November 2004
Bologna, Kolozsvár — Egyetemi szerkezetváltás

Cs. P.

Elektronikus Távoktatás: valóság és/vagy mítosz?

A Budapesten 1992 óta megjelenő Educatio című negyedévi folyóirat interdiszciplináris – pedagógiai, szociológiai, históriai, ökonómiai, pszichológiai és politológiai – szemleként határozza meg önmagát. Elsősorban azokhoz szól, akik az oktatás társadalmi összefüggéseit keresik. Alapító-főszerkesztője Kozma Tamás, a neveléstudomány és oktatáskutatás nemzetközileg elismert képviselője, aki a nemrég megszüntetett Oktatáskutató Intézet főigazgatójaként a kilencvenes években nem egy pedagógiai, ifjúságszociológiai súlypontú Korunk-szám előkészítésében vállalt részt munkatársaival együtt. (Utóbbi évfolyamainkban főként esszéivel keltett megérdemelt figyelmet.)

Az Educatio is ugyanúgy tematikus számokkal építkezik, miként a Korunk, ugyanakkor egy másik kolozsvári laphagyományt is eszünkbe juttat: az Erdélyi Fiatalok, illetve a Termés tavaszi, nyári, őszi, téli számait. A Termés – Szabédi Lászlónak köszönhetően – elsősorban a korabeli eszmetisztázó folyamatok elindításában töltött be felbecsülhetetlen szerepet, az Educatio a rendszerváltás utáni évtizedek neveléstudományi és oktatáspolitikai törekvéseit/folyamatait elemzi, társadalom és oktatás változó együtthatóit vizsgálja, a korszerű oktatástechnológiák társadalmi hatását mérlegeli.

A 2003. évi őszi szám például E-LEARNING címszó alatt von össze nyolc tanulmányt. (Hogy mi az e-learning? A legegyszerűbbnek tekinthető meghatározás szerint: internet-alapú oktatás/távoktatás, illetve tanulás/távtanulás.) A szerzők – Tót Éva, Török Balázs, Bőgel György, Szűcs András, Kárpáti Andrea, Buda András, Czeizer Zoltán, Polónyi István – azt vizsgálják, hogy az információs és kommunikációs technológiák terjedése milyen változásokat idéz elő a társadalmi és az egyéni életben egyaránt. Az immár hagyományosnak tekinthető elektronikus eszközökre éppúgy kiterjed figyelmük, miként az újabb generációs LCMS- rendszerekre.

A téma-megközelítés és a kérdésfelvetések irányát egyaránt jelzi a kötet élén olvasható Oktatás – tanulás – hálózat című tanulmány, amelynek szerzője, Tót Éva áttekinti a hálózat-alapú tanulás főbb sajátosságait és újszerű lehetőségeit. Sorra veszi az elektronikus hálózatoknak az iskola-alapú képzéshez kapcsolódó, illetve az iskolázástól független tanulásban játszott szerepét, és amellett érvel, hogy az e-learning fontos szerepet játszik a korszerű tanulási környezet alakításában, s ezzel az aktív életpálya egészére kiterjedő tanulás ösztönzésében. Lényeges megállapítása, hogy a hálózat révén a tanulás fogalmának hagyományos értelmezése is kibővül.

A szám tanulmányait szerkesztő Török Balázs az e-learning eltérő kontextusait vizsgálja. Értelmezése szerint az e-learning a globalizáció jelenségkörében a gazdasági verseny egyik területének tekinthető, melyen jelenleg az amerikai kontinens birtokol vezető szerepet. Európa a széttagoltságából adódóan lassan zárkózik fel. A fejlődés gyorsításában jelentős szerepe van az északi államok teljesítményeinek és tudatos e-learning politikájának. A szerző meggondolkoztató érveléssel mutat rá arra, hogy az e-learning legalább annyira szerepet játszik a társadalmi egyenlőtlenségek termelődésében és fenntartásában, mint amennyire annak mérséklését ígéri a hozzáférési lehetőségek bővülése révén. Az Európai Uniós-politika ezen a területen jelentős impulzusokat jelent térségünk számára, ám félő, hogy az erőforrások felhasználásának legitimációs elvei inkább a „nagyobb teljesítmény”, mintsem a „nagyobb egyenlőség” irányába terelik a folyamatokat. Kedvezőtlen továbbá, hogy az e-learning feltételeinek megteremtése az egyének anyagi és szellemi erőforrásainak igénybevételére épül, így fokozza leterheltségüket. Oktatási szempontból viszont ígéretesnek tűnik, amennyiben „a konstruktivista pedagógiai modellen” alapszik alkalmazása.

Szűcs András az elektronikus távoktatás helyzetét vizsgálja az Európai Uniós csatlakozás vonatkozásában. Áttekinti az uniós politikák e-learninget érintő kezdeményezéseit és eddigi eredményeit, bemutatja a piaci hatásoktól és közpolitikáktól egyaránt befolyásolt folyamatok jelenlegi alakulását. Érzékelteti a tengeren túli és az európai fejlődési tendenciák közötti különbözőségeket, ugyanakkor láttatja a kelet-európai régió sajátos jellegzetességeit az Európai Unión belül. A változások jövőbeli irányait mérlegelő soraiban előrejelzi, hogy az e-learning beépül ugyan a képzésekbe, de nem helyettesíti, hanem kiegészíti a hagyományos oktatási módszereket. Különösen a továbbképzésben, posztgraduális képzésben nő meg igazán a szerepe.

A kötet egyik legizgalmasabb írása: A válasz az e-learning – de mi volt kérdés? Polónyi István debreceni egyetemi tanár szkeptikus hangvételű esszéjében azt boncolgatja, hogy az e-learningnek milyen tényleges szerepe alakulhat ki az oktatásban. A szerző elismeri, hogy a számítógépre és az internetre szükség van, mint a szemléltetést, az oktatást segítő, támogató eszközre, de ennek nem szabad oda vezetnie, hogy a tanulók naphosszat a számítógép képernyője előtt üljenek, s magányosan kattintgatva az „egérrel tanuljanak”. Írását ezzel a meggondolkoztató érveléssel zárja: úgy tűnik, hogy „az e-learning néhány kisebb oktatási területet – mint a magasabban kvalifikáltak oktatása, továbbképzése – meghódít ugyan, de mai mítosza ugyanúgy pukkad ki, mint a dot.com lufi. Az informatika és az internet beépül ugyan az oktatásba – mint szemléltető eszköz, mint az információgyűjtés ragyogó eszköze –, de érintetlenül hagyja annak lényegét. Ennek alapvetően az oktatás és a tanulás sajátosságában kereshetők az okai. […] Az e-learning előtt pont olyan távlat áll, mint amilyen üzletet ígér. S úgy tűnik, nem ígér nagyot.” (Educatio, 2003 – ősz.)