Március 1997
Pénz beszél?

Silviu Brucan

A megkísértés hat folyosója

 

* Fejezet a szerző Stâlpii noii puteri în România (Az új hatalom oszlopai Romániában). Editura Nemira, Buc., 1996. c. könyvéből.

 

 

A francia irodalom egyik gyöngyszemében, a Candide egyik fejezetében Voltaire az emberi becsületesség próbatételének zseniális módozatát írja le. Szerinte az embereket végig kel) sétáltatni a megkísértések folyosóján, ahol mindenféle kincsek vannak oly módon kirakva, hogy könnyen el lehessen rekkenteni őket. E modellből ihletődve arra a következtetésre jutottam, hogy az átmeneti időszak Romániájában a megkísértésnek hat ilyen folyosója működik, de ez a következtetés nem foglalja magában a rajtuk áthaladók becsületére vonatkozó ítéletünket:

1) A direktokrácia folyosója.

2) A PÉVÉBÉ folyosó.

3) Az export-import folyosó.

4) A diaszpóra folyosója.

5) A self-made man folyosó.

6) A bankok folyosója.

 

A direktokrácia folyosója

A direktokrácia kifejezés Andrei Comeától származik, és azt jelenti, hogy valaki "egy kézben tartja állami vállalatok és bizonyos magáncégek igazgatását". Az állami szektor - szögezi le a szerző - ebben az esetben a nyersanyagok beszerzésének és mindenféle más könnyítéseknek a forrásául szolgál valamely független magánvállalkozás számára, ami által viszont jelentős jövedelmekre lehet szert tenni. Közvetlenül vagy a család, a rokonok, barátok stb. közvetítésével, tehát kapcsolatok felhasználásával egy sor igazgató és hivatalnok az állami szektorból vagy az Állami Vagyonalap és a Magán Vagyonalap képviselői magáncégek, illetve ezek részvényeinek tulajdonosai lesznek. Ugyanakkor, mivel az állam érdekeit képviselik a gazdaságban, szoros kapcsolatokat tartanak fenn a minisztériumi főosztályok adminisztrációjával, a minisztériumokkal és a helyi közigazgatási szervekkel.

Vagyis a Ceauşescu-időkbeli állam és párt szimbiózisának helyébe állam és magánszektor szimbiózisa lépett. Az átmenet gyorsan, zökkenőmentesen és minden ellenállás nélkül ment végbe, azon egyszerű oknál fogva, hogy az államot képviselő személyek akkor is, most is ugyanazok az emberek.

A Iaşi-i Metalochimica nagykereskedelmi vállalat igazgatója, Traian Ciubotaru és főkönyvelője, Ion Iordan több tízmilliós (olvasd ma: milliárdos) tételekben szállítottak árut hitelben és minden ellenszolgáltatás nélkül két ad hoc létrehozott magáncégnek, az Util Casnic Kft-nek és a Tersatex Kft-nek: az első tulajdonosa Elena Ciubotaru, az igazgató, a másodiké Silvia lordan, a főkönyvelő felesége. Şs miközben a két magánvállalkozás szépen virágzott, a Metalochimica ebek harmincadjára jutott.

Nicolae Boambeş, a piteşti-i IMUC Rt. építő- és szerelővállalat igazgatója építőanyagokat adott el illegálisan és szerződéseket játszott át az ICMA Kft. magáncégnek, amelyet saját felesége, Iuliana Boambeş vezetett.

Mihail Porumbel, az olteniţai Agrotransport vállalat igazgatója 34 millió lejt használt fel a vállalat pénzéből, hogy létrehozza saját Mobil Kft. elnevezésű cégét, amely szintén Olteniţában működik, és export-import ügyekkel foglalkozik. 1992-ben Mihail Porumbel 6187 dollárt vett fel az állami vállalattól, és Csehszlovákiába utazott. Ott autógumikat vásárolt, a szerződést azonban nem az Agrotransport, hanem a Mobil Kft. Nevére kötötte. A továbbiakban újabb milliós összegeket utaltatott át saját cége folyószámlájára, több mint 102 millió lejjel károsítva meg az államot.

 

A PÉVÉBÉ folyosó

A Politikai Végrehajtó Bizottság tagjai nem engedhették meg maguknak, hogy közvetlenül beszálljanak az üzleti életbe, Ceauşescu nem tűrte meg az effélét. Ezért a rokonsághoz fordultak, hiszen a nepotizmus virágkorát élte; még takarékpénztári betéteik is feleségeik, fiaik, lányaik, vejeik vagy unokáik nevére szóltak akiknek a diszkréciójára biztosan számíthattak. Így aztán a PEVEBE tagok dolgait vizsgáló ügyészek nemigen találhattak a vádlottak nevén szereplő betéteket a Takarékpénztárban, s nyugodtan kipipálhatták: vagyontalan.

