Jakobovits Miklós

A Barabás Miklós Céh - 2002-ben

A nagy hagyományú, Kós Károly alapította Barabás Miklós Céh elnökéhez, Jakobovits Miklós Nagyváradon élõ festõmûvészhez fordultunk a Korunk kérdéseivel: milyen ma ennek az erdélyi magyar képzõmûvészeti szervezõdésnek a "közérzete", a szakmai súlya, viszonya a fiatal alkotókhoz, nemzetközi kapcsolatrendszere - jövõje.

A BMC tagsága el van öregedve, a tagság zömét az 55-65 év közötti korosztály teszi ki; ez a korosztálybeli besorolódás sajnos negatívan befolyásolja a Céh szellemét, hisz ebben a korosztályban csak ritkán találunk szellemi kalandokra, új mûvészi játékokra vágyó alkotókat.

Tagságunk a szakmai elhelyezkedési lehetõségeknek megfelelõen a nagyobb erdélyi és partiumi városokban él, a Székelyföldön kiváló mûvészek élnek kisebb településeken is, de elvétve találunk magyar alkotókat Bukarestben és a moldvai nagyvárosokban.

Sajnos nagyon sok idegenkedést tapasztaltam a fiatalság részérõl a Céh eszméivel és szellemével kapcsolatban. Sokan erõltetettnek vélik az etnikai alapon történõ mûvészeti szervezõdést, másrészt a túlságosan hagyományos alapokra épült erdélyi mûvészeti látás egészét porosnak, idejétmúltnak érzik.

A Céh 1993. évi újjászületése óta - Kancsura István, majd az én vezetésemmel - közgyûléseken, mûtermi beszélgetések keretében többször tartottunk vitafórumokat, de valahogy a serpenyõ mindig a hazai táj ábrázolása, az erdélyi emberábrázolás irányába billent, háttérbe kerültek az igazi európai mûvészeti törekvések mint pozitívnak nevezhetõ példák. E negatívumok mellett Céhünknek mégis hitele és súlya van a magyarországi, a külföldi mûvészek szemében. Ezt az erkölcsi erõt és hitet annak köszönhetjük, hogy mûvészeink nem mentek el a nyugati alkotókra oly jellemzõ kereskedelmi huncutkodás felé, a belsõ hangokra figyelnek, és alkotásaik sajátos színt jelentenek a magyar és európai mûvészet egészében.

Kiváló kapcsolatban vagyunk a magyarországi szövetségekkel, a kerámia-, papír-, festészeti, bronzöntõ táborokkal, ahol Céhünk tagjai évente aktívan munkálkodnak. Mint különösséget jegyzem meg, hogy Németország egyik legjelentõsebb mûgyûjtõje, akinek az 1940-es évekbeli BMC-tagok csaknem hatvan alkotása van tulajdonában, két-három éve rendszeresen vásárolja a maiak munkáit, vitalizálja mûgyûjteményét a Céh-tagok új munkáival.

Tehát idõben és térben létezik egy dinamikus körforgás, ami a múlt alkotásait még hitelesebbé teszi, ugyanakkor bekapcsolja a ma Erdélyben születõ mûvészeti munkákat a nagy európai áramkörbe.

Jakobovits Miklós