Kaftánját kapkodva kortalan férfi menekül az eső elől. Asszonya ahogy illik méterekkel mögötte lohol, arcát fehér kendő takarja, tekintete a kockaköveké. Egy ablakból bizánci zene szól, valaki fejhangon énekel. A házak tövében szakadt szemetes zsákok, az eső viszi a kutyák meghagyott ételmaradékát. Átlépünk a hulladékokon. Alapszín a szürke, gyereket a sikátorokban még véletlenül se látni. Dél van. Átfagytam a keresésben, meginnék valami lélekmelegítőt. Pista, a kalauzom, aki negyven éve próbálja belakni a várost, elvonszol a kávézó elől. Odabenn arabusok kockát vetnek, négerek és sötét sápadtarcúak sugdolóznak.
Európa szívében vagyunk, a szocreál utódállamok politikusainak álomvárosában. Brüsszelben, ahol felülről nézvést dőlnek el a dolgaink. Ez Molenbeek, az északi szegénynegyed, bevándorlók és hontalanok átmeneti szállása.
Három házat igyekszünk felkutatni. Bejárjuk értük Tolnát-Baranyát, mert nem hisszük el, hogy ennyire közel vannak egymáshoz. Valamennyi itt, a brüsszeli Harlemben található, sétányi távolságra egymástól. Összekötve őket a térképen, csaknem egyenlő oldalú háromszöget alkotnak.
Pándy András házai. Sajtóból kölcsönzött állandó jelzőivel fölékesítve a "családirtó", a "Kékszakáll atya", a "csontos Pándy", a "brüsszeli rém" házai. Gazdájuk az egyformát kereshette, mert a három saroképület kísértetiesen hasonlít egymásra. Ha valakinek a formai azonosság nem tűnne fel, a színük árulkodó. Mind a három Pándy-házat romlott málnahab színűre festették. A kéményt szurokfeketére. A bejárat törhetetlen vasajtó. Egyébként a földszinti ablakok befalazva, az emeletiek lemázolva, védőkorlát tartja távol a kíváncsiakat, mióta lefogták az ál-lelkészt. Több mint egy éve tart a vizsgálat. A kutatás további, perdöntő bizonyítékok után, anélkül, hogy vádemelésre sor került volna. Ezért annyit mondhatunk: alapos a gyanú, hogy Pándy András belga-magyar állampolgár 1986 és 1990 között brutális kegyetlenséggel megölte hat hozzátartozóját, s a házaiban talált csontokból és más emberi maradványokból ítélve további négy-hét ember haláláért felelős.
A belga rendőrség Pándyt 1997. október 16-ikán tartóztatta le. (A nyugdíjas vallástanár hosszabb szünet után András nevű kamasz fiával tért vissza Magyarországról, hogy a fiú Brüsszelben folytathassa a tanulmányait.) A hírt két nappal később, bőséges terjedelemben tálalták címoldalon a lapok.
Nem volt véletlen az időzítés. Erre a napra esett az a háromszázezres néma felvonulás, melyet részvéttel figyelt a világ. A pedofil tömeggyilkos, Marc Dutroux áldozatainak emlékére tüntettek a máskor békés belgák. Akkorra már a szokatlan és kiterjedt tiltakozáshullám politikai válságba torkollott. Az emberek a bírói tehetetlenséget és a rendőri korrupciót okolták a tragédiákért. Marc Dutroux, akit korábban pornográfiáért és nemi erőszakért ítéltek el, jó magaviseletéért hamarabb kiszabadulhatott, s ezt követően bandájával kislányokat rabolt el, erőszakolt és gyilkolt meg, videóra rögzítve a szörnyű bűncselekményeket. A hatalomnak s a sajtó egy részének kapóra jött Pándy, az "idegen", akinek rémtettei vetekednek a pedofil-ügy főszereplőjével. Ha nem így gondolták volna, aligha időzítik a bejelentést a tüntetés napjára. Azonnal megkapta Pándy a "Vader blauwbaard", azaz Kékszakáll atya nevet, s ettől kezdve hetekig a vízcsapból is ez a história folyt.
Fölneszeltek a világlapok, a belga igazságszolgáltatásra nézvést nem éppen hízelgően tálalva az ügyet. Az International Herald Tribune 1997. november 4-ikén "Belgium sötét oldala: csontok a pincében" című cikkében többek között idézi Claude Javeau-t, a brüsszeli egyetem szociológia professzorát: "A bomlás előrehaladott állapotában lévő társadalomban élünk. A két közösség franciák és flamandok egyre kevésbé tudnak mit kezdeni egymással. A hatalom összezavarodott, különösen itt, Brüsszelben, az egyetlen városban, amely még összetartja ezt az országot. Ebben az összefüggésben a Pándy-üggyel kicsúcsosodó sötét esetek sorozata érthetően komoly traumákhoz vezetett."
Hihetetlen karriert fut be a rémtörténet. Valamennyi földrészen írnak róla. Nepálban is szalagcím a családirtó Kékszakáll! A bulvárlapok és tévétársaságok licitálnak a sztori részleteire. Beindulnak hát az igaziak mellett a szenzációhajhászok is. Krasznay Árpád, a brüsszeli Magyar Ház vezetője kellemetlen emlékként idézi fel azokat a heteket: "Az utcára se mertünk kilépni. A német tévések erőszakkal nyomultak be ide. Az angolok az éjszaka kellős közepén csöngettek fel minket. Hiába mondtuk, hogy ez katolikus ház. Pándy megfordulhatott itt, de közelről nem ismertük. Nem hitték el, követelőztek, azonnal bekapcsolták a kameráikat, mondván, hogy minden kell nekik, ami brüsszeli és magyar."
A magyarországi sajtó tavaly október 21-ikén fedezte fel magának Pándyt. A vezető budapesti lapok címoldalon hozzák, furcsa mód azonnal tényként közölve, hogy "magyar lelkész" a családirtással gyanúsított férfi.
Kicsoda ez a világhírhedett személy: Pándy András, alias Andreas Pándy? Hivatalos papírjai szerint 1927. július elsején születet a kárpátaljai Csap városában, közvetlenül a magyar határnál. A négygyerekes Pándy család három fiú és egy leány nagy szegénységben élt. Apjuk postás volt, anyjuk háztartásbeli. A családfőt (azokban az időkben, mikor Csap Csehszlovákiához tartozott) lopáson tetten érték talán kenyérgond? , elítélték, s rövid fogházbüntetését Királyhelmecen töltötte. Később az asszony jutott ugyanerre a sorsra, szintén lopás miatt. A Csapon élő unokanővérek elmondása szerint András jóeszű, rendes, szolíd gyerek volt. Színjeles tanuló.
Az 1964. évi Bethlen naptár fényképet közölt idősebb Pándy András és neje, Nagy Julianna 1963-ban, Beregszászon tartott aranylakodalmáról, tudatván a református közösséggel, hogy ifjabb Pándy Belgiumból írásban látja el a beregszásziak lelki szolgálatát is.
