November 2004
Bologna, Kolozsvár — Egyetemi szerkezetváltás

Rab Árpád Szörény

A tudás Európája

avagy a Bologna-folyamat metaszintje

 

 

A Bologna-folyamat fontosságának értelmezése lehetetlen anélkül, hogy szem előtt tartanánk az EU kormányzási és belpolitikai válságát, illetve elgondolásait a versenyképesség megteremtéséről.

A versenyképesség, readiness megteremtése nagyon tág fogalmak, amelyek azonban meghatározzák korunk nemzetstratégiáit. Nem véletlen, hogy ezek a stratégiák általában információs társadalomstratégiák, vagyis a kormányok a Bangemann-jelentés óta mindenképpen tényként kezelik azt, hogy a recens társadalmi fejlődés, életminőség megteremtése, ezzel párhuzamosan a versenyképesség megőrzése és fenntartása az információs társadalom által nyújtott kereteken belül képzelhető el. Tény, hogy a nemzet- és gazdaságstratégiák értéktelenek a recens IKT-kihívások megválaszolása nélkül.

Ma a politikai vezetők Európa-szerte igazi paradoxonnal néznek szembe. Egyfelől megoldást várnak tőlük a társadalom előtt álló főbb problémákra, másrészt egyre bizalmatlanabbá válnak az intézmények és a politika iránt, vagy egyszerűen nem is tanúsítanak érdeklődést. A nemzeti parlamentek és kormányok egyaránt elismerik e probléma létezését, amely különösen súlyos gondként az Európai Unió szintjén jelentkezik. Sokan egyre kevésbé bíznak abban, hogy egy nehezen érthető, bonyolult rendszer olyan politikákat valósít meg, amilyeneket ők szeretnének. Gyakran távolinak érzik maguktól az Uniót, s ugyanakkor túlzottan beavatkozónak tartják. Az írek „nem”-je éles megvilágításba helyezi e problémáknak az emberek többségére gyakorolt hatását. Ez nemcsak a népszavazás végeredményében, hanem az alacsony szavazószámban és a népszavazást megelőző vita színvonalában is tükröződött. Az emberek mégis azt is remélik az Uniótól, hogy kezdeményező szerepet játszva megragadja a globalizáció adta lehetőségeket a gazdasági és humán erőforrások fejlesztésére, megfelelően reagál a környezeti kihívásokra, a munkanélküliségre, valamint az élelmiszerbiztonság, a bűnözés és a regionális konfliktusok keltette aggodalmakra. Azt várják az Uniótól, hogy ugyanolyan látható módon cselekedjen, mint a nemzeti kormányok.

Az információs társadalmi fejlődéseknek és kialakulásoknak számos modellje felvázolható, illetve ennek a frissen született szakmának egyik nagyon fontos recens párbeszéde e modellek finomítása. Jelenleg számunkra elég az a nagyon egyszerűsítő megközelítés, hogy három fő információs társadalom versenyképesség-modell figyelhető meg: az ázsiai, az amerikai (természetesen itt az Egyesült Államokra és Kanadára gondolunk) és az EU modellje. Az EU modelljének kulcseleme az, hogy legfőbb versenyképességi erejének és egyedi értékének a gazdaság és a társadalom fejlesztésében a kultúrát és ehhez kapcsolódóan az oktatást tartja.

