Április 2004
Beszélgetések a sebességről

Keszeg Anna

Egy lehetőség az irodalomtörténet művelésére

Akiket nosztalgikus érzésekkel töltöttek el a kora újkori akadémiák és értelmiségi társulások, mert úgy érezték, hogy az intellektus kérdéseiről itt az elfogulatlanság hangján beszéltek, vagy egyszerűen látni szerettek volna olyan figurákat, akik az ilyen társulásokat életben tudják tartani, azoknak Párizs egyik nagy attrakciója lehet a GRIHL. A Groupe de Recherches Inter-disciplinaires sur l’Histoire Littéraire (Interdiszciplináris Irodalomtörténeti Kutatások Csoportja) az École des Hautes Études en Sciences Sociales (EHESS) keretén belül jött létre, a Centre de Recherches Historiques és az Université de Paris 3 egyezményeként. Vagyis utópikusan tökéletesnek látszó elődjeihez képest működését intézmények garantálják.

A csoport chartája szerint a GRIHL megalakítását az tette szükségessé, hogy a történészek között az irodalmi jelenséget érintő kutatások hordereje, legitimitása1 mind nagyobb lett. Vagy-is nem irodalmárok társadalomtudományokhoz való közeledésére tett kísérlet helye a GRIHL, hanem történészek, társadalomtudósok kutatásait fedi az irodalom jelenségének megnyilvánulásai körül. A kutatás három irányt fed le: a). az „irodalmiság” mint társadalmi és társadalmi-politikai valóság: az irodalmárok, irodalmi intézmények, írás-, fogadtatásgyakorlatok és címzésmódok  története; b). az irodalom mint érték, mint diszciplína története, illetve ebből kifolyólag az értelmiségi és esztétikai produktumok „irodalmiasulásának” története; c). azon szemléletmódok története, mellyel az irodalmak a rajtuk kívüli valósághoz fordulnak, s hatékony elbizonytalanítással ez utóbbiak másfajta „felfedezését” teszik lehetővé (ily módon megidézhető a hatalom, a filozófia stb. irodalmi története).2 Ezek az irányvonalak közel állnak a kulturális történelem francia gyakorlatához, illetve bizonyos tekintetben az értelmiségtörténethez. Egyfajta kései és radikális képviselői az Annales-iskola harmadik generációjának. Főként a történelmi vizsgálódás problémaként való érzékelésének, illetve a történész fogalmainak konstruáltságával szembeni gyanú tekintetében. A két alapító (Christian Jouhaud, Alain Viala) képzettségének hatására a csoporton belül divatoznak az újkori kutatási témák, de ez nem jelent korlátozást más történelmi korszak irányában.

Alain Viala szociológiai alapú irodalomtörténetet gyakorol. Bourdieu-tanítvány. 1985-ben tette közzé a 17. századi francia irodalmi mező működéséről szóló szintézis-kötetét, mely azóta is referencia a 17. század kutatásában, ugyanakkor 1985-ben azért volt nagyon merész, mert megkérdőjelezte Bourdieu-nek az irodalmi mező 19. századi születéséről szóló tézisét. A szociológiai nézőpont a színház- és intézménytörténeti kutatások felé tolta el Viala pályáját, azonban 2002-ben Denis Saint-Jacques-kal és Paul Aronnal közzétett irodalmiság-szótára óta az irodalmi jelenség teljes kiterjedése iránti érdeklődést azonosítják nevével. Az Université de Paris 3 doktori iskolájának igazgatója, az oxfordi egyetemnek is tanára. Nem halmozom tovább az érdemtáblázat adatait. Viala koordinátor-típus, a GRIHL beszélgetéseinek moderátora, és a „konklúziók levonásának” feladatát is gyakran vállalja. Vitaetikája a francia értelmiség gyakorlatához képest meglepően toleráns és türelmes.

Christian Jouhaud történész, de filozofikus alkat. Vialához képest inkább érdekli a kutatási terület java, mint a vitában résztvevőké. Egyfajta elragadtatottsággal beszél a 17. századi értelmiségiről, arról, amivé a recepcióban alakult, arról, ahogyan ez az alakulástörténet rákapcsolódott történeti és szociális változások hálójára. A hozzászólásokban problémastruktúrákat azonosít, s érvelési szerkezeteket érvelési szerkezetekre vezet vissza. 2000-es esszékötete3 Viala 1985-ös téziseinek margójára íródik, de amíg Vialát az irodalmi csoportok és az irodalmi mező szerveződése érdekelte, ő az individuumok struktúraalakító stratégiáira, életgyakorlataira kíváncsi. A fiatalok tőle tanulják a szakma módszertanát.