Az esztendő másik kiemelkedőnek tartott eseménye, melyről az évkönyvben ugyancsak fotó tanúskodik, hogy "tízéves lelkészítő (sic) szolgálatát együtt ünnepelte Pándy András a brüsszeli gyülekezettel. A gyülekezet ajándékát, egy palástot, Gálócsy Zsigmond főgondnok és Teleki József presbiter-pénztáros nyújtotta át a lelkipásztornak."
Tív évvel korábban, 1953-ban, Pándy még Magyarországon volt! Az idő tájt kezdhette segédlelkészi gyakorlatát Hajduhadházán. Ott ismerte meg első feleségét későbbi áldozatát , Sőrés Ilonát.
A Pándy fivérek, a rokonság szerint, valamennyien teológiát tanultak. Ám közülük csak a legidősebb fiú, Sándor fejezte be a tanulmányait. Neki 1956-ban, a forradalom idején nyoma veszett. A belga sajtóban találgatások jelentek meg arról, hogy "Kékszakáll Atya" talán nem is az igazi, hanem halott bátyja személyazonosságát elrabolva érkezett Belgiumba, s teremtett magának egzisztenciát. Nem zárható ki teljesen ez a feltételezés, de aligha hihető, hogy a szülőknek később, mikor fiúk Brüsszelből jelentkezett, ne tűnt volna fel a csere.
Nem sokkal a forradalom bukása után, ötvenhat novemberében hagyta el az országot Pándy András, feleségével. Bécs érintésével érkeztek Bázelbe. Bázelben néhány hónapig gyűjtőtáborban voltak Pándyék. Ötvenhét kora tavaszán már úgy érkezett Brüsszelbe, mint protestáns lelkész. A forradalom menekültjeire bizalommal tekintettek Európa-szerte. Őt pedig hajdani gyülekezetének hírmondói szerint már csak azért is tárt karokkal várták, mert Svájcból a század leghíresebb protestáns teológusának, Karl Barthnak az ajánló levelével érkezett.
Ötvenhat sodrában senki nem firtatta a hivatalos iratok, igazolások hiányát, a gyülekezet befogadta. Ilyen előzmények után nem tekinthető bűnös mulasztásnak, hogy kiterjedt lelkipásztori tevékenységet végezhetett, az akkoriban négyezerre tehető belgiumi magyar protestáns gyülekezet körében.
Abból a gyülekezetből hárman maradtak meg. Süle István így emlékezik Pándyra: "Remekül prédikáló, eleven eszű embernek ismertük meg. Látszólag nyájas volt, de ha valakivel a legkisebb ellentétbe került, hidegen és durván lépett fel ellene. Sokan tartottak tőle. Engem kezdettől fogva zavart a pénzéhsége. Ennek ellenére örömmel fogadtuk. Bíztunk benne. Valósággal letaglózott bennünket, mikor kiderült, hogy kiféle-miféle valójában. De akkor már késő volt. A hetvenes évekre szétesett a gyülekezet."
Pándy igehirdető-lelkészi szolgálata 1957-78 között Brüsszel mellett Liège-re, Waterscheira és Charleroi-ra is kiterjedt. Mindhárom városban ünnepséget rendeztek a tiszteletére, a már felidézett tízéves jubileumon.
Valójában Pándy András ál-lelkész volt. Felszentelés, hivatalos kinevezés, illetve bekebelezés nélkül szolgált. Márpedig ez elfogadhatatlan a törvényesen elismert történelmi egyházakban, Keleten éppúgy, mint Nyugaton.
Frízföld határán, a hollandiai Zwolléban él a Belgiumban is szolgálatot teljesítő, Nagysármásról elszármazott Hermán János lelkész. Pándy nevének puszta említése felzaklatja: "Helyrehozhatatlan a pusztítás, amit a belgiumi magyar gyülekezetben okozott. Nem mende-mondák, hanem tények igazolják, hogy meglopta, becsapta a híveket. Még a hetvenes évek elején is tizenhét helyen tartottak istentiszteletet, négyezer tagot számláltak. Templomról gondoskodtak, nyaranta táboroztak. A nyugati magyarság sértve érzi magát, mert a fél világ magyar református lelkészként emlegeti Pándyt. Ez nem felel meg a valóságnak."
Hermán tiszteletes úr személyes példája igazolja, mi minden kell ahhoz, hogy valaki lelkipásztorként tisztességgel helytálljon, távol a hazájától. Hermán Jánosnak holland feleségével s hat gyermekével menedéket jelentett az örökös üldöztetés elől a távozás lehetősége 1983-ban. Hét éven át tanult teológiát Kolozsvárott, Nagyszebenben és Bukarestben. Budapesten egyháztörténetből doktorált. Mindezek ellenére Hollandiában tökéletes nyelvtudás mellett további két évig tanult s vizsgázott, mire rábízták két frízföldi gyülekezet vezetését. Ma Zwolléból látja el a maroknyi brüsszeli s alkalmanként a londoni, párizsi magyar protestánsok lelkipásztori teendőit.
Brüsszeli segítőm s kalauzom, Maksymczuk István szenvedélyesen beszél az ál-lelkész viselt dolgairól: "A pénz volt az Istene. Ismertem a presbitereit, akik elmondták, hogy örökösen adakozásra szólította fel a híveket. Árvák könnyeit, özvegyek sóhaját, betegek testamentumát csalta ki, s tette pénzzé. Kölcsönöket vett fel, többnyire papír nélkül, s aztán durván elzavarta a hitelezőt, sőt megszégyenítette a többiek előtt."
Írásos nyom ritkán maradt az efféle "tranzakciók" után. Egyet mégis megőriztek a még életben lévő presbiterek. Liège-i társuk, Sebők Ferencné 1977. szeptember 30-ikán feljelentő levelet írt, melyben igazolja, hogy Pándy a családjától 50 ezer frankot csalt ki apránként. A levelet a presbitérium megtárgyalta. Végül úgy döntöttek, mégsem fordulnak a hatóságokhoz. Nem látták értelmét, hogy honfitársuk ellen forduljanak idegenben, kiteregetve egyházon belüli dolgaikat. Pándy megint megúszta, mint évtizedeken át minden alkalommal.
Találékonyan gyűjtögetett. Hetvenben a hívektől s külföldi egyházaktól beszedett pénzből mikrobuszt vásárol, "feltalálja" korunk termékét, a mozgó istentiszteletet; a parkolóhelyeken osztott úrvacsorát. Megmaradván a divatvilág frivol stílusánál, "bűnbocsikát" osztogat. Fáradhatatlanul járja a gyülekezeteket, ötszázezer kilométert hajt mozgó templomával. Irdatlan távolság, mintha tizenegyszer körbeutazta volna az egyenlítőt. Gyanítom, hogy hatáskeltésből s a benzinköltség elszámolása miatt írhatott ekkora irdatlan számot a lelkészi jelentéseibe. A Bethlen naptár 1972. évjárata nem mulasztja el, hogy megörökítse a legújabb Pándy-kunsztot. Így ír az évkönyv: "Brüsszel központjában, a Vanderbransen utcában csodálkoztak a járókelők, mikor három tógás lelkész, Dr. Pufferten kívül Dr. Szekeres Attila, a brüsszeli protestáns teológiai fakultás professzora és a helyi gyülekezet lelkipásztora, Pándy András, számos presbiter és testvéregyház delegátusa kíséretében beléptek a mozgó templomnak berendezett kis autóbuszba. A felszentelést végző Dr. Puffert lelkész a két első ülés között lévő motorburok fedelén, a 14 személyt befogadó mozgó templom "mózes-székén" foglalt helyet, szemben a kicsiny gyülekezettel. A felszentelő beszédet franciául mondta: ...kinyilvánítjuk Isten és az emberek előtt, hogy ezt a technikai művet, ezt a mozgó templomnak berendezett autóbuszt, mindazzal, amit magába foglal, a mai naptól fogva a mindenható Isten dicsőségének szolgálatába állítjuk..."