A példát maga a Ceauşescu házaspár szolgáltatta. Noha Nicolae vagy Elena nevén egyetlen lej takarékpénztári betétet sem találtak, hiszen az ország kincstára korlátlanul a rendelkezésükre állt, 1989 után a három csemete, Valentin, Nicu és Zoe lakásán az ügyészség által tartott házkutatások alkalmával egy-egy 2-3 millió lejről szóló betétkönyv került elő, ami csinos kis vagyonnak számított akkoriban. A betéti dátumok figyelmesebb vizsgálata során kiderült, hogy a gondos mama alkalmanként 500 000 lejeket szokott betenni gyermekeinek születésnapi ajándékul. Az átlagfizetés akkortájt havi 2000 lej körül mozgott.

A Taliga néven is emlegetett Ion Dinca legjobban tartotta magát Ceauşescu négy "tanácsurának" perén. Neki két leánya volt, és noha ismerte Elena Ceauşescunak az informatika iránt táplált vad dühét, mindkettőjüket informatikushoz adta férjhez. Amikor Mihai Drăgănescut elmozdították a Román Informatikai Intézet igazgatói székéből, helyére az egyik vőt nevezték ki, Badea Dincát, aki annyira elkötelezte magát apósának, hogy még a nevét is felvette. Mivel az elektronikai import ezen az intézeten át bonyolódott, Badea Dinca kiváló kapcsolatokat épített ki a külföldi konszernekkel, s e kapcsolatokat '89 után ragyogóan gyümölcsöztette. Így született meg a Computerland. A másik vő, Gabriel Popovici szintén az elektronikára szakosodott. A családon belüli konkurencia elkerülése végett a két sógor felosztotta egymás közt a piacot: a Computerland számítógépekre és fénymásolókra specializálódott, míg Popovici úr cége, az Altron mérlegekre és más típusú elektronikus gépekre összpontosított. Ezt követően kéz a kézben szerződést kötöttek a gigantikus nemzetközi kereskedelmi lánc, a Pizza Hut romániai képviseletére. Ezek után Ion Dinca öregségére bátran vigasztalhatja magát, hogy harca mégsem volt hiábavaló: az egész román nép ugyan nem ismerhette meg a "fényes jövendőt", ám legalább a családja jó nagyot markolhatott belőle.

Ion Ceauşescunak, az elhalálozott testvérének és e minőségében az Állami Tervhivatal alelnökének szintén volt egy lánya s ennek folytán veje: Marius Tarlea. Értettek az elvtársak a káderek kiválasztásához, mert közvetlenül '89 után Marius Tarlea létrehozta az Eurotrading részvénytársaságot, és elkezdett húgysavat exportálni, amilyen nagy mennyiségben, épp akkora haszonnal. A befolyt dollárokból Zürichben létrehozta a Manel Finanz AG céget, kb. 9 millió svájci frank alaptőkével, majd hozzálátott Bukarestben a Columna Bank kiépítéséhez, amelyet román-svájci pénzintézetként lanszírozott.

A hajdani KISZ-főtitkár Nicu Ceauşescu körüli pályán két mesterséges bolygó keringett: a BTT, az ifjúsági turisztikai hivatal a maga hatalmas szálloda-, üdülőház- és sportpálya-hálózatával és országszerte furikázó autóbuszaival (1994-es kereskedelmi forgalma: 29,1 millió lej), valamint az UASCR, azaz a kommunista egyetemi diákok egyesületeinek szövetsége. '89 után ez a két intézmény menős üzletemberek igazi tenyészetének bizonyult. Innen indult Vasile Bostan, a bukaresti diákszövetség elnöke, aki aztán a Columna Bank elnöke lett, és Aurel Borşan, a BTT korábbi és '89 utáni igazgatója. Borşan volt Nicu legszerteágazóbb tevékenységet folytató tanítványa; ő hét kft-t indított: a Dragon Medical Complexet (1991), a Business Affairst (1992), a Rombulgot (1992), a Citadelát (1992), a Dacia Felix Tourt (1992), a Casi no Estet (1993) és a Victoria International Entreprise Holding Corporationt (1993). Nem feledkezett meg KISZ-es elvtársairól sem: 57 volt megyei BTT-igazgatót és néhány közeli barátot vont be a Dacia Felix Tour részvényeseinek körébe. Az amerikai elvhez igazodva, miszerint "You scratch my back and Y'1 scrach yours" (Vakard meg a hátam, majd én is megvakarom a tiedet), a BTT vagyonával garantált 1,5 millió lej kölcsönt vett fel a Román Hitelbanktól, amit átutalt a Poolgec Kft-nek, George Constantin Păunescu vállalkozásához cukor- és babkávé-behozatalra, a profiton pedig elvtársiasan megosztoztak. Noha a BTT tevékenységi területe a turizmus, Aurel Borşan nem ijedt meg a konkurenciától: a Dada Felix Tour, amelybe Aurel Borşan 2 850 000 lejt fektetett, szintén "a hazai és a nemzetközi turizmus területén folytatandó mindennemű tevékenység szervezésével és lebonyolításával" foglalkozik. De hogy nagyvonalúságát bizonyítsa, a Dacia Felix Tour besorolta foglalatossági körébe "BTT-részvények vásárlását" is. Ily módon a hatalmas holding évi forgalma sok milliárd lejre rúg. El kell ismernünk: "a párt holnapi váltása", ahogyan Ceauşescu nevezte a KISZ-t, rászolgált történelmi szerepére.

