December 2005
Kárpát-medencei várak, kastélyok

Fehér János

Az alsórákosi Bethlen-kastély

A Bethlen–Rákóczi-kor építési lendületében született kastélyok közt tartják számon az alsórákosit is, melyet alaprajzi elrendezésének, elsősorban sarkain található négy kerek sarokbástyájának köszönhetően a 17. század folyamán Erdélyben is kiépülő kerekbástyás kastélyok (Gyalu, majd a feltételezhetően ennek mintájára még 1674 előtt kiépülő bonchidai kastély,1 ide sorolható a 17. század közepén kiépülő Borosjenő is) egyik korai példájának tarthatunk. A kezdeti időszakban Alsórákoson kívül, attól keletre fekvő várkastély a település terjeszkedésével ma már annak csaknem a közepén található.

Az épületet négyszögű alaprajzon emelték, ennek a négyszögnek a sarkain helyezkednek el a már említett kerekbástyák. A déli oldalon magas, karcsú, az épület tömegéből kiemelkedő torony alatt van a bejárata, belső udvarát egykoron, az északi kivételével, minden oldalon épületszárnyak határolták. A kastélyt még egy falszoros vette körül a várfalon kívül, mely a kastély sarkain a bástyák, valamint a főkapu védelmét olaszbástyaszerű kiszögellésekkel tette hatékonyabbá. A várfal belső oldalához kapcsolódó épületek közül ma már csak a nyugati szárny és a délinek egy része áll, a keleti épületszárnyat 1918-ban lebontották. A kastélyt egykor teljesen körülölelő külső falszoros csupán a déli oldalon látható, a délkeleti és délnyugati bástya védelmét ellátó ötszögű védőművekkel. A falszorosból a védők keskeny, páronként egymás felé fordított lőréseken át tarthatták távol az ellenséget, a kapu előtti tér nehezebb tűzfegyverekkel való oltalmazását az olaszbástyákat idéző védőművek kapu felé néző rövidebb oldalfalaiban kialakított nagyobb méretű nyílások tették lehetővé.2 Még a 20. század elején is fennállt egyike annak a két hatszögű bástyának,3 melyek a déli oldalon, a várárkon kívül, az őket összekapcsoló fallal együtt védték a kastély külső udvarát.

Noha csaknem minden összefoglaló építészettörténeti munka megemlíti az épületet, alaprajzi elrendezésén és 1918-ban elpusztult, Erdélyben egyedülálló kompozíciójú és minőségű stukkódíszén kívül igazán nem figyelt fel rá az építészettörténeti kutatás.4 Az 1990-es évek második felében végzett ásatás adatai, az itt talált kályhacsempék értékelésén kívül egyelőre feldolgozatlanok.5 Imreh Barna Alsórákos története című vaskos kéziratában, annak ellenére, hogy az épületre vonatkozó fontos levéltári adatokat is gyűjtött, csupán érintőlegesen tárgyalja a kastéllyal összefüggő művészettörténeti kérdéseket.6

Tanulmányunk az utóbbi időben végzett helyszíni és levéltári kutatások alapján próbálja vázolni a kastély birtoklás- és építéstörténetét.

Az Orbán Balázs által közölt,7 egykor a kastély délnyugati bástyáján látható felirat révén a kastély építését 1624-re teszik. A felirat szövege a következő: Soli deo gloria Extrui fecit ex fundamento Georgius Sükösd A. D. 1624. 9. maj.8 Az épület előzményeiről nem esik szó, csupán Orbán Balázs említi, hogy az egykor itt álló kolostor romjaiból építtette azt Sükösd György.9 Az épületegyüttes története azonban bonyolultabb, a levéltári források, valamint a helyszíni vizsgálat is több építési periódusra enged következtetni.10

Minthogy a felújítás alatt álló kastély falai ma vakolatlanok, lehetőségünk nyílt a falszövet vizsgálatára. A déli fal keleti részének alsó szintjén falelválás figyelhető meg, ennek elemzése azt mutatja, hogy a kastély egykori keleti szárnyának déli oldala volt az épületegyüttes legkorábbi része. Jól kivehető az eredeti udvarház durván faragott kövekből rakott sarka, és a nyugati irányba néző, egykor szabadon álló homlokzatnak az épület sarkánál beforduló vakolata és meszelése. Az épület eddig ismert legelső leltára, egy 1636-ban készített összeírás az akkor a keleti oldalon álló három helyiséget „el rothadt gerendájú házak”-nak nevezi.11 Hogy ez a három helyiség volt a ma álló épületegyüttes előzménye (ennek a délnyugati sarka fogható meg az épület déli falszövetében), azt egy 1594 és 1603 között készített jobbágyösszeírás is bizonyítja, mely Alsórákossal kapcsolatban a következőket emeli ki: „Az Udvarhaz eppen. Ahoz ualo feoldek zena fwek az Swkeosd Istuan reze egy malom hellyel és touaual.”12

A régészeti ásatás alkalmával előkerült kályhacsempe-töredékek elemzése során olyan darabokról is szó esik, melyek a 15. század végére keltezhetők, ilyenek például keresztrefeszítést ábrázoló töredékek.13 A 15–16. század fordulójára datálhatók az ugyancsak innen előkerült olyan kályhacsempék is, melyek közül több Szent György legendáját ábrázolja. A sokalakos kompozíción a hős és a sárkány alakja mellett a király és királyné, valamint a királykisasszony is megjelenik. Heraldikai elemeket tartalmazó, a jelzett időszakban keletkezett kályhacsempe darabjai is előkerültek, melyen dús sörényű oroszlán tart két egymást keresztező kardot magába foglaló pajzsot.14 Mindezeket összevetve bizonyosnak látszik, hogy a 17. század első évtizedeiben sarokbástyás kastéllyá kiépülő együttes előzményeként, a 16. század közepén létezett egy korábbi udvarház.

Alsórákos, és így a szóbanforgó épület birtokosait illetően is a 15. századból már vannak adataink, így a kolozsmonostori konvent 1494. július 3-án kelt jelentéséből tudjuk, hogy egyrészről Chesthwe-i Barrabasy 15 János és Lénárd Hederfaya, Mykloslaka egész és Moch, Chesthwe részbirtokra nézve, másrészről Theremy-i Sykesd János és fia: Gáspár Theremy, Rakos, Bogath, Hydegkwth és Daak egészbirtokra nézve, magtalan haláluk esetére, kölcsönös örökösödési szerződést kötöttek egymással.16 Eszerint a birtok ez időben már a Sükösd család tulajdonában volt, így nem zárható ki annak a lehetősége sem, hogy már ekkor rendelkeztek itt valamilyen lakóépülettel. A Sükösd Györggyel 1631-ben kihalt család tagjairól a 15. és 16. századból fennmaradt dokumentumok több ízben tudósítanak,17 a magát Teremiről író család jelentős birtokokkal rendelkezett Fehér vármegyében. A 16. század végén az említett Sükösd István bírta az udvarházat,18 róla valószínűleg Sükösd Miklósra szállott.19 Lukinich Imre a bethleni Bethlen családról írt munkájában említ egy 1613-ban kelt adománylevelet, mely szerint Alsórákost ekkor Bethlen Farkas és felesége, Kemény Anna szerezte meg.20 Ez Sükösd Miklósnak, Sükösd Gáspár bátyjának Báthory Gábor által történt „notáztatása” után történhetett.21 1614-ben a szász Universitas közbenjárására Bethlen Gábor feloldja az ítéletet, s így Sükösd Miklós ismét hévizi és rákosi jószágainak a birtokába jut.22 Halála után öccse, Sükösd György örökli a birtokot, aki 1631. március 20-án kelt végrendeletében az alsórákosi kastélyt Wesselényi Boldizsárra és Bethlen Ferencre hagyja, hogy azt a hozzá tartozó birtokrészekkel együtt osszák fel egymás közt.23 Hogy az alsórákosi kastély Sükösd György halála után mely még a végrendelkezés évében bekövetkezett, nem ment át a testamentumban nevezett személyek kezére, bizonyítja két, 1650-ben keresdi Bethlen Ferenc javára lefolytatott tanúvallatás, melyben a tanúk egybehangzóan állítják, hogy Alsórákost és Hévízt nem sokkal Sükösd György halála után, annak feleségétől, Borsvai Erzsébettől (aki Diószegi Péter kőfaragóval 1632-ben elkészíttette férje síremlékét) a fejedelem számára elfoglalták.24 A vallomások az elfoglalás mikéntjét illetően különböznek, egyesek szerint erőszakkal történt a foglalás, mások úgy tudták, hogy az özvegy önkéntes adományából ment át a birtok a fejedelem kezére. A tanúk vallomása a kastélyt 1650-ben birtokló személyt illetően is egyezik: Bethlen Mihályról van szó, aki Macskási Mihály árváinak gyámjaként intézte a birtok ügyeit. Ez igazolja a Kemény János Önéletírásában található, Orbán Balázs által is említett megjegyzést, mely szerint I. Rákóczi György Alsórákost Macskási Ferenc udvari alkapitánynak ígérte és adta volt.25 Itt meg kell említenünk még egy 1647-ből származó forrást, melyből kiderül, hogy a „vár bástyáinak két oldala olasz fokos26, azaz pártázatos.