A profi PR-os Pándy kijárja, hogy a Genfben megjelenő Élő Egyház őszi száma úgy írjon imabuszának felavatásáról, mint Európa nyugatán az év egyik legjelentősebb egyházi eseményéről.
Nincs megállás a Pándy erszényét gazdagító ötletrohamban. A hetvenes évek közepén létrehozza egyesületét, mely YDNAP névre hallgat (a Pándy fordítottja!), azzal a céllal, hogy tehetséges, ifjú reformátusokat támogat majd a tanulásban. Pénzügyi könyveket, elszámolást az egyesület munkájáról soha senki se látott. Tudjuk viszont, hogy hol van az Ydnap székhelye. Aligha keltek meglepetést a Vanderbranden utcai Pándy-ház címével. Az Ydnap titkára, mindenese Pándy Ágnes, Kékszakáll úr első házasságából származó legidősebb lánya.
Hova fordulhattak volna a rászedett hívek? A Nyugat-Európai Magyar Református Lelkigondozó Szervezethez például mely konferenciákat szervezett, s összekapcsolta az Európa különböző pontjain szolgáló lelkészeket. Dokumentumok igazolják: a szervezet vezetői gyakran írták, mondták, hogy tartjuk a kapcsolatot a belgiumiakkal. A hetvenes évek közepétől feléjük se néztek, magukra hagyták őket.
Így történhetett, hogy Pándy miközben szétzüllesztette a nyájat kiválóan képviselte önmagát. Konferenciákon szónokolt, kiterjedt levelezést folytatott. Fizetését egy idő után az egyházak genfi világszövetségétől kapta. Évről évre úgy szerepelt a Bethlen naptárban, mint a belgiumi magyarok oszlopa. Az évkönyv 1971-ben arról számolt be, hogy a brüsszeli gyülekezet kistemplomot avatott a Rue Vandenbranden 31. számú háromemeletes ház új szárnyában.
"A nyíló ajtón keresztül felerősödve zsoltárének hangzik: Örvend mi szívünk, mikor ezt halljuk." lelkesül a szerző, kinek szignója R.A. Idézi Király Sándor presbitert: "Az istentiszteleten kihirdettük mindig, hogy mire s milyen munkásokra van szükségünk. Ki munkát vállalt, ki pedig a szükséges anyag árának kifezetését." A színes riportban később megszólal e gyülekezetből Forgács László is: "Összegezve, az a célunk, hogy a templomház hozza be legalább jó részében a maga költségeit. Merjük ajánlani sok egyháznak, hogy a templomot alakítsák át templomházzá, hogy ott családok is lakhassanak. Különösen olyan helyeken, ahol lakásínség fennforog."
Ínségről ezúttal szó sincs, "fennforgásról" annál inkább. A templomház Brüsszel Molenbeek negyedében van. Itt élt első feleségével s három gyermekével Pándy András 1958-tól. A hívek pénzéből.
Rue Vandenbraden 31. Érdemes a címet megjegyezni. A rémségek korántsem kicsiny, romlott málnahab színűre festett három háza közül az első.
"Jaj Izráel pásztorainak, akik magukat legeltették! Hát nem a nyájat kell legeltetniük a pásztoroknak? A tejet megittátok, a gyapjúval ruházkodtatok, a kövéret levágtátok, de a nyájat nem legeltettétek! A gyengét nem erősítettétek, a beteget nem gyógyítottátok, a sérültet nem kötöztétek be, az eltévedtet nem kerestétek meg, hanem erőszakosan, és kegyetlenül uralkodtatok rajtuk. Szétszóródtak, mint akiknek nincs pásztoruk, mindenféle mezei vad eledelévé lettek, úgy szétszóródtak... És most a pásztorok ellen fordulok, és számon kérem tőlük a nyájamat." Részlet Ezékiel könyvének 34. fejezetéből.
Húszévi harácsolás és lélekrombolás után, 1978-ban, mikor már forró volt a talaj Pándy lába alatt, lemondott lelkészi tisztségéről, és vallástanárnak csapott fel flamand földön. Erdélyi források szerint nyolcvanban megkísérelte az áttelepülést Romániába. Talán a papírjait firtatták, talán mást, de hamarosan lemondott a tervről. Maradt Belgiumban. Szétvert gyülekezetének kis csoportja az utolsó "összevont" presbiteri ülésen "örökös tiszteletbeli lelkipásztorává" nyilvánította a csalót. Ez a hír is ott virított a Bethlen naptár 1982-es évkönyvében.
Egyébként a Kolozsvárott megjelenő Útjelző 1996-os lelkészi névsorában még mindig olvasható Pándy András neve. A kiadvány szerkesztőinek rosszul tájékozottságára jellemző, hogy hét olyan nyugat-európai lelkész nevét közli, akik már elhunytak.
Mikor Pándy letartóztatását követően kitört a botrány, a belga egyház zsinata sietve elhatárolta magát tőle, s 1997 novemberében kizárta a soraiból. A döntést azonnal bejelentették a sajtónak. Ettől kezdve Pándyt mint "magyar lelkészt" vette szájára a világ. A magyarországi református egyház egy ütemmel később lépett. Novemberben közleményt adtak ki, mely a Magyar Távirati Irodán keresztül külföldre is eljutott. A kommüniké szövegét ezúttal teljes terjedelmében idézem. Már csak azért is, mert a pesti lapok a Magyar Hírlapon és a Népszaván kívül nem tartották fontosnak a szöveghű közlést. Legfeljebb utaltak rá néhány mondatban, s aztán gyorsan visszamerültek az ügy szennyes részleteibe.
A Magyarországi Református Egyház Zsinatának közleménye a következő: "Jogosan váltott ki nagy felháborodást a közvéleményben Pándy András ügye, akit a nyomozóhatóságok igen súlyos bűncselekmények elkövetésével vádolnak. Ezért érthető, hogy a tömegkommunikációs eszközök részletesen foglalkoznak Pándy András ügyével. Ugyanakkor nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a magyarországi református egyház személyiségi jogait sérti, és hitelét rontja a tájékoztatásnak az a módja, amely a Pándy Andrásról szóló tudósításokban mindig különös hangsúllyal említi református vagy protestáns lelkészi mivoltát. Kétségtelen tény, hogy Pándy András Magyarországon az ötvenes években reformátusi teológiai akadémiát végzett, azonban lelkésszé szentelésére a magyarországi református egyház keretében nem került sor. Természetesen nem szerepelt a magyarországi református egyház lelkészeinek nyilvántartásában.