 

Az export-import folyosó

A külkereskedelmi szektor a forradalom utáni öt évben több mint 80 milliárd dollár összegű ügyletet bonyolított le. Csupán egyetlen évben, 1995-ben Románia kereskedelmi cseréje túllépte a 17 milliárd dollárt. Ami a személyzetet illeti, ez a szektor volt a legjobban kvalifikált és ellátott a piacgazdaság számára. Emberei sokat utaztak Nyugatra és a Harmadik Világba, bankárokhoz, nagyiparosokhoz, üzletemberekhez dörgölődtek, folyékonyan beszéltek idegen nyelveket, és ismerték a világpiaci játékszabályokat. Nem csoda tehát, hogy '89 után nekik tulajdoníthatók a leglátványosabb "fogások" a román vad kapitalizmus történetében.

A nyolcvanas években 46 külkereskedelmi vállalat működött Romániában, mindegyiknek az élén egy-egy főigazgató állt. E vállalatok ágazatokra és tevékenységi területekre voltak szakosítva, és monopóliumot élveztek az adott ágazatban vagy tevékenységi területen. Legfőbb bevételi forrásuk a jutalék volt, amelyet minden olyan műveletért bezsebeltek, amelyben közvetítői szerepet játszottak a román állami vállalatok és a külföldi cégek között. Néhány közülük, mint az INDUSTRIALIMPORTEXPORT vagy az UZINEXPORTIMPORT "kulcsrakész" üzemek építésére szakosodott, leginkább a Harmadik Világ számára.

 

Az 1989 decemberéig működő külkereskedelmi vállalatok listája

 

 

Sorsz.                     Külkereskedelmi vállalat                     Székhely                Főigazgató            Megjegyzés

 

1.                             AGROEXPORT                                    Bukarest                                Gruşca Mariana   

2.                             ARCIF                                                    Bukarest                                Berbeci Vasile      

3.                             ARCOM                                                Bukarest                                Mocanu Xenel     

4.                             ARPIMEX                                             Bukarest                                Mişu Negriţoiu    

5.                             ARTEXIM                                             Bukarest                                Voiculescu Constantin       

6.                             AUTO-DACIA                                     Piteşti                     Stamatescu Ion    

7.                             AVTOEXPORTIMPORT                    Brassó                    Barbu Ovidiu       

8.                             CARPATI                                              Bukarest                                Nitulescu Alexandru           

9.                             CHIMICA                                              Bukarest                Ionescu Dumitru 

10.                           COMTURIST                                        Bukarest                               Matauanu Marian               

11.                           CONFEX                                                Bukarest                                Pomponiu Romeo

12.                           CONTRANSIMEX                               Bukarest                                Irimescu Alfons   

13.                           DANUBIANA                                      Bukarest                                Şendrea Maria

14.                           DUNAREA                                           Bukarest                                GavriI Constantin

15.                           ELECTROEXPORTIMPORT              Bukarest                                Tudor Petre

16.                           ELECTRONUM                                    Bukarest                                Stan Anghel

17.                           EXIMCOOP                                          Bukarest                                Făiniş Dumitru

18.                           EXPORTLEMN                                    Bukarest                                Vasiliu Eduard

19.                           FRUCTEXPORT                                   Bukarest                                Stoiculescu Victor

20.                           ICECOOP-ILEXIM                               Bukarest                                Ursulescu Bujor

21.                           INDUSTRIAL-                                      Bukarest                                Georgeos Constantin

IMPORTEXPORT

22.                           MAŞINEXPORTIMPORT Bukarest                Bălănuţă Ion

23.                           MECANOEXPORTIMPORT              Bukarest                                Postelnicu Stelian

24.                           MERCUR                                               Bukarest                                Paris Marin

25.                           METALEXPORTIMPORT                 Bukarest                Ghiţă Constantin

26.                           MINERALIMPORTEXPORT             Bukarest                                Geormăneanu Dan

27.                           NAVEXIM                                            Galati                      Vasilescu Octavian

28.                           NAVLOMAR                                        Bukarest                                Covrig Viorel

29.                           PETROLEXPORTIMPORT                 Bukarest                                Stoica Florian                        elhunyt

