Debra Ollivier-Jean-Lorin Sterian

Az orális szex története

Senki sem tudná pontosan meghatározni, mikorra tehető az első orális szexparti időpontja, de ki tudjuk találni, ki volt a kezdeményező. A két lábra való emelkedés kétségtelenül forradalmi lépés volt. Yves Coppens francia paleontológus kidolgozott egy elméletet, miszerint a Lucy 2-3 millió évvel ezelőtt fellációt követett el. Ebben semmiféle morális kód nem akadályozta meg. Yves Coppens szerint semmi nem lehet jobb, mint egy paleofelláció. Timothy Taylor archeológus A szex őstörténete című könyvében leírja, mi tekinthető az emberiség első szexuális leletének: egy neolitikum kori kőszobor, amely egy nőt ábrázol, amint egy férfi farkát ízleli. Közben egy harmadik személy hátulról belehatol. Az első civilizált szopás mitologikus mellékízű: Oziriszt, az egyiptomi istent valamelyik ellensége darabokra vágja, a felesége azonban visszaadja életét - egy "felerősített" pénisszel. Ozirisz apja, Geb, a föld istene úgy jelenik meg a mitológiában, mint az egyetlen, aki egyedül el tudja érni a felláció örömét. Ez olyan tulajdonság, amely Alfred Kinsey szexológus szerint a halandók körében ezerből egynek vagy kettőnek adatik meg.
 
A görög költők ugyancsak utaltak a fellációra: "Ahogyan egy férfi kiissza az italát, ő letérdelt, hörpintve belőle" - így írta le Arkhilokhosz időszámításunk előtt a 7. században ezt az aktust. A kicsapongás "hivatalos" kultúrája és a meztelenül végzett tornagyakorlatok oda vezettek, hogy az orális szex magatartásbeli problémát jelentett a korai görög történelemben, habár nem minden férfi emelte fel a köntösét a kamasz fiúk előtt. A művelt kurtizánok, hetérák is művelték a fellációt - a befolyásos athéni férfiak örömére, és ezáltal olyan rábeszélő erőnek örvendtek, amiről az illető férfiak feleségei nem is álmodtak. "A hetérák ágyastársaink, akik mindennapi szükségleteinket látják el. Aztán vannak hivatalos feleségünk, akik törvényes utódokat szülnek, és a háztartással foglalkoznak" - így foglalta össze Démoszthenész a kor szexpolitikáját.
 
Most pedig lássuk, miként jött létre az orális szex egy adag krumpli ellenében. A rómaiak számára a felláció passzív aktust jelentett, annak a személynek pedig, aki szopott, dinamikusat. Gyengeséget és alávetettséget jelentett az orális szex annak a személynek, aki végezte, aki viszont fogadta, annak az erőt, a hatalmat képviselte. Az Orális nemiség: orális technikák a nemiség gyakorlásában című könyvében Gershon Legman a római víziót támasztja alá, azzal érvelve, hogy a felláció szerepe "biológiai elvekre és erotikus szabályokra" vezethető vissza, a felláció nyújtja a lehető legnagyobb lelki kielégülést "mind a férfinak, mind pedig az aktusban részt vevő nőnek". A római világban a felláció annyira becstelennek számított, hogy büntetésnek is tekintették. Ha egy földműves elkapott egy tolvajt, amint krumplit lop a földjéről, büntetésként a tolvajnak le kellett szopnia a tulajdonost. Ugyanakkor ismerték és elismerték az aktus nyújtotta örömöket is. Egy "legenda" szerint Kleopátra több mint száz római nemesnek kínálta fel a felláció örömét egy orgián. A görögök Meriochane név alatt ismerték, ő volt az a nő, "aki nagyra tátja a száját tízezer férfi előtt". A föníciai és egyiptomi prostituáltak azzal fokozták a szopás művészetét, hogy pirosra festették a szájukat, mintegy a vulvát szuggerálva. Ebből alakult ki a rúzs használatának szokása.

