Április 2003
Ablak a jelenre

Merényi-Metzger Gábor

Családtörténeti és életrajzi adatok Zágonyi Károlyról

180 esztendővel ezelőtt, 1822. október 19-én született a Szatmár vármegyei Szinér-váralján Zágonyi Károly, a springfieldi hős. Születésének ezen kerek évfordulója jó alkalom arra, hogy röviden ismertessük azokat az adatokat és tényeket, amelyeket a történettudománynak ez idáig sikerült feltárnia nevezett férfiú származásáról és családjáról, valamint születéséről, házasságáról és haláláról.

Zágonyi Károly származása

Magyarországon és különösen Erdélyben több Zágonyi – Zágoni, Zágony – vezetéknevű nemesi család létezett, illetve létezik. A következőkben arra próbálunk választ keresni, hogy ezen családok közül pontosan melyikből is származhatott a springfieldi hős.

A Wurzbach-féle biográfiai lexikon szerint1 Zágonyi Károly abban a nemes Zágonyi családban született, amelyről a jeles genealógusunk, Nagy Iván a következőket írja: „Zágony család. Zágony János 1827. jun. 12-én Hunyad megyétől kapott nemesi bizonyítványt, mely azon évi sept. 25-én Krassó vármegye közgyűlésén kihirdettetett, azonban 1835. aug. 19-én kötött végzésnél fogva a nemesség sorából kitöröltetett.”2

Balogh Béla nyugalmazott nagybányai főlevéltárosnak azonban más véleménye. Szerinte „Zágonyi Károly ősei, amint arra neve is utal, a háromszéki Zágonból, Mikes Kelemen szülőfalujából rajzottak át a Szamos-Tisza közére és a Debrecen körüli hajdúvidékre. A XVIII. század közepén a sárospataki kollégium diákjai között több zágoni eredetű ifjúval is találkozunk, akik közül egyesek utóbb a már említett hajdúvidéken lelkészkedtek. valószínű, hogy ezekkel egyi-dőben került a mai kárpátaljai Nagyszőlős és a romániai Halmi között elterülő Gödényházára a kisnemesi rendű Zágonyi-család azon ága, amelyhez hősünk apja, Zágonyi Imre is tartozott.”3 Az Ugocsa vármegyei Gödényházán valóban élt a 19. század elején egy közbirtokos Zágonyi család, de azt tulajdonképpen Zágonyi-Szabónak hívták.4 Bár ez a kettős vezetéknév még nem lehet kizáró ok, hiszen a família később elhagyhatta – ilyen esetekre számos példát találhatunk a családtörténeti szakirodalomban – a Szabó nevet, és a Zágonyit magában kezdte el használni.

A másik legjelentősebb magyar genealógia szakmunka, a Kempelen Béla-féle Magyar nemes családok című sorozat öt ilyen vezetéknevű családról emlékezik meg. Az 1649. december 6-án címereslevelet nyert erdélyi Zágoni családról, az 1620. szeptember 2-án lófőséget nyert zágoni Albu – később Zágony – családról, egy – a Nagy Iván által is említett – Hunyad vármegyei Zágony családról, egy Szatmár vármegyében, 1804-ben nemesi vizsgálat alatt áll Zágonyi családról és az – előbb említett – Ugocsa vármegyei Zágoni-Szabó családról.5

Az erdélyi nemesi családok történetével foglalkozó Pálmay József adatai szerint Háromszék vármegyében – ahol a Zágon nevű község is található – két nemes Zágonyi család élt. Az egyiket zágoni Szabónak – valószínűleg ez azonos a már említett Zágonyi-Szabó famíliával –, míg a másikat zágoni Zágoninak hívták. Ez utóbbi család – Zágoni Péter személyében – 1659. január 28-án nyerte el a nemességet Barcsay Ákos fejedelemtől.6

Volt a szomszédos Udvarhely vármegyében is ilyen vezetéknevű székely nemesi család. Pálmay itt említést tesz a – fiúágon kihalt – dályai Zágoni és az égei Zágoni családokról.7