30.                           PRODEXPORT                                     Bukarest                                Iancu Constantin

31.                           RGMAGRIMEX                                   Bukarest                                Cornaciu Marian

32.                           ROMANOEXPORT                             Bukarest                                Crişan Petru

33.                           ROMCONSULT                                   Bukarest                                Burada Florin

34.                           ROMCONTROL                                   Bukarest                                Paul Viorel

35.                           ROMELECTRO                                    Bukarest                                Lazăr Corneliu                       elhunyt

36.                           ROMENERGO                                      Bukarest                                Pârvescu Alexandru

37.                           ROMPETROL-GEOMIN                     Bukarest                                Tănăsescu Stelian

38.                           ROMPROIECT                                     Bukarest                                Militaru Ion

39.                           ROMSIT                                                Bukarest                                Dumitriuc Valentin

40.                           ROMTRANS                                        Bukarest                                Mirică Ion

41.                           TEHNOFORESTEXPORT   Bukarest                Popa Constantin

42.                           TEHNOIMPORTEXPORT Bukarest                                Borteş Mircea

43.                           TERRA                                                  Bukarest                                Dumitrescu Ionel

44.                           UNIVERSAL-        TRACTOR            Brassó                    Sava Radu Basarab

45.                           UZINEXPORTIMPORT                      Bukarest                                Stevoiu Vasile

46.                           VITROCIM-FOREXlM                        Bukarest                                Ionescu Victor

 

Ezek a vállalatok általában nem rendelkeztek jelentős ingatlanokkal, állóalapokkal vagy társadalmi tőkével, úgyhogy '89 után többségüket a MEBO módszer segítségével könnyen privatizálták, a vezetőségben pedig ugyanazok a személyek maradtak. Legfőbb tőkéjüket tulajdonképpen kapcsolataik jelentették a külföldi cégekkel és az exportra szakosodott román üzemekkel, továbbá az a savoir faire, amelyre sokéves külkereskedelmi gyakorlatuk során tettek szert. Azok, akik értették a módját, hogyan kamatoztassák ezt a tőkét, "bankot robbantottak", és öt év alatt milliárdosokká lettek.

Hogyan sikerült az egykori főigazgatóknak és társaiknak átmenteni egyeduralmukat ebben az ágazatban? Egy leleményes négyütemű modell által. Ennek első lépcsője: a privatizáció. Második: kapcsolatteremtés a román gyárakkal, és érdekeltté tenni ezek igazgatóit, hogy a külföldi piacokon keresett cikkeket termeljenek, melyeket az ő közvetítésükkel exportáljanak. Harmadik: kapcsolatteremtés a külföldi kliens cégekkel a szerződések meghosszabbítása végett. Negyedik: újra felvenni a kapcsolatot a román vagy a külföldi bankkal, amely a múltban a műveleteket finanszírozta, és meggyőzni a vezetőséget, hogy az új körülmények közt ismételje meg a figurát. Persze az utolsó három lépcsőfok sikeréhez külön-külön a döntéshozók "kölcsönös érdekeltté tevése" szükségeltetett. Sok esetben a külkereskedelmi vállalatok főigazgatói részvénycsomagokat vásároltak a termelő gyárakban, ezúton biztosítva az ellenőrzést fölöttük, más esetekben beférkőztek a bankok igazgatótanácsába.

            Különösen gyorsan reagált a változásokra Romeo Pomponiu, a CONFEX igazgatója. Privatizálta a vállalatot, majd kapcsolatba lépett a szatmárnémeti, craiovai, szebeni, focşani-i ruhagyárakkal (ezeket később meg is szerezte), és szerződést kötött a nagy német konszernnel, a Steilmann-nal a konfekciók felvásárlására, mégpedig úgy, hogy a ruhák készítéséhez szükséges szövetet a konszern szállította.

A ROMANO EXPORT főigazgatója 1989 decemberében Petru Crişan volt. 1990-ben ő is tüstént feltalálta magát: privatizálta a vállalatot, magának biztosítva az oroszlánrészt: a társadalmi tőke 55,9 százalékát. Aztán munkához látott, és megkaparintott két kliens céget, a Buzău megyei SC Duras-Nehoiut és a Tricomontana Rt-t, amely szintén Nehoiu városban működött: mindkét vállalat azoknak a külföldi cégeknek való szállításra volt ráállva, amelyekkel Crişan régi üzleti kapcsolatokat tartott fenn. Szorgalmas gyűjtőként Crişan csakhamar 14 más vállalatnak is részvényese lett, miközben persze a ROMANOEXPORT -ról sem feledkezett meg, amely 1994-ben 54 milliárd lej forgalommal szerepelt a Kereskedelmi Nyilvántartásban. Teljesítménye elismeréséül Petre Crişn a Văcăroiu-kormány kereskedelmi miniszterévé lépett elő, s miniszterként az ő jogkörébe tartozott az export-import engedélyek jóváhagyása. Ahogy az angolok mondják: The right mon in the right place (Megfelelő ember a megfelelő helyre).

