December 2005
Kárpát-medencei várak, kastélyok

Szilágyi Orsólya

Higgadt, tárgyilagos figyelem

Egy épület vagy építmény nyitott történelemkönyv: számos ismeretet közöl, és további ismeretek forrása lehet. Ez a gondolat az alapkoncepciója az idén induló Várak, kastélyok, templomok című folyóiratnak. Bár címében épülettipológiai fogalmakat találunk, a hangsúly az épületek egyetlen aspektusára, történelmi értékükre tevődik. Eszerint a történelem jelentős és hiteles tanúiként tájékoztatnak a társadalmi, gazdasági és kulturális folyamatokról, átalakulásokról, egyúttal a történeti stílusok és életmódok dokumentálásának alapvető forrásai. A várak és várkastélyok történeti értékének megkülönböztetett szerepére már a védelmüket célul kitűző határozatok is felhívják a figyelmet, az 1983-ban Pozsonyban összeállított ICOMOS-határozat, A kastélyok és várkastélyok új szerepe a társadalom életében teljes érvrendszerét az említett épületcsoport történelmi forrás jellegére építi, szinte megfeledkezve arról, hogy sajátos esztétikai karakterük ugyanolyan erős érv lehetne. Magyarázatul szolgálhat, hogy ezen épületek elvesztették funkciójukat/funkcióikat, hiszen hadászati, erődítési célt már nem szolgálnak, ráadásul a magyar várállomány nagy része romként maradt ránk.

Az alcím szellemében (Történelmi és örökségturisztikai folyóirat) a tudományos igényességgel megírt tanulmányok mellett megtaláljuk a nevezetességeket, látnivalókat ismertető, útikalauz-jellegű írásokat. A tudományos írások és kutatási eredmények a történelemtudomány és a régészet területéről kiegészülnek hadtörténettel, életmóddal foglalkozó ismertetőkkel, életrajzokkal, forrásokkal egy komplex társadalomtörténeti megközelítés jegyében, melynek célja, hogy szóra bírja a néma múltat a maga kibogozhatatlan szövevényében. A folyóirat címének tipográfiai megoldása kiemelt szerepet szentel a váraknak, s ezt tükrözi a tartalom is. A legtöbb írás önálló váregyütteseket mutat be, ezek értelmezését segítik a fogalomtisztázó és fejlődéstörténeti összefoglalások (a bástyás rendszerek kialakulásáról és fejlődéséről, a várkutatásról).

Az expliciten kimondott népszerűsítő jellegnek megfelelően előtérbe kerül az épületek azon aspektusa, melyet a műemlékvédelem immateriális értékmozzanatnak nevez. Ennek fogalomkörébe azon események, jeles személyiségek tartoznak, melyek emléke az adott épülethez kapcsolódik (Rákóczi-várak és -kastélyok). Hasonló megfontolás rejlik az illusztrációk gazdag használata mögött, forrásértékükre a korabeli fotókat, ábrázolásokat közlő rovat hívja fel a figyelmet.

A folyóirat kimondott célja az olvasót a történelmi helyek felkeresésére bírni. Ezzel összefüggésben érdekes megfigyelni, hogy az illusztrációk jellegzetesen távoli, a teljes épületegyüttest ábrázoló felvételek, rajzok, gyakoriak a légifelvételek. Feltűnő a közeli beállítások és belső részleteket bemutató képek hiánya. Végig úgy érezzük, hogy közeledünk vagy távolodunk, a séta még nem kezdődött el, vagy már véget is ért. A távolság, melyet a fénykép létrehoz, áthidalhatatlannak tűnik. (Várak, kastélyok, templomok, 2005. 2)