A kastély következő ismert birtokosa mindszenti Budai Péter deák országos perceptor, adóügyi szakember,27 akinek az épület Barcsai Ákos fejedelem adományából 1660-ban jut a tulajdonába.28 Az épület birtoklástörténete ettől kezdve egyszerűsödik, mert Budai Péter a haláláig bírja, utána özvegye, Vas Zsuzsanna 1694-ben bekövetkezett halálával Bethlen Sámuelre száll az egész uradalom. Mivel Budai Péternek nem voltak örökösei, keresztfiává fogadta Bethlen Sámuelt, ekképpen hagyhatta rá a birtokot, bizonyára azért is, hogy a Cserei Mihály Históriájából ismeretes történet szerint, az alsórákosi birtokra pályázó Teleki Mihály rá ne tehesse a kezét.29

A 16. században már álló udvarházat Sükösd György építteti ki négysarokbástyás várkastéllyá. Az 1624-ből származó felirat valószínűleg csak a délnyugati konyhabástya és a mellette található „szakácsoknak való ház” elkészültét jelzi. Az 1636-os összeírásból 30 az derül ki, hogy a délnyugati és északkeleti bástya már teljesen készen áll, az északnyugati, valamint a délkeleti félkész állapotban található, a délkeletinek a felső szintjén kettős fagerendasor látható, melyek közé földet töltöttek. A bástyák esetében több még ajtó nélkül van, az északnyugatit egyelőre „szalmával fedték meg, valami rossz szaru fákra”. A keleti (ekkor még csak földszintes) épületszárny három helyiségének gerendázata elrothadt, ennek az állapotnak a kijavítását jelzi az Orbán Balázs által az alsó tractus egyik gerendáján látott 1637-es évszám.31 A déli oldalon a torony kivételével már állnak az épületrészek, az emeletes szárny felső szintjére orsós korlátú lépcső vezet. A „festékes mennyezetű” felső házakból egy grádics vezetett fennebb, ahol „egy szép nyári házat hasonló, esztergálva metszett orsójú folyosóval” találtak a leltározók. A kastély falainak belső oldalán körös-körül a „jó függő lábakra építtetett sendelyes folyosó” is padlás nélkül van, a keleti falon „híjával.” A keleti oldalon a kőfal sem épült meg teljesen, egy részén dupla gerendasor közé töltött földdel készült, palánkszerű vedőmű állt. A korban nagyarányúnak számító építkezéseket Sükösd György életében nem fejezhette be, a korábbi udvarház kibővítése alkalmával részben a négy sarokbástya, valamint az ezeket összekötő, lőrésekkel, szuroköntőkkel ellátott, belső védőfolyosós fal készült el.

A Sükösd György építkezéseit követő időszak bővítési, javítási munkálatairól csak az 1637-es feliratú gerenda szól, nyilván a már említett Macskási Ferenc udvari alkapitány építkezésére utalva.32

A kastély déli falának külső földszinti falszövetét tovább vizsgálva két elfalazott ablaknyílásra bukkanhatunk. A kapu felőli, az 1765-ös leltárban Kolcsár-házként emlegetett helyiség esetében az elfalazáskor nem bántották az ablak eredeti, fából készült, nagyméretű, háromosztatú, keresztosztóval is ellátott, egyszerűen profilozott ablakkeretét, mely teljes épségben található. Keletkezési ideje mindenképp a 17. század első felére tehető, a mellette lévő helyiség (mely a 16. századi udvarház déli falát őrizte meg) ma ugyancsak elfalazott ablaknyílásával egyező kialakítást mutat, ez a nyílás viszont már nem őrzi keretét. Valószínűleg a 16. századi udvarház kibővítésekor, talán Sükösd György idején egységesítették a régi és új épület déli homlokzatát, ekkor készülhetett az említett ablakkeret is. Mielőtt az ablaknyílások teljes elfalazása bekövetkezett volna, sor került még egy funkcióváltásra. Elkészültük után egy következő szakaszban mindkét ablaknyílást lőréssé alakították, a Kolcsár-ház esetében a háromosztatú ablak két középső hosszanti osztója között látható ma a lőrés, a másik helyiség megmaradt déli falának északi oldalán is jól láthatók az ablaknyílás lőréssé szűkítésekor használt nagyméretű kövek. A funkcióváltás nagyon gyorsan és hirtelen mehetett végbe, talán ennek köszönhető, hogy a kapu felőli helyiség ablakkeretének kiszedésével nem is törődtek, hanem gyorsan elfalazva azt, az egykor díszes homlokzatot védelmi szempontoknak rendelték alá. A gyors átalakítás okait egyelőre csak találgathatjuk.33 A válasz valószínűleg Budai Péter építkezéseihez kapcsolódik, melyekre a déli homlokzaton egykor  P. B. Anno Di 1669. 7 Jun. felirat utalt.34 Egyelőre ezen a feliraton kívül egyebet nem tudunk az ő tevékenységéről, de mindenképp nagy szerepe lehetett az épület lakályosabbá tételében, sőt nagyobb arányú bővítések is elképzelhetők a birtoklása alatt. Nem kizárt, hogy ekkor épül ki az emeletes keleti szárny az északkeleti sarokbástyáig . A 17. század első felére tehető még egy vakolatba karcolt többsoros, töredékesen megmaradt felirat is, mely a kastély egykori déli homlokzatához ragasztott későbbi torony emeleti helyiségének északi falán látható. Szavakká fűzhető betűi: …ET FACILE CREDAT. A valószínűleg vallásos tartalmú felirat töredéke az 1990-es években elkezdett felújítási munkák során kerülhetett elő. A felirat alsó részének pusztulását a torony emeletére vezető csúcsíves ajtónyílás kialakítása okozta. Ezzel a felirattal alkothatott összefüggő képet a ma a torony alatti bejárónál részben megfigyelhető, az épület egykori déli homlokzatának középtengelyében elhelyezkedő, a torony födéme által csaknem teljesen takart, vakolatból és téglából kialakított törpepilléres díszítmény, mely közvetlenül a belső kapubejáró íve fölött helyezkedett el.35

Az épület az uradalommal együtt 1694-ben, Budai Péter özvegyének halála után megy át ténylegesen Bethlen Sámuel tulajdonába, ki valószínűleg azonnal nagyobb arányú építkezésekbe kezd Alsórákoson. Az 1636-os leltár után ismert következő összeírás már az ő birtoklása idején, 1698-ban készült.36 Az összeírásból az derül ki, hogy nagyarányú építkezések folynak, a kastélyt körülvevő külső védőművek voltak ekkor készülőben, a várárkon kívüli külső fal még csak félig van felrakva. Ekkor már elkészült a kastélyt körülölelő falszoros, a bástyák vonalában az olaszbástyákat idéző ötszögű kiszögellésekkel, és az 1765-ös leltárból, valamint az Orbán Balázs által közölt illusztrációról is ismert, a déli oldalon látható két hatszögű bástyát összekötő védőfalon is dolgoztak.

