Január 2003
Európai integráció Magyarok - Románok

Balázs Imre József

Hierarchiák nélkül, egymás mellett

‘‘Vállaljuk a nyitottságot, az egyenrangú kelet–nyugat párbeszédet, a nagy nyelvek = nagy kultúrák provincializmusával szemben a nyelvi határok átjárását a kis nyelvek = sokszínű kultúrák irányába. A magyar írók és gondolkodók legjobbjainak írásaival továbbra is részt kívánunk venni egy európai, illetve világméretű diskurzusban’’ ‘’írta Karádi Éva, a Magyar Lettre Internationale felelős szerkesztője mintegy két évvel ezelőtt, a Korunk 75 éves születésnapján. Az azóta szerkesztett lapszámokon ugyanúgy érződik az egymásmellettiségnek, a hierarchizálatlanságnak ez a természetessége, mint a korábbiakon. Utazó kultúrák ‘’Irodalmi Expressz, Furcsa városok, Európai elsőkönyvesek, Hollandia haladóknak: csupán néhány olyan összeállítás főcíme, amelyekben az idegenség és otthonosság sajátosan, Lettre’’módra keveredik. Egyik legjobb példa erre az a 2000’’ben megszervezett vonatút, a Literaturexpress, amelyen százhúsz író utazta körbe Európát, magyar színekben Garaczi László, Márton László és Kovács András Ferenc: ‘‘úgy lesznek jelen íróként, hogy egyikük sem fog írni, hacsak nem képeslapot vagy naplójegyzetet; az előbbi privát dolog, az utóbbi puszta nyersanyag’’ ‘’írja Márton László. A leírtak alapján az ötletes vonatprogram valóban nem kedvez az elmélyült alkotómunkának (‘‘leplezett turizmus’’ ‘’írja Nagy Ildikó Noémi Garaczival közös naplójában), Kovács András Ferenc mégis megtalálja a módját, hogy elegánsan és emlékezetesen villantsa fel az utat: Babits Messze... messze... című versének átiratával érzékelteti, mennyire más a kortárs Európa képe, mint az egy évszázaddal korábbi. Madridban az utcasarkon skót dudás áll, a Belgiumra vonatkozó emlékek pedig: ‘‘cukrászda, búzaser, kebab.’’
A 2002. nyári számban a Furcsa városok című blokkban több nyugat’’ és kelet’’európai város képe íródik egymásba. Konrád György egyfajta szubjektív összehasonlító várostant ír: Párizs, Gyulafehérvár, Bukarest, Budapest, Isztambul, Berlin merül fel az emlékek közül. Andrei Pleşu és Horia’’Roman Patapievici Bukarest és tágabb környezete viszonyát vizsgálja. Karl Schlögelben Nagyvárad szecessziós épületei között járva fogalmazódik meg a gondolat: ‘‘aki még nem látta Oradea/Nagyvárad/Grosswardeint, annak aligha lehet megfelelő fogalma Európa tündökléséről és bukásáról.’’ De ugyanebben a lapszámban olvasható egy másik érdekes ‘‘átviteli’’ kísérlet is: Szilágyi Júlia Bodor Ádám második regényének francia fordítása kapcsán elmélkedik arról, hogy mit és hogyan lehet kiolvasni ugyanabból a könyvből egy másik kultúrában, egy másik közegben. ‘‘Bodor Ádám olvasója pátosztalan világot olvas; történetei hihetetlenek. Ám nézzünk körül: a történelem hihetetlen. Ennek a kegyetlen és ironikusan gyöngéd írónak a könyveiben paródiának olvassuk a történelmet és bánatnak a paródiát’’ ‘’írja Szilágyi, egyszerre próbálva meg áthidalni a befogadás földrajzi és ‘‘történelmi’’ távolságait.
A 2002. őszi számban a technika és az ember hétköznapi életének, szimbolikus világának kapcsolata képezi számos írás kiindulópontját, a másik nagy összeállítás Hollandiáról szól, hollandok és Hollandiát kívülről szemlélők nézőpontjából. Különösen fontosak itt azok a kerekasztal’’beszélgetések, amelyek az író és irodalom megváltozott társadalmi szerepére kérdeznek rá. Ezekben a beszélgetésekben szintén ‘‘keleti’’ és ‘‘nyugati’’ nézőpontok kerülnek egymás mellé, ismert jelenségek inverzei tapasztalhatók például az egyes közegekben: ‘‘Mintegy tíz éve figyelhető meg egy érdekes jelenség: írók egyre nagyobb számban vesznek részt iskolai, gimnáziumi rendezvényeken (felolvasásokon, vitákon, írói műhelyekben) és olyanok körében is, akik nem könnyen találnak utat az irodalomhoz: munkásnegyedekben, sőt börtönökben is’’ ‘’mondja egy francia (!) író, Alain Lance azon a kerekasztal’’beszélgetésen, amelyre a budapesti Goethe’’Intézetben került sor 2002 áprilisában. Talán ezek, a ‘‘bevettből’’ kimozdító mondatok a legfontosabbak a Lettre’’számokban, és mindegyikben bőven akad ilyen. (Magyar Lettre Internationale, 2001–2002)