KorunkMárcius 1998
 Március 1998
Multi nézet


  Nemzetközi krumpli
  Lengyel László

  A multinacionális cégek szerepe a világgazdaságban,Kelet-Közép-Európábanés Magyarországon
  Antalóczy Katalin

  Az elit nem vész el
  Mézes Flórián

  A szabály erősíti a kivételt
  S. Nemes Ilona

  Eltérített szerelmesvers, 1998
  Zalán Tibor

  "A nemzeti és a multinacionális szembeállítását nem érzem helyénvalónak"
  Tódor János

  Benzinkutak piaca
  Kubik Pál

  Benzinkutak piaca
  Kubik Pál

  Privatizálom magam
  Janox

  A tőke kedvencei
  mf

  Versek
  Jánosházy György

  K + F a multik árnyékában
  Torkos Matild

  Szabó Géza
  Szabó Géza

  Ábel a világkorban
  Baji Lázár Imre

  Amikor a pénz nem beszél
  Hirschler Richárd

  A sportfinanszírozás változásai A multinacionális cégek
  Frenkl Róbert

  A bolond posztmodern története
  Tomkiss Tamás

  Ha jönne az angyal...
  Moldova György

  Egyenes adás a Papírpohár Múzeumból
  Zelei Miklós

  Gondolkodj helyileg,cselekedj globálisan.John Naisbitt tételei
  


Tájoló
  Rocinante nyomában
  Sándor Iván


Toll
  Szerkesztői alulnézetben (avagy: mit sokszorozunk?)
  Kántor Lajos


Műhely/Atelier
  A grafika világtérképe
  Valentin Negoiţă


Mű és világa
  A legnagyobb keze nyoma
  Kiszely Gábor


Közelkép
  Újpest, Tungsram, General Electric
  Torkos Matild

  Rétság és a japánok
  Hlavay Richárd

  Gyarapodik a város
  Simon Judit

  Tapogatózás, lassú előrehaladás
  Máthé Éva

  McDonald's — "ahol minden tökéletes!"
  Székely Kriszta


Talló
  Román—amerikai viszonylatok
  Kántor Erzsébet

Szabó Géza

Szabó Géza

(Két beszélgetés)

Fiatalok, dinamikusak. Gondolkodásmódjuk rugalmas, életszemléletük jellemzô az ezredvégre. Divatos szóval moderneknek nevezhetnénk ôket. Talán az sem mellékes, hogy mindketten Kolozsvárról indultak el. Bizonyára alakítottak rajtuk a magyarországi körülmények is, azonban "az alapokat" itthon szerezték. Egyéniségüket a család, az iskola, a kolozsvári környezet alakítgatta. Nem tekinthetjük véletlennek, hogy multinacionális cégek alkalmazottai lettek. A "multik" pontosan ilyen embereket keresnek és alkalmaznak: okleveles fiatalokat, akik "szeretik a kihívásokat". Kétségkívül nagy kihívás lehet egy közép-kelet-európai számára a multinacionális cég. Megfelelni, fejlôdni, pontosan, jól dolgozni... Másféle munkastílus, másféle elvárások; nap mint nap más jellegű munkát végezni, s ha kell: máshol, más országban... Alkalmazkodni és kiválni.

Ha nem dolgoztam volna multinacionális cégnél, azt hihetném — a régi beidegzôdéssel —, hogy ilyen helyre csakis "ismeretséggel" lehet bejutni. Hát nem! A szaktudáson kívül semmi sem számít. Nem árt persze, ha a jelentkezô egy-két világnyelven is meg tud szólalni, és ismeri a számítógépek titkait. Mindezzel persze nem azt tanácsolom a romániai magyar fiataloknak, hogy az egyetemi tanulmányok befejezése után hagyják el hazájukat, mert szerencséjüket csak "odaát" (ami nem feltétlenül Magyarország), vagyis Románián kívül találhatják meg. Lapozzuk fel a România liberã országos napilapot! A legnagyobb cégek neveit látjuk hasábjain: Whirpool, Coopers & Lybrand, British American Tobacco stb. Mindannyian romániai munkatársakat keresnek. Csak akarni kell. És félre kell tenni a kelet-európai pesszimizmust: "Úgysem sikerül!" Nem szabad lemondóan legyinteni.

Lássunk két példát, két fiatal eddigi életútját.

I.

— Romániában és általában Kelet-Európában a multinacionális cég egyfajta földi mennyországnak tűnik. Hogyan működik valójában egy ilyen cég?

