Július 2005
Irodalom és/vagy siker

K. E.

Márai Pannoniája

 

„Márai Pannoniája nem csupán Magyarországot vagy az Osztrák–Magyar Monarchiát jelenti, hanem tágabb értelemben Európát s az egész emberiséget” – írja bevezetőként a magyar író üzenetének román elemzője, Mihai Zamfir, a Romániai Írók Szövetsége bukaresti hetilapjában. Az, hogy Kertész Imre Nobel-díjat kapott, hogy a Frankfurti Könyvvásáron Magyarország díszvendég volt, látványos sikerként könyvelhető el, a maradandó érték viszont a magányban születő mű. Márai egy álombeli Európát teremtett magának, távol hazájától, nem reálisat, nem időben elhelyezhetőt: az európai szellemet próbálta tetten érni, platonikus entitásként értelmezve azt. Márai regényeinek cselekménye Magyarországon zajlik, hőseinek sorsa pompázatos alkonyban alakul, akár a kortárs Musil műveiben. A szerző egy magyar Musilnak nevezhető, nem csupán szocio-kulturális eszmei rokonságuk okán, hanem a stílus hasonlatossága miatt is. Akárcsak Musilnál, a hősök beszélnek és beszélnek, filozófiai, etikai, történelmi, vallási fejtegetésekbe bonyolódnak, mintha drámai jelenetek s nem epikai mű szereplői lennének. De Musiltől eltérően a magyar író nem egy masszív regényfolyamba öntötte melankóliáját, hanem számtalan narrációba, több apró remekműbe, melyeknek kompozíciója művészi magaslatokat ér el. Olykor az egész cselekmény csak a végkifejlet, vagyis a főhősök konfrontációjának előkészítése. Tiszta dráma, könnyen átírható színdarabbá.

Mihai Zamfir Musil mellett a fiatal Thomas Mann-nal, Schnitzlerrel és Döblinnel is talál rokon vonásokat Márai regényeiben. (România literară, 2005/18.)