December 2005
Kárpát-medencei várak, kastélyok

Kovács Zsolt

A Bornemiszák görgényszentimrei kastélya

A Görgényi-havasok lábánál elterülő Görgényszentimre településének központjában a középkori királyi vár romjait őrző Várhegy alatti Rákóczi–Bornemisza-kastély a 18–20. századi átépítések tekintetében az erdélyi barokk és historizáló kastélyépítészet egyik kevésbé ismert emléke. A település építészeti emlékeivel foglalkozó történeti-művészettörténeti irodalom főként a 14. századtól a környék legjelentősebb erősségének számító, a fejedelemség korában Izabella királyné, Báthory István, I. Rákóczi György idejében – több ízben átépített várra és az alatta az 1640-es években épített késő reneszánsz udvarházra koncentrált,1 mindössze érintőlegesen tárgyalva az 1717–1872 közötti időszakot, amikor a görgényi uradalom a kászoni Bornemisza család használatában volt.2

A görgényszentimrei kastélyegyüttes épületei egy díszcserjékkel és ritka fafajtákkal díszített udvart határolnak. Az udvar keleti és északi oldalát záró főépület mellett az együttes jelentős építménye a fiókos dongaboltozatú kapualjú, emeletes kapuépület, melynek udvari homlokzatát tölgyfaoszlopos tornác határozza meg, és a kastély északi szárnyának vonalában, attól nyugatra húzódó, 1807-ben gabonásnak épített, majd 1882-ben vendégházzá átalakított, középrizalitos, téglalap alaprajzú emeletes épület. A nyújtott szárú L alaprajzú, emeletes kastély távolról sem szabályos elrendezésű alaprajzát az északi szárnyon a homlokzat síkjából kiugró tornyos, ellipszis alaprajzú házikápolna és a tornácos külső lépcsőfeljáró, míg a keleti szárnyon a kert irányában a két másik rizalit vonaláig kiugró sarokrizalit teszi aszimmetrikussá. A kastély főfalai megőrizték a 17. századi falazatokat. Ma is áll I. Rákóczi György egykori, a kápolnától a déli szárny kereszt- és fiókos dongaboltozású kerti átjárójáig húzódó udvarháza, melynek háromszög-oromzatos ablakkeretei zöme eredeti helyén látható. Az épület homlokzatainak tagolását a fent említett késő reneszánsz keretek, valamint a feltételezhetően az 1880-as évek historizáló átalakításai során a kora újkori nyílások formai kialakítását követő neorene-szánsz vakolatkeretek határozzák meg. Az egykori barokk homlokzattagolás maradványai mindössze a rizalitos lépcső és a tornyos főrizalit vakárkádokba helyezett füles ablakainál figyelhetők meg. A 17. századi földszinti helyiségek nagy részét utóbb poroszsüveg-boltozattal látták el. A főrizalitot megelőző lépcsőfeljáró alatti négyzetes teret csehsüvegboltozattal, az előtte lévő helyiséget pedig fiókos dongával boltozták. A keleti szárny déli részének födémei a fiókos donga, egyszerű vagy középen hevederív által tartott kettős csehsüveg és egyszerű sima stukkóból kiképzett álzárókőbe összefutó keresztboltozatok. Ez utóbbiak őrzik mindössze az egykori belső díszítés maradványait. A földszint helyiségeinek közlekedését a közvetlenül az udvarra nyíló vagy az egymenetesen fűzött helyiségek hossztengelyében elhelyezett ajtónyílások biztosítják.