— Azért tűnik mindez mennyei mannának, mert a fizetés szempontjából az addigi feltételeket, lehetôségeket jelentôsen túl lehet lépni. Az én példám a legbeszédesebb: orvosi fizetésem három és félszeresét ajánlották a cégnél. Ezenkívül összességében jelent nagyon sokat egy ilyen cég. Fizetik az utazási költségeidet, biztosítják a gépkocsihasználatot. Ezenkívül kifizetik a telefonszámládat is. Az embereket bizonyára az ragadja meg elôször, hogy anyagiakban óriásiak a különbségek. Mit engedhet meg magának az ember tanárként, mérnökként, orvosként, vagyis állami alkalmazottként, és mit egy multinacionális cégnél? Természetesen az elvárások is másak. A szocializmus ideje alatt le kellett dolgoznod a nyolc órát, vagy legalábbis nyolc órán keresztül munkahelyeden kellett tartózkodnod. Egy multinacionális cégnél nincs ilyen idôbeosztás. Van olyan napod, amikor nyolcra mész be, és négyig dolgozol, máskor pedig fél kilencre érkezel be, és addig ülsz ott, míg elvégzed a kijelölt munkádat, vagy azt, amirôl tudod, hogy el kell végezned.

— Ez megváltoztatja az életviteled, más lesz a magatartásod is.

— Igen. Minden megváltozik. Reggel hétkor felkeltél, megborotválkoztál stb. Fél nyolcra be kellett érned. Nagyjából most nyolc-fél kilenc között érkezem munkahelyemre. Nagyon sokszor este nyolckor is ott vagyok. Karácsonykor persze leáll az élet. Ez a szünet január ötödikéig tart. Ha nagyon fontos, meg kell szakítanod a szabadságodat is. A kórházban valaki áldozat volt. Karácsonykor és szilveszterkor mindenképp működtetni kell az ügyeletet. Mindig a kisebb beosztású az áldozat. Itt másképp történik. Nyáron például mindig szabad vagyok. Ez a gyógyszeriparban érvényes. Lehet, hogy más multinacionális cégnél épp nyáron folyik a legnagyobb marketing-tevékenység. Például a Pepsit nyáron kell legjobban reklámozni, mert akkor fogyasztják a legtöbben.

— Az új idôbeosztás nem vezet stresszhatáshoz? Régebb bement az ember a munkahelyére, és arra gondolt: "Úgyis eltelik valahogy ez a nap." A multinacionális cégnél intenzíven kell dolgozni. Ez megterhelést jelent?

— Az állami munkahely is stresszokozó volt. Legfontosabbnak a megélhetési stresszt tartom. Nem voltál biztos benne, hogy azért a nyolc óráért, amit ledolgoztál, annyi pénzt adnak, amennyi a következô hónapig elegendô lesz. Sôt tudtad, hogy nem lesz elég. A másik stresszokozó a rengeteg ügyelet volt. A négy vagy esetleg öt hétvégébôl egy hónap alatt legtöbb kettô volt szabad. A szabadságoddal sem rendelkeztél akaratod szerint, mert meg volt szabva, hány embernek kellett a kórházban dolgoznia. Egyeztetnem kellett a munkatársakkal, mikor mehetek szabadságra. Új munkahelyemen is adódtak olyan helyzetek, amikor stresszesnek éreztem az életet. Vannak olyan periódusok, amikor egy hónapban egyetlen szabad hétvégéd sincs. Ilyesmi egy tavaszi, illetve egy ôszi hónapban fordul elô. Nyáron azonban kipihenheted magad. Lehetôséged van erre, mert elengednek, és anyagilag is megengedheted magadnak ezt. A multinacionális cégnél a stresszhatást az alakítja ki, hogy az elvárások magasak.

— Egy multinacionális cég alkalmazottja számára bizonyára nem a pénzügyi nyereség az elsôdleges. Az ember szakmailag elérheti mindazt, amit kitűzött maga elé?

— Egy orvosnak, hogy elismert legyen, legalább 10—15 évet kell dolgoznia. Ritka kivételt képez az, aki tíz évnél rövidebb idô alatt vezetô beosztásba kerül. Egy multinacionális cégnél, ha bizonyítasz, sokkal nagyobbak az elôrelépési lehetôségeid. Továbbképzés szempontjából is más viszonyok uralkodnak a két helyen. Egy állami vállalatnál bekerülsz a darálóba. Te vagy a legkisebb... rád osztják... csináld...

— Végig kell járnod egy bizonyos ranglétrát?

— A multinacionális cégnél is végig kell járnod, csak sokkal nagyobbak a lehetôségeid. Ha bizonyítasz, már egy év múlva elôléptethetnek. Kezdô tanárként például két év múlva sem lehetsz igazgató. Nálunk sokkal gyorsabban haladhatsz a ranglétrán, és állandó továbbképzési folyamatban veszel részt. Biztosítják, hogy tanulhass. Ha törekvéseidben azt vélik fölfedezni, hogy azok a cég számára is fontosak, támogatnak. Angol vagy francia nyelvtanulásom egyértelműen felkarolják. Anyagilag is. Ha kollégáim szakvizsgázni akarnak, segítik ôket, habár mindez nem egyértelműen szükséges munkakörükben. Nem teremtik meg azonban a lehetôséget, nem kínálják fel tálcán, tehát neked kell utánajárnod, mindent ki kell harcolnod. Ez nem egyszerű. Például nem mentesítenek a munkád alól. Tanulhatsz, ha nem megy a munkád róvására. Nekem sem mondták azt, hogy éjszaka vagy hétvégén ne mentôzzem. Gyakorlatilag tehát szakmámat, a beteggyógyítást nem hagytam el.

