December 2005
Kárpát-medencei várak, kastélyok

Kós Károly

„Életemnek legnagyobb, megrázóbb élménye”

(1956-os feljegyzések, Sümegi György bevezetőjével)

 

 

 

Kós Károly 1956 novembere és 1958 között fogalmazott levelei1 egy-egy mondatából, néhány meglepő utalásából tűnik ki, hogy az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc milyen megrendítően mély hatással volt reá. Ő (a feleségével együtt) 1956. szeptember 10-étől november 11-éig Budapesten volt: „olyan forradalmat éltünk (akik élünk), amilyen még nem volt a világon. […] s még jó is most ez a sokféle és – sok munka. Nem gondolkozhatom más dolgokon – ok nélkül és tehetlenül úgyis.2 […] Reám csapott okt. 23-ika, és én örvendettem. Ez volt életemben a harmadik nagy nemzet-tragédia, melyet megéltem. És ez volt a legszörnyűbb…3 Üres tarisznyával, de a forradalom megrázó élményének súlyos terhével szívemben és lelkemben.4 […] A sors rendelése volt, hogy [19]56-ban éppen a forradalmat élhettem meg ott [Budapesten]: elég tarka életemnek legnagyobb, legmegrázóbb élményét”.5

Ha életének legnagyobb és legmegrázóbb élménye volt a magyar ’56, az idézett mondatmorzsákon kívül maradt-e nyoma az életműben, a műben? A megjelentekben még közvetett utalásokat sem találtam, így fordultam kérdésemmel Kós András mesterhez, Kós Károly szobrász fiához. András mester azonban lehűtötte érdeklődő, e kérdést feszegető lelkesedésemet: apja nem volt közlékeny, ’56-os élményeit sem osztotta meg a gyermekeivel. Kérdésem megfogalmazásával szinte párhuzamosan került a Magyar Építészeti Múzeumba Kós Károly írásos hagyatéka,6 amelynek egyik Kéziratok föliratú egységében Csapody Miklós találta meg Kós  56-os följegyzéseit.

Különös, mondhatni egyedi írásmű, tudtommal párját ritkító az életműben is. Tulajdonképpen az események, a forradalom történéseinek naplószerű, valószínűleg folyamatosan rögzített foglalata.7

A forradalom eseménytörténetét elmondó napló előtt van egy Műegyetemi jegyzetek kezdetű kéziratoldal, amely Kós budapesti építészeti programjaiba, tárgyalásaiba vezet bennünket.

Kós pesti, bizonyosan az eseményekkel szinkronban lejegyzett, kronologikusan rendezett naplóját jól egészíti ki egy másfél oldalas, 1956. okt. 23-án kezdetű följegyzése, amely már bizonyosan jóval a hazaérkezésük (1956. november 11.), illetve  december 13. után Kolozsváron keletkezett, és a kolozsvári diákmegmozdulásról és annak közvetlen következményeiről számol be, már-már szófukar tömörséggel.8

 

Sümegi György

 

1. Műegyetemi jegyzetek, szakkönyvek küldése a szükséges mennyiségbe[n].

2. Szükséges felszerelési tárgyak (szögprizmák, vetítők, logarlécek, teodolitok küldése.

3. Erdélyi hallgatók felvétele a Műegyetemre (építész, általános mérnök fakultásra). Diákcserealapon vagy anélkül.

4. Levelező tanfolyamra való felvétele a hallgatóknak; az időközönkénti kollokviumokra, kollégiumokra a hallgatók felutaznának Bp.-re, vagy a tanárok (tanársegédek, adjunktusok) […] akár egy hétre. (Csak lakásról kérnek gondoskodást, egyéb költséget a Műegyetem, illetve a tanárok fedeznének.)

5. A budapesti Műegyetem diplomája érvényes legyen Romániában.

6. Romániában (Kolozsváron, esetleg Bukarestben is vagy más (?) helyen stb. is). Magyar Könyvesbolt legyen, mint van Csehszlovákiában is.

7. Nyári tanulmányi és üdülő diákcserék (melyeken 50%-osan erdélyi magyar diákok vegyenek részt).

Műegyetemen, központi épületben, 1956. okt. 19-én du. 3 kor értekezlet: Rektorhelyettes, Építészeti fakultás dékánja, DISZ-képviselő; pártszervezet (Orbán); Közoktatásügyi minisztérium (Brér); Jankovits adj.

okt. 19-én Műegyetemen.