Felhívjuk a tömegkommunikációs eszközök figyelmét arra, hogy a tájékoztatásnak olyan módja, amely a súlyos bűncselekményekkel vádolt Pándyt összekapcsolja a közbizalmat élvező lelkészi hivatás gyakorlásával, etikailag súlyosan kifogásolható."
Kanyargó, macskaköves utca a Rue de Vandenbranden. A kopár, szürke, vakolatukat vesztett házak közül Pándyé élénk színével messziről szemet szúr. Háromszintes saroképület, kis vaskorlátos erkéllyel. Már-már csinos. Marokkói család él a szomszédban. Képzelem, hányan zaklathatták őket az utóbbi években. Bezárkóztak, vagy otthon sincsenek, egyremegy. Az utca kihalt, ha mégis feltűnik valaki, láttára az ember idegesen a tárcáját tapogatja. Megvan-e még?
A rémember eleinte bérelte a házat, de hamarosan került pénz a megvásárlására. A fenntartást, felújítást, bővítést szorgalmasan összeadta a gyülekezet. Nem jutok be, miképp a nyomozókon és szakértőiken kívül senki sem, míg tart a vizsgálat.
Brüsszeli kalauzom, István viszont vendégeskedett a Pándy-házban. Régen történt, huszonkét évvel ezelőtt, de jól emlékszik a részletekre is: "Olyan sajátos ez a ház a kápolnájával, a zegzugaival, hogy nem könnyű elfelejteni mondja. Pándy elvált emberként élt, de korántsem egyedül. Nem az ő vendége voltam, hanem özvegy Keresztesiné, Mária hívott meg, akit az ötvenhatos forradalom huszadik évfordulójára rendezett ünnepségünkön ismertem meg. Pándy szobája az első emeleten volt. Mogorván üdvözült, egyedül evett az étkezőben. Máriát a másodikon helyezte el. Az ötven év körüli özvegyasszonyról azt pletykálták, hogy minden áron papné akart lenni, ezért költözött Pándyhoz. Mária elpanaszolta, hogy nagy összeget adott az embernek, az édesanyja pénzét, s valóban tervezgetik, hogy új életet kezdenek együtt. Az asszonynak, aki azóta meghalt, volt egy harminc év körüli fia. Pándy megígérte neki, hogy presbitert csinál belőle. Nem sokkal később az asszony elköltözött a házból. Bántotta az önérzetét, hogy a «lelkész» más nőkkel is kikezd. Mária úgy tudta, hogy Sárospatakról hozat ki magának valakit. Azonnal otthagyta a férfit. Később panaszkodott, hogy a pénzéből egy fillért se kapott vissza."
István látta a házban a freskót, mely a templomba vezető ajtó fölött a hallt díszíti. Nem értette, hiszen reformátusoknál ez nem szokás. Aztán a látvány megdöbbentette.
A kép Ábrahámot ábrázolja késsel a kezében. Fia, Izsák összekötözött karral és lábbal az oltáron fekszik.
Sebők Ferenc presbiter a templomház felavatásakor így nyilatkozott: "Az említett bibliai jelenetet akkor értjük meg, ha onnan várjuk a feletet, ahová Ábrahám nézett. Felülről. Az a borzalmasnak látszó kép és kifelé intett a kezével a mi jelképünk. Üzeni felénk a feltétel nélküli engedelmességet Istennek. Készség a legmesszebb menő áldozatra. Ábrahám Istentől az egyetlen fiát kérte, és ő kész lett volna azt, aki neki a legdrágább volt, feláldozni Istennek."
Csakhogy ez a kép egy magánház halljában található. A ház Molenbeek szó szoros értelmében diabolikus negyedében, az Ördög negyedben van. Két sarokra innen nyitva a Coin du diable, az Ördög-presszó.
Itt lelt otthonra, érezte jól magát, fogadta becsapott híveit és vendégeit Kékszakáll atya. Ebben a házban találtak először emberi csontokat a nyomozók, s egy urnát, melyben a sorozatgyilkosság gyanúsítottja, vallomása szerint, Sarolta nővérének hamvait tartotta.
Az ördögi ház volt Pándy első házasságának helyszíne. Nejével, Sőrés Ilonával együtt szöktek ki az országból. Odahaza jól ismerte őket a hajdúhadházi E. László. Az idős ember úgy emlékszik, hogy Pándy körülbelül egy évet töltött a hajdúsági kisvárosban. Ő valójában a Sőrés famíliával tartotta a kapcsolatot, amely (néhai) Pándyné édesanyjának halálával szakadt meg.
"Más volt, mint a helybeliek idézi fel E. László az akkori Pándyt. Törtető, nagyravágyó, kellemetlen. Korábban is mondogatta, hogy el fogja hagyni az országot, ötvenhat kapóra jött neki. Ilonka nem akart vele menni, de akkor már kötötte a házassági esküje. Mélyen vallásos asszony volt. Mindvégig tartotta a kapcsolatot a szüleivel. Egyszer hazajött Belgiumból, s feljelentette az urát. Kémkedéssel gyanúsította. Aztán visszatért Brüsszelbe. Soha többé nem adott életjelt magáról."
Nyolc éven át éltek a Rue de Vandenbranden 31-ben. Ez idő alatt három gyerekük született: Ágnes 1958-ban, Dániel 1961-ben és Zoltán 1966-ban. A legkisebb fiú egyéves se volt, mikor elváltak. Pándy hűtlenséggel vádolta feleségét, régi, még magyarországi históriával hozakodott elő. Válságukat kivitte a gyülekezet elé, ahol tehette, megszégyenítette Ilonát. A válást hivatalosan 1967-ben mondták ki, s Ilona a két kisebbik gyerekkel, a hatéves Dániellel s a karönülő Zoltánnal elköltözött. A Rue Ransforton béreltek lakást.
Mi történt Ágnessel? Tízévesen ott maradt az apjával. A válást követően Pándy sokat utazgatott vallástanárként Flandriában. A történtek ismeretében arra lehet következtetni, hogy igyekszik fölszívódni egy időre, hisz tartozik fűnek-fának. Sok a haragosa, elsősorban a becsapott magyar emigránsok között. Nem tudni, hogy Ágnest ezekre az utakra magával viszi-e? Az bizonyos, hogy a serdülő lány vele él, ott van körülötte.
Ágnes beismerő vallomása óta az is biztos, hogy vérfertőző viszonyt folytatott apjával, az ördögnegyedbeli házban. Pándy Ágnes a vérfertőzés vádjával 1992-ben jelenti fel először az apját. Nem történik semmi. Vizsgálat nem indul, a levelet elfektetik egy irattár mélyén. A lány szerelmes volt az apjába, aki vallomása szerint valósággal hipnotizálta őt. Mindenkit ellenségnek tekintett, aki titkolt kapcsolatukat zavarta.
