November 2004
Bologna, Kolozsvár — Egyetemi szerkezetváltás

Fodorpataki László

Élettudományok oktatása Kolozsváron

A tudomány művelőinek körében gyakran elhangzik, hogy a huszonegyedik század várhatóan a biológia vívmányainak százada lesz, és ehhez mindenki nagy reményeket fűz az életminőség javításának tekintetében. Való igaz, hogy a fizika és az informatika látványos fejlődése megteremtette az eszközöket a világunkat alkotó egyik legösszetettebb szerveződési forma, az élő anyag és az élet számos vetületének mélyreható megismeréséhez. A jelenlegi civilizáció pedig kialakította azokat a kihívásokat, amelyek az élettudományok fő irányvonalainak robbanásszerű fejlődését idézik elő: a biológiai fegyverek bevetésének veszélye a molekuláris biológiai és a mikrobiológiai kutatásokat ösztönzi, a környezetnek emberi tevékenységek általi megváltoztatása az ökológiai vizsgálatokat teszi szükségessé, a civilizációs betegségek terjedése a humánbiológiától vár új megoldásokat, a sokasodó emberiség táplálék- és üzemanyagigénye pedig a haszonnövények és háziállatok hasznos tulajdonságainak feljavítását célzó genetikai eljárások és új biotechnológiák látványos fejlődését alapozza meg. A lépéstartás a fejlett országok biológiai tudományának rohamos előrehaladásával két fő követelménytől függ: jelentős pénzalapok megteremtésétől a jól felszerelt laboratóriumok működtetéséhez és jól képzett szakemberek biztosításától, akik áttörő, új ötletek kidolgozására és gyakorlati kivitelezésére képesek.

A magas fokú szakosodás egy-egy szűk szakterületen szükségessé teszi az együttműködést a különböző munkacsoportok között. Enélkül ma lehetetlen felzárkózni a nemzetközi biológiai kutatásokhoz. Ilyen összefüggésben próbál a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Biológia Tanszékcsoportjának magyar oktatói és hallgatói közössége részt venni a felsőoktatás Európa-szerte megnyilvánuló reformálásában, melyet röviden Bologna-folyamatként emlegetünk. Ettől várjuk a különböző egyetemek biológusképző szakain levő tantervek jobb összeegyeztetését, az egyetemek közti, oktatási és főleg kutatási tevékenységeket érintő együttműködés kiszélesedését és tartósabbá válását, nemzetközi kutatási pályázatokban való részvételünk lehetőségeinek bővülését. A közös prioritások konkrét megjelölése elősegítené az erőforrások összpontosítását és a feladatkörök elosztását  átfogó kutatási programok keretében, melyek Nyugat-Európa felől jelentős pénzalapot biztosíthatnak a továbbfejlesztéshez. Továbbá jól felkészült hallgatóink könnyebben érvényesülhetnének saját szakterületükön az európai munkapiacon, és talán az is elérhető lesz, hogy a kutatási együttműködés keretében itthon maradjanak megfelelő munkakörülmények között.

A Bologna-folyamatra való felkészülésnek néhány fontos eddigi állomása a magyar oktatói csapatépítés, mely közel 15 éve folyik egyetemünk biológia tanszékein, valamint a külföldi és elsősorban magyarországi oktatási és kutatási kapcsolatok fokozatos kifejlesztése. Ez utóbbinak több összetevője van: fiatal kollégák doktorálása külföldi egyetemeken, vendégelőadások tartása külföldön, vendégtanárok meghívása európai egyetemekről, közös kutatási pályázatok kivitelezése külföldi egyetemek oktatóival. Mindezek terén fellendülés remélhető a Bologna-folyamat következményeként, ha a felsőoktatás reformját sikerül hozzáértéssel, szakszerűen érvényesíteni.