 

(Kezdődött a 22-iki műegyetemi gyűléssel: a gyűlés határozatai. Másnapra sokszorosítva.)

23-án délután gyűlés az Országház előtt: beszél Veress Péter, Nagy Imre, Gerő Ernő (ezt lehurrogják). Este a diákság egy része (munkások is) a Rádióhoz mennek, hogy bemondják a határozati pontjaikat. A Rádiónál ávósok nem engedik be őket az épületbe. Szétzavarások; könnygázbombák. A diákság szétszalad. A Parlamenthez futnak, mire az ottaniak is a Rádióhoz indulnak, velük magyar katonaság. Egy kapitány reá akarja bírni az ávósokat, hogy engedjék az ifjúságot be, mire egy ávós lelövi a kapitányt. Erre lövések, és az ávósok sortüzet adnak gépfegyverrel. Sebesültek, halottak. A fiatalság szétszalad. Katonák fegyvert adnak kezükbe, néhány munkás felkap 3 teherautóra, és Csepelre. Az ottani fegyver- és munícióraktárból fegyvert és muníciót szereznek, és vissza Pestre. Széjjelosztják a fegyvert és muníciót, és megtámadják a Rádiót, melyet ávósok védenek. Éjjel folyik a harc. A párt és kormány erre rendcsinálás céljából a Sz.fehérvári oroszokat hívja segítségül.

 

24. A magyar katonaság a Mária Terézia kaszárnyába és más kaszárnyákba fészkeli be magát. De kevés a muníciója, mentőkocsikban muníciót szállítanak neki. Észreveszik, egy mentőkocsit szétlőnek orvosokkal együtt az oroszok. Reggelre itt vannak az orosz tankok.

A partizánok és a hozzájuk állott katonák felveszik a harcot az orosz–ávó szövetséggel, és egész nap harcolnak.

Különböző házak padlásaira befészkelik magukat, onnan lövik és benzines üvegekkel dobálják a tankokat. Tankok égnek és robbannak. Sztálin-szobor ledöntése és behurcolása 3 taherautóval a Rákóczi út–Nagykörút kereszteződéséhez és széjjelverése ott.

 

25-én reggel 24 órás tűzszünet. Röpcédulák: Gerő mondjon le. A Nemzeti Múzeum fedele füstölög.

Mindenki az utcán.

Erdélyből rossz hírek: a diákság nyugtalan, gyűlésezik, és a magyarok elsősorban.

Állítólag Arad, Várad, Temesvár és Kolozsvár  (?) víz alatt.

25 délben a Rádió: Gerőt lemondatta a K. Vezetőség, helyette első titkár Kádár János.

Délután 3-kor rádiószózat: Kádár és Nagy Imre bemondják az új demokratikus programot.

Ferenc körút elég ép. Hídnál 2 orosz tank: háromszínű lobogó; 2 tankon felkelők.

Múzeum körúton pusztítás, feldöntött villamoskocsik. Astoria Szálló 2 homlokzata szétrombolva, kiégetve, előtte orosz őrség. Kossuth Lajos utcában kétoldalt tankok, páncélkocsik. (Múzeum előtt is tankok. Rákóczi út összetörve, villamosok felborítva vagy sínből kiemelve, keresztben is, felső vezetékek leszaggatva. Romos épületek, üvegek, kirakatok betörve, falakon lövések. A járdán üvegcserép, kőtörmelék; de a kirakatokban az áru érintetlen. Nemzeti Színház, Rókus, Kápolna ép. Szabad Nép székháza teljesen kiégetve, körülötte szemét, mind a két oldalon. Corvin Áruház minden nyílása bezúzva (kirakatban minden érintetlen.)

A Kossuth L. utcában a külső körútig a járdák szélén 5 halottat számoltam: katona, munkás, orosz, diáklány…

A nép a Parlamentbe akar behatolni: ávósok rájuk lőnek: (?)2 halott.