Márpedig vetélytársnőben nem akadt hiány. Pándy a hetvenes évek elejétől hirdetéseket adott fel a magyar lapok társkereső rovatába. A jelige: "Európai nászút" volt. Szövege pedig a következő: "Mi nem dohányzunk. Középkorú férfi vagyok, gyerekkel. Olyan asszonyt keresek, aki nem dohányzik, és gyerekei vannak, mert házamat gyerekhangokkal akarom megtölteni. Szeretem a gyerekeket."
És sorra jöttek az elhagyott, elvált anyák. Hozták gyermekeiket is. Az ördögi udvarló Harmat Tas néven mutatkozott be, s csak később árulta el a valódi nacionáléját. A kiválasztottaknak. Többen megfordultak két-három hónapra a brüsszeli házban. Utána szépen hazaküldte őket.
Egyiküknek a sajtó tavaly ősszel a halálhírét költötte, mire a rémült asszony, lányával együtt, jelentkezett. A meggyilkoltnak hitt B. asszony ma is jó egészségnek örvend, egy alföldi faluban él. Lányával a tévé-híradóból értesültek saját halálhírükről. Nekik tulajdonították a második Pándy-házban föllelt ismeretlen eredetű csontokat. A patikusnő elmondta, hogy olvasta Pándy harmatos hirdetését. Ám a férfit régebbről ismeri. Ő nem akarta elhagyni a szülőfaluját sohasem, de a gyerek ösztökélésére 1992-ben kivett két hónap fizetés nélküli szabadságot, s nekivágtak az útnak. A lánya odakinn nyelvet tanult, s mikor letelt az idő, hazajöttek. B. vallásos asszony, így Brüsszelben is megkereste a gyülekezetét. Elhűlve hallotta, hogy patrónusukat a régi emigránsok bűnözőnek tartják. Ettől kezdve visszafelé számolta a napokat a hazaindulásig.
Az önmaga halálhírét jó egészségben túlélő asszony dúltan nyilatkozta a Népszavának: "Nagyon szeretném tudni, miféle csontazonosítás lehet az, amelyből kiderült, hogy a mi holttestünket találták meg. Jó lenne, ha engem s a kislányomat kihagynának ebből a szörnyű történetből. Most is aggódom, vajon az iskolában mit mondanak neki a többiek. Legszívesebben beperelném azt, aki a nevünket kiadta az újságoknak. De hol találom meg azt az embert?"
Hozzáteszem, a magyarországi sajtó hitelrontó iparosai előtte is, utána is több alkalommal leírták a nevét, s ezzel lányával együtt meghurcolták az asszonyt.
A hajhászok a Szlovákiában szolgáló Pándy Bertalan tiszteles úrra is kellemetlenséget hoztak. Elhíresztelték, hogy Pándy András testvére, ami nem igaz. Névrokonok csupán. Megrohanták őt is a kamerás emberek, nyomoztak utána, hátha hazudik. Hetekbe tellett, mire leszálltak róla.
Fontos dátum 1992. Ágnes ebben az évben jelenti fel először vérfertőző apját. Ekkor már Sőrés Ilona, az édesanyja halott. Nincs az élők sorában Fintor Edit, a második feleség sem. Nyoma vész Ágnes édestestvéreinek, Dánielnek és Zoltánnak, akárcsak Tündének és Andreának, akik Ágnes mostohatestvérei, a második házasságból.
Keresve a nőt, kanyarodjunk vissza az "európai nászutasokhoz". Egyikük, a negyvenhét éves G. Mária megvan ma is. Budapest egyik lepusztult, belső kerületében él magányosan, a macskáival. Nemrégiben felkereste őt a holland Nederlands Dagblatt riportere. "Hat évig szerettük egymást mondja készséggel. Sokáig azt hittem, történelemtanár. Én nem vallok ellene, abban biztosak lehetnek."
Az asszonynak három lánya volt. Olvasva Harmat Tas megindító hirdetését, azt gondolta, mit veszíthet, ha szerencsét próbál Brüsszelben. A hat év, utána számolva, kissé soknak tűnik, de a részletekből kiderül, hogy huzamosan együtt élt a férfivel. Mária asszony elmesélte, hogy a ház tele volt maró vegyszerekkel. Pándy ezt azzal magyarázta, hogy gyakori a felújítás, hiszen az Ydnap alapítványon keresztül sok vendég jön. Vártak egy tanulócsoportot Indiából is. Pándy 1990-ben arra kényszerítette az asszonyt, hogy AIDS vizsgálatnak vesse alá magát, aminek ő némi szabódás után eleget tett. A férfi előéletéről G. Mária is keveset tudott: "Ritkán beszélt a két korábbi feleségéről. Panaszkodott, hgoy gyerekestől elhagyták őt, pedig mindent megadott nekik."
A ház valóban megtelhetett gyerekhangokkal. Képzeljük el, micsoda idill, amint G. Mária három lánya együtt játszadozik a nyolcvanas évek fordulóján Andrással és Rékával, Pándynak Fintor Edittel kötött második házasságából származó életben hagyott közös gyerekeivel, és Tímeával, akit Edit asszony hozott a házasságba. Tímea 1984-ben megszüli majd Márkot mostohaapjával, Pándy Andrással közös gyermekét. A vidám zsibongást Ágnes figyeli odaadó szeretettel, apja oldalán.
A történet a következő Pándy-házhoz vezet bennünket. Természetesen/természetellenesen romlott málnahab színűre pingált sarokház, fekete kéménnyel a Rue de L'Industrie végében. Tizenkét ablak mered az utcára. Oldalában lerobbant autójavító műhely, az elmaradhatatlan sötét ablakokkal. A fotó, mely bejárta a világsajtót, e ház vaskapujában készült a golyóálló mellénybe bújtatott Pándyról. Éppen kivezetik a helyszíni szemléről. Kezeit joviálisan összekulcsolja, feje oldalvást, arcán gúnyos mosoly. Nem néz sehová. Kizárja, hogy bárki is találkozzon a tekintetével.
A ház pincéjében ásták ki azokat az emberi csontokat, egy kar darabját s ujjperceket, melyekről bizonyosan kiderült, hogy nem a családtagoktól valók. Szegény B-né halálhírét e fölfedezés után tévesen keltette a tévé hírműsora.
Tegyünk egy könnyű sétát a Rue de L'Industrie-n. Molenbeek a szokott, kellemetlen arcát mutatja. Meglepetés az utca végében éri az embert. Ott állunk a brüsszeli központi vágóhíddal szemben. Oldalában mintabolt, kirakatában tábla: lóhús olcsó áron kapható! Fut a képzelet.
Az "európai nászutas" a hetvens évek végén Magyarországra látogat. Utazgat az országban, fölkeresi rokonait, ismerőseit. Szabolcsba elvetődve megismerkedik Fintor Edittel. Elcsábítja a háromgyerekes asszonyt, s visszatérve Belgiumba, rövidesen kiszökteti őt lányaival, Tímeával, Tündével és Andreával az országból. Összeházasodnak, közös gyermekeik: András 1980-ban, Réka 1981-ben születik meg.