Az EU kulturális stratégiája

A Közösség alapokmányai közül a Maastrichti Szerződés foglalkozik először a kultúra kérdésével. A Szerződés új szemponttal gazdagította az EU tevékenységét: az alapokmányban is megjelent a kultúra mint releváns tényező. Kibontotta és új elemekkel gyarapította a kultúrát érintő kérdéseket. Ilyen például a 3. cikk (p) pontja, amely a közösségi célkitűzések közé sorolja a következőt: „közreműködés a minőségi oktatás és képzés megvalósításában, valamint a tagállamok kultúrájának kibontakoztatásában”. Fellelhető a kulturális szempont az állami támogatásról szóló 87. cikkben is, amelynek egyik pontja tartalmazza, hogy a kulturális támogatás elkülönítetten kezelhető az általános támogatásoktól. A kultúrához való viszony szempontjából nemcsak az meghatározó, hogy miként jelenik meg a kultúra az alapszerződések szövegében, hanem az is, hogy a belső piac milyen követelményeket állít fel. A kulturális javak mint speciális árucikkek kérdésével foglalkozik a 92. cikk (d) pontja, amely a közös piaccal összeegyeztethetőnek tartja, hogy lehetnek „a kultúra és a kulturális örökség-megóvás előmozdítására nyújtott támogatások, ha azok nem befolyásolják a kereskedelmi és versenyfeltételeket a Közösségben olyan mértékben, hogy az a közös érdekkel ellentétes legyen”.

Az Európai Unióban 1970 óta kezdődött a kultúra egyre szervezettebb támogatása, mely az Európa Tanács, az Európai Parlament és az UNESCO irányítása nyomán formálódott. Szervezett, önálló formát 1993-ban kapott, amikor az akkori tizenkét tagállam ratifikálta az Európai Uniót létrehozó Szerződést és annak részeként a ma 151. cikként (korábban 128. cikként) ismert passzust. Ez megteremti a jogi alapjait az EU azon programjainak, akcióinak és kezdeményezéseinek, amelyeket célzottan a Közösség területén folytatott kulturális tevékenységek támogatására hívnak életre. A korábbi Kaleidoscope-, Raphaël- és Ariane-, valamint a 2000-től 2006-ig érvényben lévő Kultúra 2000 keretprogram évente több száz nemzetközi kulturális együttműködést, műfordítást támogatott, évről évre több mint 33 millió eurót szétosztva a terület pályázói között. 1991-től az európai audiovizuális ipar és a filmes együttműködések támogatására elindított Media-program mellett számos emblematikus jelentőségű kiemelt eseményt is megrendeznek (Kultúra Európai Fővárosa, Európai Kulturális Hónap stb.). Az Amszterdami Szerződés 151. cikke alapján a tagállamokra nézve kötelező erejű kultúrpolitikát az unió nem fogalmaz meg, a közösségi programokban való részvétel önkéntes. A 151. cikkben megjelölt célok érdekében tehát az unió olyan ösztönző intézkedéseket hoz, amelyek nem érintik a tagállamok jogrendszerének harmonizálását.

A 151. cikk1 hatása azonban túlmutat a kulturális intézmények együttműködésének támogatásán. Arról is rendelkezik, hogy a Közösségnek az egyéb politikai területeken folytatott tevékenysége során figyelembe kell vennie a kulturális szempontokat. Így az Alapszerződésben foglalt előírások következményeképpen a kulturális dimenziók az olyan területek politikai stratégiáiban is szerepet játszanak, mint az oktatás, az ifjúság, a kutatás, a külkapcsolatok vagy a regionális fejlesztés.

Az oktatás fejlesztésének irányai

Az Európai Unió Bizottsága 1999. december 8-án bocsátotta ki az Európa – információs társadalom mindenkinek című dokumentumot. A Romano Prodi elnök nevével fémjelzett kezdeményezés abból a felismerésből született, hogy az információs és kommunikációs eszközök gyors fejlődése és elterjedése új gazdasági és társadalmi formáció kialakulásához vezet: „Az információs társadalom közelebb hozza egymáshoz a városi és a falusi közösségeket, soha nem látott mértékű tudásmegosztást és gazdasági jólétet eredményez, és hatalmas lehetőséget ad arra, hogy mindenkinek gazdagodjon az élete. A folyamatban lévő átalakulások az élet minden területét érintik, és hatásukat tekintve a legjelentősebbek az ipari forradalom óta. Az Európai Unió számára ma ennek az átmenetnek a megszervezése és levezetése jelenti a legnagyobb gazdasági és társadalmi kihívást. Sorsfordító időszak ez, ami egyúttal különös lehetőséget jelent az Unió számára. Az Unió országai most egymással együttműködve olyan információs társadalmat alakíthatnak ki, amelyet az európai értékek és alapelvek határoznak meg. Ritkán adódik ilyen lehetőség, élni kell vele.”