1956. X. 26. péntek

Egész éjjel szinte a legteljesebb csend és nyugalom. Reggel leadja a rádió, hogy: munkaszünet, csak a közművek dolgoznak; munkaszünet, a lakosság de. 10 órától du. 3-ig vásároljon be, ezenkívül az utcákon járni tilos. 8-kor ágyúzás, gépfegyverezés. A Kálvin téren tankok vonulnak, 4-5-ös csoportokban. Erzsike telefonál Budáról: jól vannak, ott csend, üzletek nyitva, élelem bőven. Tegnap a hivatalba ment – gyalog, de munka nem volt, gyalog ment haza (Nyugati pu. környékéről). A belügyminisztérium és honvédminisztérium körül erős harcok. János tegnapelőtt bejött, de Kőbányán aludt, nem jöhetett át a városon. Tegnap gyalog hazajött.

10 órakor az utcák emberekkel teltek meg: vásárolni mentek a csarnokba. Tankok vonulnak, egyre reádobtak égő benzines palackot, erre a tankok végiglőtték ágyúval és gépfegyverrel Kálvin tért. Pánik. Az Üllői úti kaszárnyát ostromolják, lövik (benn magyar katonák).

11 óra A vásárcsarnokban nincsen áru, csak tegnapi maradék: az árut nem tudják behozni. Kenyér semmi. A Múzeum körúton egy teherautó kenyeret hozott be: az emberek széjjelkapkodták útközben. Az Üllői úton friss halottak. Vöröskeresztes teherautók száguldanak arrafelé. Az emberek a falakhoz lapulva futnak kapualjtól kapualjig. Az utcákon, Kálvin téren csak civilek, katona, rendőr sehol.

Délben erős ágyúlövések az Üllői úti kaszárnya felől; néha egy-egy a Kálvin téren is. Röplapok: Nagy Imre új kormányt alakít, de kormánylistát nem jeleznek. A Kálvin téren nem jár ember, a hátsó utcán elég sűrűn a vásárcsarnok felé.

Délután 2 után osztogatnak friss kenyeret a csarnokban. Akik türelmesek voltak, azok kaptak, és sietnek haza.

3 órakor a rádió bemondja: „mostantól senki az utcára ne menjen ki.” A Rákóczi téri kapu előtt orosz páncélkocsi áll, gépfegyverekkel és figyelő katonákkal. A hátsó utcában (Török utca) még járkál egy-egy ember. Főleg fiatalok.

4 órakor a rádió szózatot mond: A K. Vezetőség és kormány jelenti, hogy nemzeti kormány alakul, mely a demokratikus elvek alapján akarja megvalósítani azt az új rendet, melyet a magyar munkásság, parasztság és értelmiség joggal követel.

Ennek feltétele: a rend és megfeszített munka.

Tárgyalásokat akarnak kezdeni a Szovjettel, hogy a teljes jogegyenlőség alapján rendezzék a szövetséges baráti országgal az ország kapcsolatait.

A felkelőknek (akár polgárok, akár katonák) általános amnesztiát, büntetlenséget biztosít a kormány, ha este 10-ig leteszik és beszolgáltatják fegyvereiket.

Ha ez megtörténik, felszólítják az orosz rendbiztosító csapatokat, hogy állomáshelyükre vonuljanak vissza.

A munkásoknak béremelést ígér, elsősorban az alacsony fizetésűeknek.

Az üzemekben a munkások autonóm tanácsait.

Az új kormánylistát később fogják nyilvánosságra hozni.

Este 6 óra. Aránylagos csend. Lélek sincs az utcán, de nagy zengés és néha tompa ágyúdörgés.

Este 9 óra. Még nincsen kormány.

Éjjel 3 óra tájt kb. 30 ágyúlövés. Utána csend.

 

Okt. 27. szombat. Reggel 6 órától 8-ig állandó ágyúdörgés a közelben és távolban, közben hosszú géppuskasorozatok. Tankok mozognak, zörögnek körös-körül. Egy ágyú közvetlen közelben lő.

Reggel 8. A rádió bemondja: de. 10 óráig lehet járni az utcákon, de csak 3 embernél kevesebb együtt. Vásárcsarnok zárva, a hídon járnak az emberek. Kenyeret hoznak Budáról és a Sütő utcából egy péktől. Errefelé nincsen kenyér. A vásárcsarnok mögött, a hídfőnél és a Kálvin téren az Üllői út–Kecskeméti u. vonalon hernyótalpasok és páncélkocsik. Az ágyúk állandóan lőnek – de a levegőbe.