Fintor Edit, ha ördögura életben felejti kilenc-tíz évvel ezelőtt, most lenne ötvenhat éves. Tímea az asszony első házasságából származik. Tünde és Andrea a másodikból. Pándy volt a férjek sorában a harmadik. Tünde és Andrea fölvéve a Pándy nevet új keresztneveket kaptak. Eredeti nevük J. Anikó és J. Zsuzsanna. Szülőapjuk, J.Á egy nagyvállalat megbecsült vezetője. Érdekes adalékokkal szolgált a Mai Nap riporterének:
"Edittel 1970-ben keltünk egybe mondta az inkognitójához ragaszkodó férfi, aki azóta új családot alapított. Gyerekei természetesen nem tudják, hogy féltestvéreiket a "brüsszeli rém" vette a nevére. Házasságunk első hét esztendeje csodálatosan telt el. Az utolsó fél évben egymást érték a viták, főként azért, mert Edit rendkívül befolyásolható személyiség volt."
Fintor Edit 1978-ban különvált J.Á.-tól, de folyt közöttük a harc a gyerekekért. A férfi nem akart lemondani róluk. Az év augusztusában hivatalos útra, külföldre ment. Mire visszatért, családját Pándy "megrendelésére" egy személyszállító Barkasszal kicsempészték az országból. "Panni hétéves volt, Zsuzska hat említi eredeti keresztnevükön lányait a férfi. Soha nem mondtam le róluk. Utóbb tudtam meg, hogy Pándy még ismerősöket is megkért, közjegyző előtt jelentsék ki, hogy én alkalmatlan vagyok az apaságra. Valószínűleg így érhette el, hogy hozzájárulásom nélkül a nevére vehette a lányaimat."
Hét évig semmit sem tudott róluk. Vajon miért következett be a váratlan fordulat 1985-ben? Pándy elküldte hozzá Ágnes lányát Magyarországra, s meghívta őt magukhoz.
"Ágnes külön élt a családtól, Pándy másik házában emlékszik vissza J.Á. a furcsa találkozásra. Náluk nem jártam, de Ágnes odahozta magához a lányaimat. A gyerekek zavarodottak voltak. A tizennégy éves Panni például végig azt hajtogatta, hogy nagy karrier vár rá Franciaországban, ahová tanulni készül. Furcsa volt nekik az is, hogy az eredeti nevükön szólítottam őket. Azt hiszem, nagyon féltek."
A férfi mézesmázos embernek találta Pándyt, akivel futólag találkozott a brüsszeli néhány nap során. Egyszer látta még a lányait, két évvel később, mikor átutazott a városon. Pándy viszont levelet küldött neki, melyben elnézést kért, amiért nem találkozhatnak hamarosan újra, de sokat vannak vidéken. "Kérte, ne keressem őket, majd jelentkeznek idézi a levelet J.Á. A kilencvenes évek elején kaptam legközelebb üzenetet attól az embertől. Tudatta velem, hogy Edit a lányokkal együtt elhagyta őt, s Németországban telepedtek le. Később fölkeresett Pesten, s azt állította, hogy Editék továbbálltak Dél-Amerikába. Jól vannak. A tévéből tudtam meg, hogy mivel gyanúsítják Pándy Andrást. Amíg kézzel fogható, hivatalos információt nem kapok a lányaimról, nem tudom elfogadni, hogy elvesztettem őket."
Az eltűnések 1986-ban kezdődtek el, a 43 éves Fintor Edittel és a 13 éves Andreával. Kékszakáll búcsúlevelet is mutat Ágnesnek, melyben Edit közli, hogy Németországban élő szeretőjéhez költözött. Majd 1988-ban Sőrés Ilona, az első feleség következik a két huszonéves fiúval, Dániellel és Zoltánnal. Pándy ezúttal azzal áll elő, hogy Franciaországba mentek, majd módosít: Dél-Amerikában kötöttek ki. Két évre rá megkéri legidősebb lányát, menjen nyaralni a kis Andrással és Rékával a tengerpartra. Mire visszatérnek, eltűnik Tünde. A rémember azt hazudja, hogy nem bírt a kamasz lánnyal, ezért eltanácsolta hazulról.
Időközben felfigyel az eltűnésekre egy holland lelkipásztor, a Pándyt jól ismerő Andries Den Broeder. Magyarországon járva összeakad Fintor Edit hozzátartozóival, akik elmondják, hogy évek óta nem tudnak semmi bizonyosat belgiumi rokonaikról. Aggódnak értük. A lelkész magánnyomozásba kezd. Több mint gyanúsak számára a körülmények. Ezért tíz évvel ezelőtt levelet ír, hivatalos vizsgálatot kér Fabiola belga királynőtől. A levél mint később kiderült eljut a belga igazságügy-minisztériumba. Iktatják, és soha többé nem kerül elő. Vizsgálat nem indul.
Ágnes tavaly novemberben megtörik. Az akkor már Mechelenben élő, 39 éves nő maga jelentkezik az államügyészségen. Órákon át folyik a kihallgatás. A vizsgálóbíró, Bruno Bulthé végül rábeszéli: járjon egyet, gondoljon át mindent, s jöjjön vissza. Ágnes elmegy, pár óra múlva visszatér, s megteszi beismerő vallomását.
A koronatanú elmondása szerint 1985 és 1989 között apja biztatására részt vett öt családtagjának lemészárlásában. Édesanyját, Sőrés Ilonát saját kezűleg ölte meg. A további négy áldozat: édestestvérei, Dániel és Zoltán, valamint féltestvére, Andrea. A hatodik eltűnt családtagról, Tündéről makacsul hallgatott. Ágnes arról is beszámolt, hogy az áldozatok közül kettőt pisztollyal lőttek le, a többieket súlyos tárggyal fejbe vágták. A holttesteket Ágnes szerint hiába keresné bárki is, mert apjával együtt feldarabolták őket, s a ház pincéjében maró savban oldották fel a testrészek egy részét. A megmaradtakat a közeli vágóhídra vitték műanyag zsákokban.
A testvérgyilkosságok helyszíne a Rue de L'Industrie.
Miért kellett meghalniuk? Valószínűleg azért, mert zavarták apát és lányát bűnös szerelmi viszonyukban. Pándy alighanem Ágnes kislány kora óta vérfertőző kapcsolatban élt a lánnyal, aki évekkel később elfoglalta öregedő édesanyja helyét a hitvesi ágyban is.
Egy, az üggyel foglalkozó pszichiáter szerint a démoni páros kész stratégiát dolgozott ki a "zavaró elemek" likvidálására. A csontos-Pándy kicsapongásaival maga tette féltékennyé a lányát. Ezzel magyarázható, hogy Ágnes feljelentette őt 1992-ben. Figyelmeztetésnek szánta, mert apja viszonyt folytatott második feleségének házasságukba hozott Tímea lányával. Ágnes bosszúból Tímeával is megpróbált leszámolni. A bevett gyakorlat szerint egy súlyos tárggyal akarta leütni a lányt, de megzavarták őket. Tímea rájött, mi készül ellene, és kimenekült a házból. Bujkált, majd Kanadába szökött, mostohaapjától származó Márk nevű kisfiával. Jelenleg Magyarországon élnek.
