Január 2005
Bolgár–2005

Géczi Róbert

Jó városunk, Budapest

A városfejlődés természeti és társadalmi tényezői. Budapest és környéke

 

Izsák Éva könyve – amint az bevezetőjéből is kiderül –, arra keres választ, hogy a természeti és társadalmi környezet miként hatott a város fejlődésére, hogyan befolyásolta növekedési irányait. Alapvetően a modern urbanizáció és az ebből következő jelenleg zajló folyamatok állnak az elemzés középpontjában, ezért a rövid történelmi áttekintés csak érinti a legfontosabb várostípusokat „Urtól Utópiáig”, azzal a céllal, hogy bemutassa, „a város létrejötte, növekedése és terjedése mögött ugyanazok a tényezők álltak az ókorban, is mint ma”.

Ennek megfelelően kerül definiálásra az urbanizáció fogalma, mely egyszerre jelent „városodást” és „városiasodást”. Ez utóbbi a wirthi definíció szerint jelenti a városi életmódra jellemző tulajdonságok összességének kialakulását. Ebben a felállásban a város legfontosabb jellemzőiként a hatás, érték és magatartásforma, koncentráció és növekedés jelenik meg. A városok időbeni változását Gaebe urbanizációs szakaszaival, illetve Enyedi György osztályozásával szemlélteti, a városok térbeli szerkezetének változásait pedig egyrészt a chicagói városökológiai iskola koncentrikus modelljével, másrészt Hoyt szektorális modelljével mutatja be.

A magyarországii kutatások áttekintése során kitér Rechnitzer János 1993-ban végzett faktoranalízisére, mely a városhálózat és városkörnyék regionális törvényszerűségeit vizsgálva új aspektusokra hívta fel a városkutatók figyelmét.

A könyv törzsét mégsem az elméleti definíciók alkotják, hanem annak a városnak a fejlődéselemzése, melyet a vázolt elméletek szempontjából a vizsgálat tárgyává tesz, nevezetesen Budapest és környéke.

1872-ben Pest és Buda szabad királyi városok, valamint Óbuda mezőváros és a Margitsziget egyesülésével létrejön Budapest. A szerző ettől a cezúrától tekint vissza a településfejlődés kezdeteire, és ad rövid betekintést a katonai térképészet fejlődésébe, mely jelentős forrásul szolgál a korai települések kutatásában. Ezt követi az 1872 utáni időszak fejlődésének részletes vázolása, különös tekintettel Pest és Buda eltérő természeti földrajzi adottságaira. A földrajzi elhelyezkedés miatt alapvetően többgócú budai fejlődéssel szemben (pl. Pesthidegkút), Pest belső kerületeit a centrum által szorosan meghatározott egygócú fejlődés jellemzi (Józsefváros), a peremkerületek fele haladva azonban itt is többgócúvá válik a modell, hisz itt még jól kimutathatók az egykori önálló településmagok, melyek fejlődésére csak jóval később kezdett hatni a főváros (Rákospalota).

1949 a másik fontos dátum: 7 várost és 16 községet csatolnak „Kis-Budapesthez”, s a várost a mai 22 kerületre osztják. Az egyes kerületek a fejlődés legkülönbözőbb útjait járják aszerint, hogy hol milyen mértékű iparosítás történik, s ennek megfelelően hogyan alakul a lakosságszerkezet, hogy mennyire volt fejlett, illetve milyen presztízzsel rendelkezett az anyakerület, amelyhez az új részeket csatolták. És lendületet kapnak a kiterjesztett várossal immár határossá vált települések is, hiszen az államszocializmus éveiben korlátozzák a városba való letelepedést, így a fővárosba áramló munkaerő egy része ezeken a környékbeli településeken talál otthonra. Ugyanakkor megindul az értelmiség egy részének kivándorlása elsősorban a Buda környéki községekbe, s ezzel elkezdődik a szuburbanizációs folyamat.

Így érkezünk el a 90-es évek eleji változásokhoz, amelyek az önkormányzatisággal jelentős teret nyitnak a helyi önrendelkezésnek, s egyúttal a települések közötti versengésnek is. Az esélyek persze nem egyformák, az egykori iparzónák és a hozzájuk közeli települések lemaradnak a lendületes fejlődést mutató Buda környéki településekhez képest. Pusztulnak egyes belső kerületek, majd egy rehabilitációs program hatásaképpen új erőre kapnak, és így tovább…

A könyv a főváros fejlődésének legfontosabb gazdasági, földrajzi és adminisztratív momentumait mutatja be, és okfejtéseiben is e kereteken belül marad. A szellemi kultúra, a népesség különböző csoportjainak vallási, etnikai, kulturális hagyományai, a közép-kelet-európai történelembe vetett magyar főváros sajátosságai kívül maradnak a vizsgálódás körén. Ez talán hiányossága, de egyben erénye is a munkának, mely elsősorban az elméleti bevezetőben vázolt folyamatok demonstrálásául szolgál. Egy körültekintő összegző befejezés ezt talán nyomatékosabbá tehette volna.

*Napvilág Kiadó, Bp., 2003.