A dokumentumban megállapítják, hogy a változások gyorsasága megköveteli az európai gazdaság és társadalom gyors átalakítását, hiszen az új lehetőségekkel Európa csak abban az esetben lesz képes élni, ha gyorsabban lép be a digitális korba.

– Ki kell alakítani a digitális alapműveltséget egész Európára kiterjedően, és támogatni kell olyan vállalkozói kultúra elterjedését, amely képes új elveket megvalósítani, és kész azokat finanszírozni.

– Biztosítani kell a folyamatok társadalmi beágyazódását és elfogadását a bizalom és a szociális felelősségérzet alapján.

Az Európai Unió tagállamai számára a dokumentum tíz pontban foglalja össze a legfontosabb teendőket. Ezek közül az első az oktatási rendszerre vonatkozik, amelynek „biztosítania kell a fiatalok belépését a digitális korszakba”. Az, hogy a tíz prioritás közül a legelső az oktatási rendszerek elé állított feladat, jelzi, hogy az információs és kommunikációs technika iskolai implementációja a közös európai oktatási stratégia legfontosabb teendőjévé vált.

Az EU oktatási politikája
és stratégiája

A Bologna-folyamat megnevezést használjuk arra az európai felsőoktatási integrációs törekvésre, amelynek fő célja egy versenyképes Európai Felsőoktatási Térség kialakítása.

A folyamat kezdete 1998-ra nyúlik vissza, a Sorbonne-i Nyilatkozatra. A Sorbonne alapításának évfordulóján a francia, olasz, brit és német oktatási miniszter egyezményt írt alá az európai felsőoktatási rendszer harmonizációjáról, amely többek között megállapította, hogy Európa nemcsak az euró, a bankok és a gazdaság Európája, hanem a tudás Európája is. Ezért ki kell terjeszteni a tanítás és tanulás európai kereteit, lehetővé téve a mobilitást és az egyetemek szorosabb együttműködését. 2000 márciusában, Lisszabonban az Európai Unió állam- és kormányfői úgy döntöttek, hogy az Európai Uniónak 2010-re a világ legversenyképesebb, legdinamikusabban fejlődő tudásalapú gazdasági térségévé kell válnia. A határozat egyik legfontosabb eleme az egész életen át tartó tanulás ösztönzése. Ez mutatja igazán, hogy nem csupán a fiatalokról van szó, hanem tulajdonképpen minden generációról. Az Európai Unió oktatáspolitikai szemléletének tengelyében az egész életen át tartó tanulás („long life learning”) stratégiája áll. Ez magában foglalja mind az úgynevezett formális,2 mind a nem-formális,3 mind pedig az informális tanulást, valamint e rendszerek koherens és szerves egymásra épülését. Az egész életen át tartó tanulás nélkülözhetetlen alapja a korai gyermekkortól mindenki számára biztosított, jó minőségű alapoktatás, illetve az alapozó szakképzés. Végül, de nem utolsósorban az egész életen át tartó tanulás céljainak sikeres valóra váltása a mainál lényegesen intenzívebb együttműködést igényel a tagállamok között az oktatás-képzés területén és az ahhoz kapcsolódó szférákban. A tanulói/hallgatói és a tanári/oktatói mobilitást, az oktatási intézmények közötti széles körű intézményesített kapcsolatok kialakítását, a tapasztalatok folyamatos kicserélését felölelő sokoldalú együttműködésnek végső fokon el kell vezetnie egy egységes európai oktatási térség megteremtéséhez.

