Lászlóffy Csaba Új Zrínyi — de már nem ász
Tengődni? Inkább megfagyok, elégek.
Mondjátok csak: micsoda indulat!
(falka tép szét így holmi rongy nyulat) —
Halálig tartó harag s szenvedélyek!
Mikor dől el minden? Már születéskor?
Mit ér a szablya, ha elvész a hit?!
Halott magzatként hordasz valakit
magadban, amíg szét nem tép a téboly.
A gőg s a megalázkodás között
vesztesként lesve váratlan esélyt:
végváratlanul a nemlétezőt
véded, zúdítván sok koholt veszélyt
magad ellen. Útban a közöny áll csak
génjeidnek, mint csökönyös szamárnak