— Hogyan bizonyítasz egy multinacionális cégnél? Mennyiségi vagy minôségi eredményekkel?

— Minden félévben van egy kiértékelés. A közvetlen felettesed elemzi munkádat, és természetesen tudatja veled állásfoglalását. A kiértékeléshez mindenképpen hozzá kell fűznöd a véleményed, és meg is kell indokolnod azt. Ezt a jellemzést a vezetôség megtárgyalja. Nem a közvetlen fônököd az egyetlen, aki ismer téged. Ha rossz viszonyban vagy vele, és bosszúból rossz jellemzést ad rólad, azt nem fogadják el. Amit a vezetôségi réteg elfogad, abban megtalálható a minôségi és a mennyiségi jellemzés is. Pozitívan értékelhetnek akkor is, ha mennyiségi eredményeid nem az elvárások szerintiek. Ha otthon alszol, és nagy gondolataid vannak, amiket senki sem tud használni, leértékelnek. Ha pedig nagyon jó mennyiségi eredményeket mutatsz fel, és minôségileg nem haladsz, akkor anyagilag mindenképp jutalmazzák munkádat, de nem fognak elôléptetni. Nem próbálnak belôled vezetôt képezni. Persze fontosnak tartják, hogy a jó munkaerôt megtartsák. Egy állami intézményben nem tesznek túlságosan érdekeltté, hogy lojális legyél munkahelyedhez.

— Hogyan próbálnak lojálissá tenni?

— A multinacionális cégnél az anyagiakon kívül rengeteg dolgot biztosítanak számodra. Például átvállalják a nyugdíjbiztosításodat. Amikor nyugdíjba vonulsz, nem annyi pénzt fogsz kapni, amennyi a fizetésed után járna. Egy külön nyugdíjpénztárnál kifizetnek számodra egy nagyobb összeget. Magyarországon, ha az állami nyugdíjpénztáron kívül máshol is be akarsz fizetni bizonyos összeget, akkor fizetésed x százalékát lekötöd. Ez kockázatos, mert lehet, hogy az illetô nyugdíjpénztár tönkre fog menni. A multinacionális cég alkalmazottjaként nem érzed a nagyobb kiadást, mert fizetésed megkapod, és a cég befizet helyetted egy extra pénzösszeget. Ez nem azt jelenti, hogy nyugdíjas korodig annál a cégnél kell dolgoznod. Ha el akarod hagyni a munkahelyed, azt a fix összeget, amit a cég befektetett, átutalhatod egyik nyugdíjpénztárból a másikba.

Ha x éven keresztül ugyanannál a részvénytársaságnál dolgoztál, azzal is stimulálnak, hogy a társaság x dollár értékű részvényeit félreteszik számodra. Ezeket pár év múlva régi áron vásárolhatod meg, ugyanis stoppolják a részvény árát. Jelen pillanatban az az összeg, amit nekem ezelôtt két évvel stoppoltak, megnégyszerezôdött. Ha nincs pénzem, hogy megvásároljam a részvényeket, eladhatom, és megkapom a különbözetet.

Mindezzel arra késztetnek, hogy olyan minôségi munkát végezzél, hogy elégedettek legyenek veled, és ne tanácsoljanak el. Ezenkívül neked sem fűzôdik érdeked ahhoz, hogy állandóan más, jobb munkahelyet keress. Egyébként bizonyára létezik olyan cég, amely többet fizet, de nincs ilyenfajta bizalomfejlesztô programjuk. Egyesek magas fizetést adnak, de néhány hónap múlva felszámolják a vállalatot.

— Ahol te dolgozol, az elônyök hosszú távon éreztetik hatásukat. A romániai magyarok, ha Magyarországon keresnek munkát, igyekeznek rövid idô alatt sokat keresni. Ez egyfajta modern rabszolgaság. Eladják magukat?

— Az a lehetôség, amit én Magyarországon használtam ki, immár itt is elérhetôvé vált. A cég, ahol dolgozom, Romániában is jelen van. Itt nem számít, hogy néger vagy fehér, férfi vagy nô, román vagy magyar vagy. A romániai kirendeltségnek idôvel romániai vezetôje lesz. Egyelôre Magyarországon sem magyar a cég vezetôje. A gazdasági érvek dominálnak. A cégnek nem érdeke a pénzszórás. Ha amerikait hoznak Magyarországra, csak akkor vállalja el a munkát, ha annyit kap, mint Amerikában. De az is igaz, hogy a pénzmennyiség, amit egy magyarországi kap, Romániában többet ér, mint Magyarországon. Természetesen egy multinacionális cégnél senki sem tudja, mennyit keres a másik.