Jean-Pierre Cavaillé kora újkori filozófusok és értelmiségiek történésze. Descartes-ról, Brunóról közölt társadalomtörténeti megközelítésű monográfiát. Filozófiai szakfordító. Friss kutatási projektje az eltitkolás és a csalás kora újkori európai története a történeti antropológia diszciplináris keretében.

A kedd délutánok a GRIHL délutánjai. Écriture et Action címmel hetente szerveznek irányított beszélgetéseket az EHESS Raspail 105. alatti amfiteátrumában. A szociális és textuális kapcsolódásának kulturális történelemben aktuális kutatása itt közelebb kerül az értelmiségiek habitusához, stratégiáihoz, illetve ahhoz, ahogyan a szövegek kontextualizálják ezeket a választásokat. Rengeteg csemege: Simona Cerutti beszél az olasz mikro-történet Bourdieu iránti ellenszenvéről, Nicolas Schapira Valentin Conrart-ról, a művek nélküli 17. századi szerzőről, Jouhaud, Dinah Ribard és Schapira a La misere du monde4-beli vallomások kapcsán a szerencsétlenség szövegbeli reprezentációjának lehetőségeiről, a szenvedés dokumentumokbeli transzparen-ciájáról, Alain Cantillon Pascal Gondolatokjának szerencsejátékos-passzusáról, arról a négy, kéziratos oldalról, amiből rekonstruálták ezt a passzust, mely a kiadók szerkesztői stratégiái miatt talán már nem is pascali, Antoine Lilti Rousseau és Hume vitájáról a 18. századi szalonok mondenitás és közvélemény-fogalmának értelmezésében. A GRIHL mellett a tagok egyenként is tartanak előadássorozatokat: Christian Jouhaud a Journée des Dupes-ről szóló dokumentumok és feldolgozások kontextua-lizációjának problémájáról tart szemináriumot, Dinah Ribard a 17. századi értelmiség politikai jóslatairól és ezen jóslatok hozadékáról beszél az identitásjátszmák szempontjából (mindkettő az EHESS-en), Antoine Lilti a társulás fogalmának történeti aspektusait követi végig egy különböző periódusok kutatóit vendégül látó beszélgetéssorozaton az ENS-en.

Kik a fiatalok? Az École Normale Supérieure (ENS) volt diákjai, koncentrált tudományos karrierrel, határozott fellépéssel és gyors, pertinens reakciókkal. Azokban a hálózatokban, melyeket tudományos pályafutásuk kirajzol, diszciplináris összefüggések és a tudományos kutatás szociális vonatkozásai lesznek láthatóvá. Alain Cantillon a pascali kéziratok történetéről szóló kutatása Louis Marin és Roger Chartier irányítása alatt íródott, Dinah Ribard 17. századi filozófus-stratégiákat feldolgozó kutatását Alain Viala vezette, Antoine Lilti Daniel Roche-sal dolgozott a 18. századi szalonok anyagán.

A csoport tagjai köteteik dedikációi révén nagyon homogén és nagyon kompakt háló meglétére engednek következtetni, s a „kicsi a világ”-elméleteknek egyfajta kortárs értelmiségtörténeti illusztrációját adják. A szemináriumok gyakorlatában azonban az látszik, hogy ennek a kis világnak a koherenciáján a tagok tudatosan és ésszel dolgoznak. Tudnak egymás munkájáról és hozzájárulnak menetéhez, a szemináriumokon vitastílust és módszertant egyaránt elsajátítanak. Szinte annyira ideális közeg, mint amennyire a leírás is mutatja.

2003-ban közös kötetet (De la publication, Fayard, Paris) jelentettek meg Christian Jouhaud és Alain Viala szerkesztésében.

 

JEGYZETEK

1. Az angolszász és a francia kultúrtörténet a reprezentációk kutatásával egyre többször asszimilálta forrásként az irodalmi szövegeket.

2. A francia változatban: 1) le „littéraire” comme réalité sociale ou socio-politique : l’histoire des littérateurs, des institutions littéraires, des pratiques d’écriture, de publication, de destination, de réception; 2) l’histoire de la littérature comme valeur, comme discipline, et, a partir de la, l’histoire des processus de „littérarisation” des productions intellectuelles, esthétiques etc.; 3) l’histoire des points de vue des littératures sur des réalités qui leur sont extérieures et qu’elles peuvent permettre de découvrir autrement par une efficace déstabilisation (on peut ainsi évoquer une histoire littéraire du pouvoir, voire de la philosophie, etc.). 

3. Jouhaud, Christian: Les pouvoirs de la littérature. Histoire d’un paradoxe. NRF, Gallimard, Paris, 2000.

4. Pierre Bourdieu (éd.): La misere du monde. Seuil, Paris, 1993.