Előzmények

A fentebbi együttes előzményének az a késő renszánsz udvarház tekinthető, amelyet gyakori görgényi vadászatai kényelmesebbé tételére I. Rákóczi György fejedelem 1642-ben Sárdi Imre nevű építészének tervei alapján kolozsvári, besztercei és brassói mesterek közreműködésével építtetett a görgényi Várhegy alatti birtokközpontjában, melynek külső homlokzatait a feltételezhetően a késő reneszánsz építészeti traktátusok révén Erdélyben a16. század végén megjelenő, Bethlen Gábor és a két Rákóczi építkezésein egyik leggyakoribb formává váló, háromszögoromzatos ablakok tagolják. A két Rákóczi György és Apafi Mihály uralkodásának idején a fejedelmi család egyik kedvelt rezidenciájának számító épület, mely 1662 márciusában erdélyi országgyűlésnek is helyszíne volt, a fennmaradt korabeli leltárak tanúsága szerint a 17. század két utolsó évtizedére elveszítette korábbi jelentőségét, és az uradalmat irányító kincstári udvarbírók szegényes berendezésű lakóhelyévé degradálódott.3 Míg 1697-ben még helyiségeinek egy részét lakták, addig a Rákóczi-szabadságharc eseményei, a többször megismétlődő ostromok annyira megviselték, hogy amikor 1706. június elején Székely György udvarbíró átadta hivatalbeli utódjának, a várbeli szegényes ingóságok mellett az elhagyatott, részben zsindelyezetlen udvarházat csak megemlítik, mivel nem találtak benne semmiféle felleltározásra méltó ingóságot.4 Több évig pusztán állhatott az épület, hisz 1714-ben is mindössze két helyiséget használt az udvarbíró és családja.5

A kastély Bornemisza János alkancellár korában

A Bornemisza család hírnevét megalapozó Bornemisza János a korabeli Erdélyben kivételes pályát befutó karrierje az általános törvényszerűséget erősítő kivételt jelenti az erdélyi társadalom mobilitásának tekintetében. János az 1640-es években Kászonszékből Gyulafehérvárra került, majd ott a Gyulafehérvári Képíró Pál leányát feleségül vevő Csutak János deák unokája. Felmenője a portusi sókikötő hivatalnoka, kinek deákos műveltségéből egy jelentős korabeli jogtudományi értekezés lefordítására is futotta. Az unoka a kolozsvári jezsuitáknál sajátítja el azokat az alapvető ismereteket, melyeket későbbi pályáján is kamatoztat. Tanulóéveit követően a kolozsi sóakna tisztségviselője, majd Apor István támogatásával 1701-ben az erdélyi országos adószedői hivatal vezetőjeként alapozza meg karrierjét. Kiváló érzékkel használja ki a berendezkedő Habsburg-hatalom rekatolizációs törekvéseit, és jut fokozatosan egyre jelentősebb tisztségekhez. 1708-tól Csík-, Gyergyó- és Kászonszék királybírája, majd 1711-ben VI. Károly trónra léptekor a székelység képviselőjeként utazik Bécsbe. Ekkor alapozza meg a bécsi udvari körökben azon kapcsolatrendszerét, melynek köszönhetően nemsokára az Erdélyi Udvari Kancellária alkancellári tisztségét, 1718 októberében pedig az addig Kászoni néven ismert családja számára a bárói címet sikerül kieszközölnie, és utóbbival együtt felveszi a Bornemisza családnevet is.6 A család birtokainak jelentős részét megszerző Bornemisza János szívós kitartással páratlanul hosszú ideig, egészen 1742-ig megtartja az alkancellári tisztséget, ami már kortársait is dicsérő szavakra ihlette. Apor Péter egyik verses munkájában a következő találó sorral összegzi kancellári tevékenységét: „Ritka kancellár volt, az ki meg nem botlott.”7

A fényes politikai karrierhez társuló kiterjedt birtokszerzési tevékenységével Bornemisza János veti meg a családi vagyon alapját. Elődei kászonszéki és marosváradjai birtokai mellé megszerzi az Apafi-birtokok egy részét (Marosillye és Szilágycseh), két házassága révén pedig ugyancsak jelentős birtoktestekre tesz szert. Birtokszerzéseinek sorában jelentős szerepet játszik a görgényi fiskális uradalom, amelyet a bécsi udvarnak tett szolgálataiért az 1717. december 28-án kelt udvari rendelés szerint huszonötezer forintért kilencvenkilenc évre kap zálogba. Az átadás előtt Haan Ignác megbízásából október 14-én felbecsülik az uradalom értékét, és a kúriát, a körülötte lévő kerteket és veteményeseket ezerötszáz forintra értékelik.8 1718-ban egy elhagyatott, lakhatatlan épület jut Bornemisza János tulajdonába.