A hagyományőrzés és az új irányzatokkal való lépéstartás helyes kombinálása, valamint az itthoni egyetemfejlesztés és a külföldi kapcsolatok bővítésének összeegyeztetése nem könnyű feladat. A kolozsvári egyetemi biológiaművelésnek immár több mint százéves hagyománya van, főleg az algológia, a növénytársulástan, a szövettan, a mikrobiológia területén. Ezek új alapokon történő folytatása ugyanolyan fontos, mint olyan korszerű tudományterületek kifejlesztése, mint a molekuláris genetika, a sejtbiológia, a biotechnológia, az ökológia stb. Ehhez szakképzett munkacsoportok, tapasztalt oktatók és kutatók, valamint korszerűen felszerelt laboratóriumok szükségesek, amelyeket külföldi együttműködési pályázatok segítségével lehet megfelelően működtetni. A bolognai irányvonalak célszerű alkalmazása megkönnyítheti ezeket a kapcsolatokat, ugyanakkor egy helytelen felsőoktatási átalakítás megnehezítheti a jelenlegi lemaradás ellensúlyozását. A bolognai nyilatkozat ugyanis csupán általános irányelvet javasol a felsőoktatás európai szintű egységes megszervezésére, de ennek konkrét megvalósítási formáját minden ország egyetemi hálózata dönti el saját maga számára.

A kolozsvári magyar nyelvű biológiai felsőoktatás jelenlegi helyzetének jobb áttekinthetősége céljából talán hasznos lehet visszatekinteni a közelmúltra. Amikor 1992-ben beindult az akkori Biológia, Földrajz és Földtan Kar Biológia Tanszékén az első magyar nyelven tanuló évfolyam, négy magyar oktató volt, akik az előbbi években románul tanították szaktantárgyaikat. Számos tantárgyat nyugdíjas tanár és kutatóintézetekben dolgozó biológus oktatott. Tizenkét év után jelenleg a kar biológia részlegének magyar tagozatán 17 alkalmazott tanár tevékenykedik, akik közül tízen 1992 után végezték egyetemi tanulmányaikat. Tizenkét évvel ezelőtt egy évfolyamon 20 biológia szakos és 10 biológia–kémia szakos magyar hallgató volt, jelenleg évfolyamonként 50–80 hallgató van, és az előbb említett szakok mellett létezik ökológia–környezetvédelem és biológia–földtan szak is. Továbbá idéntől magyar nyelvű magiszteri képzés is indult szárazföldi és vízi ökológia szakirányban, ahol a tantárgyak jelentős részét magyarországi szakemberek tanítják.

A kutatási együttműködések tekintetében az utóbbi években különböző kollégák hamburgi, párizsi, szegedi, debreceni, budapesti, genfi, helsinkii munkacsoportokban tevékenykedtek rövidebb-hosszabb ideig, miközben itthon folytatták a hallgatók oktatását. Néhány kolléga meghívottként előadást tartott Görögországban, a tesszaloniki Arisztotelész Egyetemen, Ausztráliában, a brisbane-i Queensland Egyetemen, valamint több magyarországi egyetemen és főiskolán. A legtartósabb kapcsolatok természetesen a magyarországi egyetemek oktatóival és kutatóival alakultak ki, elsősorban a Szegedi Egyetem Ökológia Tanszékével, a Debreceni Egyetem Állattani Tanszékével, a budapesti Semmelweis Egyetem Anatómia és Embriológia Tanszékével, az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpontjával. Fiatal kollégáink itt doktorálnak az ornitológia, az etológia, a növényökológia, az immunológia, a genetika stb. neves szakembereinek irányítása alatt. Igaz, hogy olyan tehetséges fiatal kollégáink is voltak, akik úgy döntöttek, hogy ott maradnak, ahol doktori képzésüket szerezték, mert könnyebb szakmai előrehaladást biztosítanak az illető intézményekben levő körülmények. Ezért jelenleg szakemberhiánnyal küzdünk például a biokémia, a biofizika és az állatélettan területén. Tartós vagy alkalmi kutatási együttműködéseink vannak magyarországi és egyéb külföldi egyetemek szakembereivel elsősorban a rovarökológia, a növényökológia, a hidrobiológia, az etológia, a sejttan, a növényélettan, a növényrendszertan, az állati szövettan és az ornitológia tárgyköreiben.

