November 2004
Bologna, Kolozsvár — Egyetemi szerkezetváltás

Peti Lehel

Merre tart az átstrukturálódó egyetemi oktatás?

Minőségi igények és módzsertani követelmények a felsőoktatásban

 

Kása Zoltán a kötethez írt előszavában ismerteti a könyv megszületésének körülményeit, kiemelve annak a szakmódszertani konferenciasorozatnak a tudománypragmatikai jelentőségét, amelynek válogatott előadásait tartalmazza a kiadvány. A szerző a romániai felsőoktatás egyik legnagyobb dilemmájára mutat rá, a szakmódszertan kiszorulására az egyetemi oktatásból, esetenkénti teljes hiányára, valamint annak az elterjedt paradigmának a veszélyére, amely tagadja a tanári magatartás fontosságát, és csupán a szakmai hozzáértést tartja elsőrendűnek.

A Cseke Péter és a Kozma Kis Erzsé-bet–Edit által szerkesztett könyv a felsőoktatás átstrukturálódásával halmozódó működési, oktatási problémákra irányítja a figyelmet, konkrét javaslatokkal szolgálva a hiányosságok, funkcionális zavarok valamelyes enyhítésére. A felsőoktatás problémáinak több szempontú megvilágítása mellett az itt megjelenő írások alkalmazhatósága az, amely fokozottan hiánypótló jelentőségűvé teszi az összeállítást, annak ellenére, hogy az írások közül csak kevés vállalja fel a nagyobb lélegzetvételű, hosszabb tanulmányban való elmélyültebb elemzést. Konferenciakötetről lévén szó, a kiadvány tömör látleletet nyújt az egyetemi oktatóknak a módszertani kérdésekről vallott nézeteiről. Az egységes koncepción belül – amely a felsőoktatás módszertani, minőségi problematikáját tartalmazza – meglehetősen sokrétű, tematikailag változatos tanulmányokat, megszerkesztett előadásszövegeket tartalmaz a válogatás.

Nagy László a kiadvány nyitó tanulmányában a Bolognai Nyilatkozat egyes célkitűzéseinek hazai megvalósításait vizsgálja, s arra a fontos következtetésre jut, hogy a romániai felsőoktatás nem lépett túl ezek formális megvalósításán. A szerző kijelöli a magyar oktatás átszervezésének irányelveit is.

Péntek János írása szintetizáló jellegű. Tanszékvezetőként a romániai magyar felsőoktatásban zajló, többnyire kedvezőtlen irányú folyamatokról ír, mély emberi, oktatói elkötelezettséggel. Felvázolja az egyetem gátlástalan vállalatként való működését, amely egyre inkább nyeli a pénzt és az emberi kapcsolatokat.

Módszertani kérdésekről, a romániai felsőoktatásban követett sokszor ellentmondás oktatói gyakorlatról értekezik Dezső Gábor, emellett szempontokat ajánl az oktatási folyamat előkészítéséhez.

Rövid, pontokba szedett, lényegretörő véleményt közöl Bódis Jenő a BBTE autonóm voltának kérdésességéről, összehasonlítva a kutató típusú egyetemeket az  oktatást előnyben részesítő egyetemekkel.

A nők helyzetét a különböző fakultásokon statisztikai elemzéssel vizsgálva Neményi Ágnes megállapítja, hogy azok a szakok, amelyek korábban fiúkat vonzottak, mára elnőiesedtek, amely tendencia a legtöbb szak esetében elmondható. Ezzel ellentétben a vezető pozíciókban nincsenek eléggé képviselve a nők.

Problematizáló, kényes kérdéseket felvető írást közöl Dezső Gábor, aki a Tanárok tízparancsolatát próbálja meg alkalmassá tenni a mai felsőoktatási gyakorlat korszerűsítése érdekében. A szerző érzékenyen látja a diákok elbizonytalanodását az egyetem személytelenségével szemben, sok esetben indokolt szakmai csalódását, amely néha éppen az oktatók inkompetenciája miatt következik be. A tanár–diák viszony személyességének, az élő előadás élményszerűségének fontosságára hívja fel a figyelmet Dombi Erzsébet és Péntek Imre metodológiai elemzése is, amely a kötet egyik legértékesebb szaktanulmánya. A szerzők a MINDENTUDÁS EGYETEME előadássorozatait elemzik tudományos alapossággal, felhíva a figyelmet az előadók módszertani kultúrájának fontosságára. A teljes értékű előadó eszerint nem csak ismereteket közvetít, hanem értéket ad át a hallgatónak, tevékenységének pedig valóságkép formáló hatása van.

A természetvédelem legalapvetőbb tudományos elveivel egy tanulmány foglalkozik (Milkovitcs István), míg a sportteljesítmények társadalmi, történeti, földrajzi hátteréről, a sportbeli csúcsteljesítmények elérésének tényezőiről Sándor József közöl elemzést. Az ezt követő öt tanulmány módszertani, szakmai jellegű. Különösképp elmélyített kutatási eredményeket tesz közzé Fóris Ferenczi Rita, aki a közoktatásban érvényesülő paradigmaváltásra hívja fel a figyelmet: a szaktudományok egységes jellege megszűnt, különböző szemléletek élnek egymás mellett és ellen, a részterületek differenciálódnak, egymástól jobban elkülönülnek, amely folyamat esetenként az elkülönülő, függetlenedő módszerek fetisizálásához vezet. A tanulmány kiváló elméleti megvalósítása a tanárképzés hatékonyabbá tételének. A természettudományos tárgyak szakmódszertani megújulásának fontosságát hangsúlyozza a következő munka, amelyben a szerző a módszertani alapkérdések újabb vonatkozásait is tárgyalja (Szombatiné Kovács Margit). Ezt követően Munkácsy Katalin értekezik rövid írásban a gyakorlati képzés módszertani nehézségeiről a tanárképzésben, újabb megvilágításba helyezve a témát, figyelve a magyarországi tanárképzés párhuzamaira. A csoportmunka módszerének alkalmazásáról közöl újabb értekezést Lukács Olga, hangsúlyozva annak pozitívumait.

Kovács Zoltán az egyetemi oktatás néhány aspektusára koncentráló kutatási eredményeiről számol be. Legfőbb kérdései a szakképzés területére, a szaktanári jártasságok kialakítására, valamint a tanártovábbképzésre vonatkoznak. A szerző kiemelten fontosnak tartja egy oktatáskutató központ kialakítását, amelynek megszervezésére, feladatkörére konkrét javaslatokat is tesz.

Hosszabb tanulmányt közöl Kozma Tamás és Rébay Magdolna, amelyben a felsőoktatási akkreditáció európai eseteinek elemzésére, valamint modellezésére tesznek kísérletet. Ezzel kapcsolatban fontos következtetést fogalmaznak meg: az egyes akkreditációs rendszerek egy-egy nemzeti kormányzati politika részét képezik, amelyek célja a (korszerűsített) kormányzati kontroll megteremtése és kiterjesztése a felsőoktatás fölött.

A tanulmányok minősége, tudományos elmélyültsége különböző, ezért a kötet véleményem szerint kissé egyenetlen. Ám az általuk fölvázolt problémák a felsőoktatás átstrukturálódásának elevenbe vágó aktualitásait tükrözik, az általuk javasolt megoldások új, követhető irányokat jelölnek.

Szerkesztette: Cseke Péter–Kozma Kis Erzsébet-Edit. Presa Universitară Clujeană, Kolozsvár, 2004.