November 2004
Bologna, Kolozsvár — Egyetemi szerkezetváltás

Egyed Ákos

Könyv egy kolozsvári öreg házról

Gaal György: Ház a Főtér sarkán. A kolozsvári Rhédey-alota

 

Az utóbbi években Kolozsvárt sok könyv születik, és sok könyvbemutatót tartanak. Ennek nincsenek írott szabályai, de valahogyan rendeltetésük folytán nagyon hasonlítanak egymásra. A mai könyvbemutatónk sem akar mindenképpen különbözni elődeitől, hiszen egy könyvről szól, amely fel szeretné hívni a figyelmet – a tárgyára. Mégis van valami sajátos ebben a mai rendezvényünkben. Mert ritkán, nagyon ritkán esik meg, hogy könyvet írjunk egy régi épületről, amely ugyan történelmi nevet visel, de nem tartották nyilván városunk legnevezetesebb építészeti emlékei között. Akkor miért éppen erről kellett könyvet írni, mi indokolta a megrendelését, és miért gyűltünk ilyen szép számban össze a bemutatóján?

E kérdésre röviden azt válaszolhatjuk, hogy a kíváncsiság volt az egyik motiváló tényező. Mert tudni szerette volna a megrendelő, a könyv szerzője és bizonyosan nagyon sok városi lakos, köztük az itt megjelentek: mi ez a nagy épület, amelyet Rhédey-palotaként, Rhédey-házként szokás emlegetni. Kíváncsiságunkat, érdeklődésünket fokozta az épület történelmi neve.

E könyv bemutatója is rég érdeklődik a szóban forgó épület története iránt, ezért is szívesen vállalkozott Gaal György Ház a Főtér sarkán című kötetének rövid ismertetésére.

Igen, kíváncsi voltam annak az épületnek a múltjára, amelybe majdhogy mindennap bejárok, s nemigen mulasztom el, hogy végig ne nézzek belső térszerkezetén, amely egyesíti a „palota”-részt a bérházzal. Ez a szerkezet történelmet sugall, akkor is, ha a Főtér felől, akkor is, ha a Jókai utca felől közelítem meg. Ilyenkor gyakran eszembe jutnak Illyés Gyula megkapó sorai: „Öreg házak közt bolyongani kellemes. A múlt megnyugtat. Ez természetes: a múlt mindnyájunk otthona, szülőháza. Az a szülőház mégpedig, mely egyszerre forrás és delta. Az öreg házak – főleg, ha tisztára vannak restaurálva – reményt árasztanak, és magyarázatot ígérnek.”

Magyarázatot ígér Gaal György könyve is a kolozsvári Rhédey-palotáról.

Azt a szerző jól tudta, hogy nem könnyű feladatra vállalkozik. Mert – amint írja – a városismertetők vagy nem szólnak róla, vagy éppen csak megemlítik, s az írott forrásokban is ritkán találni pontos adatokat. Ám szerzőnk – ki ne tudná? – Kolozsvár kiváló kutatója, ismerője: a Házsongárdról írt könyveit, a Magyar utca című kötetét gyakran felütjük egy-egy információért.

Gaal György nem lírai alkat, a dolgokat nem az érzelmi oldaláról láttatja; ő pozitív adatokból építkezik. És amiről nem talál megbízható adatokat, arról nem beszél. Ezért a most kezünkbe vett kötetben ne keressünk izgalmas, érzelmes elbeszéléseket, csak eligazító adatokat és szűkszavú kommentárt azokhoz. Gaal György könyvének műfaja: tanulmány.

Tisztelt egybegyűltek!

Az a nagyobb, szélesebb keret, amelyben szerzőnk vizsgálódásait végzi: Kolozsvár főtere s régi belvárosa. Ebben a belvárosi városképben keresi-kutatja a Rhédey-palota helyét. Mégpedig térben és időben. Módszere jól nyomon követhető: 34 épület között jelöli meg a helyét, különös hangsúlyt fektetve a szomszéd épületekre. Ugyanakkor a Főtér városképe mellett a régi Belszén, később Jókai utcát és számba kell vennie, hiszen a Rhédey-ház a Főtértől a Jókai utcán folytatódik.

A kötet első fejezetét tanulmányozva kibontakozik előttünk a Főtér képe; nyomban azonosítani kezdjük a mindennap látott városképpel, s hatása alá kerülünk: ezt a térhatást a leghangsúlyosabb épületek határozzák meg, valamint a városkép más elemei: a szobrok, feliratok. Egymásután tűnnek fel szemünk előtt azok a történelmi értéket jelentő épületek, utcák, amelyek – amint Kós Károly írta – páratlanul széppé teszik Kolozsvár Főterét. De hangulatunkat rontják azok a erőszakos változtatások, amelyeket az utóbbi évtizedben illetéktelenek elkövettek. Hogy miért kell, miért érdemes védeni a történelmileg kialakult Főteret és belvárost, az jól kiderül Gaal György könyvéből, amely természetesen a korábbi kutatások, szerzők eredményeit is összegezi. Így például az egyik legkiválóbb kutató, Entz Géza véleményének is hangot ad: „A Rhédey-ház mai formájában művészi szempontból kevésbé jelentős, inkább tömegével hat. Udvara meglehetősen sivár látványt nyújt.”

