Február 2005
Szakrális tér

Heim András

Példázat a talentumokról

Jó ideje, még a főiskola előttről ismerem a lapszám illusztrátorának, Novák Ildikónak a munkáit, akivel annak idején együtt készültünk a felvételire Tóth László műtermében. Ismeretségünk során, a főiskolai évek alatt tanúja lehettem annak az alázatnak, amellyel ő már kezdettől fogva az alkotómunkához közelített: szerényen, tehetségével soha nem kérkedve és tudatában annak, hogy talentuma nem az ő érdeme, hanem isteni ajándék, amelynek kamatoztatásával egyszer neki is el kell majd számolnia. „Mert éppen úgy van ez, mint az az ember, aki útra akarván kelni, eléhívatá az ő szolgáit, és amije volt, átadá nékik” – olvashatjuk Máté evangéliumában (25, 14). Az evangéliumi példázatban az a szolga, aki egy talentumot kap, ám azt a földbe ássa, nem sáfárkodván vele legjobb tudása szerint ura visszatéréséig, gonosz és rest szolgáló gyanánt a külső sötétségre vettetik az isteni fényből. Művészek között is csak az igazán tehetségeseknek adatik meg a rájuk bízott talentum iránti hűség és alázat.

Novák Ildikónak a Korunk Galériában látható munkái éppen ennek a pályafelfogásnak a tanúságtételét képezik. Legtöbbjük alapanyaga nem más, mint a bőr, melyet a gondolat, az isteni ujjlenyomatként is meghatározható ihlet és művészi alázat a kiválasztott technikákon keresztül valódi műalkotásokká nemesít. Mindezeken, mint egy nyitva hagyott ablakon keresztül, a Teremtő arca tekint le ránk, befogadókra, a maga teremtményeinek változatosságában és az ő Teremtőjük hatalmának egyetemességében, szemlélésük közben pedig mintha csak az időtlenség fuvallata lengene körül bennünket. Szemlélvén a műalkotásokat, egyszersmind önmagunk nyugtalan lelkének mélységeibe tekintünk, egyazon időben sejtvén meg a via crucis komor nagypénteki hangulatát és az angyali üdvözlet örömét. Szakrális aurájuk áhítatot sugároz, mely a művész lelkét az alkotás ihletett pillanataiban eláraszthatta, és amely minket is áthatván csöndes meditációra késztet.

Egyszóval Novák Ildikó alkotásai nemcsak leképeznek vagy értelmeznek egy külső tárgyi világot, esetleg az abban „objektíve” lejátszódó eseményeket, hanem tükör módjára szembesítenek is önmagunkkal – kérdéseket intéznek hozzánk, és válaszadásra késztetnek. Továbbadott, ránk bízott talentum ez is, melyet a művészettől kapunk.

 

Novák Ildikó 2004. október 8-án a Korunk Galériában rendezett kiállítása megnyitóján elhangzott méltatás módosított, szerkesztett változata.