Ez tehát a „választék”. Számunkra a kiindulási pont Szatmár vármegye lehet, ahol Zágonyi Károly is született. A vármegye nemesi családjainak monográfusa, Gorzó Bertalan egyetlen ilyen vezetéknevű famíliát – mely 1804-ben igazolta nemességét – említ meg munkájában.8 Az a levéltári dokumentum, amelyre Gorzó is hivatkozik, szerencsénkre a mai napig megtalálható a Szatmár vármegyei levéltár jogutódjának, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárnak az őrizetében. Sajnálatos azonban, hogy az okiratok átvizsgálása után sem látunk tisztábban, mivel azokban nemhogy a springfieldi hősről, de még az édesapjáról sem történik említés. Az 1804-ben történt nemességigazolási dokumentumokban mindössze a Hajdú-Nánáson lakó Zágonyi Péter és Jakab – ők kérelmezték nemességük elismerését Szatmár vármegyétől –, valamint nagyapjuk, Zágonyi Dániel, a Szabolcs vármegyei Dada református lelkésze és a nemesi armális szerzőjének, Zágonyi Mihálynak a nevei szerepelnek.9 Ezen Szabolcs – és nem Szatmár (!) – vármegyében élő Zágonyi család nagy valószínűséggel Erdélyből származott, melyre – a vezetéknevükön kívül – bizonyíték, hogy a fent említett Zágonyi Péternek és Jakabnak a 19. század elején peres ügye volt az Erdélyi Királyi Táblánál.10

Természetesen nem kizárt, hogy Zágonyi Péter vagy Jakab nevű testvére a „mi” Ká-rolyunknak lett volna a nagyapja, de ezen állítást jelenleg sem megerősíteni, sem pedig cáfolni nem tudjuk. Így számunkra ez a kérdés – mármint, hogy a springfieldi hős melyik nemes Zágonyi családnak volt a sarja – egyelőre megválaszolatlan marad. Egy dolog azonban biztos. Tény az, hogy Zágonyi Károly valóban egy köznemesi jogállású család leszármazottja volt. Erre bizonyíték – többek között – a máramarosszigeti református líceum anyakönyvében található azon bejegyzés, mely szerint a tízéves, szinérváraljai születésű „Carolus Zágoni” „Nobilis”, azaz nemes volt.11 (Zágonyi az 1833/34. tanévben volt az iskola grammatista hallgatója.)

Zágonyi Károly családja

Balogh Béla nyugalmazott nagybányai főlevéltáros kutatásai alapján – melyekre Kónya László írásai12 hívták fel a figyelmemet – tudjuk, hogy a springfieldi hős szüleit nemes Zágonyi Imrének és nemes Kertész Zsuzsannának hívták. Az alábbiakban – leginkább Balogh Béla e témában megjelent publikációira támaszkodva – a következőket lehet elmondani Zágonyi Károly szüleiről, testvéreiről.

Zágonyi Imre uradalmi tiszttartó és családja 1821-ben költözött – ismeretlen helyről – a Szatmár vármegyei Szinérváraljára. Az ottani református egyház anyakönyveiből szerzett információk alapján megállapítható, hogy az 1822-ben született – erről lásd bővebben a következő részben – Zágonyi Károlynak volt egy ismeretlen időpontban és helyen született Zsuzsanna nevű nővére, valamint egy 1825-ben született Imre és egy 1828-ban született Emília nevű húga, illetve öccse. Utóbbi személyek azonban nem Kertész Zsuzsannának voltak a gyermekei, mivel ő már 1824. november 24-én, huszonnyolc éves korában, gyermekszülés következtében – vele pusztult a magzat is – elhunyt. Ezután, 1825. január 24-én került sor az édesapa második házasságkötésére, melynek anyakönyvi bejegyzéséből kiderül, hogy „nemzetes Zágonyi Imre tiszttartó” második felesége „Csernátoni Vajda Susanna” volt. E házasságból született Zágonyi Károly két, fiatalon – ifjabb Imre 16 hetes, Emília pedig két éves korában – elhunyt féltestvére. Zágonyi Imre gazdatisztnek és családjának a nevével 1843 augusztusában találkozunk utoljára a szinérváraljai forrásokban.13 Eztán a család egy számunkra még ismeretlen helyiségbe – nyilvánvalóan a családfő állásváltoztatása miatt – költözött tovább.