Ez az eléggé lehangoló vélemény, amely az 1940-es állapotot jellemezte, nem tántorította el szerzőnket, sőt az sem, amit a mostani látvány kelt: „Az épület ma inkább bérház jellegű.” Mert Gaal Györgyöt nemcsak a mostani állapot, hanem fokozottan a történelem érdekelte. És ebben az idődimenzióban felértékelődik a Rhédey-ház jelentősége Kolozsvár történetében. Szerzőnk nem akart mindenáron valamiféle egységes művészeti alkotást látni az épületben, hanem a múltjában, történelmében kereste a jelentőségét. És ebben a lehető legmélyebbre „ásott”. Elsősorban ez által válik fontossá Gaal György tanulmánya, munkája. Szemünk előtt bontakozik ki egy sok százados folyamat arról, ahogyan egy többfelé szabdalt telken különböző történelmi korokban, különféle stílusokban épített kisebb-nagyobb házak – ezek között palota is volt! – helyén kialakult egy nagy épülettömb, amely a Rhédey család idején aztán különböző funkciókat töltött be.

A Rhédey család egyik kolozsvári ágából származó Rhédey János gróf altábornagy az 1760-as évek elején vehette meg a Nagypiac és a Belső Szén utca sarkán álló emeletes házat, amelyet a 19. században kezdtek Szén utcai Rhédey-házként emlegetni – állapítja meg a szerző, aki szívesebben használja a ház szavunk helyett a palota kifejezést.

Érdekesnek látjuk a könyv szerkezetét, szerzőnk módszerét. A kutatott téma egy-egy olyan kérdéséről, vetületéről, amely a Rhédey-ház szerepével, funkciójával volt kapcsolatban, Gaal György kitérőt tesz, a téma történetének s fejleményeinek ismertetésére; ez jó, mert az ismeretterjesztést, a művelődéstörténet ügyét is szolgálja. Ez a legerősebben a Rhédey-háznak a magyar színjátszás kezdeteivel kapcsolatos fejezeténél figyelhető meg.

Ismeretes, hogy 1792-ben a Rhédey-ház egyik termében indult meg a hivatásos erdélyi magyar színjátszás, annak következtében, hogy Fejér János társulatának (3 férfi és 2 nő) Rhédey Mihályné Bánffy Terézia egy évre ingyen felajánlotta háza báltermét előadások tartására. Ennek kapcsán szerzőnk ismerteti, pontosan és bőséges adatolással az erdélyi magyar színjátszás történetét, s az 1812-es százéves, aztán az 1842-es másfél százados jubileum történetét, sőt a száznyolcvan-, aztán a kétszáz éves emlékezéseket is. A színháztörténet iránt érdeklődő olvasó áttekintést kap a kolozsvári színjátszás színes, mozgalmas múltjáról.

A színészetről lévén szó, talán megengedhető a recenzensnek, hogy egyik friss olvasmányélményét megemlítse: Csetri Elek és Miskolczy Ambrus nemrég közölte Gyulai Lajos naplója egy részét. Ebben böngészgetve győződtem meg újra, hogy milyen hatalmas szerepe volt Kolozsvár, sőt Erdély magyarságának életében a színháznak, a színházi életnek. Kiderül például az, hogy milyen hiányérzete támadt a naplóírónak – s nyilvánvalóan sokaknak –, ha valami miatt elmaradt az előadás, vagy szünidő volt. Úgy gondolom, hogy ez mára is érvényes; egy idő óta keveset járunk színházba, s bizony szegényebbek leszünk a színház, a színielőadás nyújtotta élménnyel, s elmarad a másokkal való ünnepi jellegű találkozás öröme is. Azt hiszem, nincsen ez jól…

De térjünk vissza a kötetünkhöz.

Gaal György könyvének böngészése, tanulmányozása során nem nehéz észlelnünk, hogy mondanivalóját lehetőleg közvetlen források alapján írja le. Szeretnék utalni a kötetben közölt régi, ízes magyar nyelven írt dokumentumokra, különösen a gróf Rhédey János temetésére hívó levélre, aki a „Szentséges Test-őrző magyar nemes seregének fő hadnagyi, és végre Mezei Hadi Generalis Had-Hadnagy Díszes Hivatallyában… Istenét, Királlyát és Hazáját utolsó tsep vére elfolytáig hívséggel szolgálta”. Érdemes elolvasni gróf Rhédey Johanna végrendeletét; ezt nem annyira nyelve, hanem a benne foglaltak miatt. És természetesen figyelmünket nem kerülheti el a kötet szép képanyaga, amely a nyomdát dicséri.

Végezetül szeretnék visszatérni a bevezetőben idézett Illyés Gyula gondolataira. Az öreg házak főként akkor megnyugtatóak, kellemesek, ha szépen, tisztára restaurálják. Számunkra az is megnyugtató, hogy ütemesen és szakszerűen folyik a Rhédey-ház rendbetétele, amelyet a tulajdonos debreceni Református Kollégium megbízásából a gondnokság, főleg Mikó Lőrincné végeztet a vállalkozó céggel. Legyen szabad megemlítenem, hogy a restaurálás gondjaiból az Erdélyi Múzeum-Egyesület is, amely a palotarészben székel, igyekezett kivenni a részét. Úgy gondolom, hogy az EME mint Erdély magyar tudományos akadémiája tovább öregbíti a Rhédey-palota hírnevét. Elismerés illeti a szép kötet szerkesztőjét, Demény Pétert is.

És még csak annyit: Gaal György könyve alapos, tudományos munka; általa megtudjuk a Rhédey-palotáról mindazt, ami a kutatás mai állása szerint megtudható.

 

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület székhelyén, 2004. szeptember 10-én elhangzott előadás szerkesztett változata.