A kínaiak számára a felláció a megvilágosodás felé vezető út volt, szerintük a jang nem veszhet el, a férfi magját nem szabad eltékozolni. A legtöbb kínai szextankönyvben diagramok segítették a férfiakat abban, hogy élvezhessék a Duzzadó Gombákat vagy a Sárkány Oszlopait, mialatt visszairányítják spermájukat az agy felé. Az első modern kínai regény, Az arany szilvák edénye a Ming-dinasztia ideje alatt született. Ma is népszerű Kínában, néhány orális szexre utaló részletet is tartalmaz: "A Sárga Lótusz, Hszi férfiassága egyenesen és mereven állt, mint egy fa ága. A nő sietett, hogy befogadja ajkai közé a szerszámját. Egy egész órán át szívta, de ő nem halt meg."

A régi idők legértékesebb szexuális kalauza Indiából származik. A valamikor a 3-5. században keletkezett szanszkrit Kámaszútrában leírják, hogy a jó szex jó kármát von maga után. Ez a könyv nyolc orális modellt mutat be, amelyek közt a "simogatást", "felszívódást" és a "mangó-szopást". Az indiaiak az arabokat is inspirálták. A közel-keleti szextankönyvek, mint az Illatosított Kert a Lélek Újjászületéséért sokat kölcsönöztek a Kámaszútrából. Edwardes és Masters úgy írták le az okos nők háremét, mint "a felláció szabad gyakorlóinak, a pénisz ízlelőinek és a vad szenvedélyeseknek" a gyülekezetét.

A peruiak antik edényeket hagytak maguk után, amelyeken olyan emberpárokat látunk, akik különböző pozíciókban művelik az orális szexet. Egyes kolumbiai edényeken két lyuk található, amelyeken inni lehetett. Az egyik pénisz formájú, a másik vulva alakú. Az inni vágyó választhat a felláció és a kunilingusz között.

A kereszténység hajnala nem számított túlságosan boldog időszaknak az orális szex művelői számára. Az egyház első vezetői szigorúan kikötötték, hogy az egyetlen elfogadott szexuális aktus csak az utódnemzés célját szolgálhatja. 1012-ben Burchard von Worms német püspök hivatalos körlevélben megszabta a nőknek: "Ha lenyelted a férjed magvát, remélve, hogy a te ördögi tetted arra készteti majd őt, hogy jobban szeressen és kívánjon, akkor hét évig kell vezekelned az ünnepnapokon." A Bibliában egyetlen utalást találunk az orális szexre, egy nő Salamon énekében ezt mondja: "Az ő árnyékában felette igen kívánok ülni; és az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek."

A reneszánsz korában az orális szex olyannyira népszerűvé vált Franciaországban, hogy a "frenching" mindenfajta genitális csóknak a szinonimája lett (ez ma is érvényes, amint azt egy Playboy-kutatás bizonyítja, és amit 6000 férfialany bevonásával végeztek a világ minden pontján. A francia férfiak állnak a toplista élén, utánuk a görögök, a brazilok és a lengyelek következnek.) Az első francia irodalmi említést a fellációra vonatkozóan François Rabelais tette, akinek a kéziratai felettébb obszcének voltak: "A feleségem be fogja falni édes farkamat. Kész vagyok, és várom őt. Megígérem, hogy mindig nedvesen és jól ellátva fogom tartani." Kétszáz évvel később a frenchingnek jelentős szerepe volt a francia erotikus színházi előadásokban, amelyeket a nemesek magánszalonjaiban mutattak be. Angliában és a gyarmatokon a hatóságok meglehetősen kedvezőtlen véleményt alakítottak ki e "deviáns szexuális magatartásról". Azokat a törvényeket, amelyek a szodómiát tiltották, úgy értelmezték, hogy csak az anális, homoszexuális közösülésre vonatkoznak. A felláció népszerűvé válása elborzasztotta az angol hatóságokat, és megfékezésére törekedtek. Az Újvilágban 1880-ban csak két amerikai állam tiltotta a fellációt. 1920-ban már 24 állam kezdeményezett egybehangolt támadást ellene, és 11 államban szodómiának nyilvánították. 1986-ban az Amerikai Egyesült Államok elismerte a tagállamok azon jogát, hogy betiltsák az orális szexet, és "más természetellenes aktusokat". Ma a homoszexuális felláció több mint 12 államban törvénytelen, csak Alabama tesz kivételt, méghozzá a házastársak esetében. J. Edgar Hoover FBI-igazgató egy alkalommal kijelentette, hogy a szövetségi kormány nem kutakodhat az orális nemi kapcsolatok terén.

