A Korunk szerkesztősége a Mikszáth-évfordulót nem a szokványos módon szeretné megünnepelni, inkább a mikszáthi habitusról kívánunk együttgondolkodni, olyan kérdésekről, mint:

—  Mennyiben lehetséges a társadalom belső bírálata?

—  Hogyan lehetséges a társadalom belső bírálata?

—  Mikszáth hogyan tette ezt?

—  Milyen a magyar úriember? Milyen volt? Milyen lesz?

—   Mennyire jellemző a mai magyar társadalomra az önreflexió?

—Kivel társítaná Mikszáth Kálmán nevét a korabeli kortárs világirodalomban?

A lapszámunk munkacíme tehát: A magunk revíziója. Az írások műfaji jellegét nem kívánjuk korlátok közé szorítani, jó néven veszünk prózát, verset, esszét, kritikát, tanulmányt stb.

Kiindulópontkét álljon itt két Mikszáth-idézet:

Csak a jogcímek változnak az időben, de az áldomás, az nem változik soha, ahhoz mindig van pénzünk és lelkesedésünk. (A Tisztelt Ház)

...mintha minden pompásan el volna igazítva a világon, és egyéb se hiányoznék, csak még a krampampulit kell behozni az asztalra. (A fekete város)

Várva-várván írását, örömteli munkát kívánunk.

Kolozsvár, 1997. március 4.