Délben 12 óra tájt a rádió bemondja az új miniszteri listát: a hazafias front listája: Nagy Imre elnök, államminiszter Tildy Z., földm. m. Kovács Béla (Kisgazda). Erdei Ferenc (Parasztp.). Építésügy: Apró Antal stb.

Az ágyúk, gépfegyverek tovább dörögnek.

Délután 6 óra: az ágyúszó elcsendesedik, lélek sincs az utcán. Este 8 óra: Amerikai, angol rádiók újságszemlét adnak: egész nyugat minden újságja a magyar helyzetet tárgyalja. A munkásság és a diákság tüntet. Követelik az ENSZ összehívását. A magyar honvédminiszter este 10-ig határidőt tűzött ki a felkelők fegyverletételére.

Beszélik, hogy délután fegyverszünetet eszközöltek ki, tárgyalás folyik a felkelők és kormány között. A fegyverszünet alatt a felkelők a Széll Kálmán téren reálőttek az oroszokra, és 7 orosz meghalt, a fegyverszünet felborult.

Éjjel csendesség.

 

Okt. 28. vasárnap. Aránylagos csend. Rádió bemondja: de. 10–du. 3-ig bevásárolhat a lakosság. Van kenyér az (?) utcában és a Király utca túlsó végén. Hús, fűszer, zöldség, dohány (egy-egy csomag cigaretta). Cukor, kevés liszt a csarnokban is.

A belváros csendes, tele vásárló néppel. A hídon át lehet menni. A Kálvin téren, Múzeum körúton nem szabad járni: tankok az utcák beszegezett ágyúkkal. Csak orosz katonaőrség. A Mária Terézia kaszárnya még a felkelő magyar katonaságé. A határa  a belső és külső körút.

Du. 5 óra. A rádió leadja: A felkelők teljes amnesztiát kapnak, a rendet a honvédség és egyetemi ifjak karhatalmi alakulatai tartják fenn. Az orosz csapatokat felszólítják, hogy vonuljanak támaszpontjaikra, az új címer a Kossuth-címer. Ezt hangszórókkal tudatják a felkelőkkel.

Este ismét lövések, de ritkábban. Éjjel elég nyugalmas.

 

Okt. 29. hétfő. Lélek sehol az utcán. A rádió: 9 órától 3 óráig lehet járni és bevásárolni. A Kálvin tér tele tankokkal, a Vásárcsarnok háta megett is, a Múzeum körútra nem szabad menni. Időnként lövik a M. Terézia laktanyát, melyben a honvédek vannak, és nem teszik le a fegyvert addig, amíg az oroszok ki nem mennek. A Szentkirályi utcában kis legénykék benzinnel egy orosz tankot gyújtanak meg, a kószáló katonákat lelövik. (Orso doktorék látták a Klinikáról jövet.) Itt-ott távoli lövések. Szaporodnak a repülőgépek; kóvályognak a város fölött.

A Szabad Nép megjelenik: a Kossuth-címerrel. A vörös csillagokat mindenütt leverik. A kormány ígéri az oroszok kimenetelét, kéri a munka felvételét. Beszél az oroszokkal a honvédség és az alakuló nemzetőrség: munkások, egyetemi hallgatók veszik át a rendfenntartást, és abban a  mértékben távoznak az oroszok. A felkelők nincsenek megelégedve a kormány összetételével, és új kormányt követelnek.

Éjjel szinte némaság.

 

Okt. 30. kedd. Reggel teljes csend, az utca tele néppel. A környéken egyetlen orosz tank nincsen. Sem a belső körút–Rákóczi út–József, Ferenc körúton. Nemzetőrség cirkál. Állítólag az Andrássy úton orosz tankok. Más hír szerint a városból kimentek. Van élelmiszer bőven.

Délután hét: a kormány részben átalakult. A rádiót átvette a munkások forradalmi bizottsága. Vonat még nincsen. A kormány jelenti, hogy a katonai parancsnokságok megegyeztek abban, hogy az orosz haderők du. 4-kor megkezdik kivonulásukat a városból, és azt holnap (31-én) hajnalig befejezik. – Attól kezdve a közlekedési szabadság korlátlan a városban. (Mikojan és Szuszlov állítólag múlt csütörtök óta  Bpesten vannak.) A régi politikai pártok szervezkedése szabad, osztozik a kormányban (kivéve a szoc.demekét), Tildy a függ. kisgazda, Erdei F. a paraszt, Kádár a komm. párt szervezésére hívják fel a híveiket. A szocdem. párt ma estére hívja össze régi vezetőit, hogy szervezetét újjáalakítsa. A jelenlegi kormány tehát: koalíciós.