A kolozsvári egyetem magyar tagozatán folytatott biológiakutatás területén a felsőoktatási rendszer európai szintű összehangolása mindenképpen egyedülálló esélyt teremthet a külföldi egyetemekkel való tudományos együttműködés dinamizálására. Bár a modern (és nagyon költséges) molekuláris biológia területén jelentős hátránnyal indulunk ebben a várhatóan fellendülő nemzetközi kapcsolatbővítésben, szakembereink szakmai felkészültsége biztosíték arra, hogy nem vallunk kudarcot. Ezzel kapcsolatosan nem szabad megfeledkezni arról, hogy számos nagy tudományos felfedezés nem a legjobban fizetett tudósok vagy laboratóriumok érdeme, hanem igen szerény anyagi támogatást élvező, de annál nagyobb szellemi és erkölcsi tőkével rendelkező kutatóké. A tudományra és oktatásra szánt pénz mennyiségénél fontosabb a pénzforrások felhasználásának hatékonysága, célszerűsége. A Bologna-folyamat következményeként az egyetemi keretek között történő oktatási és kutatási prioritások is valószínűleg jelentős mértékben módosulnak, ugyanis nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt, hogy jelenleg a fejlett országokban egyre nagyobb mértékben észlelhető az áttérés a kutatók által irányított tudományról a fogyasztók által irányított tudományra. Ennek alapján várható, hogy nálunk is a közösség érdekeit minél közvetlenebbül kiszolgáló biológus szakemberekre lesz szükség, noha ennek a tudomány fejlődése szempontjából veszélye is lehet, mert ilyen indíttatás mellett nem biztos, hogy felfedezésre kerülhet az élővilág nagyon sok, egyelőre ismeretlen vetülete.

Az oktatás terén sokkal könnyebb a felzárkózás a többi európai egyetemhez, mint a kutatásban, hiszen a világháló segítségével ma már könnyen tudomást szerezhetünk a szakterületeinken levő újdonságokról, és oktatói rátermettségünktől függ, hogy a hasznos információkat szelektáljuk, és új összefüggések láttatására, új helyzetek megoldására ösztönözzük a hallgatókat. Ez különben mindenkori törekvése az oktatásnak, amit Szent-Györgyi Albert magyar Nobel-díjas tudós nagyon érzékletesen fogalmazott meg: „Az oktatásnak az a feladata, hogy megtaníttassa velünk, hogyan kell tanulni, hogy felkeltse a tudás iránti étvágyunkat, hogy megtanítson bennünket a jól végzett munka örömére és az alkotás izgalmára, hogy megtanítson arra, hogy szeressük, amit csinálunk, és hogy segítsen megtalálni azt, amit szeretünk csinálni... Egyesek azt hiszik, hogy a könyv arra való, hogy az ember belenyomja fejébe a tartalmát. Pedig a fej gondolkodásra való, és a könyv azért van, hogy ne kelljen mindent a fejben tartani. Így a fejünket használhatjuk sokkal jobb dolgokra: új tudás, új szépségek, erkölcsi és esztétikai emberi értékek után kutatni.”

Az új felsőoktatási rendszer, melyben a biológia szakon hároméves alapképzés és ezt követően kétévi szűkebb körű magiszteri szakosodás lesz, remélhetőleg nagyobb mobilitást tesz lehetővé hallgatóink számára, mint a jelenlegi négyéves képzés, de ugyanakkor hátrányai is lesznek. Például megszűnik a kettős szakosodás, mint amilyen jelenleg a biológia–kémia szak, amely hasznos tanárképző szaknak bizonyult, az ökológia pedig nem lesz külön szak, hanem az első hároméves alapképzés utáni magiszteri szakirányként szerveződik át. Továbbá tisztázatlan, hogy a szakmában hogyan tudnak majd elhelyezkedni azok, akik csak az első 3 éves képzést végzik el, tekintve, hogy a magiszteri szakosodásra valószínűleg nem jut hely mindenkinek, aki az alapképzést befejezte. Ellenben a jobb teljesítményű hallgatóknak több esélyük lesz elmélyíteni gyakorlati ismereteiket egy-egy biológiai szakterületen, és ezáltal könnyebben megtalálhatják a helyüket a nemzetközi tudományos világban. A Bologna-folyamathoz fűzött remények valóra válása tőlünk is függ, illetve attól, hogy mennyire vagyunk képesek érvényesíteni a felsőoktatási rendszer európai szintű összehangolásának előnyeit.