A déli bejárat fölött emelkedő torony építését a rajta látható feliratos faragott kő révén általában 1700-ra teszik, az 1698-as leltár itt már egy legalább háromszintes, „veres és zöld sendellyel” fedett tornyot említ, melyben „vagyon egy ütő óra és egy harang cum omnibus pertinentiis.”37 A kastélyt körülölelő árkon átvezető híd „külső szélin egy négyszegű faragott kő és hérmányi faragatlan kövek” összeírása is a folyamatban levő építkezésre utal, ahogyan az ún. Nagy házban (a keleti épületszárny földszintjén található déli helyiség) található egyetmások közt a „két kőmivesnek való vas kalán” leltárba vétele is a kastélynál dolgozó mesterekről tesz bizonyságot. A Gabonás Ház alatt (ugyancsak a keleti épületszárny földszintjén) látható „faragott hermányi kövek, ablakoknak és ajtóknak elejibe, nr. 49” léte is Bethlen Sámuel nagyarányú építő és díszítőtevékenységét bizonyítja, a délkeleti bástya pincéjében számba vett „két kosár, melyekben porumbáki kristály iveg van,” az ablakok készítésére utal.

Az épület helyiségeinek számbavétele arra enged következtetni, hogy ekkor már teljes egészében kiépült a keleti épületszárny, ennek emeletén foglaltak helyet a reprezentatív termek. E traktuson találjuk a család lakótereit: a délkeleti bástyában az Asszony Házát, ebből a Leány Asszonyok házán át a gróf ő Nagysága házába léphetünk. A család reprezentációs igényeit leginkább szolgáló Stukatúrás nagy Palota a gróf háza és a Vendég ház között foglal helyet. Faragott ablakkereteivel és a keleti szárny előtt húzódó tornácról való faragott kőkeretes bejáratával, a tornác feletti „sendellyel fedett torony”-nyal impozáns látványt nyújthatott.

A bástyákban található helyiségeket raktározásra használták, az északkeleti bástyában volt a csuhadár ház (egyfajta ruhatár), az észak-nyugatiban a czeit ház, vagyis a fegyverraktár. A kastély belső falán végighaladó védőfolyosón az észak-nyugati bástyától a délnyugati konyhabástya mellett lévő helyiség (szakács ház) fölötti Almási uram házához lehet eljutni, mely a konyhabástya felső szintjéhez kapcsolódott. A leltárból az is kiderül, hogy ekkor a nyugati épületszárny még nem állott.

A keleti szárny alsó szintjén ugyancsak raktárhelyiségek, valamint a személyzet számára fenntartott lakóterek foglaltak helyet, így a nagy ház, katonák háza, gabonás ház, sütő ház, valamint a bástyák alatt található boros- és káposztás pincék. A déli szárny földszintjén a tisztek háza és a rabok háza mellett egy puska por tartó kis boltot is összeírtak. Ennek a szárnynak az emeletén található egy tüzelő bolt is, valamint az öreg asszonyok háza, mely az uradalom női vonatkozású dolgaiban szerepet vivő, esetenként gazdasági feladatokat is ellátó tisztes hölgy lakhelye volt,38 a helyiség egyik ajtaja közvetlenül a leány asszonyok házába nyílt. Ilyen funkciót ellátó helyiséggel csaknem minden nagyobb rezidenciában találkozunk.39

Több faragott kőkeret töredéke is megmaradt, melyek közül csupán a délkeleti bástya emeleti ajtókeretének szemöldökköve és jobb szárköve található eredeti helyén, a déli falszoros keleti oldalának megemelésével létrejött hosszú és keskeny emeleti terem fordítva behelyezett vörös andezit ablakszemöldökei már másodlagos felhasználásra utalnak. E teremből a déli torony második szintjére vezető ajtónyílás reneszánsz profilú, de törtívben záródó kőkeretet őriz.40 A délkeleti bástya pincéjében őrzött egyéb töredékek valószínűleg a régészeti ásatás során kerültek elő. Egyéb adatok hiányában ezeket két csoportba lehet sorolni.41 Egyik csoportba az eléggé gyenge megtartású homokkőből készített darabok tehetők, melyek közül több ablakszemöldökként szolgáló faragványon fogrovatos dísz és különféle rozetták is megjelennek. Ezek a késő reneszánszhoz köthető kerettöredékek a Bethlen Sámuel építkezéseit megelőző időszakban készülhettek.

A másik csoportba az 1698-as leltárból már ismert „hérmányi kőből” (vörös andezitből) faragott darabok kerülnek, melyeknek keletkezése Bethlen Sámuel építkezéseinek köszönhető. Néhány szemöldökkő-töredék felső részén, a kő felületébe mélyített mezők segítségével létrehozott fogazatszerű dísz látható, amilyent meg lehet figyelni a délnyugati bástya emeleti helyiségébe vezető nyílás szemöldökkövénél is. Az említett ajtónyílást Bethlen Sámuel idején kissé bennebb helyezték, ezt mutatja az ajtókeret mellett déli irányban látszó teherkiváltó ív. Ekkor kerülhetett sor a bástya pincéjébe vezető ajtónyílás záródásának megemelésére is, jól látszanak az eredeti ajtónyílás szemöldöke táján az elvágott, egykori teherkiváltó fagerendák végei. Az 1698-as leltárban az Asszony házába vezető ajtó és ablakok, valamint a Palotának az ablakai és a tornácról bejárást engedő ajtónyílás szerepelt „kő mellyékű”-ként. Az 1765-ös leltár is külön megemlíti az Asszony és az Úr házának faragott ajtó és ablakkereteit, s elmondja, hogy a Palotakülső ablak mellyékei párkányoson faragott veres kőből” készültek. A Palotából „faragott veres kő-mellyékek, küszöb és szemöldök között, sötét dió-szín festékes, gazdagon párkányozott, bérlett, hevederezett, kemény vas sorkokon, hosszú kemény vas pántokon forduló, borított, régi módi, kemény záros, kólcsos, kelincses, fordittós, kerek gömböllyeg fejű (csipkés ónos vas pléhen keresztül a’ deszkába srófolt, és belől négy szegü srófos vas karikával meg csipett) vas bé rántós fogantyújú, régi módi, viseltes, immit amott meg kopott, de még haszon vehető Ajtó nyílik a’ belső udvar felé.”42 A „veres kő” ez esetben is a Behlen Sámuel építkezésein használt vörös andezitet jelöli. A Palota díszes ajtószárnyát és oszlopszékes megoldású, indafonatos díszítésű vörös kőkeretét Makoldy József is leírja, tőle tudjuk azt is, hogy a Palota ablakainak keretei „egyszerű timpanon architektúrával” rendelkeztek.43

A déli bejárat fölött őrködő torony emeleti termét három ablaknyílás világítja meg, ezeknek ovális vörös andezit keretei közül a keleti roncsolt, lévén, hogy a déli oldalon található falszoros kelet felé eső részének megemelésével a fal vége nekifeküdt. Az ablakok formája már a késő reneszánszon túl, a barokk felé mutat, a torony homlokzatán megjelenő faragott kőtábla révén ezeket 1700-ra keltezhetjük.

Az 1698 és 1765 közötti időszakban jött létre a falszoros megemelésével, a déli szárny emeletéhez kapcsolódó, az 1765-ben Hosszú Boltként említett, fiókos dongaboltozatú helyiség, mely a déli torony első emeletén található helyiséget a délkeleti bástyában található Asszony Házával köti össze. A délkeleti bástyába vezető nyílás csúcsíves kialakítású, a Belső Boltba (1765) vezető két ajtónyílás (ezek közül a Hosszú Boltból nyíló őrzi még a fennebb is említett, törtívben záródó kőkeretet) úgyszintén. Az 1765-ben készített leltárban a Hosszú Boltból a Belső Boltba vezető ajtónyílást már kőkeretesnek írták, azonban ekkor innen még nem vezetett sem az Asszony Házába, sem a Takács Házba (1765, a torony alja mellett, belül található eredeti kapubejáró fölötti helyiség) ajtónyílás, a Hosszú Bolt délre néző két kis ablaka is „cserefa rámák közé” volt foglalva.44 Itt az 1765-ben felvett leltár után jóval később bekövetkezett átalakítással kell számolnunk.

