(Fu An-kung verse)
Hszienjangban vár szerelmem:
Hangja jajong, szeme szén...
Szempilláin könnycsepp billen,
Csillog, csöppen: őszi holdfény
Szent pagodák ereszén...
(Fu An-kung verse)
gomolyog a köd a dombon
dana dönög a dorombon
zenebona kel a holdban
fatutajomat eloldtam
fatutajomat eloldtam
tovalebegek a holdban
dana dönög a dorombon
gomolyog a köd a dombon
Aligha számíthatunk rá, hogy Lázáry René Sándor Fu An-kung verseivel az történik majd, ami Kosztolányi híres kínai és japán költőivel. Illyés Gyula ugyanis az "Idegen költők" előszavában rákérdezett, "hogy ha közelebbről arcukba néznénk e kitűnő és ünnepélyes költőknek, egyik-másik szeméből vajon nem a Zsivalygó természet szerzőjének élénk tekintete csillogna-e felénk." Vas István viszont egy újabb kiadás utószavában beszámolt a vitatott kínai szerzők azonosíthatóságáról. Fu An-kung előtt Lázáry René Sándort kellene azonosítani ebben pedig Kovács András Ferenchez fordulhatnánk. Ő a mi Lázáry-szakértőnk. Ám addig is, amíg KAF kötetben közzéteszi az általa meg(ki)talált Lázáry René életművét, leírja életrajzát, vonzódásait, mi a költői játékban gyönyörködünk. A XX. századi magyar lírának abban a vonulatában, amelyben bármilyen meglepő a kínaiak is szerepet kaptak. Bizonyíték rá Kosztolányi, Weöres Sándor, Horváth Imre. És most Kovács András Ferenc, akitől Lázáry René Sándor közvetítésével a két Fu An-kung vers érkezett, a Tiszatáj-beli közlés után. (A továbbiakkal Fu An-kung és Lázáry nem készült el a Korunk lapzártájáig.)
(Szerk.)