A következő évtizedben a Bornemisza család fokozatosan helyreállítja és berendezi az épületet. Kevés fennmaradt adatunk nem engedi meg e folyamat rekonstruálását, csupán annyit állapíthatunk meg, hogy 1726-ban már minden egyes földszinti helyiséget lakhatóvá tettek, és a bennük talált ingóságok alapján minden valószínűség szerint az uradalom intézői lakják is őket. Ekkor már az emeleti szobák helyrehozatala is folyamatban van, gyalult fenyődeszkából készített mennyezetekkel fedték őket, habár az ajtók, ablakok és kályhák még mindig hiányzanak.9 E helyreállítási tevékenység folytatásaként építik meg 1730-ban a kastély északi szárnyához csatlakozó, erdélyi viszonylatban ritka alaprajzi megoldású kápolnát. Építésének időpontját a gyulafehérvári püspökség 1734-es vizitációja alkalmával jegyezték fel: „In castello est capella seu oratorium aulicum honori Sancti Antonii de Padua dicatum elegans, retro ab hinc anno 4-to sumptibus excellentissimi domini Joannis Bornemiszsza de Kászon cancellarii erectum, cuius etiam patrocinio gaudet.” (A kastélyban Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt csinos kápolna vagy udvari imaház található, melyet négy évvel ezelőtt a legjelesebb úr, kászoni Bornemisza János kancellár saját költségén emelt, és az ő pártfogásának örvend.) A vizitáció évében az udvari káplán által szolgált kápolna berendezése is elkészült, mívesen kialakított oltárán Szent Antal ikonográfiájának egyik gyakran ábrázolt jelenete volt látható, melyben Mária a gyermek Jézussal jelenik meg a bibliát tanulmányozó Páduai Szent Antal előtt.10

Véleményünk szerint a kápolna építésével párhuzamosan folyt a késő reneszánsz udvarház kibővítése is, mely során megépült a keleti szárny óratoronnyal koronázott rizalitos tömbje és az északi szárny megközelítését lehetővé tevő kétkarú, a homlokzat elé kiugró lépcsőfeljáró. E nagyobb arányú építőtevékenységet támasztja alá az óratornyos középrizalit manzárdtetejének csúcsán található 1731-es szélvitorla, valamint az a tény, hogy a kápolna gazdagon tagolt koronázópárkánya a kastélyon folytatódik. A középrizalit tömbjének ekkori kialakítására nemcsak a szélvitorla, hanem a helyiségeknek a szárny többi részétől eltérő boltozási módja és az épület többi részén megfigyelhető építészeti tagolást színvonalában messze felülmúló vakárkádos megoldás is utal. Fentebbi bővítésekkel magyarázható a korábban következetesen udvarháznak nevezett épület megnevezésében történt változás is: 1734-ben Dósa György, Torda vármegye nótáriusa és tanúságot tevő társai már Bornemisza János „castélyában” gyűlhettek össze.11 A Bornemiszák görgényszentimrei kastélya ebben az időszakban nem az egyetlen nagyobb méretű lakóépülete a kis mezővárosnak, a szemben fekvő telken ott állott Teleki Sándor gróf udvarháza, de egy 1729-es összeírásból még nyolc kisebb-nagyobb udvarházról és udvarháztelekről tesznek említést.12

 

Az elliptikus kápolna alaprajzi kialakításának eredetét a megrendelő alkancellár környezetének építészeti megoldásai között kereshetjük. Bornemisza János esetében e környezet alapvetően Bécset jelenti, itt tölti hivatali pályájának nagy részét, így könnyen elképzelhető, hogy a mélyen vallásos alkancellár a császárvárosban vagy környékén látott építészeti formát szeretné távoli erdélyi birtokközpontjának kápolnájában is viszontlátni. Bornemisza János meghatározó bécsi kapcsolataira jó bizonyíték az általa viselt tisztségeken kívül, hogy mindkét feleségét, az 1716. augusztus 16-án meghalt Bodoni Klárát és az 1733. április 12-én elhunyt Haller Borbálát, valamint az elsőtől született Antal és József, a második házasságából való Károly, Ferenc, Krisztián és Cordula nevű gyermekeit a bécsi Szent István-katedrálisban temettette el.13 Saját végső nyugvóhelyéül erdélyi halála esetén az erdélyi katolikus arisztokrácia kedvelt temetkezési helyét, a kolozsvári jezsuita templomot jelöli meg, bécsi elhalálozás esetére pedig a18. század első felében az erdélyi katolikus főnemesek körében is népszerű 14 máriazelli zarándoktemplomot választja, ahová alapítványt is tesz. A hetvenedik életévéhez közeledő kancellár 1739 augusztusában kelt végrendelete szerint örököseinek három életben lévő fiát tekinti, köztük osztja szét kiterjedt birtokait, a hozzájuk tartozó udvarházakkal. Első feleségétől született Ignác és János fiának hagyományozza az édesanyjuk hozományából származó vajdaszentiványi és algyógyi udvarházat, míg a kisebb Pálé az abafáji udvarház marad. A görgényi birtok felett úgy rendelkezik, hogy azt mindhárman egyenlő arányban bírják.

