Február 2005
Szakrális tér

„Nincsen nekönk több hazánk ennél”.

 

Tanulmányok a Bocskai-felkelés történetéhez. Szerkesztette ifj. Barta János, Papp Klára.

Bocskai István fejedelem nevét magyar területen nem övezi oly ismertség és tisztelet, mint Kossuth Lajosét vagy II. Rákóczi Ferencét. Emlékét nem őrzi annyi szobor, sem intézmény- vagy utcanév, mint  a két említett szabadságharc vezetőjét. Mozgalmára inkább egy sorozat szegmenseként szoktak hivatkozni, és ismertsége főképp a mai Magyarországon egy megyébe szervezett Hajdú és Bihar területére korlátozódik. Ebből a régióból indult ki ugyanis a Bocskai-szabadságharc  a 17. században, amelynek 400. évfordulója kapcsán rendezvények szervezésére, kiadványok megjelentetésére került sor.

Bocskai mozgalma az első a 17. századi Habsburg-ellenes felkelések sorában, s ahogyan a kötet szerzői közül többen megfogalmazzák, az „egyetlen sikeres felkelés”. A

 

Habsburgokkal kötött bécsi béke valóban sikernek tekinthető, ám olyan múlékony győzelemnek, amely nem tudott megnyugvást hozni sem az udvarar és a  rendek, sem a Habsburg (magyar)–török viszonyban.

A Bocskai-felkelés jelentősége leginkább példaadó jellegében fogalmazható meg: ráirányította a figyelmet a több évtizede hiányzó királyi udvar szerepére, ugyanakkor a két ország rendjeinek együttműködése és a közös fellépésből fakadó jobb esélyek lehetőségét példázza.

A kötet szerzői között a Bocskai-kutatás ismert szakemberei szerepelnek, akik újragondolják és elemzik a 17. századi európai folyamatokat, s ezeknek fényében mutatják be a felkelés szereplőit, céljait, eredményeit.

A kötet nemcsak a szűkebb értelemben vet szakma képviselői, de a történelemtanárok, egyetemi hallgatók és a szélesebb olvasóközönség figyelmét is felkeltheti. (Kisebbségkutatás Könyvek, Lucidus Kiadó, Bp., 2004.) – K. K. Gy.