Március 2004
A változó család

Kuti Csongor

(Száz)tíz év múlva (vers)

Itt vannak már az őszi esték,

Ökörnyál szálldos lengeteg,

Szarvas bőg sötét fenyvek mélyén,

Míg nem talál egy tehenet.

 

Így hajtjuk egymás ölét mi is,

S nem oly rövid az est nekem;

Mámor után a hűlő ágyban

Ki mélázna a perceken?

 

Ősz van, a világ számvetésre

Készül – ki él, mind menekül,

Mi is beljebb húzódunk mostan

Egymás karjába – rejtekül

 

Megkettőzve riadt magányunk

– Nincs szövetség hatalmasabb –,

Vigyázzuk, mi nékünk adatott:

A vídám gyermekajkakat.

 

– És folynak a szép őszi esték…

Esőasszony könnye pereg –

Verslábakon táncol az élet,

S körültem játszó gyermekek.

 

Bensőmben képek gerjedének,

Álom, szív, lélek, szeretet!

Szarvas bődült mord fenyvek mélyén,

Ökörnyál szállott, lengedett.