A 18. század második felének, a 19. század elejének átalakításai

A három fiú közül a legfényesebb hivatali pályát befutó, többek között a kincstárosi tisztséget is betöltő Bornemisza Ignác az apja halálát követően megszerzi öccsei görgényi birtokrészét is. 1754-ben már őt és utódait erősíti meg a görgényi uradalom birtokában Mária Terézia, és biztosítja, hogy a kincstár nem fog élni visszaváltási jogával.15 E megerősítés jelentős lökést adott a Bornemisza család görgényi befektetéseinek. 1754 és 1756 között újból felépítik az előző század végén elpusztított papírmalmot, mely 1872-ig megszakítás nélkül működött,16 majd a század végén üveghutát és porcelánmanufaktúrát telepítenek a birtokra. Ezen befektetésekkel párhuzamosan bővíthették az uradalom központi épülete körüli gazdasági és adminisztratív épületeket: az 1780-as leltár a kápolna, valamint a három harangot és egy nagy ütő órát magába foglaló torony mellett már említi az udvari pap, a számtartó és darabontok lakául szolgáló boltozott áthajtós, ma is meglévő kapuépületet. A kastély északi szárnyától nyugatra 1807-ben építenek egy hatalmas kétszintes gabonást. A keleti szárny középrizalit utáni, földszintjükön csehsüvegboltozattal fedett részei egy, a források és formai elemek hiányában jelenleg pontosabban meghatározhatatlan 18. század végi, 19. század eleji periódusban épültek.

A kastély és lakói nyugalmát az 1848-as esztendő eseményei zavarják meg. 1848. november 8-án este a környező falvak románsága megrohamozta a számukra az elnyomást jelentő bárói kastélyt. Feldúlták és kirabolták az udvari kápolnát, összetörték a nem mozdítható berendezést. Hasonló pusztítást vittek végbe a kastélyban is, nem kímélve még az ajtó- és ablaknyílókat, kályhákat sem.17 A szabadságharc elmúltával a birtokpertől is kényszerített Bornemiszák gyorsan helyreállítják és kijavítják a kastélyt, egy 1855-ös eskülevél szerint már „általánosan lakhatóvá tették”.

1835-ben, az uradalom bérleti idejének lejártával a kincstár perbe fogja a Bornemiszákat. Hosszas pereskedés veszi kezdetét, melynek során a kincstár visszaigényli birtokát, a bárói család pedig a nagyméretű befektetésekre (épületek, papírmalom, porcelángyár, üvegcsűr stb.) hivatkozva a zálogösszeg megemelését szorgalmazza. Az évekig elhúzódó visszaváltási perben végül az 1869. november 29-én kelt Békeegyezményben a pereskedő felek megegyeztek, hogy négyszázötvenezer forint ellenében az uradalmat a benne található épületekkel együtt következő év utolsó napjáig átadják a kincstárnak.18

A helyiségek funkciói, berendezés

A Bornemisza család 18. századi kastélyának berendezéséről nem rendelkezünk adatokkal. A 18. század végi beosztására és használatára mindössze az 1848-as károkat summázó lajstrom alapján következtethetünk. E lajstrom segítségével funkciójuk szerint azonosíthatóak az épület mindkét szintjének helyiségei. Az emelet északi szárnyában kaptak helyet a reprezentatív helyiségek. A lépcsőfeljáróról egy előszobába (For Zimmer) léptek, innen pedig kétszárnyú ajtó nyílott a majdnem a szárny teljes hosszát átfogó nagy palotába, melyből külön ajtó vezetett a kápolnába. Keletre a biliárd házba, majd továbbmenve a kis palotába jutottak. A sarokhelyiségeket többnyire hálószobaként használták. A középrizalit kert felé néző helyisége az ebédlő szoba, tőle délre nyílt a nagy nappali szoba. A sarokrizalit szobáit a vendégek elszállásolására használták. A földszinti helyiségek nagyrészt gazdasági funkciókat töltöttek be, mint például a mosó- és sütőházak, a konyha stb., de mellettük a nyugati szárny földszintjén volt a Tisztek Ebédlő háza, a számtartói lak és a papi ház is.