A Magyar Országos Levéltár őrizetében megtalálható Zágonyi Károlynak barátjához, Dancs Lajos 1848/49-es kapitányhoz, 1851 és 1856 között írott levelei.14 Az egyik ilyen levélből szerezhetünk tudomást Zágonyi édesapjának a haláláról. A Bostonban, 1852. február 1-jén kelt levelében ugyanis a következőket írja: „mert nem elég egy szeretett Atyát hogy elvesztettem, hanem a még maradott magányos Anya is üldöztetik [Zágonyinét valamilyen birtokjogi ügyből kifolyólag perelték]”.15

Ezek szerint Zágonyi Imre 1852 legelején – esetleg még 1851 legvégén – hunyt el valahol Magyarországon. Lehetséges, hogy az édesapa halálozásának helye Ugocsa vármegye volt, mivel Dancs Lajos a következőket írja emlékirataiban: „Ő [mármint Zágonyi Károly] tulajdonképpen szatmári születésű, de atyja e megyében [Ugocsa] lakott s egyetlen nővére, ki Székelyhidyhez ment nőül, itt Szőllősön él. De most már kihalt az egész család, csak nővérének fia, Székelyhidy Ödön, jelenleg megyei irnok él még.”16

Érdekes adalék továbbá, hogy 1852-ben Zágonyi mint élő személyt említi meg az anyját. Ennek magyarázata az lehet, hogy a saját édesanyját mindössze kétéves korában elveszítve, édesapjának a második feleségét, Csernátoni Vajda Zsuzsannát – aki hároméves korától nevelte – nevezte anyjának. Ezt a tényt megerősíteni látszik egy későbbi, 1856. április 22-én Dancs barátjának írt levele, melyben saját anyját „Anyám”-nak, míg az apját „Édes Atyá”-nak  írja.17

A Békés megyei Gyulán élt Sajti Károly véleménye szerint Zágonyinak volt még – Székelyhidyné Zágonyi Zsuzsannán kívül – egy másik, Terézia nevű leánytestvére is. Nevezettről annyit lehet tudni, hogy egy bizonyos Kováts Istvánhoz ment feleségül valamikor az 1840-es években. E házasságából született a Bihar vármegyei Anton, 1851-ben az a Kováts Károly nevű fia, aki Sajti Károlynak a nagyapja volt.18

Zágonyi Károly születése

A legtöbb – Zágonyi Károly életrajzát tárgyaló – publikáció a springfieldi hős születésének évét 1824-re, illetve 1826-ra teszi, helyét pedig vagy egyszerűen csak Szatmár vármegyében, vagy annak székhelyében, Szatmárnémetiben (ma a romániai Satu Mare) jelöli meg.19 Jelen sorok írója is „beleesett” ebbe a hibába és egy korábbi publikációjában elfogadta a Szatmárnémetiben, 1824-ben történt születés teóriáját. Pedig előtte akkor már ismert volt az a Hadtörténeti Levéltárban található – az 1848/49-es forradalom és szabadságharc után politikailag kompromittált személyekről készült – dokumentum, amely Zágonyi Károlyt a Szatmár vármegyei Szinérváraljáról származtatja („Zágonyi Karl, aus Szinjérvárallia, Szatmarer Komitate”).20

Az újabb kutatások egyértelműen kiderítették, hogy Zágonyi a Szatmár vármegyei Szinérváralján (ma a romániai Seini), 1822. október 19-én látta meg a napvilágot. Az érdem – a már említett – Balogh Béla nyugalmazott főlevéltárosé, akinek sikerült megtalálnia Zágonyi Károly keresztelési bejegyzését a román Állami Levéltár Máramaros Megyei Fiókjának őrizetében lévő szinérváraljai református egyház anyakönyveiben.21 A springfieldi hős kereszteléséről szóló eredeti anyakönyvi bejegyzés a következő adatokat tartalmazza: A születés napja: „19. October [1822.], szülei: „Tiszttartó Zágonyi Imre Ur és Felesége Kertész Susánna Asszony”, neve: „Károly”, keresztszülei: „Tiszttartó Ns. Ertsei Farkas Esküdt Ur és Felesége Othlik Krisztina Asszony”.22

Zágonyi Károly házassága

Zágonyi Károly házasságáról, illetve feleségéről sajnos igen kevés információ áll a rendelkezésünkre. Magyarországi levéltári forrásokból annyit sikerült megtudnunk, hogy Amanda volt a keresztneve, és hogy 1854-ben kötött vele házasságot Zágonyi Károly.