Dolgozott a nyolcvanas években a TEHNOFORESTEXPORT-nál egy sokat ígérő fiatalember, Viorel Catarama. A cég masszívan exportált nyugat-európai országokba román bútort, ám a fiatal Catarama különösen Belgiumhoz és Hollandiához ragaszkodott, ahol szoros kapcsolatokat teremtett az ME Diffusion részvénytársasággal. 1984-től ő a belga Belco cég Kelet-Európával foglalkozó igazgatója. A '89-es hatalomváltás után gyorsan észbe kap, és megalapítja az SC Elvila Kft-t és a belé nyesi Elmoberon bútorgyárat, amely 95 százalékban exportra termel. Ezután a Relaxa üzemre összpontosítja figyelmét, és Bacăuban felépíti az Elbombix gyárat fonodai és selyemkonfekciót készítő részleggel. Az erőfeszítés nem bizonyult hiábavalónak: 1994-ben az Elvila International 81 milliárd lej forgalommal szerepel a magáncégek toplistáján. Rövid ideig ő is volt helyettes államtitkár, hisz liberális politikát folytat, de egyre azt hangoztatja, hogy mindenekelőtt üzletembernek tartja magát.

A külkereskedelem iránt érzett vonzalmat Victor Atanasiu Stănculescu tábornok is. 1959-től mint a vezérkar Hadfelszerelési Osztályának főnöke, majd miután 1980-ban előléptették a Hadsereg Felszerelési Főosztálya főnökének, intenzíven foglalkozott fegyverexporttal és -importtal. Nyugaton szerzett kapcsolatai folytán '89 után ő lesz a nagy angol Bali konszern képviselője, és megalapítja Bukarestben a Bali Trading Co. céget, melynek 1991-ben 20-22 millió dollár a kereskedelmi forgalma, 1992-ben pedig már 150 millió dollár. A londoni Kay Intemationallel, a nagy Lloyds részvénytársaság brókercégével karöltve létrehozza a Román-Angol Biztosító Társaságot hajók és repülőgépek biztosítására.

Ugyancsak a külkereskedelmi pályáról emelkedett fel egy rakéta sebességével George Constantin Păunescu. Ő a nyolcvanas években Milánóban töltötte inaséveit mint a Román Kereskedelmi Ügynökség vezetője, majd a Külkereskedelmi Minisztérium igazgatójaként egészítette ki felkészülését. Az "odaát" gyűjtött dollárokkal és a nyugati üzleti életben szerzett kapcsolatok felhasználásával 1991-ben létrehozza az Ages Kft-t 152 tevékenységi ágazattal, továbbá a Poolgec céget, amely vasbetonszerelék-, cement-, cukor-, rizs-, kőolaj- és gabonakivitellel és -behozatallal foglalkozott -mindennel, amiről Păunescu úgy érezte, hogy kereslete lesz a román vagy a külföldi piacokon, s ezzel a negyedik helyre tornászta fel cégét a hasonló profilú vállalkozások toplistáján. Testvérével, Viorel Paunescuval, a Melody Bar tulajdonosával együtt megszerezte a bukaresti Intercontinental (évi 20 millió dollár haszon), a Lido, valamint a mamaiai Rex Szálloda feletti ellenőrzési. A romániai nagyiparosok szövetségének elnöke, magánvagyonát több százmilliárd lejre becsülik. Egyik leglátványosabb húzása 24 darab középhatósugarú kanadai DASH-8 repülőgép beszerzése volt a DacAir számára úgy, hogy az üzlethez észak-amerikai bankok 425 millió dollár hitelt folyósítottak.

A román üzleti élet igazi meteorjelensége volt Dan Voiculescu, aki egy évet a TEHNOFOREST -nél, tizenkettőt pedig a VITROCIM-nél dolgozott. A Crescent cégbe (tulajdonos Szambar úr) fektetett jelentős tőkéjére támaszkodva masszív cementexportot bonyolít le, majd felépíti a Grivco International finommechanikai gyárat, amely 1994-ben 26,562 milliárd lej forgalommal szerepel az ipari cégek listáján. Külföldről behozott modem felszerelésekkel látja el az Intact nyomdát, és itt nyomatja napilapját, a Jurnalul Naţionalt. Dan Voiculescu a tulajdonosa az Antena 1 tévéállomásnak, továbbá két personal jet repülőgéppel is rendelkezik. Úgy tűnik, holdingja szilárdabb a többinél, mivel nem folyamodott bankkölcsönökhöz, hanem saját és a ciprusi tulajdonos tőkéjére támaszkodott.