A lajstromból egy gazdag berendezésű kastélyról kapunk képet, számos értékes bútordarabbal, mint a középső bástya mahagónifából készített kanapéja és kerek asztala vagy a kis palota teveszőr kelmével bevont kanapéja. Művészettörténeti szempontból jelentősek a kis palota 33 családi portréjára és a nagy nappali szoba festményeire vonatkozó információk. Az alábbi lajstrom jelentősebb helyiségekre vonatkozó adatainak segítségével szeretnénk ezek egykori berendezésének képét felvillantani:

 

A nagy palotán

1. A for czimmerben egy tekerítő nagy asztal 1.3

2. Ugyanott egy almáriom 1.2.40

3. Ugyanott egy kisebb fehér asztal 1.1.10

4. Egy aranyos nagy luster19 a palota közepén 1.120

[11.] 5. Egy repetir aranyos fali óra 1.65

6. Egy nagy bőr kanapé 1.32.30

7. Egy nagy diófa kihúzó ebédlő asztal 1.56 (44)

8. Negyven nyolcz veresen festett töltött bőrös szék, darabja becsültetett 3 pengő forintra,

öszvesen 48.144

9. Egy festett pohár szék lakatos munkával együtt, melyben volt huszan négy személyre való görgényi porczellán szerviz 60 (40)

10. Huszan négy fél kupás karafina 12 fertájos, 24 boros pohár simán slaifolva görgényi üveg .    18

11. Két tuczat közönséges kés és villa 48.8

12. Egy üveges falbeli tiszafa almáriom lakatos és üveges munkával 1.25

13. melybe voltak 24 személyre való bécsi Steingut 120 (60)

14. Tizenkét személyre aranyos findza, két ibrik Steingut 27 (20)

15. Huszan négy görgényi findza, ibrikkel és nádméztartóval 10

16. Tizenkét virágos félkupás cseh karafin hozzá tartozó vizes és boros poharakkal

együtt 12

17. Két fából készült olaj eczet és sótartó ausatz üveggel együtt 4

18. Egy kisded szeglet almáriom 1.30 (20)

19. Egy tarka kőrisfa kártyázó asztal [áthúzva piros ceruzával] 1.8

20. Egy más diófából 6

21. Két réz gyertya tartó koppantóstul 3

22. Az ebédlő asztalt béterítő nagy zöld posztó 25 (10)

 

A Biliárd házba

1. Két vendég ágyfa 2.5

2. Négy feketén festett töltött bőrös szék 4.12

3. Két kis veressen festett asztal 2.4

 

Kis palota

1. Harmincz három darab viaszos vászonra, egy része aranyos rámába ember nagyságba

festett família kép 33.440 (1320)

2. Tarka kőrisfa Gothus [?] figurára készült két [ceruzával: egy] karos és négy karatlan szék 6 (5).50(30)

3. Ehhez hasonló kanapé, teveszőr kelmével bévonva 1.45

[12.]4. Két tarka kőrisfa asztal 2.16

5. Egy tiszafa Suretér  zárral és sarkakkal 1.55

6. Egy ajtó nagyságú tiszafába foglalt meczet tükör 1.100

7. Egy kisded aranyos Luster 1.85

8. Egy kisded láb alá való tarka kőris fa tötött Szék 1.2

9. Két Bárométrum 2.20 (10)

 

Középső bástya

1. Mahoni fából készült kanapé, ahhoz való két simpla és két karos szék, teve szőr kelmével bévonva 9.210

2. Ugyan mahoni fa hozzá tartozó kerek asztal 1.50

3. Egy tarka kőrisfa asztal 1.8

4. Két kis szeglet tarka kőrisfa asztal zöld posztó a közepén 2.10

A kastély parkja

A görgényszentimrei kastély mögött a Várhegy lábainál elterülő angolkert az 1893 utáni időszak erdészeti szakközépiskola funkciójának köszönhetően Erdély egyik legépebben megőrzött kastélyparkja.20 A ma látható ívesen kanyarodó sétányok köré szerveződő angolpark az írott és képi forrásokban is megjelenő legkorábbi előzménye a 17. századi udvarház mögött még a Rákóczi- és Apafi-korszakban kialakított virágos-, gyümölcsös- és veteményeskert, amelyről a 17. század végi leltárak több esetben is megemlékeznek.21 Ugyanezen a területen az 1780-as leltár készítői fentebbiek mellett a 18. század második felének erdélyi főúri világában is divatos szarvasos kertet is említenek:

