December 2005
Kárpát-medencei várak, kastélyok

Skót balladák (versek, Székely Csaba fordításai)

Két holló (15. század)

 

Míg mentem vót az erdőn át,

Hallám két holló jajszavát.

Az éggyik így mond másik felé:

„Ma millyen húsba vájjunk belé, ó,

Millyen húsba vájjunk belé?”

 

„Ott túl, hová az nap se ver,

Égy szüven szúrt lovag hever.

És ezt nem tuggya semmi elme,

Csak sólyma, ebe s szép szerelme, ó,

Sólyma, ebe s szép szerelme.

 

Az eb jó vadat másnak hajt,

Az sólyom más kestyűn ül rajt’,

És szerelmét más kar öleli,

Hát nyugton tömjük hasunk teli, ó,

Nyugton tömjük hasunk teli.

 

Te hószín nyakát vájjad szét,

Én kivágom szép kék szemét,

Lágy aranyfürtit mind kitépem,

És véle fészket rakunk szépen, ó,

Véle fészket rakunk szépen.

 

Majd hallunk érte jajt, panaszt.

De hová lett, ki tuggya azt?

Hol csontok mállnak szét rögökké,

Az szél fog fúni mindörökké, ó,

Szél fog fúni mindörökké.

 

Lizie Wan (18. század)

 

A küszöb kövén sírt Lizie,

Nem láttál még ily bús leányt,

A bátyja, Geordy, arra járt:

„Kis húgom, nyugodj, s mondd, mi bánt!”

 

 

 

„Ó, Geordy, én nem nyughatom”,

Szól Lizie. „Hasam egyre nő,

Mert szívem alatt gyermek él,

És tudd meg: tengyermeked ő!”

 

Ott Geordy kardot vont elő;

Be éles! Harcban jó barát.

És Lizie feje porba hullt,

És testét penge járta át.

 

„Ó, anyám! Kutyám megöltem.

Az indulat, lám, mire vitt.”

„Ó, fiam, nem eb vére hullt.

Ez drága Lizie-nk vére itt.”

 

„Ha atyád rájön, mit teszel?

Ó, fiam, ezt mondd meg nekem!”

„Új kék ruhám felöltöm majd,

És utam másfelé veszem.”

 

„A házad, földed kié lesz?

Ó, fiam, ezt mondd meg nekem!”

„Majd él belőle asszonyom,

És mind a három gyermekem.”

 

„És hozzánk mikor térsz haza?

Ó, fiam, ezt mondd meg nekem!”

„Ha nap és hold együtt ragyog.

De ilyen nem leszen sosem.”

 

Bedlam fiai (17. század eleje)

 

Az Bolond Bedlam Tamásért

Sok mérfődet lejártam.

Bolond Magda, szutykos kapca,

Cipővel nem jár sárban.

Hát daloljunk, szép fiúk, szép bolond fiúk,

Az kik Bedlamban élnek,

Mind pőrén járnak, és felhőn hálnak,

Italt, pénzt sose kérnek.

 

Ha jól tudom, szegín Tamás

Örökké nyomorút vót.

Én megláttam, s kővé váltam,

Majd követtem bolond mód.

 

Az Sátánnál is jártam én,

Biz’ nem vót egy karácson.

Csak néztem ott, sok kárhozott

Hogy sül az izzó rácson.

 

Egy tüzes üstöt megfogtam,

Vagy ezer ringyó főtt ott.

Az lé éget? „Egészséget!”

– Kiittam minden kortyot.

 

Hát daloljunk, szép fiúk, szép bolond fiúk,

Az kik Bedlamban élnek,

Mind pőrén járnak, és felhőn hálnak,

Italt, pénzt sose kérnek.

 

Jó botom sok órjást megölt,

S nem járok kések nékül.

Húst kisgyerek-combbúl szelek

Az tündéreknek étkül.

Sok villám-fehér szellemek

Vezetnek, sose bántnak.

Reszket a hold s a nagy égbolt,

Ha éngemet meglátnak.

 

Cigány, szajha Tamást soha

Éntűlem el nem bírja.

Ha kell, rívok, széllel vívok,

Miként az meg van írva.

 

S ha megöltem az Holdat is,

Orcáját széjjeltépem.

Démon oson, megrugdosom,

És rikoltok az éjben.

 

Hát igyunk Bedlam Tamásra!

Csapold le tenger levét!

Mind kiiszom, isten bizony,

Csak főzzé belé epét.

 

Az Bolond Bedlam Tamásért

Sok mérfődet lejártam.

Bolond Magda, szutykos kapca,

Cipővel nem jár sárban.

 

Hát daloljunk, szép fiúk, szép bolond fiúk,

Az kik Bedlamban élnek,

Mind pőrén járnak, és felhőn hálnak,

Italt, pénzt sose kérnek

 

 

 

 

Bedlam a 13. században alapított londoni Betlehemi Szt. Mária Kórház beceneve volt. Ennek ellenére ez egy Skóciában elterjedt ballada. A kórház elmegyógyintézetként működött a 16. századtól, és betegei között meglehetősen sok gyilkos is volt. Bedlam Tamás (Tom o’ Bedlam) valóban létezett, viszont nem egy konkrét személy volt, hanem egy gyűjtőnév, amellyel a kórház lakóit illették. A Bolond Magda (Mad Maudlin) a hasonló jellegű, női betegeket ápoló Mária Magdolna Kórház lakóinak elnevezése volt.

Mindettől függetlenül, az elveszett szerelmét kereső nő, aki beleőrült a keresésbe, gyakori motívum a skót balladákban. Ez a ballada viszont még kiegészül a krisztusi megváltást kereső Mária Magdolna történetének travesztiájával és a két elmegyógyintézet közti viszonyra való utalással is. – A ford.