Az oktatás és a képzés tartalma, szervezeti felépítése tekintetében a tagállamok érintetlenül megőrizték kizárólagos kompetenciájukat. Az Amszterdami Szerződés csakúgy, mint a Nizzai Szerződés ebben a vonatkozásban szigorúan őrködik a tagállamok kizárólagos felelőssége felett, s ezekben a kérdésekben kizár mindennemű jogharmonizációt. A tagállamok napjainkban is önállóan döntenek nemzeti oktatási-képzési rendszereik finanszírozásáról, szervezeti felépítéséről, az oktatás tartalmáról, a képesítésekkel stb. kapcsolatos teendőkről. Ezért az európai oktatási-képzési rendszerek változatlanul sokszínű képet mutatnak. Lépten-nyomon tapasztalhatjuk azonban, hogy igen sok a közös vonás a nemzeti oktatási-képzési rendszerek felépítésében és működésében, természetesen a hasonló és egymásra ható oktatásfejlődés miatt. Az oktatás stratégiájában a 2010-re megvalósítandó célok között kiemelten szerepel az európai oktatási rendszerek minél teljesebb összehasonlíthatóságának és kompatibilitásának megteremtése.  Az Európai Kreditátviteli Rendszer (ECTS) olyan egységes elvek és kritériumok alapján kidolgozott értékelési rendszer, amely összehasonlíthatóvá teszi a tagállamok különböző felsőoktatási intézményeiben folytatott tanulmányokat és az ott elért egyéni előmenetelt. A rendszer érdemlegesen megkönnyíti a hallgatói mobilitást: a gyakorlatban lehetőséget teremt arra, hogy az egyik intézményben elvégzett tanulmányokat egy másik intézményben elfogadják, s ezzel mód nyílik a tanulmányok folytatására. A kreditrendszer az úgynevezett kreditegységre épül. A kreditegység gyakorlatilag a tanulmányokra fordított munkaidőt ismeri el, de csak abban az esetben, ha a hallgató sikeresen számot adott (szóbeli, írásbeli kollokvium, beszámoló stb.).

Az Európai Virtuális Egyetem

Jelen pillanatban és még évekig formálódó entitás, melynek kialakításában csak egy elem a Bologna-folyamat; egyre nagyobb súlyt az IKT eszközök fejlődése ad neki. A Virtuális Egyetem több nagy EU-s projekten keresztül épül, áttekintés- és példaképpen lentebb felsorolunk néhányat az EU-s e-learning projektekből, melyek jelenleg a különböző egyetemeken zajlanak:

LIVIUS: „az új és a régi találkozása”. A projekt alapja különböző egyetemek hálózata; célja egy új oktatási modell, rendszer kidolgozása, melynek során egymástól távoli egyetemek, kutatóintézetek, távközlési cégek szerveződnek egy nagy hálózatba, mely az Európai Virtuális Egyetem kialakulásához vezet. http://www.uninettuno.it/Livius/livius.htm

cEVU: „megtanítani a tanárokat tanítani”. A projekt célja e-learning modellek kidolgozása az Európai Virtuális Egyetem számára. www.cevu.org

MENU: szintén az Európai Virtuális Egyetem fejlesztésében vesz részt ez a projekt. Célja a hagyományos távoktatási eszközök és módszerek kiterjesztése egész Európára. A tervezet víziójában egy új virtuális világ alakul ki, melyben bármely európai egyetem hallgatója áthallgathat bármelyik másik európai egyetemre lakhelyének elhagyása nélkül.  http://www.hsh.no/menu

GENIUS: Generic e-Learning Environments and Paradigms for the New European Information and Communication Technologies. Szerteágazó projekt, mely foglalkozik tartalomfejlesztéssel, oktatással, karrierépítéssel, pilot projektek támogatásával.  A közös cél az IKT használati képességek növelése. www.genius.rdg.ac.uk

ICETEL: Az e-learning piac az egyik leggyorsabban bővülő piac az oktatási szektorban. Rengeteg előnnyel jár mind a cégek (rugalmasság, ár), mind az egyetem számára. A cél a kölcsönös tapasztalatcsere és fejlesztés a hatékony tudáspiac kialakítása érdekében. http://elearning.tuwien.ac.at/icetel