Nap kelet felől való részin ezen curiának vagyon csere deszkákból sasok közi foglalt kerületű, s spallérval ékesített egy virágos kert, melyben a szép gyümöltsek is nyárban tekintetesek, vagyan ebben kettős üveg ház a virágoknak téli tartásakra sendely fedél alatt, ennek a fedele nem sokára jobbat vár. Vagyon még hátrább egy gyümölcsös kert is, ahol a Békás tó láttatik a két kert között pediglen kőből ház szegre rakatott új sendely fedél alatt egy filegória, melynek záros ajtaján a szarvas kertben által járhatni, a filegórián lakattal zárható ajtó épségben lévő ónba rakott öt üveg ablakakkal tizen két személyre való asztallal és tizenkét egyes székkel épségben tanáltatik. Indulhattunk innen a szarvas kert felé pallér módgyára rakatott magas hársfák árnyékában, a szarvas kertben egy meg íratott két felé nyíló, s bé zárható csere lábak között forduló sendelyes festetett kapun által, az hol vadnak a szarvasok, dán vadak, őzek, a pásztornak szalmás háza, jég verem teli jéggel, halas tó, és két szakaszbéli haltartó. Szárnyas majorságat is tartanak, s szaporítanak itten. Az el hányattatott várnak tetejin egy kis kápolna új fedél alatt lenni láttatik ilyen inscriptióval: Arx antiqua rui(nni)s multos Dominata per annos. Gloria Sola Dei rudera nulla timet. Ezen szarvas kert keríttetett támasza, fedeles magos sövény kerttel [!].22

A ma is sok ritka fa- és cserjefajtával díszített angolkert egykori képét Székely Ferenc helybéli lelkész 1871-ben írt településtörténeti monográfiájából ismerjük. Szerinte az 1840-es években élte fénykorát Leopold báró angolkertje, a tájképi kertek több jellegzetes elemével, mitológiai alakok szobraival: Északra a hegynek fekvőleg terjed a romjaiban is szép kert, labyrinthszerű ösvényeivel, több rendű sétányával. E kert a 40-es években ragyogott teljes pompájában, mikor Leopold báró állandó lakását itt ütötte vala fel, nem hiányzott ekkor semmi, mi egy mű kerthez angol stylben megkívántatott. Víz tükrök, szökő kutak, művészien alkotott sziklák, kászkádok, chioskok, eremitageok sat. sat. A mythologia minden rangu és rendű istensége képviseltette magát. Itt-ott egy béna sfinx, egy ritka pongyolába bujt faun, silen és najád megcsonkítva bár egy csalitban rejtőzködik szemérmesen még most is. Flóra asszonyság egész virágzó gyermek haddal volt körülvéve.23 Fentebbiek alapján az 1836-ban elhalálozott Bornemisza Leopold angolkertjének kialakítását az 1820–30-as évekre tehetjük, de talán egy modernebb kert telepítésével lehet összefüggésben Anton Böhm bécsi kertész 1800. évi alkalmazása.24 Az angolkert általunk ismert első topográfiai ábrázolásának számító II. katonai felmérés térképszelvényén, amelyet Erdélyben az 1869–1873 közötti időszakban felvételeztek, a kert sétányai és északkeleti sarkában kialakított tó által meghatározott szerkezete alapjában megegyezik a mai állapottal, ami arra utal, hogy az együttes mai szerkezete a Bornemisza Leopold által kialakított kertét őrzi, és az 1880-as évek vadászkastélyi funkciójú, majd a későbbi szakközépiskolai időszakban e tekintetben nem történtek nagyobb arányú átalakítások.