A fenti adatok – a már említett – Zágonyinak Dancs Lajos kapitánnyal folytatott levelezéséből származnak. Egy Philadelphiában, 1854. november 5-én kelt levelében többek között ezeket írja Zágonyi Dancsnak: „Házasságomhoz szerencse kivánásodért fogadd baráti köszönetemet és nőmnek szíves üdvözletét.”23 Egy szintén Philadelphiában, 1855. február 2-án írt levelének a végén pedig feleségének a kézírásával a következő olvasható: „Üdvözletét küldi Dancs úrnak Amanda Zágonyi.”24

Zágonyi Károly feleségének vezetéknevéről, illetve származásról további adatokat találunk Kinizsi István volt 1848/49-es kapitány visszaemlékezéseiben. Kinizsi ugyanis a következőket írja 1852. szeptemberi bostoni útjával kapcsolatban: „Midőn Kalapsza Bostonba invitált, nem az ő, hanem Zágonyi Károly bajtársunk, a lovarda leendő segédtanítója lakását jelölte ki számomra első jelentkezési helyül, hol pár napig – míg állandólakásról gondoskodom – szívesen látott vendég leszek. Becsengettem tehát a South-Boston 13-ik utca 103-ik számnál. Zágonyit, aki a szabadságharc alatt mint Vilmos-huszár főhadnagy szolgált, igen jól ismertem, s ő nagyon szívesen fogadott, s a háziaknak – egy Németországból kivándorolt, négy tagból álló család – mint magyar nemesembert mutatott be. Emlékezetes két napot töltöttem e kis családnál. A családfő, Mr. Schweiger egy pohárgyárban dolgozott, az asszonyság sütött-főzött, Miss Amanda varrogatott, és Miss Lizzie söprögetett s mosolygott, Zágonyi pedig evett-ivott, mint egy Szatmár megyei bicskás, és tört német nyelven tette a szépet Amanda kisasszonynak, aki Zágonyi barátomba fülig szerelmes volt.”25

Zágonyi tehát 1852 szeptembere előtt ismerkedett meg a német származású és Bostonban élő Schweiger famíliával, majd – mint fentebb említettem – két évvel később, 1854-ben oltár elé is vezette a család Amanda nevű lányát. A házasságkötésre nagy valószínűséggel még Bostonban került sor, mivel Dancs Lajos emlékiratai szerint Zágonyi 1854-ben még Bostonban élt és csak az év második felében költözött át Philadelphiába.26

László Károly mérnök, volt 1848/49-es tüzértiszt írja naplójában Zágonyi Károly feleségéről a következőket: „Neje egy kellemes modorú, csendes, jó képű, jó termetű, munkát nem szégyelő, szorgalmas, német szüléktől származó amerikai hölgy.”27 Ács Gedeon, az emigráns református lelkész pedig – 1859. december 23-i West Hoboken-i találkozásuk után – Zágonyi nejét „fél német, fél amerikai” és „elég csinos” -nak írja le naplójában.28

Mint ahogy Zágonyi Károly 1867 utáni sorsáról sem tudunk semmi pontosat, úgy feleségének, Amanda Schweigernek sem tudunk semmit a további életéről. Arról, hogy túlélte-e a férjét, vagy elváltak-e még annak halála előtt, sajnos nincsenek információink. Talán egy részletes és minden tekintetben kimerítő amerikai levéltári kutatás után talán választ kaphatnánk ezekre a kérdésekre.

Az interneten találtam ugyan egy Amanda Zágonyi nevű személyt – aki 1870-ben New Yorkban házasságot kötött egy ismeretlen nevű férfivel29 –, de hogy ez a személy azonos-e a „mi” Zágonyi Károlyunk feleségével, azt jelenleg nem tudjuk biztosan. Amennyiben azonban valóban róla van szó, akkor két magyarázat lehetséges erre, a második házasságkötésre. Az első szerint Zágonyinak 1870 előtt kellett elhaláloznia és így Amanda Schweiger ekkor már özvegy volt. A második szerint – mint ahogy arról a következő részben olvashatunk – Zágonyi az 1870-es évek legelején valóban visszatért Magyarországra és így előtte a házaspár nyilván elvált. A fenti kérdésre minden valószínűség szerint csak az eredeti házassági anyakönyvi bejegyzés tanulmányozása után lehetne végleges választ adni.