— Magyarországon az emberek nem szeretik elárulni, mennyit keresnek.

— Multinacionális cégnél dolgozók nem szeretik elmondani. Ez konfidenciálisan titkos. Nem érvelhetsz azzal, és nem is fogadnák el az érvedet, hogy te ezt tetted az asztalra, ô meg azt, neki pedig magasabb a fizetése. Induláskor megkérdezik, mennyiért vállalod el a munkát. Ôk elképzelik, mennyit fizetnének neked. Ha alálicitálsz, nem sietnek többet ajánlani. Ha sokat kérsz, figyelmeztetnek, hogy annyit nem tudnak adni.

— Hogyan jutottál a céghez innen, Romániából?

— Nem volt kapcsolatom. Itt kezdtem el az egyetemet, de Pesten fejeztem be tanulmányaimat. Ott kaptam orvosi oklevelet. Elhelyezkedtem, szerettem a munkámat, de anyagi gondjaim voltak: egyik fizetéstôl a másikig éltem. Rengeteg ügyeletet sóztak a nyakamba — gondolom nem érdemes elmondani, milyen pénzekért. Egyetemistaként lépcsôházat takarítottam, úszómesterkedtem, cikkeket fordítottam, s mindezért több pénzt kaptam, mint az ügyeletekért. Huszonnégy órás felelôs orvosi ügyeletért, amikor életet mentesz, kevesebb pénzt kapsz, mint a húszperces lépcsômosásért... Tíz-tizenkét ügyeletem volt havonta. Hivatástudat ide vagy oda, ha éhenhalsz, akkor minden hiába volt. És ha ezek után még elismerést vagy dicsérô szót sem kapsz, akkor inkább nem egy lépcsôházat mosol fel hétvégén, hanem tízet. Én akkor léptem be a céghez, amikor még nem volt telítve a piac. Most Románia van hasonló helyzetben. Magyarországon már nehezebb. Egy-egy multinacionális cég elérte az optimális nagyságot. Csak akkor alkalmaznak új munkaerôt, ha valaki elmegy. Nem érdekük, hogy a cég nagyobb s nagyobb legyen.

Legtöbb kollégám az egészségügyben dolgozott. Ôk is akkor váltottak, amikor rájöttek, hogy abból nem lehet megélni. Az orvos régi tekintélye sem létezik már. Háta mögött inkább megmosolyogják. Magyarországon a kórházakban a fizetéseket ma is úgy kalkulálják, mintha az orvos fô keresete a hálapénz volna. A háziorvosi rendszer más. A háziorvos még mindig kap valamennyi paraszolvenciát, és a fizetését is másképp számítják ki.

Nemrég beszéltem egy kórházigazgatóval. Az én fizetésem másfélszer nagyobb az övénél. Ô ott dolgozta le egész életét. Nálunk az elônyök jelentôsek. Például gyakrabban jutunk el nemzetközi kongresszusokra. Gyógyszereitek külföldön készülnek vagy Magyarországon?

— Sok helyen ez nem lényeges tényezô. Németországban például mindegy, hogy német, angol vagy francia a gyógyszer. Magyarországon sok gyógyszer külföldi eredetű. Cégünknek vannak európai és amerikai gyártóhelyei. Különbözô helyekrôl érkeznek a gyógyszerek, de nincs minôségi különbség. Közép-Európában azonban fontos az ország érdeke. Ezért hoznak be bizonyos alapanyagokat Magyarországra, és ott állítják össze a gyógyszereket. Ez a magyar munkaerô lekötését jelenti. Ez azonban már nem a multinacionális cég része.

— A magyarországi leányvállalat feladatkörébe tartozik?

— Részben igen. Azt nem nevezném a cég munkatársának, aki a gyógyszert bepakolja, berakja az üvegbe. Ez bérmunka. Ô nem kap például extra nyugdíjjárulékot. De magyarországi munkahelyeket teremt a cég. Körülbelül harminc külföldi gyógyszercég van jelen a magyar piacon. Közülük talán öt teremt munkahelyeket. Akinek hosszú távú tervei vannak, az beindít gyártó egységeket is, nem csupán a forgalmazással foglalkozik.

— A magyar állam támogatja a gyártókat?

— Nem azt támogatja a magyar állam, hogy ilyen gyárakat létesítsenek, hanem a gyógyszerárakat. Mit értek ezen? A beteg nem a valós áron veszi meg a gyógyszert. Ha az antibiotikum száz forintba kerül, te harmincért vásárolod meg. A többit az állam fizeti ki helyetted. Ha nem támogat, akkor a betegnek kell többet fizetnie. Az lesz nyereséges vállalat, amelyet az állam támogat.