 

 

 

 

 

JEGYZETEK

1. Az együttes történetének a középkori és fejedelemségkori időszakát tárgyaló, napjainkig alapvető tanulmány Jakab Elek: Görgényvár és a görgényi kastély a múltban. Századok 1883. 325–341, 415–429. B. Nagy Margit a vár 1652-es leltárát tette közzé (Várak, kastélyok, udvarházak. Ahogy a régiek látták. Buk., 1973. 95–111, 362–363.). A vár és fejedelemségkori udvarház leltárait Liviu Ursuţiu tárta fel megjelenés előtt álló Urbarii şi socoteli din domeniul Gurghiului (1652–1706) c. munkájában. Az udvarházra lásd Kovács Zsolt: A két Rákóczi György fejedelem görgényi építkezései. In: Erdély és Patak fejedelemasszonya, Lorántffy Zsuzsanna. Tanulmányok születésének 400. évfordulójára. II. Szerk. Tamás Edit. Sárospatak, 2000. 97–122.

2. E korszakról röviden Kovács Zsolt: Görgényszentimre. Várrom és kastély. (Erdélyi műemlékek 37.) Kolozsvár 2002. 9–14.

3. 1698-ban Prelukai Mihály, majd 1699 és 1706 között – 1702 kivételével, amikor Lutzai Andrást említik a források – Székely György viselte e tisztséget. Kemény, Josephus: Transilvania Possessionaria. IV. Kézirat. Erdélyi Múzeum-Egyesület egykori gyűjteménye. Kolozsvári Akadémiai Könyvtár. Mss. 283.

4. A Román Országos Levéltár Kolozs Megyei Igazgatósága, Báró Bornemisza Levéltár (a továbbiakban: BornLt) G. osztály, fasc. VIIa, nr. 3263.

5. BornLt G. osztály, fasc. VIIa, nr. 3267.

6. Imreh István–Pataki József: Kászonszéki kisnemes az Erdélyi Udvari Kancellária élén. Korunk, 1990. 11. 1495–1499.

7. Br. Apor Péter verses művei és levelei (1676–1752).I. Szerk. Szádeczky Lajos. Bp., 1903.

8. BornLt P. osztály, fasc. I.h.: nobilitaris curia cum territorio suo et horrei horreis, eorundemque fructiferris arboribus ut et aedificiis aestimata est ad florenos hungaricales 1500.

9. BornLt G. osztály, fasc. VIIb, nr. 3308.

10. Gyulafehérvári Római Katolikus Érseki Levéltár. Gyulafehérvári püspöki vizitációk 1. sz. doboz 2. kötet. 1726–1747. (Z kötet) p. 145.

11. BornLt G osztály, fasc. XV nr. 3556.

12. „1729 – curias habuerunt hic: 1. Ioan Ioseph baro Bornemissza [!] 2. Comes Alexander Teleki 3. Nicolaus Nabrádi 4. Stephanus Hegyesi  5. Andreas Hegyesi  6. Michael Hegyesi  7. Stephanus Solyom [!]  8. Georgius Lestyán  9. Davidus Szabó  10. Franciscus Nagy. Kemény, Josephus: i.m.

13. Bornemisza János végrendeletei a BornLt-ban. Fő osztály, fasc. XXXI nr. 1518, 1522.

14. Máriazell és Magyarország. Egy zarándokhely emlékezete. Szerk. Farbaky Péter és Serfőző Szabolcs. Bp., 2004. 86.

15. BornLt nr. 3038.

16. Jakó Zsigmond: Az erdélyi papírmalmok feudalizmus kori történetének vázlata. 1545–1848. Studia Universitatis Babeş–Bolyai. Historia. 9/1964. 75

17. Az eseményekről és a károkról lásd BornLt G. osztály, fasc. XXIVd, nr. 4355, 4377.

18. BornLt P osztály fasc. Ie, nr. 89.

19. Ti. csillár.

20. Fekete Albert–Szabadics Anita: Történeti kertek Erdélyben. Kárpát-medencei Kastélykrónika, 2004. 1. szám. 31–32.

21. Ursuţiu, Liviu: i.m.

22. BornLt G. osztály, fasc. VIIc, nr. 3331.

23. Székely Ferenc: Görgényszentimre leírása (monographia). 1871. (Kézirat a Görgényszentimrei Református Egyházközség irattárában) 26.

24. Az 1800-ban szerződött kertész az 1808-as algyógyi halálát követő évbeni kifizetésnél „gyogyi és görgényi” kertészként szerepelt. BornLt G. osztály, fasc. XXXIXa, p. 111, 127, 129, 130, 139, 141.