Augusztus 2005
Terrorizmus – szemben álló kultúrák

Peti Lehel

Terrorizmus és kultúrák konfliktusa

A 2005. július 7-ei londoni terrortámadások után a társadalmi kommunikációban felerősödött a New York ellen elkövetett merényletek nyomán dominánssá váló diskurzus, amely a terrorizmus lényegét a kultúrák szembenállásából vezeti le. Az uralkodó közbeszéd a legáltalánosabb formában Kelet és Nyugat kulturális ellentéteként láttatja a terrorista merényleteket, amelyekben a nyugati értékekre alapozó európai identitásnak feszül neki a Kelet gyűlölete. A hidegháború konfliktuselméletét kidolgozó Samuel P. Huntington óta Kelet és Nyugat viszonylatában átfogalmazódott a „civilizációk összeütközésének” ideája, amely Edward W. Said1 szerint nem más, „mint a definíciók összeütközése az egyes kultúrákon és társadalmakon belül”.

A veszélyérzet társadalmi-kulturális formáinak társadalomtudományi kutatása az atomenergia-ipar kiépülésével egy időben, az 1970-es években kezdődött el. A kockázatkutatás elméleteit2 kidolgozó szerzők felhívták a figyelmet arra, hogy a technikai fejlődéssel kapcsolatos problémák a biztonságról való társadalmi gondolkodás átalakulását idézték elő. A „technológiai veszély” nyomán „kockázattársadalmakká”3 váló nyugati társadalmaknak 2001. szeptember 11 után egy minden eddiginél brutálisabb kockázattal, a terrorista támadásokkal kell számolniuk. Kérdéses, hogy „veszélytársadalmakká” alakulva milyen újfajta társadalmi-kulturális képződmények, beállítódások válnak a szupermodern társadalmak jellemzőivé. A veszély társadalmi diskurzusában ma már kiemelt szerep jut a terrorizmusnak. George W. Bush, valamint Tony Blair terrorizmus ellen meghirdetett harcát egy olyan dialógusként is felfoghatjuk, mint a „bizonytalanság minimalizálása érdekében kialakított konszenzust a kockázatok rangsorát illetően”.4 A július 21-ei újabb londoni merényletkísérletek a titkosszolgálatokba vetett bizalom megrendülését idézték elő, a konfliktuskezelés további technikáit sürgetik.

Jelen összeállításunkban a terrorizmus egyre komplexebbé váló jelenségét vizsgáló különféle megközelítésekből mutatunk be néhányat. Történeti, vallási/ideológiai és politikai gyökereinek ismertetése, valamint a biztonságpolitikai fejtegetések mellett a terrorizmus kulturális szintjeit értelmezik a lapszám írásai. A terrortámadások exhibicionizmusa, a célpontok kiválasztása oly módon, hogy azok jelképes üzeneteket hordozzanak, az ezeket követő társadalmi jelentéstermelés a szimbolikus kommunikáció kontextusában is értelmezhetővé teszi az eseményeket.

A terrorizmus kapcsán kialakuló dialógus fogalmi szintjéhez szolgálhatnak adalékul azok a megközelítési szempontok, amelyek az etnikai konfliktus, válsággóc, szemben álló kultúrák, a kulturális régió fogalmait tárgyalják.

JEGYZETEK

1. Edward W. Said Orientalizmus című könyvének magyar fordítását Fosztó László ismerteti. (Fosztó László: Magyar orientalizmus. Regio, 12.1. 2001. 250–257.)

2. Lásd Szíjártó Zsolt szerkesztésében a Replika 1998. 31–32-es számát.

3. Ulrich Bech fogalma.

4 Mary Douglas, idézi: Szíjártó Zsolt: Kockázat, kultúra, konfliktus. Replika, 1998. 32–32. 31.