A különböző termek berendezése legtöbb esetben csupán az illető helyiség funkciójának megfelelő legszükségesebb tárgyakból tevődik össze. A keleti szárny felső traktusának lakóterei, valamint az Asszony házaként szolgáló délkeleti bástya berendezésének 1698-ban megejtett összeírása tanúskodik a korabeli főúri ízlésnek megfelelő lakáskultúráról. A leltár e helyiségek esetében jelez faragott kő ajtó- és ablakkereteket, az Asszony házában pedig „hét rámás atlasz címerek, egy papyros rámás cárta” is tanúskodik a belső tér díszes voltáról. Az ágyak és a „két varrott szék, kilenc darabból álló kárpit tartó párkányok, egy hermányi faragott köveken álló, zöld és sárga mázú kemence” a kényelmet szolgáló berendezési törekvésekről ad hírt. A hasonló berendezéssel bíró Gróf háza mellett a Palota kiképzése érdemel megkülönböztetett figyelmet. Porumbáki „kristály” üvegből készült ablakai, faragott kő ablakkeretei, vasláncon függő két gyertyatartója, „egészen veres, aranyos bécsi kárpittal” bevont falai mellett a leltár említi a Palota stukkóit is.45

A ma már csak fényképekről ismert, Erdélyben szokatlanul jó minőségű kompozíciónak a keletkezési idejéről, adatok hiányában megoszlottak a vélemények.46 A leltár tanúsága szerint a keleti szárny emeletén lévő Palota stukkói 1698-ban már készen álltak, címeres ábrázolásaik révén 1694 (ekkor jut a kastély Bethlen Sámuel birtokába) után készítették őket. A Bethlen Imre halálát követően, 1765 március-áprilisában felvett leltár 47 a következőképpen írja le ezeket: „Bé lépvén a Palotára, melynek felső padlása két rend sima, egy rend gyöngy-virág-levél módjára metszett szép Stakaturás párkányozások között négy szegeletre az esztendőnek négy része, tudni illik: a’ Tavasz, Nyár, Ősz és Tél, úgy egyéb külön külön féle gyermek, Cupido, madár, gyümölcs, fa és virág-figurájú metszésekkel és ritkán látható munkás cirádákkal ékeskedik. Nevezetesen a’ közepin egy más mellett két ovális cifra párkányos metszések, egy felől a’ Méltóságos Bethleni Bethlen, más felől a’ Méltóságos Nagy Famíliák ki vágott címerei között szemléltetnek szépen ki metszve s feketén meg festve ezen betűk: C. S. B. más felől C. B. N. Mely két címereket tartják három figurázott s ki metszett tegzes, nyilas, bé kötött szemmel szárnyas Cupido, egyik alól két kézt, ketteje pedig két felől egy egy kézt.”48 Az iniciálék jelentése: Comes Samuel de Bethlen és felesége, Comitissa Barbara Nagy. A szokatlanul pontos és részletes leltár, mely több mint 150 oldalon keresztül csak a kastélyt és a melléképületeit mutatja be, a helyiségek funkcióinak, teljes berendezésének leírása mellett azok méreteit is adja, sőt az akkor látható feliratokat is kivétel nélkül közli. Így megtudjuk belőle, hogy a Palota díszítésén kívül egyéb helyiségek is rendelkeztek stukkókkal. Így az Úr Házais szép magos, kéken, sárgán festett, recés párkányozással, közben közben egy néhány sárga festékes rósa forma cirádával kereszt bolthajtásos”.49 Ennek a teremnek a díszítése hasonló lehetett a délkeleti kerek bástya második szintjén, a belül nyolcszögű Asszony Háza háza kiképzéséhez, mely esetében a boltéleket rozettasorok ékítették, valamint a boltmezőkben több nagyobb méretű rozetta is helyet foglalt. Az 1765-ös leltár így írja le: „találtatott felső padlása szép magos, hegyes, kék és sárga festékkel párkányos, kerek kereszt, ép bolthajtásosnak.”50 Keöpeczi Sebestyén József rajzából ismerjük a leltárban külön nem említett rozettákat,51 mai állapotában csupán a boltéleket egykor díszítő rozettasorok töredékei láthatók a boltozat íveit tartó, leveles díszítéssel ellátott gyámkövek körül.

Az Asszony és az Úr Házának stukkóit illetően a szakirodalom is megegyezik abban, hogy ezek nem ugyanannak a mesternek a munkái, aki a Palota stukkódíszét készítette. Az 1765-ös leltárt felvevők sem tartották érdemesnek külön kiemelni ezeket, ahogy azt a Palota stukkóival tették, hasonló díszítésű terekkel bizonyára Erdélyben is többször találkozhattak.52 Nem kizárt, hogy az Úr és az Asszony Háza stukkói még Bethlen Sámuel építkezései előtt elkészültek.

A délkeleti bástya belsejét díszítő stukkók készítését a fennebb említett Keöpeczi Sebestyén József-féle rajz alapján 1700-ra keltezték.53 A rajz jobb oldali alsó sarkában egy ellipszis alakú medallionban a Bethlen és Nagy családok címerei jelennek meg az 1700-as évszámmal, és a következő feliratokkal: COMES SAMVEL DE BETHLEN és COMITISSA BARBARA NAGY. A rajzból egyértelműen az tűnik ki, hogy a címerek a délkeleti bástya boltozatának csúcsát díszítették, melyet a Lukinich Imre munkájában található illusztrációhoz fűzött magyarázat is megerősít.54 Alaposabb vizsgálat után azonban kiderül, hogy ez a címermű sohasem díszítette a délkeleti 55 bástya második szintjének boltozatát. Keöpeczi Sebestyén József a rajz készültekor már nem létező Palota stukkóin egykor látható címeres ábrázolásokat próbálta átmenteni illusztrációjában,56 amelynek készítésekor felhasználta a déli oldalon emelkedő magas kaputorony főhomlokzatán látható kőcímeren megjelenő 1700-as évszámot is. A kastély stukkódíszeit alaposan leíró Orbán Balázs sem említ itt feliratos, évszámos stukkót.57 1913-ban Makoldy József is bemutatja a délkeleti bástyát,58 de feliratos díszítésről nem beszél, végső bizonyítékként az 1765-ös, feliratokat is közlő alapos leltár hozható fel, melyben ugyancsak nincs említve e teremben ilyen dísz és felirat.59 A déli kaputorony homlokzatán található faragott kő a Bethlen család címerét ábrázolja, körülötte a következő felirattal: COMES SAMVEL DE BETHLEN COMES COMITATUS DE KÜKÜLLŐ, AC SEDIS SICULICALIS MARUS CAPITANEUS UTROBIQUE SUPREMUS. 1700. A kőcímer készítőjének mintaként a Palota stukkóján megjelenő Bethlen-címer szolgált, az ovális keretben megjelenő koronás kígyó fölött a korona két oldalán megjelenik a C és B betű, a koronán a már alig elférő S is látható. Lukinich munkájában Keöpeczi Sebestyén József ennek a rajzát is közli, rajzáról azonban az iniciálék, a faragványon körbeszaladó felirat betűin kívül, itt is teljesen lemaradnak, csupán az S látható cirádává egyszerűsödött formában.60

A stukkók készítőiről eddig még semmiféle adat nem áll a rendelkezésünkre, bizonyosnak látszik, hogy a Palota stukkóit (1694 és 1698 között) nem ugyanaz a mester készítette, mint a másik két teremben egykor létezőket, valószínűleg idegen, nem erdélyi stukkátor alkotása lehetett. A további kutatások talán fényt derítenek erre a kérdésre is, a megoldást valószínűleg az Orbán Balázs által közvetített hagyomány is őrzi, számunkra eddig még kódolt formában, mely szerint azt két görög fogoly készítette.61 A ma már nem létező stukkónak bizonyos értelemben utóélete is van, hiszen a kompozícióban szereplő, gyümölcsöskosarat tartó kis puttó ma is látható néhány alsórákosi ház homlokzatán, kissé egyszerűsödött formában, de érzékletesen bizonyítva a főúri kastély díszeinek a népi építészetre való hatását.