Hogyan fogadta Pándy a leleplezést? Egykedvűen. Ahogyan András fiának is szó nélkül állta a tekintetét, mikor a fiú szemébe mondta, hogy bűnös, hazug ember.
A Prison de Forest, a Brüsszel déli csücskében lévő börtön 1004. számú cellájának lakója nagy lélekjelenléttel, makacsul tagad. Többnyire meg sem szólal. Hosszú ideig vallomását attól tette függővé, hogy hozzáférhessen bankszámlájához, s az onnan kivett pénzből kiegészíthesse börtönkosztját. Persze, ez csak ürügy volt az időhúzáshoz, miképpen ügyvédeinek sűrű eljárásjogi aggályai s a történtek elévülését firtató beadványai. A nyomozás egy esztendő után megrekedt, 1998. november 30-ikán úgy áll a helyzet, hogy a vizsgálóbírónak havonta kell kérnie az előzetes letartóztatás meghosszabbítását. Egy nappal a határidő lejárta előtt Pándy menetrendszerűen a semmítőszékhez folyamodik, amit bonyodalmas eljárás követ. Játszadozik tovább. Ágnes a beismerő vallomás óta szintén a börtön lakója. A vád ellene ötrendbeli gyilkosságban való részvétel, és egyrendbeli gyilkossági kísérlet.
Hiábavaló volt van Broeder lelkész segélykiáltása, hiába Ágnes bosszúfeljelentése. Ha nincs a pedofil botrány, Pándy András talán ma is békés nyugdíjasként éli a világát. Méghozzá Dunakeszin, ahová Ágnes feljelentése után, 1992-ben azonnal átköltözött. Könnyedén megtehette, hiszen kettős állampolgár. Attól kezdve csak szórványosan járt vissza Belgiumba, jobbára Magyarországon élt. Megvásárolta a József utca 13/B alatti házat. Brüsszeli ingatlanaihoz képest egy viskót. (Egyébként Szerencsen is nevén van egy ház. Állítólag családi örökség.)
Adós vagyok még a harmadik "málnahabos rossz álommal", a Rue Vandenmaelen-en lévő sarokházzal, Molenbeekben. Faláról a festéket lekaparták. Az anekdota szerint azért, mert tulajdonosa pár évvel ezelőtt piros-fehér-zöldre festtette át. Nehéz elhinni, hogy ekkora feltűnési viszketegség vett volna erőt az ördögi rejtőzködőn. Ottjártamkor a vasajtón a hivatalos pecsétet-ragasztót valaki feltörte, behatolásnak azonban nyomai nincsenek. A befalazott ablakok már messziről útba igazítják a Pándy-házak keresőjét.
Térjünk vissza a pedofil ügyhöz, amelynek drámai fordulata nélkül aligha kerül rács mögé az ál-lelkész. Marc Dutroux után nyomozva, a később távozásra kényszerített belügyminiszter, Melchior Wathelet kétségbeesetten kiadta az utasítást: vizsgálják meg az összes eltűnési ügyet az országban. Így került a látómezőbe a Pándy család.
Nem volt könnyű nyomra bukkanni, mert a nagy rejtőzködő hamis leveleket, képeslapokat, táviratokat küldözgetett megölt rokonai nevében, ezzel igazolva, hogy élnek, csak másutt, elhagyva őt. Az Interpol budapesti irodája 1992. augusztus 12-ikén szokatlan levelet kapott, melyben bizonyos K.E. arról értesítette az irodát, hogy találkozott Pándy eltűntnek hitt gyermekeivel. Szeptemberben hasonló tartalmú levelet küldött az Interpolnak K.I. budapesti lakos is.
A belga nyomozók csak 1996 szeptemberében keresték meg magyar kollégáikat az ügyben. Addig: méla csönd. Ekkor érkezik egy levél az Interpolhoz, melyben két, addig ismeretlen személy felhívja a hatóságok figyelmét: Pándy valószínűleg észrevette, hogy érdeklődik utána a rendőrség. Újra arra próbálja rávenni az ismerőseit, írjanak levelet, melyben igazolják, hogy eltűnt rokonai élnek.
A pedofil Dutroux és bandája utáni hajszában egyre közelebb kerülnek a nyomozók Pándyhoz. Tavaly novemberben jelentkezik három magyar fiatal, akik Kékszakáll kérésére öt éven keresztül tucatnyiszor eljátszották az eltűnt Pándy-gyerekek szerepét. Megbízójuk azzal hitegette őket, hogy ezek a "helyzetgyakorlatok" valójában próbák, melyeken, ha jól szerepelnek, megkapják annak a háromfelvonásos drámának a legfontosabb szerepeit, mely Pándy kalandos életéről szól. Minden "fellépésre" megírt forgatókönyvet kaptak tőle. Az egyiket átadták a rendőrségnek. A szöveg szerint "apjukkal" egyik rokonukat várták a Keleti pályaudvaron. A drámát úgy tudták a belga Ydnap klub filmesíti meg, de hiába vártak a szerződésre, az ál-producer egyre csak hitegette őket. Ezért fordultak a hatóságokhoz.
A Dutroux ügy lezárult, Pándy rács mögött, Ágnes részletes vallomással föltárta a szörnyűségek házainak titkát. Tavaly év végén úgy tűnt, közel a végkifejlet. A "brüsszeli rém" életfogytig rács mögött marad Belgiumban sincs halálbüntetés megnyugtató ítélettel. Ez az ügy nem fogja gyarapítani a rejtélyes bűnesetek hosszú listáját.
Telt az idő. A házakban újra és újra átkutattak, felástak minden talpalatnyi helyet. Fogakat találtak, melyeket azonosításra Oslóba vittek. Bekapcsolódott a nyomozásba John Benett, a Scotland Yard sztárja, aki annak idején a tizenhat gyilkosságot elkövető gloucesteri házaspárt is sarokba szorította.
Perdöntő tárgyi bizonyítékra nem akadtak, Pándy pedig tagadott rendületlenül. Álmennyezetbe rejtve megtalálták kódolt naplóját. Bár nem ismerte be az írásban közvetlenül, hogy bármit elkövetett volna, lapokban idézett rendőrségi források szerint a leírtak "éppen eléggé terhelőek ránézve". Az idegen csontok elemzéséhez bevetették a kriminalisztika legkorszerűbb eszközeit. Kiderült, hogy házaiban akár nyolc idegen személytől is származhatnak a csontok, s hol van még az eltűntetett rokonság! Nem zárható ki az alapos gyanú a tizennégyszeres emberölésre sem.
