Előnye, hogy ez esetben a kritikus olyan területekre terjesztheti ki a szaktudását, amelyek nem tartoznak szorosabb értelemben vett képesítésének körébe. Általános irányelv, hogy a kevésbé ismert és nem kanonikus „szövegek” (pl. videoklipek, ponyvaregények) előnyt élveznek, de ez sem kötelező.

Ezután a dekonstrukció menetének második lépésében el kell döntenünk, hogy mit mond a szöveg, ami ugyanúgy lehet majdnem bármi, habár egy olyan „szöveg” esetében, mely valóban szöveg, a legkézenfekvőbb azt választani, amit ténylegesen mond. Ez az, amit „olvasatnak” nevezünk. Harmadsorban mindenáron fel kell fedeznünk az olvasatban valamilyen fogalmi megkülönböztetést, lett légyen az a szöveg által ténylegesen kifejezett vagy a hipotetikus olvasó kulturális kontextusa által (miszerintünk) forgalmazott ellentétpár. Morningstar tippjei: férfi/nő, jó/rossz, csokoládé/vanília. Ezt követően „hierarchikus ellentétpárnak” kell kineveznünk a fogalmi viszonyt, rámutatva arra, hogy a szöveg hallgatólagosan egyikük elsődlegessége vagy felsőbbrendű mivolta mellett teszi le a garast.

A lényeg most jön, ám ehhez némi gyakorlat szükségeltetik. Egy másik olvasatot kell keresni, olyant, amelyben a szöveget önmagára vonatkoztatjuk, illetve kimutatjuk, hogy ellentmond az elején elfogadott olvasatnak és/vagy a fogalmi oppozíció eredeti hierarchiájának (ez a két lehetőség egy és ugyanaz). Lehetséges ennek érdekében különféle tekintélyekre (a pszichológia területéről mondjuk Freudra, Jungra vagy Lacanra) hivatkozni, etimologizálni, szójátékokra alapozni az érvelést.  A mesterséges problémagyártás előre kiszámítható, de botrányként preentált végeredménye az legyen, hogy a szöveg végső soron megkérdőjelezi, cáfolja azt, amit ő maga állít.

Hogy egy viszonylagos könnyű példánál maradjunk, kezdetnek megteszi, ha megpróbáljuk dekonstruálni ezt az írásmódot magát.

(http://www.csse.monash.edu.au/community/postmodern.html; http://www2.info.ucl.ac.be/people/PVR/decon.html)