A felláció kulturális elfogadásának lassú folyamata a 19. század végén kezdődött el. A középosztály körében népszerű volt a pornográfia, ez a réteg szinte rögeszmeszerű érdeklődést mutatott az orális szex iránt. Egyre több házaspár kezdett el kísérletezni, viszont a franciák élen álltak a felláció gyakorlásában. Ők azt tartják, hogy a legjobb fellációk kis szobákban zajlanak, rákvörös bútorzat között, de portói borral ellátott fürdőkben is pompás a dolog.

1926-ban Theodor Van de Velde kiadta a Az ideális házasság: pszichológia és speciális technikák - az első amerikai szextankönyvet, amely rendkívüli népszerűségnek örvendett. Különösen pozitívan értékelték a "nemi csók" ismertetését, amit az előjáték részének tartottak. Van de Velde mégsem volt eléggé felkészülve arra, hogy leírja az orális szex ideáját. Mint önálló aktusról azt állította, hogy "a felláció könnyen tágra nyithatná a szexuális perverzió birodalmának a kapuját" - főleg, ha orgazmust eredményez. Ez gyakran hangoztatott véleménynek számított abban a korban. Az 1920-as években Európában az orális szex annyira népszerűtlen volt, hogy a prostituáltak külön fájdalomdíjat kértek ennek elvégzéséért.

Charlie Chaplin egyike volt az fellációellenes hullám áldozatainak. Válópere során az alábbi vádak érték: "Kérte, majd kényszerítette a feleségét, hogy vesse alá magát, és olyan természetellenes, perverz, degenerált dolgokat kövessen el, amelyeknek a részletes bemutatása felháborító, mélyen erkölcstelen volna." Chaplin semmi egyebet nem tett, mint hogy a feleségét megkérte, szívja le. 1927-ben egyezségre jutottak. A művész 625 000 dollárt fizetett feleségének, így szabadult meg a pertől. Alfred Kinsey két évtizeddel később közölt művében (A férfi szexuális magatartása) kifejtette, hogy "több olyan példát ismerünk, amikor a nők megölték a férjüket, mert az ragaszkodott a nemi szerv és a száj érintkezéséhez".

A két világháború alatt a "szakértők" érdekes következtetésre jutottak: "It`s frenching time." Amikor az Amerikai Egyesült Államok fiatal férfiak százezreit küldte Európába harcolni, 1948-as kutatásai során Kinsey felfedezte, hogy száz közül negyven amerikai férfi boldog haszonélvezője volt az orális szexnek. Öt évvel később, A nő szexuális életében Kinsey azt állítja, hogy a férjes amerikai nők 49 százaléka leszopta a férjét, és a fiatal tanult lányok 62 százaléka beismerte, hogy fellációt gyakorolt a barátjával. Kinsey kutatásai heves vitákat váltottak ki, míg végül magára maradt, elvesztvén támogatóit. Ismerve Kinsey esetét és tudva azt, hogy az orális szex a szövetségi államok többségében törvénytelen, Masters és Johnson úgy döntöttek, hogy az 1966-ban kiadott Az ember szexuális reakciója című könyvükben nem elemzik ki az erre vonatkozó következtetéseket. Masters pár évvel később ezt nyilatkozta: "Egyszerűen nem volt bátorságom." Mindezek ellenére az orális szex közkedvelté vált. Egy tudományos kutatás arra a következtetésre jutott, hogy világviszonylatban a fiatal nők 68 százaléka és a férjes nők 71 százaléka ismeri az orális szex fogalmát. A felláció azonban az egyetemisták körében a legelterjedtebb. A szociológusok egyetértnek abban, hogy az orális szexpartik száma ritkul a házasságkötés után. Egy moldvai esküvőn történt: a násznagy a vőlegényre pillant, és látja, hogy arcán széles vigyor ül. Megkérdi, mitől oly boldog. A válasz, hogy a menyasszony most részesítette élete legnagyobb fellációjában. Pár perc múlva a násznagy észreveszi, hogy a menyasszony szintén mosolyog. "Te is boldognak tűnsz" - fordul hozzá. "Igen - mondja ő.- Látod a vőlegényt? Az esküvői ceremónia után többé soha nem fogom leszopni."