Említést érdemel még egy amerikai kutató, John Maurath közlése is, mely szerint Zágonyi felesége, „Amanda Schweiger” 1870-ben már egyedül élt („She was living alone by 1870”). Nevezett a fenti információt egy 1870-es New York-i vagyonösszeírásból merítette.30

Zágonyi Károly halála

Zágonyi Károly halálával kapcsolatban a szakirodalom általában azt jegyzi meg, hogy a springfiledi hős az Egyesült Államokban, 1867 után hunyt el.31 Az említett irodalmi feldolgozások ezt az adatot minden valószínűség szerint Dancs Lajos emlékirataiból merítik. Dancs ugyanis a következőket írja: „Később, a hatvanas évek közepén kapok tőle levelet, melyben felkér, hogy néznék számára egy birtokot közel Szőllőshöz, mert haza akar jönni s itt megtelepedni. (...) Ezen levélben értesit engem, hogy gazdag lett; egy vasúti társaságnál helyezte el pénzét s az igazgató-tanács egyik tagja; mihelyt ki lesz épitve a vonal, eladják s ő pénzéhez jut nagy dividendiával. 1867 elején irja, hogy azon év közepe táján hazajön s a koronázáson találkozunk Pesten. De még a koronázás megtörténte előtt, rövid értesítését veszem, melyben tudatja velem, hogy a társulat megbukott, minden vagyona odaveszett s ő megint minden nélkül van. Addig haza se jön, a míg ismét vagyont nem szerez. Ennek már huszonhárom éve, azóta sohase hallottam róla; bizonyosan nem is él már.”32

Van néhány olyan irodalmi feldolgozás is, amely egyenesen 1867-re teszi Zágonyi halálát. Ez azonban csupán merő leegyszerűsítése a Dancs-féle közlésnek.

Zágonyi Károly neve 1867 után valóban nem bukkant fel többé. Ez alól azonban – mint mindenben – itt is akad kivétel. Ez pedig az Osage Valley Sentinel 1871. február 24-ei száma, melyben egy rövid hír arról számol be, hogy „Maj. Zagonyi, who led Fremont’s body guard in its famous charge at Springfield, Mo., in 1861, is keeping a cigar shop at Pesth, capital city of Hungary”, azaz Zágonyi őrnagynak jelenleg Pesten cigarettaboltja van.33

Amennyiben a fenti híradás hiteles, úgy ezek szerint Zágonyi Károlynak mégiscsak sikerült hazatérnie Magyarországra. Ennek azonban ellentmondani látszik az a családi hagyomány, amely Kováts Istvánné született Zágonyi Terézia leszármazottai körében él. A már említett Sajti Károly ugyanis a következőket írja egy, Nagyszalontán – Zágonyi Ká-roly hagyatékával kapcsolatban – tartott családi tanácskozásról: „Csak annyi rémlik, hogy Zágonyi Károlynak volt ugyan némi vagyona, de öregségére szinte teljesen elvesztette. Még arra emlékszem, hogy a magyarországi Ponta családnak jutott ez ügyben az érdeklődés fela-data, ami azzal végződött, hogy az örökség igénylésére fennálló jog időközben lejárt, és az az Egyesült Államokra szállt.”34

Jelen sorok írója atyafiságban áll a fent említett Kováts-Zágonyi házaspár leszármazottaival, és így tanúsítani tudja, hogy a családban valóban az a hagyomány él, miszerint Zágonyi Károly a közeli vérrokonuk és – mint gazdag üzletember – örökös nélkül hunyt el az Egyesült Államokban. Hogy ezen családi legendának van-e valami igazságalapja, arra sajnos még nem tudunk választ adni.

JEGYZETEK

1. Constantin von Wurzbach: Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich. IXL. Wien, 1890. 86.

2. Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. XII Pest, 1865. 292. old

3. Balogh Béla: Zágonyi Károly emlékezet. Romániai Magyar Szó 2000. augusztus 5.

4. Nagy: i. m. 292.

5. Kempelen Béla: Magyar nemes családok. XI Bp., 1932. 156.

6. Pálmay József: Háromszék vármegye nemes családai. Sepsiszentgyörgy, 1902. 402., 479.

7. Pálmay József: Udvarhely vármegye nemes családai. Székelyudvarhely, 1900. 254.

8. Gorzó Bertalan: Szatmár vármegye nemes családai. Nagykároly, 1910. 139.

9. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár. IV A. 501. e. Szatmár vármegye nemesi közgyűlésének iratai. Nemességi iratok (a továbbiakban: SzSzBML. IV A. 501. e.). Fasc. 14. No. 43. 1804.

