Június 1997
Karneválmegye '97

Láng Zsolt

Mikszáth-szombat

A milyen mértékben lehetséges a társadalom bírálata? kérdésre válaszom az, hogy olyan mértékben, amilyen mértékben a bíráló háta mögött egy megjeleníthető kultúra van, nem pedig „a múltból egy sötét darab”.

Én ezen a hétvégen folyton belebotlottam abba a kérdésbe, hogy mi van Mikszáth háta mögött. Egy kicsi dolgozószobában a Mikszáth-összesbe, amely átlapozásra vár, folyton belebotlik valaki. Huszonhárom kötet csak a regényeké, huszonnégy az elbeszéléseké. És akkor vannak még a levelek, cikkek és karcolatok. Hatvankét könyv, de ez sem a teljes sorozat.

Fogas kérdés a szépirodalomban, hogyan teremthető meg az idő néha fakó, néha izzó elhamvadásának érzete, hogy ábrázolható az idő múlása. Ennek áttételességében is nagyon kézzelfogható szemléltetésével találkozik, aki átesik a szoba közepére felhalmozott Mikszáth-életművön. Elementáris logika érteti meg a kíváncsiskodóval a mulandóság édességével és keserűségével táplált munka arányainak fontosságát. Ez van Mikszáth mögött. A kötetek rétegeivé préselődött intenzifikált idő. Hosszú és folyamatos munka.

Végül is ebből állt ez a hétvége: cipekedés, pakolgatás, kerülgetés, bukdácsolás, sóhajtozás, önreflexív példálózás a család előtt. Különben örültem, hogy nem utasítottam vissza a hirtelen jött felkérést, pláne a szombati lustálkodásra hivatkozva. És bár hiábavaló igyekezettel ülök itt, hogy még valamit időben leküldjek, a konklúzióhoz vezető utat, azt hiszem, megtaláltam. És akkor tekintsük ezt konklúziómnak.