Eltelt fél év, a lapok más borzalmak után néztek, mikor is Bulthé vizsgálóbíró a kutatások újrakezdésére adott utasítást. Ebből arra lehetett következtetni, hogy nincs elég bizonyítékuk. Pándy továbbra is ártatlannak mondja magát, a házi horrorra ellenben semmiféle magyarázattal nem szolgál.
Egyetlen kezdeményezés azonban mégiscsak az ő nevéhez fűződik. Javasolta, hogy vessék alá hazugságvizsgálatnak. A nyomozók elképedtek. A poligráfnak nevezett s mai formájában 1939 óta ismert szerkezet elsősorban a benne ülő mellkasi és hasi légzését, verejtékműködését, valamint pulzusát figyeli. Nem a hazugságot méri a fiziológiás elváltozások kimutatásával, hanem az igazság kiderülésétől való félelmet. Szakemberek szerint, aki nem tart legalább minimális mértékben a büntetéstől vagy az igazság következményeitől, arról a gép képtelen értékelhető eredményt produkálni. Szakértők nem zárják ki, hogy komoly felkészüléssel például a hírszerzésnél elérhető a gép megtévesztése. Ehhez azonban a kérdezés metodikájának ismeretére vagy többéves tréningre van szükség. Magyarországon a poligráfos vizsgálat eredményét perdöntő bizonyítékként is elfogadják, Belgiumban viszont nem.
A belgák Magyarországról kértek segítséget, tekintettel arra, hogy poligráfot egyáltalán nem használnak. Az ezzel kapcsolatos utolsó hír szerint Krispán István poligráfos szakértő ki is utazott Brüsszelbe. Arról azonban nem szól a fáma, hogy volt-e eredménye a készülék bevetésének.
Elkezdődött az egymásra mutogatás. A belga rendőrök nehezményezték, hogy a sajtóból kell megtudniuk: magyar kollégáiknak vannak elképzeléseik Pándy valódi indítékáról. A magyarok viszont azért háborogtak, hogy miért csak 1997 októberében fogták le a belgák az ál-lelkészt, mikor ők jóval előbb jelezték, nem mindennapi bűncselekmények gyanúja merült fel.
A letartóztatás első évfordulója idején a lapok Európa-szerte megemlékeztek az ügyről. Nem mulasztották el megemlíteni, hogy a nyomozás eddigi költségeit négymillió belga frankra (huszonnégymillió forintra) taksálják. Utána újra csend. Az idő múlik "zajtalanul, s félelmesen".
Mire hazaérkeztem a belgiumi háztűznézőből, egy érdekes eseményről mégiscsak érkezett hír 1998. november 30-ikán. Brüsszeli forrásból származik, a magyar lapok is nyomban megírták, hogy érzékeny ponton ellenőrizték Ágnes vallomását. A legidősebb Pándy lány emlékszünk azt mondta, hogy az eltűnt családtagokat hiába keresnék, mert holttestüket maró savban oldották fel. A nyomozók egy esztendő után döntöttek, hogy ellenőrzik az állítás hitelességét. Ágnes úgy emlékezett, hogy egy Despot nevű háztartási szert használtak apjával a szörnyű művelethez. Kiderült, hogy a Despot erre alkalmatlan. Később a detektívek kipróbáltak egy Cleanest magyarul legtisztább nevű szert, amit a nyolcvanas években éppen azért vontak ki a piaci forgalomból, mert túlzottan veszélyesnek bizonyult. A hatóságok a louvaini egyetem szakértőinek segítségét kérték. A szert a gyártó receptje szerint újragyártották. Ezután egy férfi holttestét halála előtt rendelkezett, hogy testét tudományos célokra felhasználhatják Cleanest-fürdőbe áztatták. Az eredmény megdöbbentő volt: huszonnégy óra alatt még a férfi fogai is feloldódtak!
Ágnes vallomása tehát hiteles. Más kérdés, hogy Pándy ettől se tört meg, továbbra is hallgat.
Koromfekete kémény. YDNAP alapítvány, vagyis a családi név fordítottja. Hátborzongató freskó az első ház halljának falán. Sátánistára utaló árulkodó jelek. Ne zárjuk ki a sátánizmust sem, a sötét indítékok sorából.
A végkifejlet egyelőre éppoly homályos, mint a kezdet. Az eltűnt családtagok brutális halálára Ágnes most már megerősített tanúvallomásán kívül nincs komoly bizonyíték. A kiásott emberi maradványok egyelőre nem azonosíthatók. Ahogyan az "ördögi nászutas" személyazonossága sem.
Pándy András máig tisztázatlan körülmények között érkezett az ötvenhat utáni részvéthullámmal Belgiumba. Lehet, hogy nem az, akinek mondja magát. Ebben a démoni kirakós játékban még az az első látásra vad ötlet sem zárható ki, hogy az az ember, aki átkerült a művelt Nyugatra, valójában Sándor, a fölszentelt lelkész öccse, András nevén s papírjaival. Hiszen a túlélő hívek szerint is szakszerűen adta a tiszteletest.
A lapokban tavaly decemberben napvilágot látott az a feltételezés is, hogy sajátos kémügy húzódik meg a háttérben. Pándy Kádárék hírszerzésének dolgozott volna? Hányadmagával? Ki lehetett a londoni, párizsi, genfi, bécsi, római partner? Ne feledjük, tények bizonyítják, hogy kiterjedt, egymással is kapcsolatot tartó hálózat figyelte a magyar emigrációt. Olvashattunk arról eleget, hogy ötvenhat leverése után a menekültekkel jó néhány ügynököt dobtak át Nyugatra. Nevek máig nem kerültek elő. Miért ne férkőztek volna ügynökök az egyházi személyek közé is? Biztos menedék a palást, a reverenda. Az erős gyülekezeteket csakis belülről tudták szétzilálni azok, akik ezt a feladatot kapták a Cégtől.
Miből vett sarokházakat Brüsszelben s aztán ingatlanokat magyar földön is az ál-lelkész? A hívektől kicsalt pénzből erre is futotta? Hogyan volt képes a hetvenes évek végén megszervezni Belgiumból Fintor Edit és három lánya kiszöktetését? Hogy-hogy nem bukott le a Barkasz sofőrje?
A Népszabadság 1997. december 2-ikán közölte, hogy Pándynak dossziéja volt a belga kémelhárításnál. A polgári titkosszolgálatok szóvivője nyomban cáfolta, hogy bármikor is nekik dolgozott volna.
A párizsi France Soir című lap hipotézisnek tartja, hogy a kettős állampolgár a magyar hírszerzés szolgálatában állt, bár megjegyzi, hogy e körülmény megmagyarázná büntetlenségét Magyarországon. Különben a kettős állampolgárság Belgiumban ritka kivétel. A belga állampolgárság megszerzésekor nyilvánosan lemondatják az embert a korábbiról. Pándy azonban azok közé tartozhatott, akik Nickelsdorfig a belga, Hegyeshalomtól a magyar útlevelüket használhatták. Kém? Nem kém? Erre a dilemmára végképp nincs hozzáférhető bizonyíték. Csak arra, hogy a keze között minden tönkrement, szétzüllött, eltűnt.