Éjjel 10 óra tájt 3 tompa ágyúdörgés, utána egész éjjel csend. Megalakult a forradalmi katonai bizottság. Sorban alakulnak az egyes forradalmi nemzeti tanácsok.

 

Okt. 31. Reggel 8-kor két lövés a közelben.

Ferenc körút; Mária Terézia laktanya. A város leginkább összelőtt része. Aztán Üllői út belső része, Baross utca, Kálvin tér. Az Iparművészeti Múzeum is kapott belövést, fedélcserepei hiányoznak. A kaszárnya Üllői út–Körúti sarka kilőve. Minden körúti ház homlokzatán lyukak. Némelyiknek első traktusa félig leomolva. A körúton (József) összelőtt tankok, páncélkocsik, a földön orosz katonaholttestek. A Wenckheim-palota (Szabó Ervin Könyvtár) homlokfalán lyukak.

Déli 2 órakor a Kálvin téren erős gépfegyvertűz, aknarobbanások, gránátrobbanások, kiabálás: ávósokat vadásznak egy jó óra hosszat. Utána nagy csendesség, egyetlen lövés sem…

A Baross utcán sétál egy anya kisgyerekével. A gyerek mondja az anyjának: „Nézd anyu, ez a bácsi ávós.” Az ávós (az volt) a gyermeket s utána az anyát keresztüllövi. Bemenekül egy házba, s fel az emeletre, egy lakásba. Ott egy asszony: „Ha elárulsz, keresztüllőlek.” Az asszony felrántja az ablakot, s kiált: „Itt az ávós”. Az ávós rálő, a berohanó tömeg az ávóst széttépi.

Egy házba befészkelte magát 9–10 ávós. Felfedezték őket, megostromolták a házat, tűzharc. Az ávósokat a végén lelövik, elfogják, és az utcai fákra akasztják.

A M. Terézia-katonák és felkelők parancsnoka Maléter ezredes (régi ludovikás tiszt). Fegyelem; csak kézi fegyverekkel, géppuskákkal, gránátokkal és benzinesüvegekkel védekeznek. A lakosság csempészi nekik az ételt, lőszert. A fegyvereket és a kézigránátot az elesett orosz katonáktól elveszik.

Tank gördül lassan végig a szűk utcán (nem tudom, melyik utcán), 3 gyerek bújik ki a házkapuból, 12–15 évesek, fegyveresek. Fel a tankra, belelőnek a hézagoknál, azután lekapják a géppuskát, és futnak vele; az orosz lövi őket, nem találja el, bebújnak egy kapu alá, és kacagnak.

A Parlament előtti népgyűlésbe belelőnek és kirohannak; elfognak fegyvertelen felkelőket, behurcolják a belügyminisztérium melletti kormányépületbe, le a pincébe, és ott meggyilkolják őket. A felkelők másnap (múlt pénteken) megrohanják a házat, megkapják a halottakat, és széttépik az ávósokat. A vonatok nem járnak be Bpestre: a vasutasok sztrájkolnak.

Este teljes csend. Csanádi András, Vincze és László Gyula sógora: Pignitzky Károly mérnök a feleségével (háromszéki leány) vannak nálam. Erzsike telefonál. Pál Balázs látogatott meg. Pigniczkyék hívnak magukhoz, „ha baj lenne: Budán laknak. – Ma a lapok megjelentek, a Szabad Nép nem. Helyette a Függetlenség. És új lapok: Igazság stb.: Malétert helyettes honvédminiszternek nevezték ki?

 

Nov. 1. Hideg, ragyogó idő. Csend. Egyes puskalövések. A vonatok nem járnak: vasutassztrájk. Mindenféle újság az utcán, új lapok. László Gyula, Entz Géza (nálam) voltak, nem voltam itthon. Pigniczky mondja, hogy Tamási a Pilvaxban déli 1-kor. Odamegyünk: nincsen. Tóth Kálmán (szatmári építész). Ő is hazamenne, de vonat nincs. Putyi telegrafált Kolozsvárról: mi van velünk? Erzsike próbál valamilyen hírt szerezni. Este hív: az oroszok a határokon jönnek befelé… A Varsói Szerződést a kormány felmondja, a semlegességet kinyilvánítja. Mindszenty beszél. A ref. egyház püspökei lemondanak; mind, új püspök és konventi elnök Ravasz László. Az „Út” neve megváltozik, a szerkesztőség is. Nagy Imre szózata: rend, fegyelem és egyetértés legyen most.