— A ti cégetek részt vett állami vállalatok privatizációjában?

— Nem vásárolt meg régi vállalatokat. Viszont kialakult egy közös vállalat. Fele magyar, fele multinacionális. Valójában magyar gyógyszergyár nincs. A legtöbb céget privatizálták, eladták. A legtöbb magyar gyógyszergyár valamelyik külföldi vállalat tulajdonába került. Azt, ami nem nyereséges, bezárják. Azt, ami megmarad, az új tulajdonosok átalakítják. Cégünk például ingyenes orvostovábbképzést szervez. A járóbeteg ellátásokat ingyen felszereli. Gyógyszert adományoz a kórházaknak.

— Mennyire változtatta meg az életviteledet, a gondolkodásmódodat egyrészt az, hogy nem Romániában, hanem Magyarországon élsz, másrészt pedig az, hogy nem egy állami vállalat, kórház alkalmazottja vagy, hanem egy multinacionális cégé?

— A multinacionális cégeken belül teljesen mindegy, hol élsz, milyen nemzetiségű vagy. Kolléganôim, akik Romániában dolgoznak, jobban járnak, ugyanis én forintban kapom a fizetésem, ôk pedig dollárban. A cég indulásakor mindenki dollárban kapta fizetését. Az egyik kollégámat kihelyezték Svájcba. Ô a magyar leányvállalat munkatársa volt. Napról napra kevesebb volt a fizetése — a forintleértékelés miatt —, ugyanis a forintot átszámították svájci frankra. Ilyen szempontból tehát nem lényeges, sôt esetenként elônyös, hogy más országban dolgozol, például Romániában.

— Orvosként mennyire tartod fontosnak, hogy a gyógyszeriparban fejted ki tevékenységed?

— Nem tudnék megmaradni munkahelyemen, ha nem látnám munkám értelmét. Csak az anyagiak nem tudnak motiválni. Itt rengeteg dologgal ösztönöznek. Például karácsonyi ünnepséget szerveztek és gyermeknapot a fiaimnak. Ez nem anyagi, hanem emberi tényezô. Bizonyára vannak olyan gyógyszervállalatok, amelyek kuruzslás szintjén foglalkoznak a beteggel, megpróbálnak rábeszélni valamit, ami piros, és eltörli a fejfájásod. Persze nem hat. Ha látnám, hogy ilyesmivel próbálkoznak, egyszerűen nem is érdekelnének. A mi cégünk olyan dolgokkal foglalkozik, amiknek értelme és jövôje van. Mi nem adunk el egy porszívót, amirôl tudjuk, hogy gyenge. Nem biztatjuk a vevôt azzal, hogy a porszívó mellé kap egy rádiót. Természetesen így is szert lehet tenni profitra... de a gyógyszeriparban való dolgozás nem porszívóügynökség. Létezik például kutatás. A gyógyszerek kilencven százalékát a gyógyszergyárak fejlesztik ki. Egy egyszerű orvosnak nincs anyagi lehetôsége arra, hogy az egyetem elvégzése után otthon létesítsen egy kis laboratóriumot. Kezdetleges szinten mozoghat. A gyógyszergyárak kutatólaborjába a legjobb orvosok kerülnek. Az elôállítás után a gyógyszereket ki is kell próbálni. Változatos munkalehetôségeid vannak.

— Eredményeiddel meg vagy elégedve?

— Az embert mindig az elégedetlenség hajtja elôre. Nem állítom, hogy három év alatt sosem gondoltam arra, hogy elmegyek, de arra bizonyára nem szántam volna rá magam, hogy visszatérjek a kórházba. Esetleg egy olyan céget kerestem volna, ahol ennél is jobbak a munkakörülmények. Mindennek az az elôrevivôje, hogy elégedetlen vagy. Ha teljesen elégedett vagy, akkor nem fejlôdsz. Ha az itteni helyzetrôl beszélünk, nem mondjuk azt, hogy Afrikában rosszabb, hanem arra gondolunk, hogy Nyugaton mennyivel jobb. Összességében tehát elégedett vagyok, de mindig többre törekszem.

II.

— Egy multinacionális tanácsadó cég magyarországi leányvállalatánál dolgozol. Mivel foglalkozik ez a cég?

