Április 2004
Beszélgetések a sebességről

Sárközi Mátyás

Buday György angliai évei

Amikor a London közelében fekvő Coulsdon elmegyógyintézetében magyar orvos barátja, az irodalom és a művészetek lelkes tisztelője, Németh Vilmos doktor a felesége által sütött diókrémtortával nyolcvanadik születésnapján felköszöntötte Buday Györgyöt, magával vitte Garami László budapesti újságírót is. Az intézet parkjában az igazgatóság egy pavilont műteremmé alakíttatott át, és ha a művész éppen vendéglátó kedvében volt – élete végéig sűrűn törtek rá búskomorsági időszakok –, ott, levonathalmok között s a kis nyomóprés mellett fogadta néhány hű barátját s ritkábban a hazulról jövő művésztársakat vagy művészettörténészeket is. Garami László felkészült a beszélgetésre, előre elolvasta Buday György életrajzát, amelyből megtudhatta, hogy a művész már gyermekkorában kitűnően rajzolt. Az iránt érdeklődött tehát, hogy itt, a távoli Angliában, különös lakóhelyén, őriz-e régi vázlatokat élete erdélyi korszakából. Meglepetésére Buday előkeresett egy kis vörös kréta tájképet, s megjegyezte, hogy gimnazista korában a kréta volt a kedvenc rajzeszköze (fekete, vörös és kék), így készültek a skiccei, s ezekből már tizenhét évesen önálló kiállítást rendezett a kolozsvári Református Kollégiumban. A tárlatot megtekintette Kuncz Aladár is, és ő ajánlotta a fiatal tehetségnek, hogy próbálkozzék a fametszéssel. Az évben költözött a család Szegedre, és négy esztendővel később, 1928-ban kezdett Buday fametszeteket készíteni.

Buday György első kapcsolata Angliával szintén 1928-ra datálható. Ekkor hívott meg liverpooli kongresszusára magyar egyetemista küldöttséget a Keresztény Diákmozgalom, és ezelőtt a fiatalok néhány hetet Londonban tölthettek elsősorban a célból, hogy tanulmányozzák a szegény sorú munkásságot támogató settlement mozgalmat. Buday a British  Museum grafikai gyűjteményébe is bekukkantott, és nagyon szeretett volna oda visszatérni. Amikor 1936-ban magyar állami utazó ösztöndíjak pályázati lehetősége csillant fel, a fiatal művész beadta londoni útitervét, de az elnöklő Gerevich Tibor művészettörténész, Itália szerelmese, Rómába küldte Budayt (1936–37). 1938-ban Angliára szóló ösztöndíjban részesült, s ezt egy évvel meghosszabbították. Ekkor tört ki a második világháború. Magyarország még nem adta át hadüzenetét, de már nyilvánvaló volt, hogy a hitleri Németország mellé fog állni, tehát Buday György Angliában maradt. Nem óhajtott fegyverrel harcolni Hitler oldalán.

A BBC 1939-ben megindított magyar nyelvű adása alkalmazta Budayt, érdekes módon éppen annak a Ralph Murray-nak a protekciója révén, aki a háború előtt Erdélyben időzött, a Szépmíves Céhvel állt kapcsolatban, kicsit magyarul is megtanult. Bár rendszeresen írta rádiókommentárjait, művészi hivatását Buday nem adta fel. 1941 áprilisában Magyarország megszakította diplomáciai kapcsolatát Nagy-Britanniával. Az év május 21-én jelent meg a levél a The Times-ban három magyartól. Buday György, Zsilinszky Antal, a magyar királyi követség frissiben lemondott titkára, valamint a híres könyvkiadó-dinasztia leszármazottja, a közíró Révai András jelentette ki, hogy nem vállal közösséget a magyar kormánnyal. Meggyőződésük szerint a magyar nép sem vállalja kormánya döntéseit. Az aláírók megalakították az Angliai Szabad Magyarok Egyesületét, amelynek az elnöke Zsilinszky lett, ám két évvel később öngyilkosságot követett el. Címlistájukon 1500 név szerepelt. A három antifasisztát a magyar kormány megfosztotta állampolgárságától.

1941. szeptember hatodikán jelent meg a Times Literary Supplement egy egész oldalán Buday György varázsos fametszet illusztrációja Shakespeare Athéni Timon című drámájához.

A „kolozsvár–szegedi székely egyetemi fiatalság” Bethlen Gábor Köre és az Egyetemisták Tanyai Agrársettlement Mozgalma (ez az angol inspirációjú szó Buday leleménye, és a mozgalom a Szeged környéki tanyasiak felkarolását szolgálta) 1929-ben kezdte el fametszetekkel illusztrált kis kalendáriumai kiadását. 1938-ig kilenc ilyen szép kiállítású minikönyvecskét állított össze Buday.

1943 karácsonyán már londoni barátait lepte meg angol nyelvű Little Book-jával, ezzel a hasonlóan kicsiny füzettel, amely kiadójaként a Nagy-Britanniai Szabad Magyarok Egyesületét, illetve az egyesület Pro Libertate központját jelöli meg. A kötetecske többszínnyomású címlapja az eredeti dúcokból készült. Három magyar népmese és két népdal szerepel az oldalakon (kottával). Az angolra fordított szövegek forrása a budapesti Franklin Társulat által 1936-ban kiadott Buday–Illyés–Ortutay népmesegyűjtemény. A kis könyv bevezetőjeként Buday ír a magyar népmese világáról. Az egyik közlés Az igazmondó góbé meséje, a Kisgömböc történetében pedig a székely kisbicska menti meg a bojtárt, amikor a gerendáról lógó gömböc őt is fel akarja falni. Buday humorára és világnézetére egyaránt jellemző, hogy a fametszetű illusztráción a gonosz, ám rút véget érő világfaló gömböc Hitlert ábrázolja.