10. SzSzBML. IV A. 501. e. Fasc. 14. No. 43. 1804.

11. A máramarosszigeti református líceum diáksága 1682–1851. Összeáll.: Balogh Béla. Debrecen, 2000. 192.

12. Kónya László: Zágoni Zágonyi Károly, az 1848–49-es szabadságharc főhadnagya, Amerika hőse. In: Szatmáriak az 1848/49-es szabadságharcban. Szatmárnémeti, 1999. 63–69.; Kónya László: Zágonyi Károly, a springfieldi hős, kiadatlan jelentései a győztes csatájáról. In: Forradalom és szabadságharc a Felső-Tisza vidéken. Nyíregyháza, 1998. 71–77.

13. Balogh Béla: A Szinértől Springfieldig. Adalékok Zágonyi Károly életrajzához. Bányavidéki Új Szó 1998. március 6. 5.

14. Magyar Országos Levéltár. R 21. Dancs Lajos iratai (a továbbiakban: MOL. R 21.).

15. MOL. R 21. Zágonyi Károly levele Dancs Lajoshoz. Boston, 1852. február 1.

16. Dancs Lajos: Töredékek tíz éves emigrationalis élményeimből. Nagy-Szőllős, 1890. 69.

17. MOL. R 21. Zágonyi Károly levele Dancs Lajoshoz. Philadelphia, 1856. április 22

18. Sajti Károly: Zágonyi Károly. Új Tükör 1989. július 23.

19. Ács Tivadar: Magyarok az észak-amerikai polgárháborúban 1861–65. Bp., 1964. 67.; Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban. III Bp., 1999. 501.; Dojcsák Győző: Amerikai magyar történetek. Bp., 1985. 147.; K. M. Kertbeny: Alfabetische Namenliste Ungarischer Emigration 1848–1864. Brüssel-Leipzig, 1864. 77.; László-Bencsik Sándor: Nagy magyarok idegenben. Bp., 1971. 49.; Merényi Gábor: A springfieldi hős. Interpress Magazin 1989. 1. 4.; Robert E. Miller: Zagonyi. In: Missouri Historical Review, 1982. évf. 177.; Edmund Vasvary: Lincoln’s Hungarian Heroes 1861–1865. Washington, D. C., 1939. 162.; Wurzbach: i. m. 85.

20. Hadtörténeti Levéltár. VII 203. Fondokhoz nem kapcsolható könyvek. 105. sz. Index über politisch Komprommittierten 1848–49. L-Z.

21. Balogh (1998): i. m. 5.

22. Arhivele Statului Filiala Judeþului Maramureº. Biblioteca. Nr. 1586. A szinérváraljai református egyház kereszteltjeinek anyakönyve. 1761–1822. 117.

23. MOL. R 21. Zágonyi Károly levele Dancs Lajoshoz. Philadelphia, 1854. november 5.

24. MOL. R 21. Zágonyi Károly levele Dancs Lajoshoz. Philadelphia, 1855. február 2.

25. Kinizsi István: A „Sánta Huszár” naplója. Marosvásárhely, 1999. 133.

26. Dancs: i. m. 67.

27. László Károly 1850–67. évi naplófeljegyzései a Kossuth-emigráció amerikai életéből. In: Ács Tivadar: Magyar úttörők az Újvilágban. Bp., 1942.

28. Ács Gedeon: Mihelyt gyertyámat eloltom … Bostoni jegyzetek 1856–1863. Bp., 1989. 345.

29.http://freepages.genealogy.rootsweb.com/~blkyn/Marriage/Z/Z.1.html

30.http://www.paroots.com/~philadelphia/query001.html

31. Ács Tivadar: i. m. 69.; Dojcsák: i. m. 148.; László-Bencsik: i. m. 50.; Merényi: i. m. 9.; Miller: i. m. 192.; Vasvary: i. m. 164.

32. Dancs: i. m. 69.

33. Missouri Historical Review 1942. évf. 393.

34. Sajti: i. m.