Február 2005
Szakrális tér

Baricz Ágnes

Átjárások

Mindennemű dolgok változása. Hagyományok, források, távlatok. Szerk. Gábor Csilla

 

A kolozsvári BBTE Bölcsészettudományi Karának Magyar Irodalomtudományi Tanszéke és a Római Katolikus Teológiai Kar közötti együttműködés eredménye 2002 áprilisában egy konferencia volt. Az arra meghívott előadók dolgozatait rendezte sajtó alá e kötetben Gábor Csilla, aki maga is előadóként, illetve egyik fő szervezőként vette ki részét az eseményből. A tanulmányok szerzői – magyarországi meghívottak, valamint az említett intézmények munkatársai – különböző tudományterületek képviselői (egyháztörténet, irodalomtörténet, könyvtörténet, történelem), a közös nevezőt azonban a középkori, illetve kora újkori szövegek adják, amelyekre a szerzők – sajátos megközelítéseikkel – kutatásaikat alapozzák.  

Gábor Csilla három tematikus blokkba rendezi a 13 (4–5–4) tanulmányt. A Középkori műformák, létformák címet viselő első tömb Vizkelety András írásával indít, A Leuveni-kódex és az Árpád-kori prédikációirodalom című tanulmánnyal. E dolgozat hiánypótló olyan értelemben, hogy célja meghatározni a kódex latin nyelvű sermóinak szerzőit, annak keletkezési helyét, és megpróbálja megállapítani lehetséges használói körét is (a magyar irodalomtörténeti kutatás eleddig szinte kizárólag a kódex egyik oldalán felfedezett nyelvemlékre, az Ómagyar Mária-siralomra koncentrált). Madas Edit tanulmánya – Szent László a középkori prédikációirodalomban. Három Szent Lászlóról szóló prédikáció a gyulafehérvári Batthya-neumban – a magyar szentek hazai kultuszának, illetve az annak terjesztésében komoly szerepet játszó sermóknak használatáról, alakulásáról nyújt egy kisebb képet a Szent Lászlóról szóló prédikációk kapcsán. E sermók vagy beszédvázlatok nemcsak a prédikáció-műfaj magyarországi fejlődéstörténetére biztosítanak rálátást, hanem a magyar szentek hazai népszerűségi fokának alakulására is. Az Exemplum mirabile és forrása az Érdy-kódexben fennmaradt példázat és latin nyelvű forrása összehasonlításának ad teret. Czintos Emese célja nem a „végső, eredeti” (40.) forrás felderítése, hanem a két szöveg összehasonlítása, a textuális különbségek, a variánselemek megfigyelése. A dolgozat annak a hierarchikus viszonynak a mellőzését választja, amelyet az ősforrás és a származék megnevezések is illusztrálnak. Elemzése egy-egy szövegvariáns nagymértékű kon-textusfüggőségére mutat rá, illetve a variáns és kontextusa kapcsolat által meghatározott funkcionalitásra, amelyik a változat többi változattól való ilyenfajta elkülönülését teszi lehetővé. Bodó Márta A középkori színjáték világába vezet. Tanulmánya e színjátékok kialakulását, fejlődését kíséri figyelemmel – magyar nyelvterületen is, ez utóbbi részben a honfoglaló magyarság állatalakoskodásaitól kezdve a kora újkori iskolai színjátszásig elmenően nyújt képet a színjátszás formáiról.