 

Nov. 2. Esik az eső. Tamási felesége telefonál: Áron nem jöhet, de délután, vagy este telefonál.

Pál Balázshoz. A parlament környékén (belügyminisztérium) ágyúlövések dörgései. A Markó utcában súlyos ágyúzások nyomai. A Parlament ép. A Szabadság (?) téren orosz emlék teteje ledöntve. Délután haza. A munkások közben beszüntetik a sztrájkot. Minden párt Nagy Imrét vállalja. Nagy Imre felmondta a Varsói Egyezményt, és semlegességet nyilvánít. Kéthly Anna Bécsben. Az oroszok az országba jönnek, a vasutakat, repülőtereket megszállják. Nagy Imre az ENSZ segítségét kéri. Teljes csend.

 

Nov. 3. szombat. Az utcák takarítása kezdődik. Autóbuszforgalom részben helyreáll. A felső vezetékeket helyrehozzák, a villamoskocsikat kivontatják. Az üzemekben kezdődik a munka. Kéthly Annát az osztrák határon feltartóztatják: Bécsbe megy vissza.

Szombat este: az orosz tankok körülvették Pestet. Nagy Imre katonai bizottsága (Maléter) és az orosz katonai bizottság délután tárgyalnak. Felfüggesztik este 10-ig. Újra összeülnek: a katonai bizottságot az oroszok lefogják. Este 8-tájt Nagy Imre utolsó rádiófelhívása a világhoz: S.O.S. Az írók segélykiáltása rádión a világhoz. A végén a rádió segélykiáltása a világ szellemi embereihez, és bejelenti, hogy többet nem szólhatnak. – A rádió elhallgat.

 

XI. 4. Vasárnap reggel 5-kor nagy ágyúzás Buda felől. Mind közelebb. 10 óra tájt az épületbe beüt egy gyújtóbomba. A padláson szerencsére elalszik, csak füstöl. Le a légoltalmi pincébe. A Kálvin teret lövik Buda felől. Délután elhúzódik a harc a Nyugati felé, Újpest felé. A Lehel téren egy leány vezeti a magyar védelmet. Este 7 óra. A Kálvin téren egyetlen ágyú v. tank nincsen. Egy géppuska lő néha-néha egy-egy sorozatot. A légoltalmi pincébe a (de. 8. Magyar Kossuth-adótól: Megalakult az új munkás–paraszt kormány: Kádár János elnök. Kijelenti: ő a legitim kormány, és ő hívta be az oroszokat segítségül a rend helyreállítására, melyet a reakciós erők felforgattak. Az ENSZ beavatkozik tehát Magyarország belügyeibe. – A hivatalos magyar kommentár megállapítja, hogy a Rákosi–Gerő vészes hibákat csináltak, a felkelés tehát egészen jogos volt. De később a felkelés a reakciós befolyás alatt eltolódott, és népellenes lett. Vissza akarta állítani a régi arisztokrata-tőkés rendet, a paraszttól el akarta venni a földet, a munkástól a gyárat. Ezt akadályozta meg az új, igazi munkás–paraszt kormány, mely a dolgozó nép igazi érdekét képviseli). Az ENSZ közgyűlése vasárnap-hétfő éjjeli (megtartott) ülésén 50:8 többséggel hozta határozatát: az orosz csapatok azonnal vonuljanak ki, a magyar nép szabadon válassza meg a maga kormányát, az orosz–magyar kormány tegye lehetővé egy ENSZ-bizottság kiszállását Magyarország területére.