Nem sokkal az alsórákosi stukkó elkészülte után, 1703 novemberében az Alsórákoshoz nem messze eső Miklósváron egy bizonyos Philep nevű mester „az konyha felől való új tornácot rendesen meg stukatúrázta,” tűnik ki a miklósvári tiszttartó Kálnoky Sámuelhez írott leveléből.62 A miklósvári Kálnoky-kastély stukkói az 1999–2001 között folytatott falkutatás során előkerültek az épület zárt kiserkélyére vezető nyílás bélletében (a kétoldalt két kiserkéllyel ellátott helyiséget az 1726-ban készített összeírás Stukaturás Háznak nevezi 63), és ugyanabban a leltárban Palota néven említett helyiség ajtó- és ablakbélleteiben. A spirálba csavarodó indákat formázó miklósvári stukkók nem igazán rokoníthatók az alsórákosi Palota díszeivel, a Stukaturás Ház mennyezete, amely az összehasonlításra alkalmas kompozíciót tartalmazhatott, ma már át van alakítva, így csupán a levéltári kutatástól várható a két stukkódísz közti kapcsolat létezésének bizonyítása vagy cáfolata. Annyi bizonyosnak tűnik a miklósvári tiszttartó leveléből, hogy a Kálnoky családnak sem helybeli mester dolgozott.

A kuruc szabadságharc alatt a császárpárti gróf kastélyát a kurucok többször is elfoglalják, szinte minden ellenállás nélkül, így nagyobb mértékű pusztítás nem éri az épületet.64 Az 1765-ös leltár az épület esetében jórészt ugyanazokat a helyiségeket írja le, mint az 1698-as. Az 1698 és 1765 közötti időszakban a Bethlen Sámuel építkezései során kialakult épületegyüttesen már nem sokat változtattak. Bethlen Sámuel után az alsórákosi uradalom és kastély tulajdonosa fia, Bethlen Imre lesz, akinek a birtokába a Bethlen Sámuel halálát követően 1716-ban született osztálylevél révén jut.65 Bethlen Imre külföldi tanulmányai után katonai pályára lép, melyet 1730-ban betegsége miatt főstrázsamesteri ranggal hagy el. 1747-ben kővárvidéki főkapitány, 1752-ben Doboka megye főispánja és 1754-ben guberniumi tanácsos lesz.66 A 18. század hatvanas éveitől visszavonultan él alsórákosi birtokán, nagyobb gondot fordítva a birtok ügyeinek intézésére és az épületre is. Az 1765-ös leltárban lejegyzett, leginkább a kastély melléképületein található feliratok az ő építési, javítási tevékenységéről tanúskodnak.

1765-ben a kastély belső udvarának nyugati oldalán is „vagyon egy contiguitásban nem régen renovált hosszú kő-épület,” mely valószínűleg az 1698 után is folytatódó, Bethlen Sámuel által kezdeményezett építkezések során született, Bethlen Imre az 1760-as évek elején csupán kijavíttatta. Ennek az alsó szintjén kapott helyet ekkor egy Conservatorium és Élés Kamara, valamint a Faragó Ház, felső szintjén húzódott a Gabonás.

Bethlen Imre valószínűleg az atyja idején rögzült állapotában hagyja a lakóépületet, csupán a karbantartással és a kényelmesebbé tétellel kapcsolatos javításokat végezteti el rajta, ezeket jelzi a leltár is. 1760 körül kezdi el a birtok rendbetételét, a kastélyt körülvevő melléképületek javításában és kiépítésében vállal nagyobb szerepet. E tevékenységét jelzi a kastély külső udvarára északról bejárást engedő, faragott, festett kapu, melynek „frontispiciumába több cifrázás között, a’ közepin vagyon cserefából párkányos kerek tábla, párkánya feketén, táblája fejéren meg festve, melynek circulussában a méltóságos gróf Bethlen familia cimere, koronás kégyó feketén festve, mellette lévő azon szinre festett virágocskákkal. Ezen cimeren kívül kereken e’ vagyon irva ki metszett s feketén festett betűkkel: Emericus Comes de Bethlen. A kis ajtónak pedig frontispiciumába több rajzolássok között hasonló kerek táblán illyetén irás: Aedificata Anno Domini 1760. Dieb[us] Mens[is] April[is].67 A leltárban felsorolt melléképületek esetében többször megjegyzik az összeírók, hogy újonnan épült, így a külső udvaron a Strása házat, Kovács műhelyt és Lakatos házat magába foglaló faépület, valamint az ún. Ló Oskola és Ló Hágató Szin leírásakor. Érdeklődésre tarthat számot a kastélyt körülölelő, különféle melléképületekkel ellátott kertek leírása, melyek közül a „szép egyenes planiciesben” fekvő virágos és veteményes kert tűnik ki leginkább, szabályos táblákra osztott virágágyásaival, és az ezek közt haladó „gyertyán fa spallérral.”68

Az Olt vizén épült, nem mindennapi kialakítással, díszítéssel büszkélkedő malom részletes leírásából megtudjuk, hogy „a kő pad frontispiciumába vagyon egy sing egy fertály szélességű, más fél sing magosságú, egy fertály vastagságú cserefából, párkányos és gombos tábla, párkányai fekete, kék, tetzszin, táblája fejéren meg festve. Ezen táblának felső része közepin kerek figurájú, sárgán és veressen festett circulusba a méltóságos gróf Bethlen familia cimere, koronás kégyó feketén és sárgán festve, mellette lévő, azon színre festett virágocskákkal. Ezen cimeren kivül e vagyon írva: A[nn]o D[omi]n[i] 1761. A táblának alsó részin pedig ilyen irás vagyon ki metszett betűkkel: Aedificari curavit Comes Emericus de Bethlen, tempore et industria Mojsis Kádár de Déés Provisoris.”69 Ismeretes még egy, egykor ugyancsak az alsórákosi malomban található címeres, feliratos faragott kő is, melynek a tanúsága szerint a „pántzélos malmot” 1792-ben építtette Bethlen Ádám és felesége, Gyulai Kata.70 Ezt a malmot a Kőhalomban lakó Schön Krisztián ácsmester készíthette, ez tűnik ki Gyujtó Sándornak 1799. április 24-én Teleki Sámuel kancellárhoz írt leveléből, melyben azt ajánlja a kancellárnak, hogy a malmokat is a nevezett mesterrel készíttesse el, mivel az „Rákoson, Fogarasban és Obrázsán híres malmokat épített.71

Habár a leltár részletesen tárgyalja az egyes helyiségek díszítését, berendezését is, e tanulmány szűk kereteit tekintve, csupán a déli kapubejáró fölött emelkedő toronyra térünk ki külön. Az 1698-as összeírásban még háromszintes építmény időközben ötszintessé alakult, ötödik szintjéről „záros fenyő deszka emelcső-ajtón fel menvén az Torony kő fala tetejére, huszonhat cserefa lábokra, belőll csere deszkákból keményen egymásba négy szegre bocsátott, kívül körüdög környül veresen festett fenyő deszkákból párkányoson bérlett, alól tizen két vastag csere gerendákra fenyő deszkákkal padlott Torony-Szarvazattya alatt való Tornácra” juthattunk. Az „állandó, jó kemény kő-fundamentumra kőből és téglákból négy szegre” épített torony felső „szegeletei festett párkányosok”.72 A toronyban található „mint egy mázsányit nyomó harang” és más „kisded harangocska” a „nagy ütő órával” együtt az idő mérésére szolgál, és hogy ez minél pontosabb legyen, a torony déli homlokzatán található feliratos, címeres faragvány mellett a „kőfalra vagyon quadrangulariter párkányoson, feketén festve egy fél circulusú Árnyék-Óra, vas mánussával együtt”. A leírás alapján a tornyot eredeti tetőszerkezete leginkább a szász erődtemplomok tornyaihoz tette hasonlóvá. A veres zsindellyel födött tetőt a 19. század első felében bonthatták le, ekkor készülhetett ma is látható, óraíves párkányra támaszkodó, az e korban épülő templomok tornyaihoz hasonló egyszerű tetőszerkezete.73 A torony mostani színe, fedele és tömege révén teljesen elüt a lőréses, szuroköntős kialakítású, bazaltból és tufából épített védőfalak és bástyák együttesétől, az Orbán Balázs által 1868-ban közölt illusztráción már mostani tetőszerkezetével látható.74

A fennebb említett, a Bánffy birtokok összeírásából kitűnő pártázat léte az 1765-ös leltárból is bebizonyosodik. Eszerint a „kastélynak észak felől való felső oldalán megyen észak és nap nyugat között lévő, magos, kerek szegelet kő Bástyáig a két contignatiós épületeknek eszterháival egyenlő magosságú (cserefa mellyékes, horgolós, nyolc kisebb és nyolc vak ablak formálag készült lövöldöző lyukaival egyetemben) csipkés tetejű Kő-fal.” Ennek belső felén húzódik a cserefa lábakon álló, „már gyengülni kezdett fenyő deszkákkal padlott, csipkés fenyő deszkákkal mellyékezett, két lépésnyi szélességű Folyosó”.75 A délnyugati bástya és a kaputorony közti, „a több kőfalakkal egyenlő magosságú csipkés tetejű kőfal mellett vagyon76 az ugyancsak cserefa lábakon álló, cserefa deszkákkal padlott tornác. A pártázatok megszűnésének ideje és oka egyelőre ismeretlen.