Összegzés

A Bologna-folyamat csak egy eszköz az Európai Virtuális Egyetem és közös oktatási tér kialakulásához; és nem is az egyetlen. A teljes oktatási reform és ideológia stratégiai szempontból pedig a versenyképesség megteremtését szolgálja. Ez a folyamat azonban annyira recens, hogy nem látjuk, nem láthatjuk végeredményét, esetleges sikerét. Az időközi eredmények, jelentések, projektbeszámolók általában sikerekről szólnak, a teljes folyamat azonban csak nem akar összeállni. Talán túl későn érkezett a Bangemann-jelentés a politikai köztudatba, vagy túl lassan folyik az információs társadalom fejlesztése, vagy akár túlságosan is nagy az európai felsőbbrendűségbe vetett hitünk, nem tudni. Az EU egy olyan túlélési kényszerből összeállt szövetség, mely a kezdeti kizárólagosan gazdasági közösséget az utóbbi évtizedekben kulturális és oktatási közösséggé igyekszik formálni, ezt a kovácsolódó erőt pedig versenyképességi tényezővé kovácsolni. Az azonban mindenképpen biztos, hogy az EU szinte mindent egy lapra tett fel: az oktatás átalakítása, a kulturális tartalomfejlesztés, digitalizálás, az információs írástudás fejlesztése, a K+F folyamat kialakítása és menedzselése stb., stb. mintegy dominóeffektusként beindíthatja, de le is verheti a játéktér szereplőit. Szurkolunk, hogy a most még nagyon döcögős elképzelések beinduljanak, mert ha nem, az nemcsak az EU, hanem térségünk lemaradását, gazdasági és kulturális kiszolgáltatottságát fogja megsemmisítő erővel érvényesíttetni.

JEGYZETEK

1. .A 151.-es cikkely eredeti formájában ezen a honlapcímen olvasható: http://europa.eu.int/eurlex/en/treaties/dat/ C_2002325EN.003301.html#anArt152

2. Oktatási és szakképzési alapintézményekben – ide értve a főiskolákat és az egyetemeket – megvalósuló, rendszerint elismert bizonyítvánnyal, szakképesítéssel záruló.

3 Magántanfolyamokon vagy munkahelyen történő.

Felhasznált irodalom

Komenczi Bertalan: A virtuális európai oktatási tér kialakulása. Új Pedagógiai Szemle, 2000. Április.

A 151-es cikkelyről:

http://europa.eu.int/comm/culture/eac/sources_info/
official_doc/article151_en.html

A 151-es cikkely:

http://europa.eu.int/eur-lex/en/treaties/dat/ C_2002325EN.003301.html#anArt152

Az EU hivatalos honlapjának kultúrpolitikával foglalkozó része:

http://europa.eu.int/comm/dgs/education_culture/

index_en.htm

A world of learning at your fingertips. Pilot projects under the eLearning Initiative EU document.

Barakonyi Károly: Sorbonne-tól Prágáig: a Bologna folyamat II http://www.magyarfelsooktatas.hu/friss/index.html

Dr. Voit Pál: A Bologna-folyamat eseményeinek áttekintése www.mutf.hu

eEurope – An Information Society For All. http://europa.eu.int/comm/information_society/ publications/ docs/index_en.htm

Communication on a Commission Initiati e for the Special European Council of Lisbon, 23 and 24 March 2000.

Az európai felsőoktatási térség. Európa oktatási minisztereinek közös nyilatkozata. Bologna, 1999. június 19.

Rónai Iván–Zongor Attila: A magyar EU-tagság és a kultúra. Európai Füzetek, 55. A Miniszterelnöki Hivatal Kormányzati Stratégiai Elemző Központ és a Külügyminisztérium közös kiadványa. Szakmai összefoglaló a magyar csatlakozási tárgyalások lezárt fejezeteiből.

Fehér Könyv az európai kormányzásról című dokumentum Összefoglalója. (Nem hivatalos fordítás.)

Kovács István Vilmos: A lisszaboni folyamat és az oktatás. Barcelonától az első időközi jelentés elfogadásáig (2002–2004. március).