Mivel az üzleti szféra meglehetősen forró talajú, a társadalmi síkon való érvényesülésért folyó versengés sem kevésbé heves a nagy pénzmágnások között. George Constantin Păunescu a román nagyiparosok szövetségének elnöke lett, Dan Voiculescu pedig létrehozta az üzletemberek szövetségét, amelyhez Viorel Cataramă, George Copos és mások is csatlakoztak.

 

A diaszpóra folyosója

A Nyugatra emigrált és ott vagyont szerzett, 89 után pedig az itthoni gazdasági életbe való bekapcsolódás szándékával hazatérő románok között Ion Ţiriac uralja a mezőnyt. Az egykori teniszjátékos, több bajnok, köztük Boris Becker menedzsere Németországban telepedett le, és az üzleti életben való széles körű kapcsolatainak, nem kevésbé a beruházások terén megmutatkozó (a német sajtó által is elismert) rendkívüli szimatának köszönhetően virágzó helyzetet teremtett magának, házai vannak Frankfurtban, New Yorkban, Los Angelesben, 1993-ban pedig mintegy 100 millió dollárra becsült profitot inkasszált. 1990 elején visszatért Romániába, és fokozatosan lerakta egy igazi pénzbirodalom alapjait. Az Európai Ujjáépítési és Fejlesztési Bankkal együttműködve létrehozta a Ţiriac Bankot, amely az első magánbank volt Romániában, megszerezte a Mercedes, a Siemens és a Lufthansa vezérképviseletét, továbbá számos ipari és kereskedelmi cégbe fektetett be. A diverszifikáció stratégiáját követve létrehozta a Mediafax hírügynökséget, és egy amerikai tröszttel karöltve elindította a PRO TV televízióállomás adásait.

A diaszpóra egy másik prominens alakja Sever Mureşan. A Dinamo rendőrhadnagyi rangot viselő egykori teniszezője 1979-ben telepedett le Franciaországban, 1980-ban az itthoni hatóságok engedélyével házasságot köt Dijonban, ezután évente hazalátogat személygépkocsiján Bukarestbe. A '89-es változás után, a Croissant de France céggel vállvetve, már 1990 januárjában beindítja a Paniro céget. A Román Kereskedelmi Banktól 16 684 000 francia frank, lejben visszatéríthető hitelt vesz fel, amit a Dacia Felix Bankhoz utal át, és így e bank többségi tulajdonú főrészvényese lesz. Az Invest Group cég, amelyet 1995-ben alapított Kolozsvárott, 30 millió dollár társadalmi tőkével rendelkezik, ám ugyanakkor, amint a Dacia Felix vezetőségével folytatott vitájából kiviláglik, több százmilliárd lejjel tartozik ennek a pénzintézetnek.

Marcel Avram 1948-ban távozott Izraelbe, majd innen áttelepedett Németországba, ahol a világ második impresszáriátusának lett a tulajdonosa. '89 után létrehozza Bukarestben a Romsat céget, elindítja a Tele 7 ABC televízió-, a 2M + rádióállomást, és betársul Mihai Carciog Expres csoportosulásához. Marcel Avram szervezte Michael Jackson romániai hangverseny-turnéját.

E kategória tagjai közül megemlítendő még: Mihai Carciog, az Expres sajtótröszt tulajdonosa és az Athenée Palace Szálló részvényese, George Pădure, aki Belgiumból tért haza, hogy megalapítsa a GEPA részvénytársaságot, Heinrich Schorsch, aki Németországból jött vissza Temesvárra, itt átveszi a sertéskivitel jelentős részét, húsárugyárakat indít, továbbá egy hűsítő gyárat Nagybányán, és ő lesz az Opel cég vezérképviselője; és végül az Olaszországban megtelepedett ismert üzletember, Iosif Constantin Drăgan, aki több kiadóvállalatot és helyi lapot alapít az országban, továbbá kőolaj- és gázrészvényeket vásárol.

 

A self-made man folyosó

Az amerikai elektronika történetében romantikus mozzanatként emlegetik Steven Jobs mérnök-feltaláló esetét, aki úgy vetette meg az Apple mamutkonszern alapjait, hogy személyi számítógépeket kezdett el gyártani egy garázsban, a Kalifornia állambeli Silicon Valey városában. Nos hát nekünk is megvannak a magunk alulról jövő románjai, akik némi kezdőtőkével indulva öt év leforgása alatt több milliárd lej értékű üzemek tulajdonosaivá lettek.

A Tinteşti-Buzău községben született Constantin Toma Galaţi-on tanult gépgyártás-technológiát, majd egy öntödei részleg vezetője lett, hogy aztán közvetlenül ’89 után, százezer lejjel a zsebében (ami 1990-ben nem volt éppen megvetendő összeg), nyolc üzembeli kollégájával közösen egy MTSZ-től megvásárolt istállóban kisüzemet indítson. Gyártani kezdték az Aquator nevű víztisztító készüléket, Constantin Pascu találmányát, amelyet jól el lehetett adni az egész országban, de még külföldön is. Ezt követően Constantin Toma elképesztő gyorsasággal létrehozta a halogén világítótestek és rendszerek gyártására szakosított Emaflux gyárat és még további hat gyárat melegkovácsolt és hőkezelt áruk készítésére és inoxfeldolgozásra, majd mindezeket egyesítve a nagy ROMAT holding keretében Buzău megye legerősebb üzletembere lett.