Bethlen Imre halálát követően kevés adattal rendelkezünk az épületet illetően, a kastély továbbra is a Bethlen család tulajdonában marad,77 valamikor a 19. század második felében, eddig még ismeretlen körülmények közt Teleki Sámuel birtokába jut.78

Valószínűleg még a Teleki Sámuel birtoklása előtti időben végbemenő javításról-átalakításról tudósít Orbán Balázs leírása, később Makoldy József is. Orbán Balázst idézve: „…negyedik (északi) oldalát szép dóriai oszlopokon nyugvó, zárványos lő-résekkel ellátott folyosó vagy tornáczozat övezi, mely folyosó a keleti oldalon is folytatódik egészen a fő bejáratnak két nagyobb dóriai oszlopon nyugvó homlokzatos előtornáczáig (porticus).79 A 19. század első felében mehetett végbe az északi, faszerkezetű védőfolyosó, valamint a keleti épületszárny előtt húzódó, ugyancsak fából készült tornác átalakítása, melynek során az északi fal tornácát tartó „téglából rakott és vakolt 11 »dóriai« oszlop,80 és a keleti szárny bejárata előtti oszlopos előtér készült el. Ekkor készülhetett a déli szárny emeletére vezető, az 1765-ös leltárban „majorság rekeszként” említett kis térben helyet foglaló lépcső is, mely az 1990-es évek elején még működött.

A 19. és 20. század fordulóján a kastély birtoklását illetően újra változás következik be. A 19. század második felétől gazdaságilag is egyre inkább erősődő (fakitermelés, mészégetés, kőbányászat) alsórákosi közösség, pontosabban az alsórákosi közbirtokosság 1903-ban a várkastélyt és az uradalmat 420 000 koronáért megvásárolja Teleki Sámueltől.81 A töredékesen megmaradt közbirtokossági jegyzőkönyvekből tudjuk, „hogyha a vásár sikerül, abban az esetben az Alsó Rákoson lévő régi urasági kastélyt örök időkön át megtartja, javítja és gondozza” a vásárló fél.82 1913-ban Makoldy József már sajnálkozik a kastély állapotán, az északi tornác oszlopai lebontását említve felrója a fent említett szerződésben foglaltakat is. A nyugati szárny földszintjét ekkor már istállóként használják, a kastély lakószobái elhagyottan állnak.83

A világháború ideje alatt a magyar állam megpróbálja hasznosítani az épületet, elhatározzák, hogy eredeti formájában helyreállítva, gyerekmenhelyet hoznak létre falai közt.84 1917-ben már a javításhoz szükséges anyagok is a kastély udvarán álltak, a déli szárny és a délkeleti bástya javítása is megtörtént, sőt azt is elhatározták, hogy a Palota stukkóit is helyreállítják, gipszmásolatokat is készítve róluk.85 Eddig csupán a kastélyról ekkor készült fényképek létéről tudunk.86

A háború kimenetelének alakulása nem kedvezett a kastély sorsának, úgy a Teleki Sámuellel kötött szerződés betartásának sem, a javításhoz szükséges anyagok gyorsan eltűntek az udvarról, a keleti épületszárnyat az északkeleti bástyával a közbirtokosság 1918-ban árverésen eladta, gyorsan le is bontották. A bontási munkálatok kapcsán néhány, mára már ellenőrizhetetlen adattal rendelkezünk, melyek szerint a bontás során 15. századra utaló feliratokkal találkoztak volna a munkálatokban résztvevők.87

Az épület további sorsa a lassú pusztulás. 1928-ban a délkeleti bástyában már a román csendőrség legénységi szobája kap helyet,88 a kastély állaga lassan romlik. A kommunizmus alatt az északi fal középtengelyében a nagyobb mezőgazdasági gépeket is átengedő bejáratot törnek, a külső védőöv egyik hatszögű bástyája és fala is eltűnik, a másik bástya lakóházzá alakul.89

Az 1990-es évek elején elkezdődött felújítási munkálatok során a kaputorony és tetőszerkezete kijavítását ejtik meg, a déli és nyugati épületszárnyat újrafödik, részben ki is javítják, megkezdik az északi oldalon a Makoldy József rajzairól is ismert, dór ízlésű oszlopokra támaszkodó tornác újjápítését is. A javítási munkák alkalmával több esetben kicserélték az eredeti gerendafödémeket, különböző falrészeket újjáépítettek, a munkálatoknál nagymértékben használtak vasbetont, szakszerű falkutatási dokumentáció sem készült az épületről. Így történhetett, hogy a valószínűleg a javítási munkák alkalmával előbukkanó falképekre senki nem figyelt, és nem is vigyázott. A kastély déli falának a belső oldalán, az első vakolatrétegen található első vagy második mészrétegen vörös színű festékanyaggal készített díszítések töredékei figyelhetők meg. A déli épületszárny és a délnyugati bástya közti falon, az újjáépített fatornác alatt megmaradt töredékes vakolatfelületen vörös színnel körvonalazott ábrák maradványai láthatók. Első látásra akár növényi motívumoknak is tekinthetőek, de alaposabb megfigyelés után elbizonytalanodik a szemlélő a töredékek meghatározását illetően. A déli épületszárny emeletének nyugati oldalán, az ún. Tömlöc (1765) tetején, a déli szárny nyugat felé eső utolsó helyiségének külső falán vörös színnel, (ugyanarra a rétegre) festve egy szökellő, nyakában díszített, csengettyűs szíjat viselő szarvas körvonalainak maradványait láthatjuk.

A szarvast ábrázoló fal déli sarkához nyugati irányba derékszögben kapcsolódó déli várfal belső oldalán egy óriási (kb. 220 cm magas és 150 cm széles felületre festett) hegedű vörös körvonalai tűnnek szembe, mely bizonyosan egyszerre készült a szarvassal. Ugyanezzel a színnel az északi fal belső oldalának alig pár százalékban megmaradt vakolatfelületén is találkozunk, az első mészrétegen a lőrések és szuroköntők, szalagos, lecsüngő bojtos (liliomos?) töredékes keretdíszei árulkodnak az egykoron a teljes belső falfelületet betöltő falképek létéről. A kastély építéstörténeti adatait figyelembe véve a vörös festékanyaggal a mészrétegre felvitt falképek készítését a 17. század első évtizedeire, Sükösd György építkezéseinek idejére tehetjük. Zavaró tényezőként hat a hegedű bal felőli részét megcsonkító lőrés, mely azonban a jelek szerint az 1990-es évek javításai alkalmával valamely tervező szimmetriaigényének a következményeként jött létre, így nem okoz különösebb gondot a kronológiai kérdésekben.

A falképek értelmezésében egyelőre korai lenne kimondani a végső szót, a csíkrákosi római katolikus templom tornyán található hasonló és valószínűleg ugyanabban az időben készült ábrázolásokkal való együttes (a restaurálási munkálatok eredményeit is figyelembe vevő) elemzés során számíthatunk eredményekre.90

A még az elején tartó, a kastély építéstörténetéhez kapcsolódó további fontos adatokat ígérő levéltári és helyszíni kutatások reményeink szerint teljesebbé és árnyaltabbá teszik az épület alaprajzi változásainak körülményeit. Egykori díszítőelemeinek, most felbukkanó falképeinek kronológiája és értelmezése hozzásegítheti művészettörténetírásunkat egyes falképeink körül felvetődő, eddig még tisztázatlan kérdések megoldásához.

