Április 2004
Beszélgetések a sebességről

K. E.

A román kommunista rezsim utolsó mohikánja

A kommunista dinasztia utolsó mohikánja, a 91 éves Gheorghe Apostol vall életéről a bukaresti napilapnak, Adriana Oprea Popescunak adott interjúban. A riporter kérdései felölelik Gheorghiu-Dej egykori főtitkár uralkodásának időszakát is. Mint a visszaemlékezésből is megtudható, arról volt szó, hogy Dej halála után Apostol veszi át a helyét és nem Ceauşescu. Betekintést kapunk a magas rangú kommunista vezetők életvitelébe, egymáshoz való viszonyukról is beszél a különben tökéletes szellemi erőben lévő idős ember. Külön hangsúlyt kap a volt belügyminiszter, Alexandru Drăghici és Nicolae Ceauşescu közötti viszony; nagyon jóban voltak, családilag összejártak Dej idejében is. Ceauşescu akkoriban a párt szervezési kérdéseivel meg a hadsereggel, az ügyészséggel és a rendőrséggel foglalkozott. Tehát Drăghici belügyminisztériumát tulajdonképpen Ceauşescu tartotta kezében.

Apostol gondolkodásmódja ma is jellegzetesen a pártaktivistára vall, nem tagadja meg önmagát. Nyilvánvaló Gheorghiu-Dejhez való ragaszkodása, akinek a halálát (rákban halt meg) azzal magyarázza, hogy évekig a kabinetjében tartott egy urániumdarabot, az első román kitermelésből kapta ajándékba. Amikor a veszélyeztetettség kiderült, már többen meghaltak közvetlen környezetéből az erős sugárzás okozta betegségben, és őt, a főtitkárt sem lehetett megmenteni, késő volt a kórházi beavatkozás.

A Ceauşescu-érából főleg a köztük, Apostol és Ceauşescu között lévő konfliktusokról beszél, arról, hogy miként távolította el fokozatosan őt funkcióiból az új vezér. 1967–1972 közt két autóbalesete is volt, Ceauşescu így akarta likvidálni. A „hatok levele” néven ismert, Ceauşescuhoz intézett beadvány kezdeményezőjeként részleteket mond el az akkori nagy port felvert akcióról. És az azt követő megtorlásokról.

Ha az 1989-es forradalom nem vitt volna a rendszer bukásához, csak Nicolae Ceauşescu eltávolításához, a kiszemelt utód Ion Iliescu lett volna. Tudomása volt arról, hogy Ceauşescu leváltásával száz, Iliescu által kiválasztott pártaktivista volt megbízva. Aztán a dolgok másként alakultak. Egyébként a ’89-es fordulat napjaiban a „hatokat” is behívták a televízió épületébe, de őt nem engedték fel, Iliescunak csak Bârlădeanura és Brucanra volt szüksége. Arra a Brucanra, aki az egyezségük ellenére annak idején a levelüket csak Nyugatra juttatta el, Ceauşescuhoz nem. Persze naiv elképzelés volt Apostol részéről, hogy értelme lett volna Ceauşescunak is egyidejűleg elküldeni a szöveget – hogy ne máshonnan értesüljön erről! –, tulajdonképpen önmagukat jelentették volna fel idő előtt. (Jurnalul Naţional, 2004. febr. 11.)