Ügyesen meglovagolva a törvényt, amely adómentességet biztosít minden bejegyzett találmány számára, C. Toma több mint 500 millió lejt fordított kutatásra, és saját bevallása szerint 1994-ben már folyni kezdett az ebből származó másfélmilliárd lejes profit.

Ám ezeknek az alulról indult iparmágnásoknak az élén kétségkívül George Copos áll a maga vállalkozó feleségével. A Nemzetközi Diákszövetség tagjaként annak idején gyakran megfordult nyugati országokban, és saját szemével láthatta, hogyan működik az üzleti élet a piacgazdaságban. 1990-ben megnyitotta az azóta kiválósága okán elhíresült Ana cukrászdát és az éppoly hírneves Ana pékséget. Ezután pedig, szerencsés kombinációba lépve a koreai Samsung céggel, megvetette az Ana Electronic részvénytársaság alapjait, és külföldi berendezéseket hozott be egy elektronikus cikkeket összeszerelő és gyártó üzem számára, amely ötévi adómentességet élvezett. Mára ő az új tőkés osztály egyik csúcsszemélyisége, akinek az 1995. évi profitja becslések szerint elérte a 40 millió dollárt.

Gelu Tofan öt évig a Danubiana gumiabroncs-gyárban dolgozott. '89 után egy üzlettársával és 50 000 dollár alaptőkével, amit Kanadában élő bátyjától kapott, egy TIR kamiont és egy tehergépkocsit vásárolt, és gumiabroncsokat kezdett árusítani országszerte. Csupán egyetlen év elteltével már 12, gépkocsiabroncsokat és tömlőket árusító lerakattal rendelkezett. A Tofan Group Rt. kereskedelmi forgalma ekképpen alakult: 1992-ben 30 millió lej, 1993-ban 6 milliárd, 1994-ben 44 milliárd, 1995-ben pedig több mint 100 milliárd lej.

Cristian Ţănţăreanu Corbeanca községben született, és úgy döntött, hogy szülőfalujának meg kell jelennie a világtérképen. '89 előtt építészmérnök és a Különleges Munkálatok és Technológiai Szigetelések Trösztjének igazgatója volt, e dátumot követően a Bukarest-Ploieşti országút mellett felépítette a PRISMA üzletházat, amelyben mintegy 600 kis üzlet működik, és árusít vonzó árakon legkülönfélébb árucikkeket. A külföldi McDonald's, Amico és más cégekkel társulva létrehozta az API holdingot, amelynek kezdeti kereskedelmi forgalma meghaladta a 10 milliárd lejt. Beruházási terveket kezdeményezett rezidenciális villanegyedek építésére több száz milliárd lej értékben.

 

A bankok folyosója

A modem világban a banktőke uralja a piacot, emiatt roppant vonzerőt gyakorol mindazokra, akik vagyonról álmodoznak. A leghozzáértőbb gyáriparos vagy nagykereskedő sem képes például egy nap alatt egymilliárd dollárt keresni, ahogyan Soros György amerikai pénzmágnásnak sikerült egy mesteri tőzsdei manőverrel. Nincs tehát mit csodálkozni azon, hogy '89 után a bankügyletek iránti vonzalom Romániában is tömegjelenséggé terebélyesedett, s ennek nyomán a bankok, üzletemberek és beruházási intézmények befektetési alapjai hogy a Caritas-típusú piramisjátékokról ne is szóljunk – gombamódra elszaporodtak.

Csakhogy míg – amint láttuk - egy ipari vagy kereskedelmi vállalat beindításához jól fel lehet használni az igazgatói beosztást, gyümölcsöztetni a kapcsolatokat vagy hiteleket szerezni, egy bank alapításához tíz- meg százmilliárdos alaptőke szükségeltetik készpénzben.

Honnan ennyi pénz Ceauşescu Romániájában? Íme, a titok, amiről fel kell lebbenteni a fátylat. Miféle emberek voltak és mely társadalmi kategóriához tartoztak a magánbankok alapítói Romániában?