 

 

 

JEGYZETEK

1. Kovács András: Késő reneszánsz építészet Erdélyben. Bp.–Kolozsvár 2003. 137. (A továbbiakban: Kovács 2003.)

2. A kastély eredeti alaprajzi elrendezését lásd az I. osztrák katonai felmérés térképén. Az első katonai felmérés. Erdély és a Temesi Bánság. DVD-Rom. Budapest, Arcanum Adatbázis Kft. 2005. április. – Az 1698-as és 1765-ös leltárak adatai (lásd alább). – Lukinich Imre: A bethleni gróf Bethlen család története. Bp. [1927]. 46. (A továbbiakban: Lukinich 1927.) Köpeczi Sebestyén József illusztrációja szintén alátámasztja a kastélyt egykor teljesen körülölelő védelmi rendszer létét.

3. Lukinich 1927. 381. Itt hibásan kapubástyaként említik. – A külső védőöv fala és délkeleti hatszögű bástyája látható még az Orbán Balázs által közölt illusztráción is. Orbán Balázs: A Székelyföld leírása. I. Pest, 1868. 200–202. (A továbbiakban: Orbán 1868.)

4. Balogh Jolán: Olasz tervrajzok és hazai későrenaissance épületeink. Magyarországi reneszánsz és barokk. Művészettörténeti tanulmányok. (Szerk. Galavics Géza). Bp., 1975. 88–94. – Gheorghe Sebestyén: O pagină din istoria arhitecturii României. Renaşterea. Buc., 1987. 41, 93. (A továbbiakban: Gh. Sebestyén 1987.) – B. Nagy Margit: Reneszánsz és barokk Erdélyben. Buk., 1970. 24, 95. (A továbbiakban: B. Nagy 1970.) – B. Nagy Margit: Várak, kastélyok, udvarházak, ahogy a régiek látták. Buk., 1973. 28, 36, 38. (A továbbiakban: B. Nagy 1973.) – Kovács 2003. 122–124.

5. Daniela Marcu Istrate: Cahle din Transilvania şi Banat de la începuturi până la 1700. Cluj-Napoca, 2004. 148–150, 157–162, 168–169. (A továbbiakban: Marcu Istrate 2004.)

6. Imreh Barna: Alsórákos története. Alsórákos, 1968. 119–125. Kézirat. (A továbbiakban: Imreh 1968.)

  7. Orbán 1868. 201.

  8. A feliratot Kőváry is közli némi eltéréssel: Dei gratia ex fundamento fecit Georgius Sükösd 1624. Kőváry László: Erdély építészeti emlékei. Kolozsvár 1866. 237-238. (A továbbiakban: Kőváry 1866.) Orbán Balázs leírásának alaposságát figyelembe véve az ő változatát tartjuk helyesnek.

  9. Orbán 1868. 201. Orbán Benkő Józsefre is hivatkozik munkájában a kolostort illetően, de ennek léte egyelőre nem bizonyított. Vö. Josephus Benkő: Milkovia, sive antiqui Episcopatus Milkoviensis explanatio. Tomus II Viennae, 1781. 515.

10. H. Takács Marianna 1970-ben megjelent munkájában említi, hogy a kastélynak „középkori falrészei, védőművei és XVI századi részei is vannak”, anélkül, hogy kijelentését megindokolná. H. Takács Marianna: Magyarországi udvarházak és kastélyok. Bp., 1970. 69. (A továbbiakban: H. Takács 1970.) – Marcu Istrate 2004. 148–149.

11. Imreh 1968. 489–491.

12. Magyar Országos Levéltár. P szekció 56. Bethlen család (küküllővári) levéltára. 263/7. (A továbbiakban MOL P 56.) Az összeírás olvasható még Imreh 1968. 482. – Sükösd Istvánról mindeddig keveset tudunk, leszármazása is teljesen homályos. 1603-ban ott találjuk Miklóssal együtt a II. Rudolfnak hűségesküt tevő Küküllő vármegyei nemesek sorában, ugyanebben az évben Székely Mózes pártján el is esik Brassó mellett. Nem tisztázott a Sükösd Miklóssal (lásd alább) való rokoni kapcsolata és az alsórákosi jószág birtoklástörténetében betöltött szerepe sem. Kelemen 1905. 104. – Erdélyi Országgyűlési Emlékek. (Szerk. Szilágyi Sándor). XVII. Bp., 1894. 397.

13. Marcu Istrate 2004. 149–150.

14. Marcu Istrate 2004. 150.

15. Valószínűleg hibásan van írva a név, a héderfáji Barlabássy családról van itt szó.

16. A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei (1289–1556). II. Közzéteszi Jakó Zsigmond. Bp., 1990. 128–129. (A továbbiakban: Jakó, KmJkv. II.

17. Jakó, KmJkv. I. 808, 827, 829., II 69, 127-129, 131, 158, 178, 205, 303, 305, 744, 755, 787.

18. MOL P 56. 263/7.

19. Kelemen Lajos: A nagyteremi Sükösd család. Genealógiai Füzetek, III évf. Kolozsvár, 1905. 102–106. (A továbbiakban: Kelemen 1905.)

20. Lukinich 1927. 49.

21. Kelemen 1905. 104.

22. Kelemen 1905. 104.

23. Kelemen Lajos: Nagyteremi Sükösd György végrendelete. Történelmi Tár, 1901. 302.

24. Románia Nemzeti Levéltárainak Kovászna Megyei Igazgatósága, Sepsiszentgyörgy. 170-es fond: Magánszemélyektől beszerzett iratok/Imreh Barna hagyatéka. 234-es iratcsomó. 1–4, valamint 12–15. lap. (A továbbiakban: SszgyÁLvt. F 170.) A tanúvallatások tulajdonképpen a MOL-ban őrzött anyagról készült fotókópiák formájában lelhetők itt fel.

25. Kemény János Önéletírása. Bp., 1986. 122. (A továbbiakban: Kemély J. 1983.) – Orbán 1868. – Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata. Bp., 1980. 340. (A továbbiakban: Trócsányi 1980.)

26. H. Takács 1970. 168. Az adat mindenképp ellenőrzésre szorul, a kastély 17. századi bonyolult birtoklástörténetének a tisztázása további levéltári kutatásokat igényel.

27. Trócsányi 1980. 309.

28. Kovács 2003. 122

29. Nagyajtai Cserei Mihály Históriája. Pest, 1852. 115.

30. A leltárt Imreh Barna a Kolozsvári Állami Levéltárban másolta a Bánffy család iratanyagából, az azóta újrarendezett iratok közt még nem sikerült az eredetire ráakadni. Az Imreh 1968. 489–491. lapjain olvasható szöveget használtuk.

31. Orbán 1868. 202.

32. Kemény J. 1983. 122. – Orbán 1868. 201.

33. Itt szóba jöhet az 1661-es tatár betörés is, mely nagy pusztításokat okozott a Székelyföldön. Erdély története. II Bp., 1986. 789.

34. Orbán 1868. 202. Orbán Balázs elmondásából arra lehet következtetni, hogy ez a felirat talán az 1765-ben Hosszú Boltnak nevezett emeleti terem (mely tulajdonképpen a déli külső falszoros megemelésével jött létre) északi falán, a kastély egykori külső homlokzatán volt látható. – A feliratról Kőváry is megemlékezik, ő évszámaként 1660-at említ. Kőváry 1866. 238.

35. Erre a díszítőelemre elsőként Kovács András hívta fel a figyelmet. Kovács 2003. 122.

36. MOL P 56. 205/14. – Imreh 1968. 502–512. Orbán Balázs említ még egy 1697-ben Hévízi Literati János által készített összeírást, mely egy hiteles másolatának adatait használta, ez a leltár még lappang, nagyrészt egyezhet az 1698-ban készített összeírás tartalmával. Orbán 1868. 202.

37. MOL P 56. 205/14.

38. Magyar udvari rendtartás. Bp., 2001. 40.

39. B. Nagy 1973. 331. A régi gernyeszegi Teleki-kastély 1751-ben készített leltárában is találkozunk öregasszony házával stb.