— Tanácsadó cég, a világ egyik vezetô tanácsadó cége. Világszerte több mint ötvenezer tanácsadóval dolgozik, negyvenhét országban működik. A tanácsadói és a rendszerintegrálási világ élvonalában vagyunk. Három nagy területen működünk. 1) Folyamatok és rendszerintegrálás, vagyis a számítógépes rendszerek üzembe helyezése, folyamatok számítási technológiájának a támogatása; 2) változáskezelés (change management). A változáskezelés most kerül elôtérbe. Ezen nem a vezetôség leváltása értendô! Változáskezelésen a folyamatok újjászervezését, esetleg egy új számítógépes rendszer bevezetését értem. Ki kell képeznünk a szakembereket, fel kell készítenünk ôket, hogy be tudják fogadni a változást. Önmagában egy szerkezeti átalakítás vagy az információs technológia nem elegendô a cég fejlôdéséhez. Rengeteg hatásnak együtt kell fellépnie, hogy sikeresek legyenek a változások. 3) Stratégiai szolgáltatások, tervezések magas rangú vezetôknek és olyan cégeknek, amelyek meg tudják engedni maguknak, ugyanakkor szükségesnek tartják 5—15 éves távban elôre gondolkodni. Ez a három nagy terület, amelyen cégünk mozog. Valamennyi iparágban segítünk ügyfeleinknek.

— Cégetek életében a nemzeti vagy a nemzetközi jelleg dominál?

— Munkánk eredménye a fontos. Az, hogy javaslatainkat a magyar körülmények között alkalmazni lehessen. Nem célunk semmilyen receptet, kész megoldást tenni az asztalra. Rengeteg jó ötlet, jó elképzelés létezik. A nemzetközi tapasztalatból azt próbáljuk átvenni, ami bevált. Kár volna ugyanazt a tanulópénzt kifizetni; érdemes felhasználni azt, ami jó. — Mióta dolgozol itt?

— Több mint hat éve.

— Hogyan kerültél a céghez?

— Álláshirdetés útján, 1991-ben. Megírtam az önéletrajzomat, és egy kísérôlevél mellett elküldtem. Behívtak, részt vettem egy egész napos felvételi próbán, ahol "megszűrték" az embereket. Ezután közölték velem, hogy szívesen látnának soraikban.

— Hogyan működik a cég?

— Módszertana kitűnô, bevált alapokon nyugszik. Fontos a pontosság és a fegyelem. Emberre szabott feladatokat adunk ki, ugyanakkor pedig felelôsségteljes munkát követelünk. Az alkalmazottnak minden feladat elvégzése után be kell számolnia munkája eredményérôl. Amit felvállalunk, azt végig kell vinnünk. Akadnak persze akadályok is; ezeket el kell hárítani, a kötelezettségeket pedig be kell tartani.

— Könnyebb vagy nehezebb a munka, mint egy állami vállalatnál?

— Nagyobb a megterhelés. A nagyobb megterheléssel azonban együtt jár a hatékonyabb, jobb szervezés. Többet kell tenni beosztott, középvezetô vagy vezetôségi szinten, mint egy állami vállalatnál. Több eszköz áll rendelkezésünkre. Projectek elvégzéséért felelek, ugyanakkor pedig a cég kezem alá biztosít olyan embereket, akik nem mennek haza háromkor vagy négykor. Ha szükséges, tízig dolgozunk. Ha az idôt vesszük figyelembe, bizonyára többet dolgozom, mint egy hasonló jellegű munkát végzô állami alkalmazott.

— Hogyan valósul meg a kiértékelés?

— Szigorú kiértékelési folyamatunk van. Kezdôk számára négyhavonta biztosítunk egy-egy szabályos kiértékelést. Ez a munka minden területére kiterjed. Mindig a közvetlen fônököd értékeli ki a tevékenységedet. A kiértékelést a munkáért felelôs menedzser, illetve a partner átnézi, és megjegyzéseket fűz hozzá. Ezt az alkalmazottal is megbeszélik. Átnézheti a jellemzést. Amikor elkezdünk egy munkát, leülünk, és megbeszéljük az alkalmazottal, melyek az elvárások. Szeretem a munkákat úgy elkezdeni, és a cég is ezt kéri tôlem, hogy a csapatnak, amellyel dolgozom, rögtön az elején el tudjam mondani, mi a feladat. Esetleg több informális megbeszélésre is sor kerülhet.

— Ha valaki nem teljesíti az elvárásokat, figyelmeztetitek, majd következnek a megszorítások?

— Figyelmeztetjük. Célunk nem az, hogy katonás fegyelmet és félelmet gerjesszünk az emberekben, hanem az, hogy támogassuk az egyén fejlôdését. Olyan embereket veszünk fel a céghez, akikben látjuk a lehetôséget, hogy fejlôdjenek, és érdekli is ôket a munkánk. A kiértékelés elsôsorban az ô érdekükben történik. Persze vannak kellemetlen helyzetek, amikor az alkalmazott nem ért egyet velünk, de a kiértékelés után leírhatja véleményét. Nekem hat év alatt 16—18 kiértékelésem volt. Ki lehet mutatni, hogyan fejlôdött valaki.

— Magas funkciót töltesz be?

— Ez relatív. A végrehajtó csoport tagja vagyok, menedzseri pozícióban. Részt veszek a tagfelvételi folyamatban, projecteket vezetek le, ügyfelekkel tartom a kapcsolatot. Felelôsséggel tartozom a projectért, az eredményekért, az ügyfelek elégedettségéért. Ezenkívül felelôsséggel tartozom azért is, hogy beosztottjaim fejlôdni tudjanak. Bizonyára végig kellett járnod egy hivatali hierarchiát. Könnyű volt? Nehéz?