A tőke szerint háromféle banktípus működik Romániában: az állami, a szövetkezeti és a magánbankok. Ezek 1994. december 31-i helyzeteaz alábbi volt (millió lejben):

Összes

Nyújtott

ÜgyfeleI<

Tiszta

aktíva

hitelek

betétjei

profit

ÁLLAMI BANKOK

 

 

2 998208

2011654

2 084 532

138 528

3 227 687

2060500

1 629 057

82 880

4471136

3 483 022

1118581

32 795

1 383 168

586 426

992 669

98408

1 603600

953 800

1 049 000

51 800

408 126

72 709

309993

19825

 

 

Román Kereskedelmi Bank BANCOREX (Román Külkereskedelmi Bank) Mezőgazdasági Bank

Román Fejlesztési Bank Takarék és Letéti Pénztár (CEC) Banc Post

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

SZÖVETKEZETI BANKOK

 

 

Bankcoop

578 488

335942

148 484

6665

Mindbank (Kisipar

74667

11 725

35 192

7348

és Szabad Kezdeményezés)

 

 

 

 

 

MAGANBANKOK

 

 

Ion Tiriac Bank

454504

232 332

345 158

15475

Dacia Felix Bank

1 528 496

488590

580489

18 354

Román Bank

18 977

3073

6535

1006

Felekezetek Nemzetközi Bankja

85 864

11719

24 927

2745

Credit Bank

adatai revízió alatt

 

 

CoIumna Bank

1995-ben alapltották

 

 

 

 

A magánbankok alapítói és vezetői, Ion Ţiriac kivételével, a régi rendszer állami pénzügyi apparátusából jönnek. Marcel Ioan, a Credit. Bank elnöke a Mezőgazdasági Bank Ilfov megyei fiókjának volt az igazgatója; Ion Sima, a Dacia Felix Bank elnöke a Kolozs megyei Beruházási Banknál dolgozott; a Román Bankot, ahol a liberális pártvezér, Radu Câmpeanu is ügyködik, Gh. Grăiniceanu, a Román Külkereskedelmi Bank egykori elnöke és Dumitru Lăzăroiu, a Pénzügyminisztérium valuta főosztályának volt igazgatója vezeti; a Bankcoop főnöke, Dinulescu a Fogyasztási Szövetkezetek Hitelpénztárának volt az elnöke, Prunduş és Radu pedig, akik a Mindbankot vezetik, a Külkereskedelmi Bank vezető tisztviselői voltak.

Ezek közül egyik sem rendelkezett bankalapításhoz szükséges milliárdokkal, úgyhogy a forrás a magánbankok esetében is az érdekeltté tett vállalatok állami tőkéje volt. Marcel Ioan a Credit Bankot az Intercontinental Szálló, a Romcereal és más állami vállalatok masszív tőkejegyzéseiből építette fel, a Dacia Felixhez pedig tőkét fektettek be a kolozsvári Electroaparataj Rt., a Nord Conforest, az ASTRA, ARCOM, a Transilvania Magán Vagyonalap, továbbá Sever Mureşan cégei. Ha valaki szemügyre veszi a magánbankok részvényesi listáját, azokon fontos állami vállalatok nevét fogja felfedezni. Utólag természetesen részvényeket vásárolt és számottevő összegeket fektetett be sok magánszemély is. A két szövetkezeti bank esetében a helyzet egyszerűbb, mivelhogy kéznél volt az egykori szövetkezetek tőkéje.

A bankok többsége gyorsan aktivizálódott a pénzpiacon, és mint a fennebbi táblázatból kiderül, 1995-ben jelentős profitokat realizáltak: 138 milliárd lejt a Román Kereskedelmi Bank, 98 milliárdot a Román Fejlesztési Bank, 82 milliárdot a BANCOREX stb. Ám botrányos szabálytalanságokra is fény derült: több száz milliárdos hitelek folyósítása és a pénz felelőtlen manipulálása a Dacia Felix és a Credit Bank tevékenységében, amelyek maguk után vonták a Nemzeti Bank erélyes közbelépését, amelyet törvény ruház fel azzal a joggal, hogy ellenőrzést gyakoroljon valamennyi állami és magánbank pénzügyletei fölött.

A Nemzeti Bank jelentéséből kitűnik, hogy a Dacia Felix az 1994-es évet 60 milliárd lej veszteséggel zárta, ennek ellenére 21,7 milliárd lej tiszta profitot jelentett. Ebből a képzeletbeli profitból a bank 11,1 milliárd lej osztalékot fizetett ki. Ugyanaz a jelentés föltárja, hogy a hitelek 97 százalékát a törvényes rendelkezések mellőzésével folyósították, 1995-ben pedig a Dacia Felix Bank veszteségei 530 milliárd lej fölé emelkedtek. A pénzkihelyezések listáján olyan külföldi cégek is szerepelnek, amelyekkel a bank vezetősége különleges kapcsolatokat létesített (a luxemburgi ASTRA és a svájci DISCOUNT UND EFEKTEN, valamint a CORYNSA), az itthoni cégek közül pedig a legnagyobb adósok az ASTRA, a Transilvania (443 milliárd lej) és a DARIANE (131 milliárd lej).

Kerekes György fordítása