Egy nemzetközi felmérés során kiderült, hogy azok a párok, akiknek gyerekük van, 50 százalékkal ritkábban gyakorolják az orális szexet, mint a gyerekáldás előtt. Egy férfinak hetente átlagosan egyszer jut ki a felláció öröme. A házasság utáni első években (már ha nem születik gyerekük) lényegesen megnő a partik száma, tíz évvel a házasság után azonban már csak a maszturbációra gondolnak. A férfiak - ha lehetne - 3-4 alkalommal gyakorolnák az orális szexet hetente, de amint nő a házasság éveinek a száma, arányosan csökkennek az ilyen jellegű igényeik.

Az erotikus irodalomnak rendkívül fontos szerepe volt a felláció iránti érdeklődés felkeltésében - sőt egyes szövegeket nők írták. Példa erre Anais Nin és Emanuelle Arsan. A francia fellációtól eltérően az amerikai fürkésző, kíváncsi, eufemisztikus volt. John Updike 1960-ban megjelent regénye, a Nyúlcipő szenzációt keltett, bár a szerző nem nevezte nevén a dolgokat. Az 1968-ban megjelenő Házaspárokban ezt írja: "Összekapcsoltuk a nemi szerveinket azért, hogy primitíven párosodjunk, de amikor a száj akarja, és kívánja, a test összeházasodik az elmével. A másikból enni szent aktus." Egy évvel később Philip Roth szereplői egyszerűen az ösztöneikkel harcoltak, a Portnoy elégedetlenségében: "Tényleg letérdelt, vagy bolondítasz? Tényleg letérdelt? De a fogai, mit csinált a fogaival? Nyalta vagy szopta? Vagy mind a kettő? Ó, Istenem! És elengedted a szájába? Lenyelte vagy kiköpte? Mondd már! Ki tette be a szájába, ő magának? Vagy te tetted be? Megtalálta magától az utat?"

Az utolsó két évtizedben a szex öröme a video révén bejutott az átlagemberek házába is. A kilencvenes években a felláció már nem számított misztikumnak. Hugh Grant szóba hozta a témát egy késő éjszakába nyúló televíziós vita során, amikor is azért mentegetőzött, hogy egy prostituált rossz nyílásába helyezte a péniszét. 1180 dollár büntetés kifizetése után az angol sztár karrierje ismét felfelé ívelt. Sokkal nagyobb híresség következett: Bill Clinton "megengedte" egy gyakornoknak a Fehér Házban, hogy a felláció örömében részesítse. Ez a középkori ceremóniákra emlékeztetett. John Updike azt szuggerálta egy rádiókommentárban, hogy a felláció intimebb, mint a behatolás, mert a felek egyikétől a fej használatát követeli. A The Guardianben John Ryle azt írta, hogy: "Ha Bill Clintonnak nem lettek volna házasságon kívüli kapcsolatai, minden bizonnyal olyan kapcsolatai lettek volna, amit mi fellációs kapcsolatnak neveznénk." Az amerikai elnök, mint egy szendvics, közrefogva kapta magát. Az idősebb generáció elítélte az orális szexet, a fiatalabb generáció viszont nem ismerte fel igazi értéket. Monica Lewinsky klasszikus görög hetérának tekinthető, aki áldozatkészen lehajtotta fejét, hogy kiszolgálja az erős péniszt (és hogy tartósítsa a szent magvakat), ugyanakkor azon nemzedék tagjának is tekinthető, amelynek a szopás egyet jelent az előjátékkal. Egy Starr-anyag arról próbálja meggyőzni az olvasókat, hogy kettőjük között csak orális viszony volt, és az elnök csak ritkán jutott el az orgazmusig. Ez az ő problémája, de megjegyzésre méltó, hogy Amerikában léteznek továbbképző tanfolyamok.

Számtalan fiatal számára a felláció biztonságos szexuális aktust jelent. Jó módszer arra, hogy megnyugtassák kitartó barátjukat, hogy megőrizzék a szüzességüket, hogy majdnem hűek maradjanak. A fiatalok számára ez egy rövid és izgató "szám", amihez nem szükséges levetkőzni sem. Ráadásul a legszokatlanabb helyeken is gyakorolható, mint például a vonatban, a felvonóban, az íróasztal alatt vagy a parkban, anélkül hogy különösebb feltűnést keltene. Egy felmérésből, amelyet az amerikai középiskolások között végeztek, kiderült, hogy a diákok a szopást nem tartják szexuális aktusnak. Igazuk volna?
 

 
János Réka összeállítása és fordítása