Balázs Imre József A vidra a kútban; Adósság
A vidra a kútban
Hervay-motívumokra
Messze fönt egy világosság-érme,
rám hull, megcsörren a kút falán,
csobbanásra vár a homályos tükör,
tovább zuhanni nincs hová a kútból.
Fülem a víz alatt:
titkos ívű kagyló,
szemem a víz alatt:
képek lassú tánca,
orrom a víz alatt:
buborékkoporsó,
hangom a víz alatt:
tévelygő fölösleg.
Messze fönt egy világosság-érme
emlékszik, milyen a zuhanás.
Egy mély, sötét forrásból bukni fel
csapzottan, mintha a semmiből.
Egy mély, sötét tükörben tűnni el
csapzottan, mintha a semmibe.
Adósság. Két hangra
„A halált, amivel
adósom maradtál,
kihordom
én.”
Paul Celan: Visszfényterhesen
Add nekem a tested
vágyom rá, kívánlak
Add nekem a tested
könnyebb lesz, meglátod
Add nekem a tested
hamuként szétszórlak
Add nekem a tested
mint a föld, elfödlek.
Testemből születnek
kék és piros napok
Testemből születnek
föld alatt gyökerek
Testemből kiűztek
elvették cellámat
Testemből kiűztek
félek így, nélküled.