— Messze vagyok attól, hogy a végérôl beszélhessek. Ehhez ismerni kell a cég szerkezetét. Fiatal egyetemi végzetteket alkalmazunk. 23—25 éveseket. Esetleg 28 éveseket is. Ôk lesznek az asszisztensek. Ez kétéves periódus. Ha az asszisztens mindent jól teljesített, következik az elôléptetés, a konzulensi szint. Ezen a szinten három évet lehet eltölteni. Talán mondanom sem kell, hogy az elôrehaladás során egyre nagyobb feladatokat kapunk. Konzulensként kerülhetsz olyan helyzetbe, amikor ügyfél-vezérigazgatókkal kell kapcsolatot teremtened, be kell számolnod tevékenységedrôl. Embereket kezdenek besorozni alád. Egy-két alkalmazottnak a munkáját kell figyelemmel kísérned. Ha öt éven keresztül jól végezted a munkádat, tehát az ügyfelek is, a fônökök is meg voltak elégedve veled, akkor következik a menedzseri elôléptetés. Ezen a szinten el lehet tölteni öt-hat évet. Én másfél éve vagyok menedzser. Kezdô menedzserként kisebb csapatokat és projecteket kapsz. Tapasztalt menedzserként, öt-hat év után egyedül is le tudsz vezetni jelentôs projecteket, és akár néhány tucatnyi beosztottad is lehet.

— Mi következik?

— Ha menedzserként is megfeleltél az elvárásoknak, következik a társult partnerség. Ez elôszoba a partneri szinthez. Az ötvenezer dolgozó közül kétezer partner. Ôk a tulajdonosok.

A cég belsô szervezése folyamatosan módosul. Egyrészt követjük az új igényeket, az üzleti élet változásait. A mai, globalizálódó világban az iparágak területén olyan szervezeteket építenek ki, amelyek átnyúlnak az országhatárok fölött.

— Nehéz volt-e vagy könnyű a ranglétrán feljebb lépni?

— Számomra nem ez volt a cél. Nem azzal a szándékkal léptem be, hogy menedzser leszek, hanem azért helyezkedtem el ott, hogy hasznos, érdekes dolgokat műveljek. Eddigi munkáimmal, eredményeimmel meg vagyok elégedve. Hogy elôléptetés is volt közben? Ez jólesik, melengeti a szívet, de nem cél.

— Megváltozott-e a gondolkodásmódod, amióta ennél a cégnél dolgozol?

— Igen. Céltudatosabb, eredménycentrikusabb a gondolkodásmódom. A felelôsségtudatom is fejlôdött. Magasabb szinten kezdtem látni bizonyos helyzeteket, munkahelyeket, vállalatokat, iparágakat. Itt, a kolozsvári egyetemen, majd Szegeden, ahol egy évet dolgoztam, csupán egy vállalatban gondolkodtam.

— Ha megszűnne a munkahelyed, vagy ha elhagynád a céget, mihez kezdenél?

— Talán hasonló profilú céget keresnék, hogy tudásom alkalmazhassam. Azon nem gondolkoztam, hogy Magyarországon vagy máshol. Ha családi körülményeim megváltoznának, bizonyára elmennék egy szelídebb, kevesebb igénnyel járó munkahelyre.

— Mi volt az elsô nagyobb feladatod?

— Kezdônek minden feladat nagynak tűnik. Nagy feladat volt például egy csoport vezetése. Folyamatfelmérést kellett végeznünk egy cégnél.

— Dicséretet kaptál munkád elvégzése után?

— Nem léptetnek elô ilyesmi után. Az, hogy az ember jól végzi a munkáját, természetes dolog, nem jár érte semmi plusz. Ha eladtam volna tíz ilyen munkát, akkor bizonyára megdicsértek volna. Én a munkámat úgy végeztem el, hogy az ügyfél elégedett volt. Úgy érzem, sikerült átadnunk valamit tudásunkból az ügyfél alkalmazottainak is. Illetve kollégáimnak is tudtam segíteni.

— Beosztottaiddal szemben szigorú vagy? Ôk hogyan viszonyulnak hozzád?

— Szeretek csapatban dolgozni. Olyasmi is elôfordult már, hogy én kértem tôlük visszajelzést. Beosztottaidtól is kérhetsz jellemzést. Nagyon fontos, hogy téged milyennek látnak. Nem csak az számít, milyennek látod te magad a világot. A megjegyzések nagyon hasznosak voltak. Azt mondják, szigorú vagyok.

— Mennyire igyekszel többet, jobbat felmutatni?