40. Kovács 2003. 123.

41. Gh. Sebestyén 1987. 93. Ő egyes darabokban kolozsvári kőfaragók munkáját vagy legalábbis a kolozsvári munkák hatását látja.

42. Románia Nemzeti Levéltárainak Kovászna Megyei Igazgatósága, Sepsiszentgyörgy. 65/3-as fond. 20./39v. (A továbbiakban: SszgyÁLvt. F 65/3.)

43. Makoldy József: Alsórákos várkastélya. Művészet. Bp., 12/(3). 1913. 115. (A továbbiakban: Makoldy 1913.)

44. SszgyÁLvt. F 65/3. 20/31v.

45. MOL P 56. 205/14.

46. Kovács 2003. 122. A tölgyleveles füzér alapján egy századdal későbbre teszi a stukkók keletkezését.

47. SszgyÁLvt. F 65/3. 20/1-82.

48. SszgyÁLvt. F 65/3. 20/36r-37r.

49. SszgyÁLvt. F 65/3. 20/35r.

50. SszgyÁLvt. F 65/3. 20/32v.

51. Lukinich 1927. 407.

52. Vö. a keresdi Bethlen kastélyban található szőlőindás stukkószegéllyel díszített fiókos dongaboltozatos termet, melynek elkészülte a 17. század hatvanas éveinek végére tehető. Kovács 2003. 141.

53. Kovács 2003. 123. – B. Nagy 1970. 95. B. Nagy Margit a Palota „barokk ihletettségű”, a korban „teljesen társtalan” stukkóinak keletkezését teszi erre az időre.

54. Lukinich 1927. 575.

55. Lukinich 1927. 407. A helyiséget hibásan a délnyugati bástyába helyezi.

56. Valószínűleg ő sem láthatta a stukkót eredetiben, elbeszélések, valamint fényképek alapján dolgozhatott, ezt bizonyítják a rajzán a Nagy család címere mellett megjelenő C és N iniciálék, az eredetin szereplő B már nem látható, a Bethlen-címer esetében az iniciálék teljesen elmaradnak.

57. Orbán 1868. 201.

58. Makoldy 1913. 116

59. SszgyÁLvt. F 65/3. 20/32v-33r-v.

60. Köpeczi Sebestyén József rajzainak pontatlanságát Lukinich Imre által a Bethlen család történetéről készített kötet megjelente után élesen bírálta Varjú Elemér, ki különböző heraldikai kérdésekben mutatott ki hibákat, emellett a fotográfia szükségességét hangsúlyozta a műemlék jellegű tárgyak, épületek képének reprodukciójánál. Lukinich Imre: A Bethleni gróf Bethlen-család története. (Varjú Elemér ismertetője). Századok. Bp., 1928. 809–820. – K. Sebestyén József: Válasz és megjegyzések Varjú Elemérnek a Lukinich Imre: A bethleni gróf Bethlen-család története című műve illusztrációiról szóló bírálatára. Századok, Bp., 1929. 212–219. – Varjú Elemér: Felelet „A gróf Bethlen-család története” című munka ismertetésére érkezett válaszra. Századok, Bp., 1929. 329–345.

61. Orbán 1868. 201.

62. Románia Nemzeti Levéltárainak Sepsiszentgyörgyi Igazgatósága. 36-os fond. Apor család levéltára. 1912-es csomó. 1–4. lapok.

63. Tüdős S. Kinga: Székely főnemesi életmód a XVII. század alkonyán. Buk.–Kolozsvár, 1998. 237.

64. Imreh 1968. 522. Mikházi István tiszttartó 1704-ben Bethlen Sámuelhez írott leveleiből tudunk ezekről.

65. Bicsok Zoltán: A bethleni Bethlenek birtokmegosztó levele 1716-ból. Korunk, Kolozsvár 12/2002. 129–152.

66. Lukinich 1927. 519–521.

67. SszgyÁLvt. F 65/3. 20/8r.

68. SszgyÁLvt. F 65/3. 20/54r-v.

69. SszgyÁLvt. F 65/3. 20/80v.

70. Lukinich 1927. 389. kép.

71. B. Nagy Margit: Stílusok, művek, mesterek. Bukarest 1977. 147. Schön Krisztián ácsmester kastélynál való tevékenysége egyelőre nem mutatható ki, a további levéltári kutatások talán több információval szolgálnak e kérdésben is.

72. SszgyÁLvt. F 65/3. 20/43r-44v.

73. Adatok hiányában a torony szarvazatának elkészítése egyelőre nem köthető Schön Krisztián nevéhez.

74. Orbán 1868. 200.

75. SszgyÁLvt. F 65/3. 20/40r-v.

76. SszgyÁLvt. F 65/3. 20/42v.

77. Kőváry 1866. 238. Még Bethlen Mihály tulajdonaként említi a kastélyt.

78. Az ő kezére jutásban valószínűleg a rokoni szálak is közrejátszottak.

79. Orbán 1868. 201.

80. Makoldy 1913. 116. Tőle tudjuk, hogy a 11 oszlop közül már 1913 előtt 10-et lebontottak, félő volt, hogy a nagyfokú ázás miatt össze fog omlani. Makoldy rajzán még két ilyen oszlop látható az északi oldal tornácának nyugati végében. Uo. 116.

81. Makoldy 1913. 115.

82. SszgyÁLvt. F 170. 234/17r.

83. Makoldy 1913. 115.

84. Imreh 1968. 121.

85. Imreh 1968. 121.

86. Több fénykép került ekkor a Műemlékek Országos Bizottságának (Budapest) gyűjteményébe, valószínűleg ezek közül közölt H. Takács Marianna is említett könyvében. Egyes fotókon még látható az északkeleti bástya, valamint a keleti homlokzat részlete is. H. Takács 1970. 5. kép. – Ezek közül közöltek párat a stukkókról Lukinich művében is. Lukinich 1927. 396, 409, 423. – A sepsiszentgyörgy Székely Nemzeti Múzeum fényképgyűjteményében is őriznek két fotót, a kastély madártávlati képét Köpeczi Sebestyén József készítette az 1920-as évek végén, a valószínűleg a 19–20. század fordulóján készült másik, jó minőségű felvétel a Palota stukkóit ábrázolja. Székely Nemzeti Múzeum. Sepsiszentgyörgy. Fotótár. 440. szám.

87. Imreh 1968. 122. A bontásnál részt vevő munkások elmondása szerint a palota mennyezete faragott nyárfa gerendákból állott, egyik padlógerendáján 1464-es évszámot találtak (az ott dolgozó Kádár András elbeszélése), az 1917-es munkálatok vezető mérnöke pedig 510 évesnek mondotta volna a kastélyt (a javításon részt vevő Huszár Tamás szerint).

88. Lukinich 1927. 575.

89. Imreh 1968. 123.

90. A csíkrákosi templommal kapcsolatban: Lángi József–Mihály Ferenc: Erdélyi falképek és festett faberendezések. I. Bp., é. n. 18–19. – Gyöngyössy János–Kerny Terézia–Sarudi Sebestyén József: Székelyföldi vártemplomok. Bp., 1995. 98–99. – Vécsey Gyula: A csíkrákosi műemlék jelképei. A Hét, Buk., 45/1978. (A falképek értelmezésében zodiákusjegyeket, a kereszténység előtti időkre utaló szimbólumokat vél felfedezni.) – Vámszer Géza: A csíkrákosi erődtemplom. Új Erdély, Kolozsvár 5/1944. 98–99. – Keöpeczi Sebestyén József: A középkori nyugati műveltség legkeletibb határai. Erdélyi Tudományos Füzetek. Kolozsvár, 162/1929. 16–19.

Levéltári források

Románia Nemzeti Levéltárainak Kovászna Megyei Igazgatósága, Sepsiszentgyörgy.

65/3. Fond. Bethlen család iratai. 20. csomó/1–82.

36. Fond. Apor család levéltára. 1912. csomó/1–4.

Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy.

Fotótár. 440. szám.

Magyar Országos Levéltár, Budapest.

P szekció. Bethlen család (küküllővári) levéltára.

263. csomó/22.

205. csomó/14.

Elektronikus adathordozók

Az első katonai felmérés. Erdély és a Temesi Bánság. DVD-Rom. Budapest, Arcanum Adatbázis Kft. 2005. április.