A kötet szerkesztője egyértelműen folytonosságában, összefüggéseiben szemléli azt az irodalmat, amelyet elméleti síkon gyakran korszakhatárokkal választunk el, lezárhatóságot, tiszta kategóriákat tételezve. A középkori tradíció hatástörténete a kora újkorban a második tematikus blokk címe, az első tanulmány pedig Gábor Csilláé: „...A’mit üdvösségesnek itiltem, egy-ügyü szókkal... elö-hoztam”. Szempontok a prédikáció-műfaj értelmezéséhez. A szerző mindvégig figyel arra, hogy maguk a szövegek, a régi magyar irodalom anyaga milyen megközelítést kíván meg, ő maga „az egyházi beszéd retorikai [...] teológiai, részben hermeneutikai körülírására, megközelítésére” vállalkozik. (84.). A kontextus meghatározó ereje válik nyilvánvalóvá ez esetben is, a 17. századi prédikációk forráshasználata kapcsán Gábor Csilla az intertextualitás továbbgondolása felé nyit utat, annak megfontolására ösztönöz, „hogy az idézetek poétikája miképpen hozza létre a különféle szövegtípusok párbeszédét” (94.). Különféle szövegtípusok párbeszédét mutatja be Farmati Anna „...a’ki e’ napokban (...) elméjével Betlehembe mégyen”. A 17. századi karácsonyi énekek motívumrétegei és ezek funkciója című tanulmánya. A motívumvizsgálat egy motívumhálózat létére hívja fel a figyelmet, amelyik a különböző műfajokban egyszerre nyilvánul meg, de nem egyenletes elosztásban (109.), nem ugyanazzal a céllal vagy módszerrel (97.). Ugyanakkor mégis ez teszi lehetővé, hogy egyházi ének, prédikáció és meditáció műfaja átjátsszék egymásba. A prédikáció egy sajátos változatát, a halotti prédikációt hozza közelebb a következő két dolgozat. Horváth Izabella az Imago vitae et mortis című kétkötetes prédikációgyűjteményben Baranyi Pál exemplumhasználatát – azok forrásait és funkcióit vizsgálja a szerző elméleti elképzeléseit előtérbe helyezve (Exemplumhasználat egy 17. századi halottibeszéd-gyűjteményben). Luffy Katalin tanulmánya – Változatok a temetési beszédre. Rhédey Ferenc búcsúztatása – más nézőpontból közelíti az előbbivel rokon beszédtípust. A 17. században megfigyelhető műfajkeveredést, illeve a korszak irodalmára visszavetített szigorú műfaji behatárolások tarthatatlanságát egy funerációs kötet írásainak (prédikáció és oráció) vizsgálatával illusztrálja. Bethlen Miklós emlékirata és a 17. századi puritánus prédikációirodalom közötti kapcsolat történetteológiai vonatkozásai a címe e tematikus tömb utolsó tanulmányának. A szöveg és kontextusának kapcsolata itt is jelentős szerepet kap, Tóth Zsombor célja Bethlen emlékiratának kontextuális meghatározottságát bemutatni egy szempont, a történetteológiai felől; ennek módja pedig az emlékirat történelemszemléletének vizsgálata a kor prédikátori diskurzusának a szövegbe átkerült, beépült elemei alapján. A szerző szerint éppen ez a kikerülhetetlen társadalmi kontextus az, ami az emlékirat következetesen referenciális olvasásának tarthatatlanságát is indokolja (174.).

A harmadik egység négy tanulmánya a Kultúrtörténeti források, távlatok cím alá rendeződik. Marton József Az egységes latin középkori európai kultúra című írásában az európaiság mibenlétére kérdez rá; az ókori görögök Európa-, illetve európai-fogalmától kezdve a középkorig tekinti át ennek alakulását, kritériumait. V. Ecsedy Judit tanulmánya (Katolikus könyvkiadás az Erdélyi Fejedelemség korában) a könyvtörténet felé fordítja az érdeklődést. Átfogó képet ad arról, hogy kiknek és hol nyomtattak a fejedelemség-korabeli Erdélyben könyveket, ezen belül pedig a katolikus könyvnyomtatás sorsára, sajátos helyzetére is rávilágít (pl. nyomdát még a jezsuiták sem létesítenek kolozsvári működésük ideje alatt ez időben, és Erdélyben a csíksomlyói nyomda 1676-os létesítése előtt katolikus kiadvány Heltai protestáns nyomdájában készült – hamis vagy bevallott nyomdamegjelöléssel). Jakó Klára az irodalom- és nyelvtörténet által is nagymértékben hasznosítható forrásokra (16–17. századi moldvai és havasalföldi román kibocsátók által magyar nyelven írt missilis levelek) hívja fel a figyelmet Nápolyi Péter, a Movilă vajdák secretariusa című tanulmányával; ugyanakkor a 16. századi erdélyi értelmiségi karrierlehetőségeinek egyikét mutatja be Nápolyi Péter moldvai kancelláriában folytatott munkássága ismertetésével. Hargittay Emil tanulmánya – Két erdélyi provenienciájú államelméleti kézirat a 17. századból – filológiai leírása két kéziratnak, ugyanakkor irodalomtörténeti szempontú hasznosíthatóságukhoz is utat mutat.

A Gábor Csilla által szerkesztett kötet láthatóan igazolja az Érdy-kódex példázatáról neki választott címet. Mindennemű dolgok változása nemcsak a két világ, két létrend (égi és földi), illetve a két intézmény találkozása értelmében, hanem azáltal is, hogy műfajok történeti változásáról számol be, szemléletek és megközelítési módok változásáról. A három tematikus tömb megközelítési irányokat igyekszik megnevezni, nem pedig határokat szab. A szerkesztő interdiszciplináris érdeklődésről és átjárásról beszél a bevezetőben (5.) a két intézmény között, ugyanez vonatkozik az említett tudományterületekre is: a kutatás anyagát képező szövegek egyaránt érdeklik a más-más területek kutatóit (illetve a szövegek maguk is megkívánják ezeket a megközelítéseket). A kötet egyik nagy érdeme éppen az, hogy bizonyítja: lehetséges és eredményes ez az együttműködés.

*Komp–Press, Korunk Baráti Társaság, Kolozsvár, 2004.