— Egyfolytában erre törekszem. Ez egy ösztönzô tényezô, ugyanis minél többet tudsz, annál inkább rádöbbensz, milyen sok dolgot kell még megtanulnod. Ez egyfolytában arra ösztönöz, hogy új dolgokat keressek. Divatos szóval ezt kihívásnak nevezik. Ez a "sláger". Amikor új embereket alkalmazunk, átnézem az önéletrajzokat. Az edzettebbek, azok, akik már több helyen próbálkoztak, stílusosan beírják azt, hogy szeretik a kihívásokat. Ilyenkor megkérdem: mit ért ezen? Én nem kihívásról, hanem érdekességrôl, változatosságról beszélnék. Unalmas munkát nem tudnék elvégezni.

— Ennél a cégnél elérted azt, amit kitűztél magad elé?

— Mai szememmel nézve elértem azt, amit induláskor kitűztem, de ez folyamatosan változik. Ebben a pillanatban újabb célkitűzéseim vannak.

— Bizonyára voltak sikerélményeid.

— Az jelent sikerélményt, ha munkám eredményét alkalmazva látom. Nagyszerű érzés, hogy mások gondolkodásmódját, problémamegoldási módszereit meg tudom változtatni, illetve segíteni tudok munkájuk folyamán. Ha munkánk közben megváltoznak az eredeti körülmények, szükséges egy cél- vagy útiránymódosítás. Nem várunk a végéig, hogy akkor keressünk tíz okot kudarcunkra. Ez a különbség menedzsment és magyarázkodás között. A menedzsment elôre jelzi a problémát, és lépni lehet, míg a magyarázkodás az okok keresésére korlátozódik.

— A leendô vagy esetleges ügyfeleket felkeresitek, vagy ôk kérnek fel titeket bizonyos munkák elvégzésére?

— A munka megszerzésének a módszere igen változatos. Ügyféltôl függ. Több esetben mi jelentkeztünk náluk, bemutattuk szolgáltatásainkat, és lehetôséget kértünk, hogy amikor legközelebb megpályáztatnak egy nagyobb munkát, akkor mi is részt vehessünk a pályázaton. A másik megoldás, amikor egy régi ügyféltôl származik az információ, amire hivatkozva egy új ügyfél keres fel minket. Ezeken kívül mi, mint nemzetközi cég, elvállalhatunk olyan munkát, amit külföldi egységeinken keresztül nyerünk el. A nemzetköziséget ki lehet használni.

— Dolgoztál külföldön?

— Igen, egy évet az Amerikai Egyesült Államokban.

— Mi volt a feladatod?

— Rendszerintegrálási projectben vettem részt. Rendszertervezô és rendszerteszt-felelôs, csapatvezetô voltam.

— Hogyan tudtál beilleszkedni a munkaközösségbe?

— Roppant könnyű volt.

— És a társadalmi életbe való beilleszkedés?

— Az is egyszerű volt. Engem a munkám érdekelt, az amerikai társadalom pedig nagyon kedvez a hozzám hasonló embereknek. Élveztem az új környezetet, kihasználtam a lehetôségeket.

— Megpályáztad azt a helyet?

— Amikor engem Budapesten alkalmaztak, hosszabb külföldi munkalehetôséggel is kecsegtettek. Lakást és napidíjat kapsz, hazautazásodat biztosítják, ezenkívül otthon nem kell az albérletet fizetned, és a fizetésed nagyobb részét meg tudod takarítani. Felvételem után három és fél éven keresztül Magyarországon dolgoztam, csak ezután jutottam ki Amerikába.

— Választhattál, hova akarsz menni?

— Eleinte Németországban szerettem volna dolgozni. Kilencvenötben egy beszélgetésen azt kértem az egyik felettesemtôl, cseréljük ki Németországot, írjuk a papírra Amerikát.

— Szakmai fejlôdésed tekintetében milyen új tapasztalatokat szereztél Amerikában?

— Fejlôdést jelentett, de nem akkora mértékűt, amekkorára számítottam. Úgy érzem, hogy a mai magyarországi elvárások sokkal keményebbek, nagyobb a változatosság. Komplexebb feladatokat kell megoldani. Amerikában minden kényelmesebb volt. Szinte egy stresszmentes év volt.

— Amerika tehát nem a "ráhajtás" hazája?

— Ahol jól meg van szervezve a munka, ott nincs ilyesmi. Ahol rossz a szervezés, illetve szűkösek az erôforrások, ott jobban kell hajtani, hiszen ezeket a hiányosságokat többletmunkával kell ellensúlyozni.

— Ha ismét külföldön dolgozhatnál, hova szeretnél kerülni?

— Nem a külföld érdekelne, nem az, hogy "melyik ország" — hanem az, hogy "mit". Olyasmi érdekelne, ami szaktudásom növelné. Ha egy munkalehetôség adódik Svédországban, Magyarországon, Romániában, Brazíliában vagy akár Peruban, elfogadom.