Kedd. nov. 6. Délelőtt 9 tájt rettentő ágyúzás. A magyar páncélosok és ágyúk a budai Lenke tér és Körtér közén állottak fel. Az oroszok a Margit hídon át mentek arrafelé. A Bartók körúton a magyar erőktől lövéseket kaptak. A Bartók út minden háza kilőve. A mozi melletti épületek és a mozi meggyúlt. Oltani nem lehetett. Egész délután időnként ágyúzás a Kálvin térről. Az oroszok a szemben lévő csemegeboltba betörtek, az árut kihordták. Este az ágyúzás és gépfegyvertűz elhallgatott. 9 óra tájt teljes csönd. A magyar rádió: holnap munkanap (nem ünnep), minden munkás foglalja el munkahelyét.

 

Szerda. nov. 7. Aránylag csöndes nap. Kevesebb a lövés. Munkába állásról nincsen szó még. A légópincében maradunk, s ott is alszunk. Étel kevés. Nekünk úgyszólván semmi.

 

Csütörtök. nov. 8. Csendes nap. Az emberek az utcán, jármű csak tankok. Felköltözünk a pincéből. Mosdunk, borotválkozom. Fűtés is. Telefonon nem kapok összeköttetést Balázskával sem, Évikével sem. Gyenge reggeli, de levegő és tevékenység.  Plakátok: mindenki álljon munkába, aki 10-ig nem teszi, az el van bocsátva.

Péntek reggel 7-től este hétig lehet járni. Magyar Rádió: a forradalom első része jogos volt: a korm. vezetők hibáztak. De reakció ütötte fel a fejét, ezért hívta be az új Kádár-kormány az orosz segítséget. A rend helyreállott Bpesten. A munkát el kell kezdeni, az üzleteket kinyitni. Telefon a román követségről: vasárnap reggel 8-kor Mávaut, Budára nincs telefon, nem lehet átjárni. Állítólag áll a harc Csepelen, a nógrádi  bányavidéken, Moson-M.Óvárnál.  A város tele tankokkal, melyek cirkálnak az utcákon. De csend. Ételnemű alig.

 

Szombat. nov. 10.

1956. október 23-án, a magyar szabadságharc kitörésének hírére a kolozsvári főiskolák diákjai is megmozdultak. Gyűléseket tartottak, és ott élesen bírálták a kormányzatot, a rendszer hibáit, és követeléseket hangoztattak, egyesek elbocsátását követelték stb. és akciókat indítványoztak.

A képzőművészeti intézet vegyes nyelvű (román és magyar). A román és magyar diákok közös gyűlést tartottak, közös izgató beszédeket mondanak, és közös indítványokat terjesztenek elő. Közülük a leghangosabbakat (két magyart és egy románt [az egyik magyar neve Balázs, igen szegény vásárhelyi fiú és tehetséges festőnövendék, a román neve valami Felix (?),9 az volt a leghangosabb], másnap a román szekuritás beidézte és letartóztatta. A románt 2 nap múlva szabadon engedték. A két magyart hadbíróság elé állították. A tárgyalás december 13-án volt Kolozsváron, és a vád: államfelforgatásra izgatás. Az ítélet 7–7 esztendei börtön. A tanúk egyetlen komoly vádat sem igazoltak. A nyilvános tárgyalás közönsége elcsöndesült, és némán állott az ítélet kihirdetése után; fel kellett őket szólítani, hogy ürítsék ki a tárgyalótermet.

Most a hallgatók közül sorban idézik be a volt tanúkat, és ezt a kérdést adják fel a magyaroknak:

Mi a véleménye a magyarországi eseményekről?

Mi a véleménye az ítéletről?

Mi a véleménye az ifjúság mai gondolkodásáról?

 

 

 

 

JEGYZETEK

1. Kós Károly levelezése. Összeáll. Sas Péter. Bp., 2003. (ezentúl: Lev.)

2. Lev. 405

3. Lev. 415.

4. Lev. 416

5. Lev. 418.

6. 44  db, különböző vastagságú dossziéba rendezett kéziratok, rajzok, építészeti tervek, levelek, üdvözletek stb. A dossziék elején gépelt tartalomjegyzék.

7. A/5-ös írólapokra ceruzával írt autográf kézirat. 1–11-ig számozottak a lapok, előttük egy számozatlan lap. Tintafoltos a kézirat több helyen, nedvességtől megsárgult folt a papírlapok alsó harmadában

8. Kós Károly írásos hagyatéka XIX. Magyar Építészeti Múzeum.

9. Kizárólag Tirnován Ari Vid – később szobrásszá vált – főiskolai hallgatóról lehet szó itt.