A háború végeztével Buday Györgyöt hazahívták Magyarországra, de dédelgetett egy nagy tervet, és ennek megvalósítása céljából inkább Londonban maradt. A bécsi Collegium Hungaricum mintájára akart állami magyar kulturális intézetet felállítani a brit fővárosban. Közben persze folyamatosan készítette fametszeteit, és a Királyi Fametsző Társaság tagjai közé választotta. Angliában már a harmincas évek óta ismerték és elismerték művészetét, Budapesten angolul megjelent balladáskönyvét, a Book of Balladst annak idején méltatta a Con-temporary Review, a Times Literary Supplement, a Print Collectors’ Quar-terly és a Studio. (Annál is inkább, mert a könyv bevezetőjét Rosner Károly tipográfus, a Studio munkatársa, majd a londoni Sylvan Press tulajdonosa írta.) 1947-ben, szerény körülmények között, megkezdhette működését a Magyar Intézet, a Regents Park közelében, Buday György igazgatása alatt.

Az 1949-es, immár ötödik Little Book ismét népmeséket közölt, az illusztrátor válogatásában. A barátok számára kis példányszámban kinyomtatott füzetke impresszuma szerint Buday ekkor már az elegáns Chelsea művészne-gyed Rosettiről elnevezett műteremházából postázta ajándékát. Az előszóban újból utal a Franklin Társulat eredeti mesegyűjteményére, nem feledve említeni, hogy gyűjtőtársa, dr. Ortutay Gyula immár közoktatási miniszter. Azt is megjegyzi, hogy a népmesék az évben megjelennek Londonban, a Lawson & Dunn kiadónál (The Tree of Tales).

Mégsem volt ez jó év se Buday, se Magyarország számára. A „fordulat” folyamata végbement, a hidegháború kezdetét vette, és Budapesten elhatározták, hogy a Nyugaton működő magyar kulturális intézeteket bezárják. A londoni igazgató megpróbálta elhalasztani a kegyetlen döntést, hiszen az intézmény szépen fejlődött, és Buday azzal érvelt, hogy barátokat szerez a magyar kultúrának. De egyenesen Rákositól érkezett a hazarendelő telefon. A rádió épp akkoriban közvetítette a Rajk-per zárótárgya-lásait, a halálos ítéleteket, és Buday György az angliai letelepedés mellett döntött. Nem járt többé Magyarországon. A Little Book sorozat attól fogva csak angol témákkal foglalkozott, bár 1950-ben a Max Parrish kiadónál még megjelent a Dances of Hungary kötet.

Az immár emigráns Buday nagy munkába vetette magát, megkezdte a karácsonyi képes üdvözlőlapok történetének megírását. Előkelő munkatársa akadt. Egy fogadáson bemutatták Mary anyakirálynőnek, V. György király özvegyének. Talán azért, mert Queen Mary a Teck hercegi ágon magyar származású volt, nagyanyját Rhédey Claudia grófnőnek hívták. (A Rhédeyek erdélyi ágán Rhédey Ferenc máramarosi főispán nyerte el a grófi rangot. Tehát a jelenlegi angol királynő, II Erzsébet ereiben egy kis erdélyi magyar vér is csörgedez.) Az anyakirálynőnek több fóliánsnyi gyűjteménye volt karácsonyi lapokból. Szívességéből e fóliánsokat küldönc hozta a Windsor-kastélyból Buday György lakására, hogy tanulmányozhassa az anyagot. A két kiadást megért, több mint háromszáz oldalas tanulmány nagy feltűnést keltett, ma keresett könyvritkaságnak számít.

Az 1956-os forradalom szovjet letiprása hallatán Buday György idegei felmondták a szolgálatot. Élete végéig bentlakásos kórházi ellátásra szorult. A gyógyintézetben hamar belátták, hogy a művész leginkább munkaterápiával kezelhető, és berendezték műtermét a kerti pavilonban. Legjelentősebb coulsdoni munkája a közel ezer oldalas angol nyelvű magyar költői antológia, az In Quest of the Miracle Stag (1996) huszonöt fametszetű költőarcképének az elkészítése volt 1971–72-ben. Nem szokványos dolog, de ez esetben nagyon hasznos és illő, hogy közölték a művész öt oldalon megírt magyarázatát képeihez. Elmondja azt is, hogy Arany János portréjához a karakteres mellképet körülvevő háttér-alakokat a saját 1933-as, kolozsvári kiadású Arany János balladáskönyvének a motívumaiból újította fel.

Az 1980-as évek végén elkerült Buday György egy tusrajza hajdani kolozsvári leányismerősének az emlékkönyvéből. A Református Kollégiumot és a Farkas utcai templomot ábrázolja. A lírai képaláírás 1924-ből származik, és ezek az utolsó sorai: „hiszem, hogy visszajövök megpihenni egyetlen, bolond ifjúságunk emlékénél, az öreg, színes, édes kis Farkas utcánknál…” Gondolatban ezt bizonyára sokszor megtette hosszú és tragikus élete angliai évei során.